H. Barbócz Ildikó: Még mindig lilában (Balatoni tűnődések VII/6.)

És néhány nap múlva visszavárt. Ezúttal autóval kacskaringóztunk a napsütötte vidéken. Olyannyira megkapó volt, hogy ki kellett szállni az autóból a májusi tarka mezők kellős közepén, a kaszanyűbükköny világoslila virágtengerében gyönyörködni, a mezei zsálya sötétlila illatát újra és újra beszívni. A domináns lila színbe olykor-olykor a pipacs vérző pirosa vegyült, a palettát a fehér színek szelídítették. A délnyugati dunántúli szélben lent a földön milliónyi virágszál hullámzott, fent az égen felhőalakzatok fonódtak össze és kúsztak szerteszét, habos tortacsodák ültek a dombokon túli tó fölött. Akár a világ végére is képzelhettük volna magunkat a hirtelen ránk törő csöndben, mert a sokadrangú országúton csak elvétve mellőzött valaki. A semmibe vett, lenézett, most előkelő helyre került mezei zsálya Balatonszőlőstől Balatonakaliig mutatta az utat, mintha szabályosan sorba ültették volna a két oldalon.

Mosolygott a smaragdszínű rét, dúdolgatott a virágzásnak induló szőlősorok között a szél, határtalanul s üdén magasodott fölöttünk az ég fehér felhőpamacsaival, s mi ugyanilyen határtalan örömmel szedtük csokorba húgommal az árokparti lila virágokat, melyek Paál László vásznára kívánkoztak. Ebben a gyermeki önfeledtségben a lelkünk is felfrissült kicsit, s így érkeztünk föl a már ismerős dörgicsei dombra a Boldogasszony templomromhoz, ahonnan a tücskök cirpelése közepett széles sávban látható volt a Balaton nyugati medencéje. Kívánkozott a mozdulat, hogy egy padon süttessük magunkat a kellemes időben, míg be nem teltünk a pazar látvánnyal. Nagy meglepetésünkre és örömünkre másnap a parthoz közeli „Karolina” kávézóban az üvegasztalokon és 5 literes befőttes üvegekben ez az árokparti lila növény díszelgett. A rózsamintás huzatú székeken kényelmesen hátradőlve, akár egy rózsaligetben, kortyolgattuk a frissen pörkölt kávét és a szálas teát. „Tea, kávé, bor, kenyér – egy pillanatnyi nyugalom” – így hirdeti magát a testvérpár, aki nagymamájuk emlékére hálából üzemelteti ezt a helyet. A Nagymama süteménye és a Vilma tortája az ősöket idézi.
Balatonfüred, 2013. május 
(Fotó: H. Barbócz Ildikó)