Tihany nevezetességeiből - Babamúzeum és a Halászcéh háza

Kéttornyú templomáról messziről felismerhető a vulkanikus eredetű, mélyen a tóba nyúló, csaknem ezer éve lakott, növény- és állatritkaságokban bővelkedő, 5 km hosszú, 3,5 km széles Tihanyi-félsziget.

            A Babamúzeum honlapjáról: A Tihanyi Babamúzeum közel négy évtized gyűjtőmunkájának eredménye. Először merő passzióból, majd egyre nagyobb szenvedéllyel folytattuk a babák gyűjtését. Magunk is csak évek múltán döbbentünk rá, milyen kultúrtörténeti kincseket rejtenek az öreg faházak padlásai. 1993-ban úgy találtuk, hogy olyan gazdag a gyűjtemény, ami már feltétlenül kiállításra érdemes. Ekkor határoztuk el a Tihanyi Babamúzeum létrehozását. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kiállítás a látogatóknak páratlan élményt kínál, nekünk pedig újabb ösztönzést ad további gyűjtőmunkánkhoz. A Tihanyi Babamúzeum kiállított tárgyai magukba foglalják a németországi porcelánbaba-készítők névsorának nagy részét, kb.1850-től egészen a gyártás beszüntetéséig, kb. 1920-ig. Francia gyűjteményét a múzeum a jövőben szándékozik bővíteni.

            A babák eredeti ruhákba vannak öltöztetve, kiegészítve korabeli játékokkal és egyéb kellékekkel. Eredeti teljes konyha-, nappali-, hálószoba- és üzletberendezés is látható.

            A múzeum lehetőséget kínál arra is, hogy egy-egy kiállításon babákon mutathassuk be a magyar népviseleteket és az európai folklórt.

Olimpia napján - Az újkori játékok kezdete

     Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére 1894. június 23-án Párizsban ült össze az a kongresszus, amelyen elhatározták az olimpiai eszme újjáélesztését. Rá két évre Athénben megrendezték az első újkori olimpiát. 

    Az első újkori olimpia 1896. április 6-tól április 16-ig tartott. A játékokra 14 országból 285 sportoló gyűlt össze, hogy 43 versenyszámban mérje össze tudását.

    Kicsit kevesebben voltak, mint most, a huszonegyedik században, de akkortájt a világ országainak többségében azt sem tudták, mi a sport, s mai értelemben vett versenyzésről csupán Európában és az amerikai kontinens északi felében lehetett szó.
    Nők – akárcsak az ókorban – még nem lehettek jelen sportolóként, de legalább beléphettek a stadion nézőterére, nem kellett súlyos büntetéstől tartaniuk.

      A megnyitó napján óriási tömeg hömpölygött a stadion felé. Amikor negyed négykor felhangzott a királyi himnusz, 70.000-en töltötték zsúfolásig a nézőteret, és még mintegy 50.000-en lepték el a stadiont övező domboldalakat. