Emlékművet állítottak Kiss Ernő honvéd altábornagynak a Délvidéken

Emlékművet állítottak Kiss Ernő honvéd altábornagynak a vajdasági Eleméren, azon a településen, ahol az aradi vértanú nyugszik.

Az október 6-i vajdasági megemlékezések központja minden évben a közép-bánsági Elemér, ahol a magyar kormány támogatásából felújították a helyi templom belterét, a templomkertben pedig felállították Kiss Ernő emlékművét.

Kiss Ernő Temesvárott született, apja viszont a bánsági Elemérről származott. A szabadságharc idején Kiss Ernő is a Bánságban harcolt Damjanich János mellett. A forradalom kitörésekor ezredével éppen az észak-bánsági Nagykikindán állomásozott, így azonnal részt tudott venni a szerb felkelők elleni harcokban, és már szeptemberében elfoglalta a szerbek perlaszi táborát, ami az első jelentős délvidéki győzelemnek számított.

1849-ben Kiss Ernőt golyó általi halálra ítélték, és több újratemetés után végül az általa építtetett eleméri templomban helyezték örök nyugalomra, a család kastélyát ugyanis már korábban lerombolták.

1906-ban Nagybecskereken szobrot emeltek az altábornagynak, 1918-ban azonban azt a szerbek összetörték, azóta nincs emlékműve a Vajdaságban. Az új szobor fémből és betonból, a korábbi műalkotás mintája alapján készült. 

A Vajdaságban az aradi vértanúk közül Damjanich Jánosnak, Lázár Vilmosnak, Schweidel Józsefnek és Leiningen-Westerburg Károlynak van emléktáblája vagy szobra. 

(A képeket 2016. július 18-án készítettem, amikor még tartott a felújítás.)

Visszatért a Délvidék - Elemér (OHT 66 útvonalon)

    Délen - a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. 

     A Teleki Sámuel Kulturális Egysület –­ kezdeményezésemre – a trianoni békediktátum 104. éves évfordulójára (2024. június 4.) megjelenteti az Országhatártúra útikalauzt. Információ: www.orszaghatartura.hu Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.

Elemér (1899-ig Német-Elemér és Szerb-Elemér, szerbül Елемир / Elemir, németül Elemer) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben. 1899-ig két község, Alsó- (vagy Német-) és Felső- (vagy Szerb-) Elemér volt. Ma közigazgatásilag Nagybecskerekhez tartozik.

Nevének eredete

A középkorban Ilemér, a török korban Elemirje, majd 1888-ig Elemir, a település kettéválásával Alsóelemér (vagy Német-) és Felsőelemér (vagy Szerb-), végül újraegyesülésével Elemér.

Fekvése

Nagybecskerektől 10 km-re északnyugatra fekszik, a Tisza bal partjának közelében.

Története

Első lakói Bácskából idemenekült szerbek voltak, akik a török kincstári földön, az el-emírjén telepedtek le, innen a falu Elemirje neve.

 A templom és a falán lévő emléktábla.

1796-ban németek telepedtek le, akik a szerbekkel nem fértek össze, és kettéválasztották a községet Felső- és Alsóelemérre. Egykori birtokosa Kiss Ernő honvéd tábornok aradi vértanú, akinek testét az általa 1846-ban építtetett templom kriptájában helyezték el. Többször kifosztották, a templom raktárként szolgált, de 2016 július 17-én nagy munkában találtam néhány embert. Felújítják a templom belsejét.

 Tovább nem engedtek. Az alsó kép a templomajtón belépés utána jobbra lévő állapotokat rögzítette.

A Kiss család kastélyát 1936-ban bontották le a szerb hatóságok!!!!! (Ahelyett, hogy múzeumot rendeztek volna el benne! - teszem hozzá én.)

1910-ben Alsóelemérnek 1011, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Felsőelemérnek 3440 lakosából 3075 szerb, 195 német és 121 magyar volt. A trianoni békediktátumig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. 2002-ben 4690 lakosából 4158 szerb, 93 magyar volt.

Elemér ma egyike azoknak a helységeknek, amelyeket az úgynevezett petróleum korszak jövedelme és a mezőgazdaság tart életben. Itt futnak össze a szerbiai kőolajvállalat vezetékei, és innen továbbítódik a pancsovai illetve az újvidéki finomítókhoz a bácskai és bánsági lelőhelyeken kibányászott "fekete arany", azaz kőolaj. A mai fogyasztási arányok mellett az itt nyert kőolaj még a hazai szükségleteket sem elégíti ki, ám a lelőhelyek - Szerbia egyedüli kőolajforrásaként - továbbra is jelentősek.

Népesség

§                    1910-ben Alsóelemérnek 1011, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Felsőelemérnek 3440 lakosából 3075 szerb, 195 német és 121 magyar volt

§                    1948: 4656

§                    1953: 4757

§                    1961: 4886

§                    1971: 5001

§                    1981: 4998

§                    1991-ben 4724 lakosából 4074 szerb, 209 cigány, 197 jugoszláv, 115 magyar, 3 német

§                    2002-ben 4690 lakosából 4158 szerb, 181 cigány, 93 magyar, 54 jugoszláv., 1 német

Híres emberek

·                    A katolikus templom családi kriptájában helyezték nyugalomra Kiss Ernő honvéd altábornagy, aradi vértanú hamvait.

