II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) a Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem.
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított második kuruc szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé. Az országban egyedül neki volt lehetősége nemzetközileg is elismert vezetővé válnia, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja, I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelmek voltak, akik szövetségben harcoltak a franciákkal, svédekkel, lengyelekkel.
Engem valami különleges vonzalom köt a vezérlő fejedelemhez, anyám mellett ő volt a példaképem. Sárospatakon, a Rákócziak ősi fészkében. éltem kisgyerekként A Rákóczi Gimnázium udvarán laktunk (apám ott volt tanár), minden nap többször láttam a fejedelem szobrát, hallottam a nevét. A közeli bodrogparti strandon pedig szinte ránknehezedett a vár, nyári estéken gyakran volt hallható a templomtoronyból szóló tárogatószó. Ifjú koromban Miskolcon éltem. Gyakran haladtam át a Sötétkapu alatt, mellette volt Rákóczi emléktáblája, hiszen egy egész telet töltött itt. A véletlen úgy hozta, hogy a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem szakán szóbeli tételként a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot húztam. Felnőttként harminc évig éltem Veszprémben, és gyakran jártam a Balaton partján útban Budapest vagy Siófok felé, vagy csak kirándulgatni, fürdeni. Ha túlzottan nem siettem, minden esetben megálltam Balatonakarattyán a fejedelem fájánál tisztelegni.
A Panoráma Könyvkiadó 2003-ban a második kuruc szabadságharc kezdete alkalmából II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca a bélyegek tükrében címmel megjelentette könyvemet igazi reprezentatív kiadásban. Különböző újságokba, folyóiratokba is rendszeresen megjelentek írásaim a fejedelemről. Ebből mellékelem a Nők Lapjában 2003. október 29-én megjelent cikkem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése