2013. március 29., péntek

Hunyadi Mátyás királlyá koronázása - 1464. március 29.

            Hunyadi Mátyás neve latinul és németül Matthias Corvinus, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh (ellen-)király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi.
            V. László magyar és cseh király 1457-ben Mátyás bátyjának, Hunyadi Lászlónak a kivégzése után Mátyást magával viszi Prágába. Ott V. László halála után Podjebrád György - az új cseh király - már inkább vendégként bánik vele, mintsem fogolyként őrzi.
            1458. január 24-én a Budán és Pesten összegyűlt rendek – nagybátyja, Szilágyi Mihály fegyveresei által támogatva – egyhangúlag királlyá választották a 15 éves Hunyadi Mátyást.
            Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát. A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott. Mátyást Podjebrád György cseh uralkodó csak azzal a feltétellel engedte el fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi a lányát, Katalint. Az előre kialkudott jókora váltságdíj megfizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból és Buda fele vette az útját. A csapat Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és 1458. február 15-én megérkezett a fővárosba.
            Mátyás meglepő határozottsággal kezdi meg uralkodását. Legfőbb tanácsadója atyai barátja, Vitéz János váradi püspök. Az országos méltóságokba saját családja tagjait emeli. Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá választják az ifjú király mellé, akitől azonban Mátyás ügyesen megszabadul. Szilágyi sértődöttségében Mátyás ellen fordul, aki ekkor elfogatja és Világos várába záratja.
            Az új király szabályos koronázása késett, hiszen a szent korona III. (Habsburg) Frigyes német-római császár birtokában volt. 1461-ben Mátyás elérkezettnek látta az időt Frigyes császár megleckéztetésére, és hadat üzent neki. De a győzelem teljes kivívása előtt kénytelen volt békét kötni vele, mivel apósa, Podjebrád bujtogatására a cseh főurak újra lázongani kezdtek Mátyás ellen. Ezt követően kötötte meg 1463-ban Mátyás III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, aminek értelmében 80 000 aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát, amivel 1464. március 29-én Székesfehérvárott koronázták meg.

          Mátyás király-emlékmű Székesfehérvár Fő utcáján Melocco Miklós (1935-) szobrászművész alkotása, a király halálának 500. évfordulójára készítette. 1990. április 6-án avatták fel, de pár apró dologgal még kiegészült a következő három évben.
         Mátyás király szobra Budapesten a Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán látható. A négy méteres figurát 1902-ben készítette Mayer Ede. A szobor az épületben működő egykori Mátyás Kávéház cégéreként szolgált.

2013. március 28., csütörtök

Húsvéti szimbólumok 1. A bárány

            A bárány, mint a termékenyítőerő, a születés és újjászületés, általánosságban az újrakezdés szimbóluma már a kereszténység előtt több kultúrában megtalálható. A kos az ókori Egyiptomban jelent meg úgy, mint vallásuk egyik jelképe. Kosfejű emberalakként ábrázolták az újjászületés istenét. Hasonlóan fontos szerepet kapott a régi indiaiaknál és a görögöknél. Hallás lakóinál csakúgy áldozati állat volt, mint a zsidóságnál. Ez is magyarázza, hogy megjelent a kereszténység születésekor is a bárány, mint jelkép. A fehér bárányt az ártatlan jóság tulajdonságaival is felruházták. Jézus Krisztus a pászka ünnepére ment virágvasárnapkor Jeruzsálembe, amikor a zsidóság arra emlékezett, hogy megszabadult az egyiptomi fogságból. Ekkor bárányt ettek, mivel az egyiptomi tíz csapás idején egyéves, hibátlan bárány vérével az ajtókra festett kereszt mentette meg a zsidó családokat a Halál Angyalától.
            A kereszténység nevezi Jézus Isten bárányának, mint olyan áldozatnak, akit Isten elfogad. Ez is magyarázza, hogy a bárány a húsvéti jelzőt kapta. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.
            A keresztény teológia az ószövetségi kinyilatkoztatás csúcsaként, Jézus Krisztus szenvedésének és megváltó tettének tipológiai előképeként értelmezi az Izajás könyvében olvasható, az Úr szolgájáról szóló negyedik éneket. Ebben a Szolga szenvedése engesztelő áldozat az emberek bűneiért: „Megkínozták, s ő alázattal elviselte, […] Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy mint a bárány elnémul […] bűneink miatt halállal sújtották”. A nyugati kereszténységben az Agnus Dei (Isten báránya) a legkorábbi Krisztus-szimbólum, amelynek bibliai megalapozását Keresztelő Szent Jánostól eredeztetik: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit”.
            A húsvéti bárány rituális szerepe Magyarországon az utóbbi időben jelentősen csökkent, de ábrázolásokon, képeslapokon még mindig sűrűn találkozni vele. Hazánkban a bárányhús fogyasztása egyre ritkább, bár a múlt század első felében juhtartó vidékeken még gyakori volt a húsvéti tejes (szopós) bárány fogyasztása, amelyet napjainkra szinte teljesen kiszorított a sonka. Mediterrán vidékeken főleg Görögországban és Olaszországban viszont az ünnepi asztal elmaradhatatlan része a sült bárány.