·                    Itt hunyt el 1862. január 17-én báró Piret de Bihain Lajos altábornagy, császári és királyi kamarás

·                    Itt hunyt el 1879. július 18-án Balás Frigyes, író.

·                Itt született 1921. szeptember 1-jén Pásztor László, az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége alapítója.
(A szöveg fő forrása: Wikipedia; a képeket 2016. július 17-én készítettem)

Visszatért a Délvidék - Csúrog (OHT 66 útvonalon)

    Délen - a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. 

    A Teleki Sámuel Kulturális Egysület –­ kezdeményezésemre – a trianoni békediktátum 105. éves évfordulójára (2025. június 4.) megjelenteti az Országhatártúra útikalauzt. Információ: www.orszaghatartura.hu 

Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.

Csúrog (korábban Csurog, szerbül Чуруг / Čurug) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, a Zsablyai járásban.

Fekvése

Zsablyától 10 km-re északra, Bácsföldvártól 8 km-re délre, a Tisza jobb partja mellett, a Sajkásvidék északi részén fekszik.

Története

Csúrog Árpád-kori település. Nevét már 1238-ban Churlach (Csurlak) néven említette egy oklevél, IV. Béla ekkor adományozta a fehérvári kereszteseknek a szaracénok által lakott falut vásárjövedelmeivel és Becsének tiszai révével együtt.

1254-ben Csurug néven volt említve és ekkor Henrik comesé lett, aki aztán1289-ben András zathai várnagynak adta cserébe, ennek valkómegyei, Szilmező nevű birtokáért.

1325-ben Gerechi Gotthard özvegye a bácsi káptalan előtt Chorug, Bekuskereki és Dal nevű birtokait örökre átengedte vejének, Torhusi Miklósnak.

1332-1337. között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is Churuk, majd1338-1342. között Charug néven.

1363-ban Gerechi Gotthard Margit és Klára nevű leányai osztoztak meg Csurog, Bekuskereki és Dal nevű birtokaikon.

A karlócai béke után a település a határőrvidék része kisebb módosulásokkal1873-ig.

1910-ben 10 196 lakosából 6685 szerb, 2490 magyar és 228 német volt.

A trianoni békediktátumig (1920. június 4.) Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott.

1918 novemberében szerb csapatok szállták meg. 1920. július 4-étől, a trianoni békediktátum után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1941-ben visszatért Magyarország kebelébe. Az 1942-es „hideg napoknak” kb. 800 szerb áldozata volt, jó részük magyar katonákra lövöldöző terrorista..

1944. végén, a délvidéki vérengzések során a szerbek megtorlása több mint 60.000 magyar, német és horvát áldozatot követelt. Az életben hagyottakat (nők, gyerekek, öregek) a járeki táborba terelték, ahol tovább folytatódott a népirtás. Házaikba 1945 után boszniai kolonistákat (telepeseket) telepítettek. Ebben az évben a római katolikus templomot is lerombolták.

A túlélő hozzátartozók minden évben összegyűlnek a helyi egykori sintértelepnél ahova elföldelték a 3000 szerencsétlen ártatlant, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait, amit aztán másnapra szétdobálnak, széttaposnak, jelezve, hogy a magyaroknak még sírjukban sincs nyugtuk.

A II. világháború utáni párizsi békediktátummal (1947. február 10.) a győztes nagyhatalmak visszakényszerítették Jugoszláviába (Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, 1967. április 7-től Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság). 2003-tól Szerbia és Montenegró államhoz tartozik, 2006-tól pedig Szerbiához.

2014-ben született meg az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor települések magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. A rendeletre mintegy hetven évet kellett várnia a helyieknek. A magyar kormány üdvözölte a döntést, amelyet a szerb-magyar megbékélés fontos állomásának nevezett. 

A falu központjában levő park. Helyén a Szent Lajos katolikus templom állt 1948-ig

(Forrás alapja: Wikipedia)

Visszatért a Délvidék - Bácsföldvár (OHT 66 útvonalon)

    Délen - a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. 

           A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület –­ kezdeményezésemre – a trianoni békediktátum 105. éves évfordulójára (2025. június 4.) megjelenteti az Országhatártúra útikalauzt. Információ: www.orszaghatartura.hu  
Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.

Bácsföldvár (szerbül Бачко Градиште / Bačko Gradište, németül Feldwar in der Batschau) a tiszamente legdélebbi és legszegényebb magyar többségű települése.

Nevének eredete

Nevét a középkorban épült, majd a török hódoltság alatt elpusztult földváráról kapta. Először 1387-ben említik Fedwar néven, majd 1528-ban a Lázár-térképen Fewlnar néven tüntetik föl.

