2015. március 14., szombat

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/12.

         Daróczi Bárdos Tamás zenetudós édesapjának, Bárdos Lajosnak a származását, életét, munkásságát mutatta be. A program összeállítóinak csak gratulálni lehet, mert – a Kárpát-medence minden irányából összejött leány és fiú – „átbarátkozott” két éjszakája után, a harmadik napon az utolsó előadás hallgatása a kínszenvedéssel érhetett volna fel. Az előadó azonban nagyon szórakoztatóan, a kiváló előadói képességek összes tárházát bevetve lebilincselte a hallgatóságát ezzel a nehéz témával is. A felhangzó kórusművel pedig nagyszerűen színesítették a mondandóját.
         A család Bárdos Péter jobbágytól származik, aki III. Ferdinándtól kapta a nemességét, a nevét és a címerét. Bárdos Lajos szülei, testvérei bemutatása után nagy meglepetést okozva elmondta, a hírnévben Bartók és Kodály után következő zeneszerző, Bárdos Lajos mindenből ötös volt, egyedül énekből négyes. Hallotta ugyan a hamis hangokat, de nem tudta kiénekelni. És akkor példát adva a jelen lévő hallgatóságnak, elmondta, hogy mivel karnagy akart lenni, ezért módszeresen és hatalmas akaraterővel érte el célját, például naponta kétszázszor ütötte le az „A” hangot, hogy rögződjön benne. Évek alatt abszolút hallása lett, és énekelni is kiválóan megtanult.  A félénkségét is módszeresen küzdötte le.
         Első művét a cserkészeknek írta 1921-ben, a „Kis kece lányom”-at. Nagyon hamar elterjedt, még Új-Zélandban is éneklik. A Zeneakadémiára az első évben brácsásnak nem vették fel (mert nem is indult brácsa szak!), a második évben azonban zeneszerző szakra igen, miután meglátták benne a tehetséget. 1925-ben végzett Kodály Zoltánnál.
         Bárdos Lajos legjobban a karnagyi feladatokat kedvelte (énekkarok vezénylése), másodiknak a kórusművek komponálását. A 800 műve közül kb. 400 egyházi és 400 világi témájú. Ő indította el az Éneklő ifjúság mozgalmat, aminek éves seregszemléjén az egyesített kórusok koncertjét még ötven év után is ő vezényelte. Sokat tett a kórusművek terjesztéséért is, a Magyar Kórus c. folyóiratban mintegy kétezer művet jelentetett meg. Életében naponta 7–10 – elsősorban kérő – levélre válaszolt.
         És amit szintén példaképnek állított a hallgatók elé, édesapja rajongott a feleségéért, és 11 gyereket neveltek fel nagy szeretetben. Külön kiemelte, hogy kiváló humora is volt.
         Amikor idős korában megkérdezte tőle egy újságíró, hogy sok-sokmindent csinált, de nem lett volna szerencsésebb kevesebbre koncentrálni? Az felelte: „soha nem unatkoztam, tennivaló mindig van, utólag nincs min fanyalognom.”


         Méltó befejezésként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulói (Dávid Boglárka, Nasseri Lale, Csabay László, Simonics Viktória, Haraszti Rajmund) Ránki György: Pentaerophonia és Carl Nielson: Fúvósötös c. műveit adták elő nagy átéléssel, magas szakmai tudással.

Szolnoki csata újrajátszása - 2015. március 7. (5/5.)

A közelharc





 A markotányosnők vonulnak a csapatok után

 A csapatok megköszönik a közönség érdeklődését

2015. március 13., péntek

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/11.

            Amit eddig felmutattam, a félóra előadásban: spotlight és klip. Rávilágítani a nemzet történetének, múltjának és lehetséges jövőjének lényeges elemeire, meghívni a hallgatót a cselekvő részvételre, ha kedve van hozzá. A foglalkozás második része az önmeghatározás ebben a történelmi, földrajzi térben. Két apró, néhány perces feladat, igen személyes, de deklaráltan a későbbiekben a munka során nem behozott információ. Először mindenki rajzolja fel az őt akadályozó korlátokat, nehézségeket, legyenek azok személyek, vagy éppen tárgyak, szervezetek, elvek. Aztán ugyanennek fordítottja: a segítő személyek, lehetőségek két dimenziós térben elhelyezése. E két rajzot mindenki zsebre teszi, otthon egymásra is vetítheti. Aki használja, annak jó iránytű lehet saját életében.
Ezután csoportmunka következik. A félretolt székek által szabadon hagyott tér elég ahhoz, hogy szemléletesen felállíthassuk az országhoz, a határokhoz való személyes viszonylatunk, elhelyezkedésünk.  Néhány szóban érdekes életvonalak jelennek meg.



