2019. április 13., szombat

Az erős paprika jótékony hatása

            Erős paprikát fogyasztók körében a daganatos betegségek okozta halálozási arány jóval alacsonyabb, mint azon országokban, ahol kisebb a fogyasztása, ismertette a World Health Organization (WHO). A paprikának azonban emellett számos más jótékony hatása is van… A tudósok arra is rájöttek, ha valaki  erős paprikát  fogyaszt reggelire vagy ebédre, akkor az illető aznap kevesebbet eszik étkezések közben, étkezés után. A kísérletekben részt vevő emberek, akik reggelihez erős paprikát fogyasztották, kevesebbet ettek, mint más napokon.  A paprika tehát étvágycsökkentő, ráadásul növeli az elégetett kalóriák számát, ennek oka a kapszaicin tartalom, mely olyan termogén szer, ami növeli az anyagcserét, fokozza a kalória és zsírégetést. Nem véletlenül tartalmaz számos modern zsírégető kapszaicint.
            Óriási meglepetésre az erős paprikáról a közhiedelemmel ellentétben az is kiderült, hogy a gyomorfekélytől szenvedőkre is jótékony hatással van, ha csípős ételeket fogyasztanak.
            A paprika kapszaicin tartalma növeli a vérellátást a gyomor nyálkahártyájában, így természetes úton segít és regenerálja azt. A vérkeringést mindenhol, belső szervektől a bőr felszínéig, az egész testben fokozza.
            A Duke Egyetem tanulmánya szerint a kapszaicin a belek gyulladásos betegségeinek gyógymódját jelentheti. A chili pedig megvédi a gyomrot az aszpirin hatásaitól. Antibakteriális tulajdonságai miatt a kapszaicin hatásos arcüreggyulladás esetén, emellett nátha esetén enyhíti az orrdugulást és hasznos lehet allergiaproblémák enyhítésében is.
            A szív és érrendszeri problémák enyhítésében is nagy szerepe van, csökkenti a koleszterin-, és triglicerid-szinteket, valamint képes feloldani a fibrint, amely a vérrögök kialakulásáért felelős. A szervezetben kialakuló tumorok sokszor fibrin védőbevonattal alakulnak ki, így ennek feloldása a tumorokat kiszolgáltatott állapotba hozza.
            Az olyan étkezési kultúrákban ahol gyakrabban fogyasztanak csípős paprikát, sokkal alacsonyabb a szívroham és az agyvérzés előfordulási aránya.
            Tehát nagy előnyben van, aki szereti a csípős paprikát, mert nemcsak az ételeket varázsolja ízletesebbé számára, hanem fogyasztásával az egyik leghatékonyabb rákölő is a szervezetébe jut, s mindeközben még 

A fokföldi ibolya gondozása

A cserepes fokföldi ibolyának olyan helyet válasszunk, ahol bőven van fény, de a napsugarak nem érik órákon keresztül a leveleket. Leginkább a keletre, vagy nyugatra nyíló ablakpárkányokra érdemes tenni az ibolyákat, a déli fekvésű párkányokat kerüljük el.
Az ibolya leginkább egy 10 cm mély,y, és 13 cm széles virágcserépben érzi jól magát, amely jó, ha műanyagból készült. Érdemes a cserepet félig megtölteni agyag granulátummal, amire mehet rá egy vékony faszén réteg, a többi pedig termőtalaj kell legyen.
A virágot mindig alulról, a tálcán keresztül kell megöntözni, enyhén langyos és állott vízzel, amibe tegyünk pár csepp folyékony tápoldatot is. Egy héten egyszer elég megöntözni. Ha virágzásnak indul, két hetente érdemes tápoldatos vízzel locsolni, ha nincs virágzás, akkor egy hónapban egyszer elégséges a tápozás.
Évente érdemes átültetni a növényt, még akkor is, ha virágzásnak indult. A talaj szerkezete ebben az esetben is a fentebb leírt összetétel szerint kell kinézzen.
A fokföldi ibolyákat könnyen lehet szaporítani, csak egy levelet kell beletenni egy kis pohár vízbe, majd addig várni, amíg meggyökerezik, ezután már el is lehet ültetni.
(Forrás: filantropikum.com)

A természet fantáziája














A Titanic jéghegynek ütközött - - - - 1912. április 14. Kiderül az igazság

            Az ütközés után röviddel Smith kapitánynak a tisztek azt jelentették pár percnyi vizsgálódás után, hogy sérülésnek semmi nyoma. Ez volt az utolsó jó hír, amit életében kapott a kapitány. Ő azonban nagyon aggódott, s azzal fordult Boxhall negyedik tiszthez, hogy menjen le, keresse meg az ácsot, mondja meg neki, lásson hozzá azonnal a rés kijavításához. A hajóács megérkezésekor alig tudta kinyögni, hogy rohamosan árad be a víz.
            Néhány perccel később Andrews – a Titanic konstruktőre – a kapitánnyal kettesben indult szemleútra. A tények arra mutattak, hogy körülbelül 91 méter hosszú rés keletkezett. A szakértő rögtön látta, hogy mivel az öt első rekesz víz alá kerül, elérkezett a Titanic vége. Korábban, mint gondolták. Éjfél után öt perccel – vagyis huszonöt perccel a jégheggyel való ütközés után – Smith kapitány parancsot adott Wilde főtisztnek, szedesse le a ponyvát a mentőcsónakokról, Murdoch első tisztnek pedig, hogy sorakoztassa fel az utasokat. Pár perc elteltével utasította a rádiósokat, adjanak le segélykérő jelzést.
            Ekkor a Titanicon senki sem tudta, tréfára fogja-e a dolgot, vagy komolyan vegye. Az utasok tréfálkoztak, beszélgettek, várakoztak, a matrózok kezdték szabaddá tenni a tizenhat mentőcsónakot. Volt még a fedélzeten négy összecsukható mentőcsónak is.
            Mindent egybevetve a mentőcsónakokban összesen 1178 férőhely volt, a Titanic fedélzetén pedig ezen a vasárnapi éjszakán 2228 főnyi utas és a személyzet tartózkodott. Az utasok közül senki sem tudott erről a matematikailag megoldhatatlan dilemmáról, a személyzet tagjai közül is csak kevesen, de a legtöbben, ha tudták is, nem törődtek vele. „Az asszonyok és a gyerekek szálljanak be, aztán eresszék le a csónakot.” – Jött az utasítás Smith kapitánytól. Sokan nem akarták otthagyni az óriás hajó szépen kivilágított fedélzetét, hogy beszálljanak egy sötét, deszkákból ácsolt, evezős csónakba. Közben szólt a zene. Wallace Henry Hartley karmester összeszedte zenészeit, és mintegy megnyugtatásként zenélni kezdtek az első osztályú szalonban, ahol sok utas várakozott. Később kimentek a fedélzetre, hogy a főlépcső bejárata közelében muzsikáljanak. Ezen az éjszakán gyors ütemű, vidám melódiákat csaltak ki a hangszerükből. Bride második rádióstiszt tisztán emlékezett utólag, hogy amikor a fedélzet víz alá merült, a zenészek még mindig játszottak, éspedig az "Ősz" című episzkopális himnuszt. Az utolsó csónakot, a „D” jelzésűt 2.05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1.40-kor röppent fel. (Forrás: Wikipedia, Legendavadász) (Folytatom)

2019. április 12., péntek

A megunhatatlan cicák













Megszívlelendő gondolatok










Jellasics ideiglenes császári főparancsnok lett 1849. április 12-én

           Április 14-én éjjel megérkezett Bécsből az udvari futár Ferenc József április 12-i rendeletével, amelyben felmentette a fővezérség alól Windisch-Grätzet. Helyette a 67 éves Ludwig Welden táborszernagyot, korábban Bécs katonai és politikai kormányzóját nevezte ki, és utasította Windisch-Grätzet, hogy ennek megérkeztéig a fővezérséget Jellačićnak adja át. A tavaszi hadjárat első szakaszának sikerei után a magyar fél joggal sajnálhatta Windisch-Grätz leváltását. Görgei tehát indokoltan írta emlékirataiban a fővezérváltásról: "...az az osztrák hadseregre nézve gyászos fordulat, amely az 1848. decemberi helyzettől az 1849. áprilisi helyzethez vezetett, meggyőzött minket arról, hogy herceg Windisch-Grätz tábornagynál kedvezőbb ellenfél aligha kerülhet az ellenséges hadsereg élére, sőt még hozzá hasonlóan kedvező odakerülése sem valószínű".
          Egyelőre azonban úgy tűnt, hogy cs. kir. csapatok számára kedvezőtlen tendencia folytatódik. Jellačić helyettes fővezérsége révén a cs. kir. fősereg eddig csupán válságos helyzete rövidesen katasztrofálissá vált. Első intézkedése az volt, hogy lefújta az Esztergomba történő átcsoportosítást, s csapatait Pest előtt hagyta. Ezzel azt az esélyt is elherdálta, amit Windisch-Grätz terve nyújthatott.

Miért nyilatkozott ilyen lesújtóan Görgei Windisch-Grätzről?
            A december 2-ai uralkodóváltás után Ferenc József császár meghagyta főparancsnoki beosztásában Windisch-Grätzet, és megbízta a magyarországi „lázadás” leverésével. Windisch-Grätz támadása december 9-e és 23-a között következett be. A jelentős túlerőben lévő császári csapatok két hét alatt Buda közelébe jutottak, és január 5-én bevonultak a kiürített magyar fővárosba. A herceg-fővezér ezzel befejezettnek tekintette a hadjáratot, mert arra számított, hogy a visszavonuló honvéd egységek lassan feloszlanak. Nem ez történt. A magyar ellenállás a Tisza vonalán megszilárdult. Windisch-Grätz csak februárban indított újabb támadást, a késlekedés azonban döntőnek bizonyult: a magyar haderő addigra átjutott a főváros feladásakor fellépő súlyos válságon. A február 26-án és 27-én vívott kápolnai csata császári győzelemmel végződött, de a herceg ismét túlértékelte a győzelmet, és meg sem kísérelte átlépni a Tisza vonalát. Ezzel lehetőség nyílt a magyar ellentámadás, a tavaszi hadjárat előkészítésére, amely április elején indult. A magyar sikerekben jelentős szerepe volt Windisch-Grätz katonai tehetetlenségének is, ezért váltotta le Ferenc József a fővezérségről.
            Windisch-Grätz bukása után visszavonult a közügyektől, haláláig már csak az 1850-es évek közepén jutott kisebb diplomáciai szerephez.

A Titanic jéghegynek ütközött - - - - 1912. április 14.

           Titanic brit Olympic-osztályú utasszállító hajó az 1912. április 14-én , vasárnap 23.40 órai jégheggyel történt végzetes ütközéséről és a másnap hajnali 2.20 órakor történő elsüllyedéséről vált ismertté.
          A szemtanúk a jéghegy alakját a gibraltári szirtfokhoz hasonlították. A parancsnoki hídon Murdoch első tiszt parancsot adott egy erős balfordulathoz. Ugyanebben a pillanatban a motorházba is parancsot küldött: ,,Álljanak le! Teljes sebességgel hátra!”. Gyorsan cselekedett, megnyomta a csengő gombját, hogy azokat, akik lent vannak, figyelmeztesse. Az volt ugyanis a szándéka, hogy bezárja a hajó vízzáró ajtóit. Megnyomta hát a kapcsolót, mely automatikusan bezárta őket. Azonban mindehhez már túl késő volt. A jéghegyhez 22 és fél csomóval közeledő hajó semmiképpen sem tudott volna megállni, sem időben elfordulni, ugyanis a kormánylapát túl kicsi volt a hajótesthez képest. Murdoch parancsaival csupán a frontális ütközést tudták elkerülni. A hajó eleje kezdett elkanyarodni a jéghegytől, így lehetségesnek tűnt, hogy el lehet kerülni az ütközést. Egyedül azonban azt sikerült Murdochnak elérnie, hogy az egyenes ütközést egy érintőleges vágással küszöbölte ki, ez pedig a lehető legrosszabb helyzethez vezetett.
            Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. A legújabb vizsgálatok szerint viszont hat kisebb nyílás – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg – elég volt a hajó elsüllyedéséhez.
            Alig negyven másodperccel az őrszem figyelmeztetése után egy baljóslatú nyikorgó hang jelezte a Titanic tragédiájának kezdetét. Hatalmas jégdarabok zuhantak az előfedélzetre. A jéghegy elhaladt a hajótat mögött, és csendesen sodródott tovább a végtelen vízen.
          Sokan kiléptek később a fedélzetre, hogy megtudják, mivel ütköztek, vagy, hogy egyáltalán mi történt a hajóval. Azonban választ senkitől sem kaptak akkor még. „Jéghegynek ütköztünk, ott úszik!” – Szóltak oda néhányan, s az ominózus jéghegy valóban látszott még a távoli éjszaka sötétjében. Az izgalom később lecsillapult. A Titanic rendületlenül siklott tovább, és olyan kegyetlen hideg volt odakint, hogy senki sem maradt tovább a szabadban. A kíváncsi társaság lassan visszaszállingózott. Arra azonban többen felfigyeltek, hogy mintha megálltak volna a gépek.
          Az ekkori hangulatot jól jellemzi, hogy például a másodosztályú dohányzóban valaki tréfásan megkérdezte, nem kaphat-e jeget a szódás whiskyjéhez, de csakis a jéghegyből. De könnyen kaphatott volna, ugyanis amikor a Titanic horzsolta a jégmonstrumot, több tonna jégszilánk hullott a jobb oldali mélyített fedélzetre, pontosan az előárboccal szemben. (Folytatom)
(Forrás: Wikipedia, Legendavadász)