A középső ujj

           A középső ujjat a Szaturnusz isten uralja. A kötelezettségek, a korlátozások és az állandóság tartoznak a fennhatósága alá. Ezért a leghosszabb ujjunk ezeket a tulajdonságokat szimbolizálja: feladatainkat magunkkal és másokkal szemben. Ez az úgynevezett kereszt, amit mindenkinek cipelnie kell. Az élet komoly oldala, és mindenekelőtt az életértelmének keresése. A Szaturnusz ujj egyben a sors ujj is, mely kifejezi a búcsúzáshoz, a veszteségekhez és a halálhoz fűződő viszonyunkat is.

            1) Hosszú középső ujj, mely jelentősen hosszabb a két szomszédos ujjnál: A kötelezettségtudat és az egység képezi az élet alapelveit. Az illető képes felelősséget vállalni és viselni. Komolyan néz szembe az élet kihívásainak és meg akarja állni a helyét. Sokszor azonban szigorú és kemény lehet.

            2) Rövid középső ujj, mely majdnem olyan hosszú, mint a szomszédos ujjak: Az ilyen ember könnyedebben veszi az életet. Nem szívesen vállalja a felelősséget, a terhes kötelezettségeket gyorsan félretolja. Nem a pontosság és a megbízhatóság a legerősebb oldala. Nem zavarja, ha valamit nem sikerül tökéletesen elvégeznie, ez nem jelent tragédiát számára. Jószívű, de hanyag, pontatlan és feledékeny. Nem foglalkozik az élet és a halál nagy kérdéseivel.
         3) Bütykök a középeső ujjon: Nehéz az élete, életkörülményei terhesek és sok problémát okoznak.

           4) Egyenes, szabályos középső ujj: Az egyén magára vállalja a felelősséget és a kötelezettségeket. Lelkiismeretesen végzi a dolgát anélkül, hogy panaszkodna.

(Forrás: Női Portál)

Egy példa a középső ujj ábrázolására – Csontvári: Zrínyi kirohanása

            „A török ármádia legközelebbi harcosa egy hétrét görnyedt, vattaszakállú aggastyán, akit éppen magával ránt a földre a kezében tartott pálcavékony fustély. Végső pillantásával döbbenten és vágyakozva búcsúzik egy hordóba állított pálmafacsemetétől, ami ezen az éghajlaton és ebben a vérzivataros században valóban meglepő és vigasztaló látvány egy ostromlott végvár kapujában. Maga Zrínyi Miklós is egy ilyes növényre mutat, mintha azt mondaná, aki a citromfához nyúl, halál fia. A török hadsereg maradéka egy hortobágyi gémeskút körül téblábol, és a hősies pózokat próbáló várkapitányt fürkészi kérdőn. Egyikük a kútkávába kapaszkodik a részegek tohonya igyekezetével, másikuk a villásrúdnak dől, a többiek a kút fedezékében rezignált mosollyal készülődnek valamire. Egy janicsár a középső ujját az ég felé döfi, mely a középkorban azt jelentette: „kalánfülű ördög”. 

(Forrás: elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar;1992: 68-69)