NYOLC ÉVE TÖRTÉNT Tisztelgés a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 310. évfordulóján (7/2)

          A Gyarapodó Magyarországért Alapítvány, a II. Rákóczi Ferenc Öröksége Egylet és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület – hagyományteremtő céllal – a második kuruc szabadságharc kezdete napján (június 16.) méltóságteljes, nagyívű, kiválóan lebonyolított megemlékezést szervezett. A program az Oktogonról induló, és a Hősök terén záruló felvonulással kezdődött, zenével, énekkel tarkított ünnepi beszédekkel folytatódott, és az Örökség-koncerttel záródott.

          A felvonulásról mutatok néhány képet:

A Nemzeti Érzelmű Motorosok, a Szkíta Motorosok és a Gárdamotorosok bárhol megjellenek, a figyelem rájuk terelődik. A lovasok mai utódaiként méltóképpen nyitották meg a felvonulást.

Az igazi lovasokat maga a fejedelem vezette

          Szívet melengető volt a Rákóczi Lovasai Hagyományőrzők, a Siklósi huszár kuruc hagyományőrzők, a Zempléni lovas hagyományőrzők vonulása

Nem hiányoztak a betyárok sem

Érdekes nevű és feladatot vállaló egyesület is szolidális volt a kurucokkal, kár, hogy a Habsburgok most nem képviseltették magukat

(A képeket a rendezvényen készítettem. A beszámolót folytatom)

Aktuális még mindig?

Az interneten találtam ezeket a képeket 2016 június 18-án, és be is mutattam nektek. Döntétek el, aktuális-e ez még?

NYOLC ÉVE TÖRTÉNT Tisztelgés a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 310. évfordulóján (7/1)

A Gyarapodó Magyarországért Alapítvány, a II. Rákóczi Ferenc Öröksége Egylet és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület – hagyományteremtő céllal – a második kuruc szabadságharc kezdete napján (június 16.) méltóságteljes, nagyívű megemlékezést szervezett. A program az Oktogonról induló, és a Hősök terén záruló felvonulással kezdődött, zenével, énekkel tarkított ünnepi beszédekkel folytatódott, és az Örökség-koncerttel záródott.

Háromnegyed három körül már emelkedett volt a hangulat, kezdődött a sorba rendeződés. Bár a katonai hagyományőrzőknek és a gárdistáknak az egyenruhában, a motorosoknak a motoros felszerelésben ugyancsak melege lehetett, de a szemük sem rebbent a hőségben. A hagyományőrző lovasoknak azonban nagyon nehéz dolguk volt a táncoló lovakkal, de kiváló lovasok révén megoldották.

Az érdeklődők is gyülekeztek, és szívesen beszélgettek egymással, a felvonulókkal, a rendezvény fő védnökével, Dr. Morvai Krisztina EP képviselővel.

Közben a Budapesti Tárogatós Egyesület magas színvonalú játékát hallgathattuk.

(A képeket a rendezvényen készítettem. Folytatom)

Nagy Imre halálának évfordulójára - 1958. június 16.

Csetneki  Juhász Balázs: Kegyelmet nem  kérek

 „ Nagy Imre 1958-ban mártírhalált halt miniszterelnök tiszteletére”

Volt elvtárasaim ne habozzatok,

Ácsoljátok a bitófát és akasszatok!

Kegyelmet nem kérek!

Tudjátok és én is tudom

Nincs rajtam hatalmatok.

Meggyalázhattok, összekötözhettek,

Arccal a föld felé eltemethettek,

Mégis örökéletű leszek,

Mert az utolsó magyar szabadságvágyában ,

Utolsó leheletében is ott leszek,

Mert szabadság nélkül nincs haza,

Szabadság nélkül nehéz az igaz élet

Szabadság nélkül nehéz az igaz szerelem!

Kegyelmet nem kérek!

1956-ban Szent István népe fölkelt

S a vörös góliát beleremegett,

És harmincöt év után

Úgy omlott össze, mint a kártyavár.

Mert hazugságra        

Még kunyhót sem lehet építeni.

Jöttünk az értünk szóló

Déli harangszóval

S hittük és vártuk, hogy

Segít Európa, hogy segít a Világ,

Hogy most talán 

Trianon mocskát

Rólunk végleg lemossák.

De nem segített Európa

És nem segített a Világ.

Magunkra hagyottan

Vérben és terrorban

Néma jajunkban

Hullottunk, csak hullottunk,

Vagy menekültünk a semmi

Útján sírva,

Hazánkért elvesztettünk hazánkat,

Ez volt a harcunk jussa,

És vádlón nézett ránk

Üveges szemekkel halottunk:

Testvér gyilkol testvért,

Ez a mi nagy átkunk,

De minden kihullott magyar vér

A mi közös gyászunk.

Kegyelmet nem kérek!

Volt elvtársaim, együtt ettünk,

Együtt tanultunk,

Együtt reménykedtünk

Hogy szebb jövő lészen.

A börtönöm magányában 

A lassan pergő másodpercek,

Mint ólomeső betemetnek,

Az idő agyonnyom,

Félek.

Elvész minden ami fontos,

Ami élő,

A család, a barátok ,

Az erdő.

A kelő és nyugvó nap,

Az esőáztatta föld illat,

A mező, a vasárnapi ebéd,

Minden mi volt.

Kegyelmet nem kérek!

Mert a népet nem lehet felakasztani.

Kegyelmet nem kérek!

De volt elvtársaim

Kegyelmezzetek másoknak:

A gyerekeknek, a nőknek,

A betegeknek és az igaz beszédűeknek.

Én magamnak nem kérek kegyelmet!

Az én sorsom elvégeztetett.

Mert tudom:

Igaz utat választottam,

Igaz utat jártam,

Mást nem tehettem.

Mert 1956 forradalmi népe

Most én vagyok.

Akasszatok!

Kegyelmet nem kérek!

Focihumor az EB-hez