Nincs a Földön olyan emberlakta hely, ahol ne találnánk meg a házak körüli kertekben, parkokban a virágok királynőjét, a rózsát. Gyönyörű szirmaival, színével, illatával elbűvöli, el bódítja az embert, és szeretettel, melegséggel tölti meg a szívét. Ezer meg ezer mese, legenda szövődik köréje. Akár egyetlen szála is üzenetet visz, vallomást ad át. Lovagrendeket alapítottak a nevével, véres csatákat vívtak a jelképe alatt. Kitüntetéseket neveztek el róla: aranyrózsa-rend, ezüstrózsa-rend… – bizonyítva ezzel is, mennyire megbecsült virág. A rómaiak gyógyító hatással ruházták fel. Valóban az is: a beteg szívek gyógyítója. De különösen nagy tiszteletben állt és áll a rózsa a törököknél, amint azt Gülbaba legendája is bizonyítja.
A törökök egyébként azt tartják, hogy a rózsának lelke van: az illata. Nem is hagyták elillanni. Kis-Ázsia népei, aztán a görögök, bolgárok nagy kitartással igyekeztek üvegbe zárni ezt a lelket. Ma különösen a bolgárok művelik a rózsaillat begyűjtését. Ott a rózsákat úgy termesztik, mint nálunk a szőlőt. Virágzás idején felejthetetlen élményt nyújtanak ezek a rózsaszőlősök. Rózsaolaj csak a szirmokban van, ezeket szüretelik le. Bizony rengeteg rózsa kell, akár egyetlen cseppért is. Egyetlen kiló rózsaolaj előállításához harminc mázsa rózsaszirmot használnak fel. Így nem is csoda, hogy a rózsaolaj az aranynál is drágább. Európai hódító útjára a rózsát tulajdonképpen Napóleon császár első felesége, Joséphine indította el. Ő tette divatossá új fajtákkal, új színekkel. Ma már sok-sok ezer fajta pompázik világszerte, s egyre újabb és újabb fajták is születnek.
El se hinné az ember, hogy ennek a pompás virágnak az őse az egyszerű, szerény vadrózsa, amelyet ott találunk az erdő szélén, sziklás, köves helyeken, bozótként. Ebből alakították évszázadokon keresztül határtalan kitartással, szeretettel, sok-sok munkával. Hogy mikor kezdődött a rózsák nemesítése, ki tudná megmondani! Valószínű egyidős az ember földművessé válásával.
Felénk sokáig a damaszkuszi rózsák voltak a legelterjedtebbek, de évente csak egyszer virágzanak. A sárga rózsát a törökök hozták. A kúszó vagy futórózsák (Crimsonok) Kínából, Koreából származnak. A rómaiak állították elő a többször virágzó Remontana rózsákat. De ma a legszebbek, királynők a rózsák között, a tearózsák és ezek keresztezései, hibridjei. Bimbóik karcsúak, szirmaik leheletfinoman visszatűrődnek, illatuk pompás. Olyan finomak, olyan szépek, hogy az ember minden pillanatban várja, hogy megszólalnak halk muzsikáló hangon. Ezeket a légfinom virágokat a kínai kertészek állították elő, onnan terjedtek el az egész világon. (Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány. A képeket én készítettem a balatonfüredi Jókai Villa kertjében 2012. augusztusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése