
Andersen előtt tisztelgek néhány aranymondásával:
A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert.Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!
Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.
Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok.
A hétköznapi életben is vannak tragédiák.
Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.
Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.
Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!
A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.
Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése