Mi a tanulság?

1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

  

2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

  

3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

 4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

  

5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

Mi ebből a tanulság?

Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik. Úgyis amiatt fogsz meghalni, hogy magyarul

beszélsz...

Az amerikaiak így látják Európát:

A Magyar Fotográfia Napja - aug. 29.

1840. augusztus 29-én, (egy évvel a fotográfia megszületése után)  a Magyar Tudós Társaság (az MTA elődje) ülésén Vállas Antal (bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós)  bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon.

 Vállas Antal a nemzeti kaszinó Duna felé fekvő termeiben egybegyűlt társaságnak két általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott be. Ezzel bizonyítva, hogy birtokában van mindannak a tudásnak, amellyel élethű képeket alkothat a világról. Daguerre eljárásával a Dunát és a Királyi Várat vette fel egy megvilágítás előtt fényérzékennyé tett, ezüstözött rézlemezre.

 A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége 2003-ban kezdeményezte a Magyar Fotográfia Napja megünneplését megemlékezendő a fotográfia feltalálásának kezdeteire, a fényképezés jelentőségére, valamint a fotográfiának a kultúra fejlődésére gyakorolt hatására is. Ezen a napon adják át évente Az év fotográfusa díjat és Az év fotóművészeti alkotócsoportja címet.

(Forrás: Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség)

Ismert fotográfusaink:

●Klösz György (Johann Justus Georg Kloess (Klöss), Darmstadt, Németország, 1844–Budapest, Erzsébetváros, 1913 ) fényképész, festő, a magyarországi városfotózás úttörője és egyik legjelentősebb alakja

●Mai Manó (May Emánuel, Pest, 1855– Budapest, 1917) császári és királyi udvari fényképészmester, szakíró.

●André Kertész (Kertész Andor) (Budapest, 1894.-New York, 1985.) magyar származású fotóművész.

●Kinszki Imre (Budapest 1901–1945 januárja Sachsenhausen felé halálmenetben) a nemzetközi rangú fotográfus ( emléktábla, és botlatókő: Budapest, XIV., Róna utca 121)

●Robert Capa (Friedman/n/ Endre) (Budapest, 1913.-Indokína, Thái Binh, 1954) magyar származású fotográfus.

A humor se maradjon el

Betyárvilág Magyarországon. Tömörkény István: Kocsinjárók és lovonjárók

          Zsiványaink e fajtája a Ráday-korszak alatt szerencsére kiveszett. A betyárvilág legnagyobb gazemberei tartoztak közéjük.

            A lovonjárók voltak azok a híres legények, akiket e régi vármegyei rendőrrendszer mellett elfogni igen nagyon ritkán sikerült. Jó lova volt, jó lovas volt, s ha üldözték, könnyen elérhette a másik vármegye határát, ahová az első vármegye legényei már nem mehettek után. Körülbelül ez a nevetséges rendőri rendszer fejlesztette nagyra. Egy időben tömegesen voltak az országban. A mesterségük leginkább útonállás és lókötés volt. Utolsó alakjait kiölte a Ráday-korszak s a szervezettebb közbiztonsági szolgálat.

Másik, veszedelmesebb fajta volt az úgynevezett kocsinjáró betyárság. Veszedelmességének fő oka abban rejlett, hogy sokkal nehezebben akadtak a nyomára, mint ahogy ez a lovonjáróval történt.

Ha a lóhátas embernél puskát és pisztolyt láttak, mindjárt tudhatták, hogy kifélével van dolguk. A lovonjáró nem is csinált magából titkot. Bizonyos fokú hírnév és dicsőség övezte a pusztai banditákat annak idején s erre büszkék voltak.

Tömérdek népdalunk mutatja ezt, amelyek közük egyik legjellegzetesebbet ide iktatom:

Ha a főbíró szorongat,

Lopok neki egypár lovat,

Behajtom az udvarára:

még mög is híj vacsorára!

Nem így a kocsinjáró. A lovonjáró duhaj, csárdabeli legény volt, a kocsinjáró körültekintő, alattomos, vagyonszerző. Kocsijából senki ki nem nézte volna, hogy azzal egy nap alatt leszalad Kecskeméttől Titelig. A kocsin pedig kopott kalapú emberek ültek, hárman-négyen. A kocsiderékban széna. Afölött néhány tarisznya, esetleg ásó, kapa vagy kasza. Békés magyarok ezek, akik munkából jönnek. Avagy talán mennek a másik határba, mivelhogy ott az uraságnál dohány alá való földet bérbe lehetne kapni.
          Az ám. Csakhogy a kocsiderékban a széna alatt öt-hat töltött, kétcsövű puska hevert, amivel nagyon tudtak bánni. Üldözésük épp ezért a lehető legveszedelmesebb volt. Ha zsandár szorongatta a kocsinjáró betyárt, az első közibe vágott a kócmadzagos lovaknak, s mentek azok azonnal, mint a förgeteg. A másik ember töltögette s adogatta elő a puskákat, a két utolsó pedig hátrafordulva a kocsiderékban, vagy hasonfekve a szénában, valóságos golyózáport küldött az üldözőkre.

A kocsinjárók legutolsó példányát, Farkas Jancsit csak pár éve ítélték el tizenöt évi fegyházra a szegedi törvényszéknél, mert az őt üldöző két csendőr közül az egyiket a kocsiderékból lelőtte.

(A képen: a Radnai-hágótól hazafelé tartó betyárok)

Állatok utódaikkal

Karinthy Frigyes halála napjára - - - - - 1938. augusztus 29.

Karinthy Frigyes (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernő) író, költő, műfordító Budapesten születet 1887. június 25-én. Siófokon halt meg 1938. augusztus 29-én. 

Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Az olvasóközönség többnyire irodalmi karikatúráit ismeri, az „Így írtok ti”-t, valamint a kisdiák életéből megírt képeket tartalmazó „Tanár úr kérem”-et. De Karinthy életműve ennél jóval tartalmasabb és sokrétűbb. Fiatal korától kezdve vonzódott a tudományokhoz, a magyarok közül elsőként ült repülőre Wittman Viktor pilóta mellett, majd annak szerencsétlenségből bekövetkezett halála után megírta Wittman életrajzát.

Első irodalmi sikerét gyerekkorában érte el, Verne hatását mutató kisregényét, a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című írást 12 éves korában kiadták. A század eleji vicclapokban közölt irodalmi karikatúráival és humoreszkjeivel szerzett magának hírnevet. Ezeket a műveit később sem tagadta meg, de nem egy nyilatkozatából, írásából, kortársak által lejegyzett mondatából kiérződik a keserűség, hogy a humoros művei miatt nem veszik őt eléggé komolyan, nem törődnek filozófiai, politikai gondolataival. (Erre utal A cirkusz című novellájában is.) Főként újságokba írt, több, mint ötezer cikket alkotott életében, ezek között akad riport, tudósítás, útinapló, filozófiai eszmefuttatás, irodalmi elemzés, tűnődés a politika állásáról és temérdek humoreszk.

Regényei nő és férfi kapcsolatát boncolgatják, leginkább a Gulliver utazásai folytatásaként írt Capillária és az Utazás Faremidóba. Legnépszerűbb regénye mégis az Utazás a koponyám körül, amelyet az agydaganata miatt bekövetkezett eseményekről írt. A regényben részletesen leírja az agyműtét közbeni gondolatait, érzéseit, emiatt a külföldi orvosok körében is ismert lett ez az írás.

Novelláiban is sokat foglalkozik a párkapcsolat és a szerelem problémáival, férfi és nő közti egyenlőtlenséggel. A történetek fő témája a szenvedés, a megalkuvás, a magát érvényesíteni próbáló hős sikertelensége. Emellett számos, ma a sci-fi műfajába sorolható történetet is írt.

Sikeres színpadi szerző volt, művei többnyire egyfelvonásos bohózatok, de írt egész estés vígjátékot (Földnélküly János, A nagy ékszerész) és komoly hangvételű darabot is (Holnap reggel). Összegyűjtött színpadi művei három kötetet töltenek meg.

Műfordításai ma is ismertek, főként a Micimackó, a Leacock-humoreszkek és a Tom Sawyer kalandjai. Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezek között a szabadversek vannak többségben, hosszú, központozás nélküli gondolatkitörések.

          A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 136.

Amit a fagylaltról érdemes tudni

            Mi az a jeges édesség, aminek az emberiség már ősidők óta rabja, aminek nem lehet (és nem is akarunk) ellenállni? A válasz: a közel ötezer évvel ezelőtt, a kínaiak által feltalált FAGYLALT!      Ennek a gyümölcsös, csokis – manapság már zöldséges változat is létezik – édességnek az eredete homályba vész, de olvashatunk róla a Bibliában (Ábrahámot kecsketejjel kevert hóval kínálták). Tudjuk, az egyiptomiak és a görögök jégen hűtött gyümölcsöt és hóval kevert italokat kínáltak, a rómaiak, később pedig az arabok is, szívesen fogyasztották a jeges-mézes gyümölcsleveket.  A gyümölcsös, rizses, jeges, havas, hideg édességet Európában a reneszánsz idején kedvelték meg. 

            A ma ismert, tejjel és tojással készült fagylaltot Bernardo Buontalenti  1599-ben egy banketten szolgálta fel a vendégeknek, akkor indult el a fagylalt európai hódító útjára, s szinte azonnal lenyűgözte  a franciákat, angolokat, németeket is.  Amikor Francesco Procopio dei Coltelli szicíliai cukrász feltalálta a tejszínt és 1686-ban megnyitotta Párizsban – a ma is üzemelő – Le Procope kávézóját, ahol 40 fagylalt közül lehetett választani … bevégeztetett, a fagylalt bevette egész Európát, majd amikor 1770-ben Giovanni Bosio megnyitotta az első fagylaltozót New Yorkban, Amerika is behódolt. Az olasz származású, New Yorkban élő fagylaltárus, Italo Marchiony  1903-ban papírkúpokban, majd tésztából készített, préselt kúpokban – tölcsérekben – kezdte értékesíteni a fagylaltot. A kúpokat az 1904-es angliai világkiállításon ismerte meg a világ. 1923-tól már pálcikás jégkrémet is vásárolhatnak a fagylaltimádók.

            Ma már számtalan ízben létezik a fagylalt, a boltok hűtőpultjaiban pedig egész évben megtalálhatjuk a jégkrémeket, parfékat és persze a sorbetet (az araboktól származó gyümölcsös finomság jéghidegen). A legújabb alternatíva, a bevásárlóközpontokban működő frozen yogurt-bárokban kapható jeges joghurt, ezekben az önkiszolgáló bárokban a joghurtunkra tehetünk grillázst, kekszet, mogyorót, müzlit, gabonapelyheket, csokoládét, cukorkát, gyümölcsöt, hideg és meleg önteteket.

            Ha külföldön járunk, kóstoljuk meg a helyi fagylalt-különlegességeket: Koreában a zöldteás pingszut, Törökországban a Maraş dondurmasıt, no és persze a fagyi fővárosában, Bolognában – ahol fagylaltmúzeum és fagylaltakadémia is van – a frissen készített,  csodásan könnyed, olasz fagylaltot, a gelatot és az eredetileg kézzel készített jégkását, a granitát.

            Receptek tucatjai keringenek az interneten, így a fagylaltgépeknek köszönhetően ma már otthon is könnyedén elkészíthetjük a kedvenc fagyinkat. A fanatikus rajongók ellátogathatnak az évente megrendezendő, budapesti Fagylalt Kiállításra és Fesztiválra, de ha igazán jó és különleges hűsítőre vágyunk, keressük fel a legjobb magyar fagylaltozók valamelyikét. 
(Írta: Gaálné Majoros Emese)

Románia ismét elárulta szövetségeseit - 1916. augusztus 27.

Romániának a Monarchiával még 1893-ra visszanyúló szerződése értelmében Oroszország ellen 1914-ben hadba kellett volna lépnie, de augusztus 3-án – olasz példát követve – semlegességi nyilatkozatot tett. 1916. augusztus 17-én a bukaresti titkos egyezménnyel csatlakozott az antanthoz, majd 10 nappal később hadat üzent a Monarchiának. Három hadosztállyal betört Erdélybe. Mivel a magyar hadosztályok az orosz és az olasz fronton harcoltak, a Balkánon tartózkodó németeknek kellett jelentős erőket segítségül küldeni. Mackensen seregei a románokat visszaverték, az esztendő végére elfoglalták Románia nagy részét, magát a fővárost, Bukarestet is (a németek előzékenysége miatt ide először a magyar huszárság vonult be!!! Még tűzharcba is bonyolódott a kivonuló orosz kozákokkal!!). A központi hatalmak 1918. március 5-én kötöttek előzetes békét Romániával, majd „végleges” békét május 7-én Bukarestben írták alá. (Az antanttal kötött áruló megállapodás értelmében nem írhatott volna alá békét, de ezt a Párizs környéki békéknél az antant hatalmai elfelejtették!)

 Nagy-Románia határai a trianoni diktátummal véglegesültek.

Az 1914-ben 139 100 km² területű, 7 625 400 lakosú volt a Román Királyság. (Ez is úgy alakult ki, hogy 1913-ban hátba támadta a szorult helyzetű Bulgáriát, és elcsatolta tőle Dél-Dobrudzsát!!!!!! Ezt majd a Szovjetunió adatja vissza Bulgáriának 1946-ban!)

Ehhez szerez 156 800 km² területet 8 364 900 lakossal:

Szovjet-Oroszországtól Besszarábiát (44,4 ezer km², 2344,8 ezer fő),

Ausztriától Bukovinát (10,4 ezer km², 811,7 ezer),

Magyarországtól Erdélyt Máramarossal és a Körös-vidékkel (83,9 ezer km², 4298,0 ezer), továbbá Kelet-Bánátot (18,0 ezer km², 910,4 ezer).

Tehát az árulás újból bejött, az új Románia területe 295 900 km² lett, 16 250 700 lakossal

Fiam, jó rendőr lettél

Fürdés mindenhol, mindenkor

Krumplifőzelék liszt nélkül

           Bár én nem vagyok ellene a liszttel való sűrítésnek, ezt a főzeléket mindig így, liszt nélkül készítem. A burgonyának nagyon magas a keményítőtartalma, így lehetővé teszi, hogy a saját anyagával sűrítsük be a belőle készített főzeléket.

hozzávalók / 4 adag

§                                 1.5 kg burgonya

§                                 1 közepes fej vöröshagyma

§                                 3 ek napraforgó olaj

§                                 1 ek fűszerpaprika

§                                 4 db babérlevél

§                                 1 tk majoranna

§                                 175 g tejföl

§                                 só ízlés szerint

§                                 bors ízlés szerint

elkészítése

1.                              A vöröshagymát finomra vágjuk, és az olajon üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát.

2.                              Kb. 1 dl vízzel felöntjük, és beletesszük a kockákra feldarabolt krumplit. Kicsit kevergetjük, lepirítjuk, mielőtt felöntenénk annyi vízzel, ammenyi éppen ellepi.

3.                              Beletesszük a babérleveleket, a majorranát, sózzuk és borsozzuk. 15-20 perc alatt puhára főzzük.

4.                              Mikor a burgonya már megpuhult, kivesszük az 1/4-ed részét, és alaposan pürésítjük (ez fogja besűríteni a főzeléket).

5.                              A püréhez hozzákeverjük a tejfölt, kis főzőlével még hígíthatjuk, és visszatesszük a többihez. Egyet forralunk rajta, és kész is van.

§  költség: 700 Ft

§  elkészítettem: 24 alkalommal

 (Forrás: Nosalti)

Teréz anya születésnapjára - 1910. augusztus 26.

Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi; Szkopje (akkor: Török Birodalom, ma: Macedonia) 1910. augusztus 26 - Kalkutta (India) 1997. szeptember 5.) vlach, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.

Teréz anyáról szobrok, festmények készültek, közintézményeket, civil szervezeteket nevezték el, a tiranai (Albánia) repülőtér is felvette a nevét.

Idézetek Teréz anyától:

Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.

Az élet ígéret - teljesítsd!

A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Aki hozzád fordul, mind jobb és boldogabb emberként távozzék tőled.

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.

A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.

Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

(Forrás: Citátum; további idézeteket talál az október 19-i bejegyzésemben.)

Minden relatív!