Visszautalva az előadásban a nemzet szétporladását mozgató erőkre és a nemzet hatékonyságához szükséges újjászerveződés szükségességére, a „térkép”-en elhelyezett valamennyi résztvevő instrukció szerint elindul társat keresni. Olyat, kit még nem ismer, de mégis van benne valami érdekes.  Több tucat ember turbuláns mozgása során számos szemkontaktus keletkezik, apró benyomások, majd mindenki megleli párját. Három perc adódik a kölcsönös bemutatkozásra, önmeghatározásra. Aztán a párok újra útrakelnek tájékozódni és egy másik párt keresni.  Az így kialakult négyesek ismét útra indulnak, ismét turbulencia, majd egymásra találnak az immár 8-as csoportok. Aztán közös gondolkodás, közös önmeghatározás. Ezután a csoportok közös munkával, testtartással és egy rövid szóval vagy kifejezéssel, testbeszéddel is megfogalmazzák önmagukat.
Az eredmény döbbenetes: karakán önmeghatározások és önkifejezések egymásután, immár jó hangosan, az összes résztvevő számára. A korábban kirajzolt térkép által jelölt Kárpát –medencében.  A legvégén, zárásként egy mindenki által ismert dal, mely az egyik csoport hangulatjelentésére „Tavasz van”  is válaszol. A „Tavaszi szél vizet áraszt” dalnak először minden sorát egymásután más 14-es csoport énekli, majd mindenki együtt.

Ez a másfél órás foglalkozás, bár demonstráció volt, de konkrét céllal fogalmazódott meg a tervezésekor éppúgy, mint megvalósulásakor. Ahogyan a festőművészek először vázlatokat, készítenek értékes  és nagyívű képeikhez, ez a kéttucatnyi tanár és négy tucatnyi fiatal vázlatot, sőt inkább tartalomjegyzéket készített e nehéz sorsú Kárpát-medence innovatív újjáteremtéséhez. Egyszerre alázattal, megértéssel és dinamikával.


Szolnoki csata újrajátszása - 2015. március 7. (5/4.)

Eleinte messziről lövöldöztek egymásra, majd következett a közelharc

          Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc téli hadjáratának március 5-ei ütközetét, a szolnoki csatát újravívták-játszották korhű egyenruhába öltözött gyalogosok, dragonyosok, huszárok, tüzérek, markotányosnők. 




2015. március 12., csütörtök

Ausztráliáról szóló előadásom jól sikerült


Budapest-Ferencváros József Attila lakótelepének közösségi házában tartottam az ausztráliai magyarokról és Ausztrália nevezetességeiről vetített képes előadást. Nagyon jól éreztem magam az érdeklődő közönség előtt.

Külön élményt jentett, hogy a folyosón találkoztam Zselencz Lászlóval (Zsöci), az EDDA Művek volt basszus gitárosával. Ők akkor kezdtek Miskolcon, amikor én még ott laktam. És jártam akkoriban a koncertjeikre. Három kedvenc zenekarom van: a Beatles, az Illés és az EDDA Művek. Hétfőre egyébként megbeszéltünk egy találkozást. Jó lesz vele nosztalgiázni!
 A közönség és a segítőm a vetítésben



Ausztrália címere

 Nagyon jó volt nosztalgiázni
Felül: Wallabit (kisebb termetű kenguru) etetek, 
Alul: az Oszlopok Sivataga Nemzeti Parkban élvezem a csodát






A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/10.

Ezt a délelőttöt nem csak bemutatónak szántuk, de a bemutató lehetőségét kihasználva konkrét kapcsolatépítőnek, gondolatkeltőnek, közös értékek megfogalmazásának.
Amikor az országot és nemzetet érintő súlyos válságokról, visszatérően pusztító megrázkódtatásokról beszélünk, fel kell tennünk a kérdést: mi maradt a múltból, mi újjáteremthető, mire alapozzunk, és mit kell modernizálnunk?
Ősi nemzeti értékeink során sok mindent jogosan fel lehet sorolni, de ezek közül az alább felsoroltakat tartom a legfőbb értékeknek:
–Különös és egyedi szerkezetű nyelvünket, mely szinte matematikai logikájával sok területen elősegíti a kreatív gondolkodást.
–Népdalkincsünk közel kétszázezer lejegyzett dallammal világviszonylatban hatalmas kincset takar.
–A magyar néptánc a világ egyik leggazdagabbja, ráadásul csoportösszetartást és identitást erősítő eszköz.
És mindezek konkrét következménye:
Bartókot a világ zenetörténete egyik legnagyobb zeneszerzőjénék tartják, s bizony művei meghatározó módon a sajátos magyar népzenekultúrára épülnek. Nyelvünk szerkezetének és sajátos kultúrának terméke az a költészet, melyet akár Hegedüs Géza tanár úr, akár Faludy György a világ legfelsőbb szintjére sorol.
Állítólag a Microsoft vezető tíz program rendszer tervezőjének fele magyar, s az meg kétségtelen, hogy a Los Alamosban megtervezett első atombomba atyjai közül döntő szerepet játszottak a magyarok, s még Einstein is magyar tolmáccsal ment velük együttgondolkodni. A magyar ipar innovativitásával két évtizedet Európa műszaki élvonalában haladt és az utóbbi évtizedekben az iparban csúcsvezetőként élvonalban eltöltött barátom szerint a nyugatiak felismerik a magyar kreativitás kiválóságát, s egyre több külföldi cég telepíti ide a műszaki innovációját. Bár kisebb körben, de erről magamnak is ismereteim vannak. Erre az innovativitásra ma már a magyar kormány is kőkeményen épít, s „kulturális adottságainkra építő tudásalapú társadalom”-ról beszél.
Ha ez igaz, melyet minden eddigi tudásom is megerősít, úgy a magyar nemzetnek évezredes hozott, öröklött tudása kifejezetten a jövő modern társadalmának és gazdaságának egyik európai motorja lehet. Az utóbbi év gazdasági mutatói is ezt igazolják.
Állítólag a japánok közül sokan kisgyerekkorban elkezdik a magyar nyelv tanulását. Ezt nem közvetlen forrásból tudom, azt azonban a legközvetlenebből, hogy Japánba importálták a magyar óvodarendszert. Balogh Kati professzorasszony egy közös munkánk után a tihanyi mólón mesélte el, milyen volt Japánban magyar rendszerű óvodát építeni.
A csoda e nemzetben van, sajnos fékek és ármányok jól beépített rendszerétől gyakran abroncsba verve.  De azok szétfeszíthetők s már részben szétfeszíttettek.



