
Fiume történetéből
Fiume az Árpád-házi uralkodók alatt hol a Habsburg Hercegséghez, hol a Magyar Királysághoz tartoztt. 1468-tól azonban Veit am Pflaum néven az osztrák tengermellékhez tartozott. 1659-ben Lipót császár saját lobogót engedélyezett a városnak. 1719-ben VI. Károly német-római császár (magyar-horvát királyként III,; uralkodott: 1711-1740) szabad királyi várossá nyilvánította a még mindig jelentéktelen települést. Mária Terézia magyar-horvát király, osztrák főherceg (uralkodott: 1740-1780) 1779. április 23-én kelt leiratában Magyarországhoz csatolta (sepratium sacrae Hungeriae adnexum corpus). Idézet az oklevélből: "Mi, Mária Terézia Magyarország és a csatolt országok és tartományok közjavára hozott számtalan intézkedéseink között azáltal is akarunk a magyar kereskedelemről gondoskodni, hogy a tengeri kikötőket és azon tengermellékeket, amelyet rövid ideig ausztriainak neveztek, de amoda tartoztak, az országhoz legújabban visszacsatoltuk. S hogy különös jóakaratunk és kegyességünk bizonyságául Fiume városát és kikötőjét más városok közül kiválasztva szabad kereskedelmi hellyé és várossá nyilvánítsuk, s mindazon kiváltságokkal, mentességekkel szabadságokkal és előjogokkal megajándékozzuk. Ezen felül beleegyezünk, hogy kereskedelmi városa kerületével ezentúl, mint Magyarország szent koronájához csatolt külön test tekintessék és mindenben kezeltessék".
1809-1813 között napóleoni közigazgatás alatt volt. 1813-ban az angolok szállták meg, a kikötőben talált összes hajót felgyújtották.
1814-1822. között - közvetlenül a Napóleon utáni időkben - osztrákok igazgatták, majd visszakrült Magyarországhoz.
1848-1868 között Habsburg megszálás alatt volt. Amikor visszatért a Magyar Korona alá, 1868-ban, a lakosság száma 17.880 fő volt. Fiume - a Magyíar-Osztrák Monarchia széthullásáig - külön testként (corpus separatum) tartozott a Magyar Koronához. (A külön test azt jelenti, hogy nem közvetlenül határos a magyar központi területekkel.) 1910-ben a lakoság létszáma meghaladta az 50 ezret, ezen belül a magyar lakosság lészáma elérte a 13%-ot.
(Forrás: Batár Zsolt Botond: Horvátország északi és nyugati területei c. könyv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése