A Zoodiákus jegyei. A Kos mitológiai magyarázata

           Zoodiákus
Ősidők óta az összes csillagkép közül azok vonják magukra leginkább a figyelmet, amelyek a Föld Nap körüli mozgásának síkja mentén fekszenek. Ezek az állatövi csillagképek. A bolygók helyzetének pontosabb meghatározása céljából mintegy 2000 évvel ezelőtt ezt a síkot 12 egyenlő, egyenként 30 ⁰ –os részre osztották, és ezeket jelzi a 12 állatövi jegy. Az első jegy ott kezdődik, ahol ez a sík metszi az égi egyenlítőt. A Nap általában március 21-én van itt. Ekkor kezdődik az északi féltekén a tavasz.

0-30 fok között: Kos - Aries

30-60 fok között: Bika - Taurus

60-90 fok között: Ikrek - Gemini

90-120 fok között: Rák - Cancer

120-150 fok között: Oroszlán - Leo

150-180 fok között: Szűz - Virgo

180-210 fok között: Mérleg - Libra

210-240 fok között: Skorpió - Scorpius

240-270 fok között: Nyilas – Sagittarius

270-300 fok között: Bak – Capricornus

300-330 fok között: Vízöntő – Aquarius

330-360 fok között: Halak – Pisces

  A Kos jegy nevének mitológiai magyarázata

               

            A görög mitológia hagyományában az Aphroditénak szentelt állatok közé tartozott. A kosról szóló, ismert legendák közül minden bizonnyal az aranygyapjas történet a legszebb, amely az ókori Görögországból származik. Élt ezen a területen egy király, Athamasz. A „Felhő” asszony, Nephelé volt a felesége. Volt két gyermekük is: egy lányuk, akit Hellének hívtak, és egy fiúk, Phrixosz. Sokáig éltek boldogságban, de egy napon Athamasz elűzte feleségét, és Inóval lépett frigyre. Nephelé visszasétált az égbe, és ott azt a parancsot adta a többi felhőnek, hogy egy csepp esőt se küldjenek a görög király földjére. Így hát hiába szántottak-vetettek, szárazság és éhínség köszöntött az országra. A király követeket küldött Delphoiba, hogy tanácsot kérjen Apollón szent jósnőjétől, Püthiától. Hogy mit mondott a jósnő, azt Athamasz sosem tudta meg, mert a hazatérőket a város határában Inó fogadta, és mézes szavakkal, drága ajándékokkal megvesztegette őket. Így a zarándokok Apollón jóslata helyett azt jelentették a királynak, hogy mindaddig nem fog esni az eső, amíg a Felhő asszony két gyermekét fel nem áldozzák Zeusz oltárán. A két gyermek, Phrixosz és Hellén ez alatt a réten legeltették a nyájat, mivel gonosz mostohájuk Inó miatt már nem volt maradásuk a palotában. A pásztorok és az állatok között éltek. Különösen egy szép, szelíd kossal játszottak sokat, mert ennek a gyapja mind egy szálig aranyból volt. Egyszer, amikor senki sem figyelt rájuk, ez a kos, akit egyébként Hermész isten küldött, emberi hangon megszólalt és elmesélte nekik, hogy milyen veszély fenyegeti őket. Azt javasolta, hogy üljenek fel a hátára, és a gyerekek hallgattak a szóra. A kos belevetette magát a tengerbe, és az ázsiai partok felé úszott. A kis Hellén azonban bátyja nyakába kapaszkodott, az út közepén nagyon elfáradt, és hiába bíztatták, elgyengült, lecsúszott a kos hátáról, és a tengerbe fulladt. Ezt a tengert, a mai Dardanellák helyén, Hellén tengerének nevezik. Phrixosz, a megmenekült fiú hálaáldozat gyanánt feláldozta a kost Árész oltárán. A kos jótettéért jutalmából az égboltra került Kos csillagképként. A Kos hónapnak Árész, a Háború istene az ura. Római nevén ő Mars, innen ered a március elnevezés. A tavasz beköszönte nem csak békés mezőgazdasági munkák kezdetét jelentette, hanem a hadi vállalkozások megkezdésére is jelt adott. Ez a magyarázata, miért épp egy harcias isten lett a március patrónusa.
(A kos jegy tulajdonságaival két holnapi bejegyzésemben is foglalkozom.)