A 4. huszárezredben szolgáló német származású Schweidel József Galíciában ismerkedett meg a lengyel származású Domicella Bilinskával, és vette feleségül 1827 februárjában. Az első gyermekük Adalbert (Béla) már a következő évben megszületett, és apja nyomdokait követve 14 évesen hadapródként lépett be a 4. huszárezredbe. Időközben még négy gyermeke született a Schweidel házaspárnak, akik közül három kislány maradt életben.
Schweidel a börtönben már nem láthatta feleségét, mert a gyerekekkel Pesten maradt. Néhányszor találkozhatott viszont a fiával, aki ugyancsak az aradi várbörtönben raboskodott, ahonnan később szerencsére amnesztiával szabadult. Schweidel a börtönben naplót vezetett, így a rabok mindennapjait leginkább az ő feljegyzéseiből ismerjük. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt, amit azonban Haynau elutasított. Schweidel annyira bízott a felmentésében, hogy még az október 5-én írott levelében sem búcsúzott feleségétől, csak 6-án reggel…
Schweidelnénak annyival volt nehezebb a helyzete a többi aradi özvegynél, hogy a házasságkötésükkor a férjével mindketten vagyontalanok voltak, utána pedig több mint húsz évig férje katonatiszti fizetéséből élt a nagy család. Ezért semmilyen megtakarított pénzük sem volt. Ezzel magyarázható, hogy legidősebb lányát, Marie-t szinte kényszerítette, hogy férjhez menjen egy jómódúnak vélt férfihoz. A kisebb lányok akkor még csak 13 illetve négy évesek voltak. Marie házassága botrányos válással végződött, és Domicella csak úgy tudta eltartani a lányait, hogy tejgazdaságot vezetett kemény munkával. Ráadásul a titkos rendőrség gyanúsnak találta, és az 1850-es években megfigyelte.
Sok küzdelem árán, hatalmas akaraterővel sikerült végül Domicellának rendeznie az életüket, és rendesen férjhez adni a lányait.
49 évvel élte túl a férjét, de rengeteg gondja, baja között sem felejtett el soha sem misét mondatni a férjéért a halála évfordulóján.
Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése