Csetneki Juhász Balázs: A Parnasszus lábánál

Ülök a Parnasszus lábánál   

Koldusként, süketen és árván,            

S látom, hogyan mennek fel a nagyok,

Viszik magukkal a csodálatos rímeket,

Fantasztikus képtársításaikat és fennkölt igéiket,

És érzem a fennkölt illatuk,

S irigylem őket, s lennék közöttük

Épen, okosan és szépen,

De süket vagyok, béna és szegény,

S csak a mára gondolhatok,

Talán túl élem- e napot, nem tudom.

Ülök egyedül szomorúan a Parnasszus alatt,

És szép álmokról álmodok,

Ami reményt ad és vigaszt,

Hogy Isten lábához hajthatom a fejem,

Ha a sors megszalaszt,

Csak az Isten fogad el!

Csak az Isten ad vigaszt!

Koldusként, süketen  és bénán,

Ahogy sóvárogva ott

Ülök egyedül a Parnasszus alján.