Az Osztrák-Magyar Monarchia területe

          A Habsburgok ún. dunai birodalma 1526. december 16-án a pozsonyi ferences kolostorban kezdődött, ahol Habsburg Ferdinándot magyar királlyá koronázták. És utána egyre csak nőtt a Birodalom 1918. november 3-áig. Lucian Boia román történész szerint: Vesztesek és győztesek (Az első világháború újraértelmezése), 33.o: „Ausztria történelmi alapon szerveződő, külön-külön igazgatott tartományok konglomerátuma volt, az etnikai arányok, a nemzeti küzdelem intenzitása pedig tartományról tartományra nagyon eltérő volt”. Ezt a közel négy évszázad Közép-Európáját a Habsburgok uralták egy birodalomban. Az utána következő évek Kelet-Európájában azonban gyors és nagy államhatár változások követték egymást négy nagy váltásban.

            Mária Terézia 1749-ben kiadott államigazgatási szabályzata a birodalmát két államban fogta össze: az örökös tartományokat és a cseh korona tartományait, valamint a Szent István-i Magyarországot egy-egy külön, de azon belül egységes államnak tekintette. 1754-ben még vámvonalat is létesítettek a két rész között.

            A Bécsi Kongresszus idején, 1815-ben Köztes-Európában a Porosz Királyságon, a Habsburg Birodalmon, az Orosz Cárságon és az Oszmán-Török Birodalmon kívül egyetlen egy független állam sem létezett.

            1848–49-ben Magyarország ki akart szakadni a birodalomból, de külső nemzetközi erők ezt megakadályozták.

            Az 1867-es Habsburg–osztrák–magyar kiegyezés a birodalmat dualista állammá alakította át: Osztrák Császárságra és Magyar Királyságra.

            Európa térképe azonban folyamatosan változott.1914-ben a birodalmak mellett már 6 független kisállam is létezett.

            Az Osztrák–Magyar Monarchia lakossága az I. világháború küszöbén 52,1 millió fő volt, a világ negyedik legnépesebb állama (Oroszország, USA, Németország után). Ez Európa népességének egynyolcadát tette ki 11 különböző nyelvet beszélő nemzettel és kisebbséggel.

            Az első világháború során – a bukaresti béke (1918. május 7.) értelmében – történelme folyamán még utoljára 5113 km²-el növekedett is.   Az Osztrák–Magyar Monarchia föderatív átszervezésére, megcsonkítására, feldarabolására a legkülönbözőbb elképzelések születtek. Ezeket nagyon sok cikk, könyv ismerteti részletesen. Fontos megjegyezni, hogy az első világháború fegyverszünetének aláírásakor (1918. november 3.) a Monarchia összes katonája a határokon kívül harcolt! Ezeket a határokat azonban a saint germaini (1919. szeptember 10.) osztrák és a trianoni (1920. június 4.) magyar békediktátumok alaposan megváltoztatták.

            Magyarország és benne a magyarság szupremációjának egyetlen biztosítéka, záloga a Monarchia volt. És ameddig az Osztrák–Magyar Monarchia fennállt (1918. október 16.), addig Magyarország pozíciója fennmaradt. Ekkor Károly osztrák császár manifesztumot adott ki az Osztrák Császárság föderális (államszövetségi) átszervezéséről – bízva abba, hogy a Monarchia népei így együtt maradnak. De pont az ellenkezője történt, megkezdődött a „nemzeti államok” megalakulása, és ezzel a Monarchia szétbomlása. Senki sem gondolta, hogy az I. világháború békekötésekor a Habsburg, az Orosz és a Török Birodalmak helyén 13 ún. nemzetállam kerül a térképre.

            A Monarchia utódállam nélkül szűnt meg. Az I. világháborút lezáró versailles-i békerendszerben Ausztria–Magyarország szétesése és Oroszország, Törökország területi veszteségei több „nemzetállam” születését segítették. A hatalmas területű Osztrák–Magyar Monarchia „örököse” lett önálló államokként a két kicsivé zsugorodott uralkodó nemzet országa: Kis-Ausztria és Csonka-Magyarország, a történelem folyamán eddig soha nem létező Csehszlovákia és a Fiumei Szabadállam. A Monarchia más tartományai pedig kiegészítették a Habsburgok birodalmán kívül eső területeken szerveződő nemzetállami kísérleteket, így jött létre a soha még csak el sem képzelt nagyságú Nagy-Románia a Partium, Erdély, Kelet-Temesköz, Bukovina, Bazarábföld (Besszarábia) az 1913-ban Bulgáriától elvett Dél-Dobrudzsa mellé, Nagy-Szerbia (álnevén: Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, későbbi álneve: Jugoszlávia) a Vajdaság, Dél-Baranya, a Muraköz, Horvátország, Szlovénia, Bosznia, Hercegovina stb. Szerbiához csatolásával. Lengyelország visszakerült a térképre a régi, 1772 előtti Lengyelország darabjai mellé kibővülve hatalmas idegen területekkel (Oroszországtól, a Monarchia osztrák tartományaiból, a Magyar Királyságtól és Németországtól). De ami feltűnő, a Történeti-Magyarország ezeréves területéből mindegyik új állam részesült!

            A Monarchia ausztriai része (az Osztrák Császárság) a történelem előre-haladtával egyre nagyobb területekre tett szert, így hatalmas tartományokat uralt, de a békediktátumkor a törzsországából keveset veszített kevés leendő osztrák kisebbséggel, sőt Nyugat-Magyarországból még területet is nyert, ezértAusztriában hamarabb napirendre tértek a békediktátum fölött. Egyedül Dél-Tirol területén éltek többségében osztrákok, de ott az antant Olaszország javára a győztes jussa mellett a földrajzi adottságokat vette figyelemebe.

            Az Osztrák–Magyar Monarchia 675 900 km² területéből Csehszlovákiához 140,0 ezer km² (20,7%); Lengyelországhoz 80,2 ezer km²  (11,9%); Romániához 113,6 ezer km² (16,8%); a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz 142,5 ezer km² (21,1%); Olaszországhoz 23,4 ezer km² (3,5%); Fiume Államhoz 27 km² került. Az Osztrák Köztársaság (mely nem tekintette jogelődjének az Osztrák Császárságot) a Nyugat-Magyarországról leszakított területekkel (későbbi német csinált neve: Burgenland) 83,8 ezer km²-re (12,4%); a Magyar Köztársaság, mely jogelődjének tekintette a Magyar Királyságot 93,0 ezer km²-re (13,8%) zsugorodott.

            A két világháború befejezése között a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén a következő államok, államalakulatok osztozkodtak: Ausztria, Csehszlovákia, Csehország, Cseh–Morva Protektorátus, Horvátország, Jugoszlávia, Lengyelország, Lengyel Főkormányzóság, Magyarország, Harmadik Német Birodalom, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szovjetunió, Ukrajna Reichkomissariant.

            A második világháború után a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén a következő államokat találjuk: Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szovjetunió.

         Ma ezt látjuk a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén: Ausztria, Beloruszia, Bosznia–Hercegovina, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.