Fekvése

A Tiszától 6 km-re. Óbecsétől 10 km-re délre, Csurogtól 8 km-re északra fekszik a Ferenc-csatorna partján. Közelében található a Gyöngysziget (Biserno Ostrovo), mely kedvelt horgászparadicsom.

A bácsföldvári táj gyönyörű: a Ferenc-csatorna, a Tisza, a Holt-Tisza, a halastavak, a különböző kisebb-nagyobb vizek - gyönyörű látványt nyújtanak, gazdag állat- és növényvilággal.

Bácsföldvár az összefüggő magyar nyelvterület mai legdélibb települése. A még délebbre fekvő magyar többségű települések (Temerin stb.) már enklávé-jellegűek.

Története

Első említése a 15. században történik. Valaha földvár állott itt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. A karlócai béke után kezdett újratelepülni. 1848-ban súlyos harcok és vérengzések helyszíne. A szerbek közel 100 magyar fejét levágtak, és a katolikus templom oltárára tették ki. Ezek a véres tettek nem csak szerb oldalról voltak, a magyar fél is hajtott végre hasonlókat, ámbár nem ilyen véreset.

Bácsföldvárról semmilyen adat nem maradt arra nézve, hogy 1941-ben hogyan történt a magyar csapatok bevonulása, csupán az 1918-as betelepítettek kiutasítása történt meg, akik közül egy sem fizetett életével az intézkedések hatására. A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság mégis 5 embert talált felelősnek az 1941-es eseményekért.

1910-ben 6609 lakosából 3795 magyar és 2739 szerb volt.

A trianoni békediktátumig (1920. június 4.) Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásához tartozott.

Az 1944-es becsei gyilkosságok rögtön megkezdődtek a település október 23-i szerb "felszabadítása" után, bár ezek eleinte szórványosak voltak. A foglyok legtöbbjét a községi zárkába vitték, ahol verések és kínzások közepette kb. egy hétig tartották őket fogva. Számukat emelte, hogy november vége felé megtalálták a helyi Nyilaskeresztes Párt tagnévsorát. A kivégzések éjjel történtek a Csonthalom nevű hely közelében. Egy terhes anya is volt a kivégzettek között, akinek ugyanúgy nem kegyelmeztek, mint többi sorstársának. A bácsföldvári áldozatok száma 600 fő körüli.

A délszláv háborúk és a három menekülthullám jelentős változást hozott a falu életébe, közel 500 menekült telepedett meg.

Népesség

§                    1910-ben 6609 lakosából 3795 magyar, és 2739 szerb

§                    1991-ben 5625 lakosa volt, melyből többek között 3068 magyar, 1938 szerb

§                    2002-ben 5445 lakos, 2519 magyar, 2417 szerb

Demográfiai változások

1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
6512	6178	6106	5986	5764	5625	5445	5110

Természet és szabadidő

Bácsföldvártól mindössze 3 km-re található a Tisza folyamának szabályozása után megmaradt holtága, az úgynevezett Gyöngysziget melletti Holt-Tisza. A holtág mellett 8 kilométeres hosszúságban üdülőházak helyezkednek el. A Gyöngysziget melletti Holt-Tisza 2008. óta van védelem alatt. E területet északon Óbecse és Törökbecse, délen Csurog és nyugatról Bácsföldvár határolja. A holtág 23 706 m hosszú, a Tisza vajdasági holtágai közül a leghosszabb. A vizes élőhelyek,mocsarak, gyepek, szikesek változatossága, az itt megtalálható nagyszámú ritka és veszélyeztetett növény- és állatfaj, de különösen a gazdag madárvilág e területnek nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi jelentőséget is ad. 1997. óta nemzetközileg fontos madár élőhelynek számít. Gyöngyszigeten beszerezhető a híres krokán szőlőből készült bor, mely még a brit királyi család asztalára is felkerült. A Gyöngysziget körül 22 km-es turista útvonal várja a természet szerelmeseit.

Híres emberek

Itt született:

   Bencz Boldizsár (1910–1949) író, költő, műfordító, újságíró

   Bencz Mihály (1913–1970) költő

    Lovász Pál (1896–1975) költő

   Bori Imre (1929. december 28. – 2004. április 22.) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár

   Megyeri Lajos (1935. május 5.) zeneszerző, zenepedagógus, karmester

Látnivalók           

    Az 1806-ban épült Szent Mihály római katolikus templom: 1807-ben I. Ferenc osztrák császár és magyar király, a róla elnevezett Ferenc-csatorna építését meglátogatta, s látván ez egyszerű szegényes templomot, elrendelte saját költségén az új templom építését. A munkálatok 1833-ra fejeződtek be. 1909-ben a templomot kibővítették és új 46 m magas tornyot emeltek.

Az 1773-ban épült görögkeleti (szerb) templom   

  A neobarokk stílusú Városháza

 A Gyöngysziget melletti Holt-Tisza Természetvédelmi Park

Malom

Kultúrház

(Elsődleges forrás: Wikipedia)