Szolnoki csata újrajátszása - 2015. március 7. (5/3.)

Felállás csatarendbe

          Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc téli hadjáratának március 5-ei ütközetét, a szolnoki csatát újravívták-játszották korhű egyenruhába öltözött gyalogosok, dragonyosok, huszárok, tüzérek, markotányosnők.




 A csatatér bal oldalán a császáriak, a jobb oldalán a lengyel légió és a magyar honvédek helyezkedtek el

2015. március 11., szerda

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/9.

Zichy László: Újjászőni a nemzetet

            Zichy László – Amerikából hazatért pszichológus – megküldte részemre a harmadik nap délelőttjén tartott másfél órás foglalkozásának a leírását. Mivel ezt ő tudja a legjobban visszaadni, ezért szó szerint közlöm három részben. A képeket én készítettem.
Harmadszorra hívott meg Rákóczi Szövetség valamely nagyobb rendezvényre, s mindig szabad kezet kapok. Szívesen megyek, mert mindig azt tapasztalom, hogy nagy gonddal állítják össze a döntően határon túli fiatalok, középiskolások, egyetemisták és tanárok számára a programokat. Jó érzés, amikor az ember általa becsült előadótól veszi át, vagy adja át a stafétabotot, ránéz a színes és gazdag  programra.
Idén tudatosan a nemzet hálójának újjászövéséről beszéltem, s feleségemmel, Évával úgy építettük fel a programot, hogy az ne csak beszéljen az utolsó évszázad okozta sokrétű károk legalább részleges begyógyításáról, hanem gyakorlatban is segítsen a kapcsolat-  és hálózatépítésben.
            Nemeskürthy tanár úr egyszer arról mesélt, milyen meghatározó szerepe volt Mohács után, hogy a haza csatatéren veszett vezetőinek özvegyei képesek voltak összefogni a gazdaságot és a társadalmat, s nem porladt szét az ország. Tompos Lilla, a magyar nemesség ruhaviseleteinek nagyívű bemutatása kapcsán mondta el, hogy 1949-es világosi fegyverletétel és azt azt követő Haynau bosszú és Bach diktatúra során, egészen a kiegyezés előtti évig minden hivatalos tiltás ellenére az istentiszteleteken a nők gyászöltözékben (feketében vagy sötétbordóban) jelentek meg. Ez nemcsak a gyász, a feloldatlan gyászt mutatta, de egyben a nemzet ellenállását is. Majd amikor a „Kiegyezés” belátható közelbe került, a nemesi és főnemesi udvarokban hatalmas ruhakészítési mozgalom indult, csodálatos díszes ruhákat alkotva, készülve a nemzet újra feltámadására.
A szovjet „Gulag” fogoly millióiból információk szerint a magyarok szabadultak legnagyobb arányban, melyet azzal magyaráznak, hogy köztük volt a legnagyobb összetartás, szolidaritás. A Kárpátaljáról elhurcoltak kaphattak néha csomagot, a konyhán dolgozó foglyok is tudtak időnként élelemre szert tenni és a táboron kívül munkát végző kőművesek is hozzájutottak néha többletellátmányhoz.
Nemzetünk a nehéz történelmi időkre időnként kemény összetartással válaszol – saját magam is emlékszem arra, hogy az 1956-os forradalom idején az ellátási zavarokkal küzdő fővárosba teherautókon küldte a vidéki parasztság térítés nélkül a krumplit, zöldséget és almát. S a nemzeti összetartás pillanatai nemzetünk fennmaradásának kritikus időszakaiban történtek. Az elmúlt száz év két világháborúját, két diktatúráját nehezen élte túl az ország és a nemzet. Összefogásra ma is szükség van, s ebben meghatározóak a kapcsolati rendszerek, hálózatok, s persze az értékeink átmentése.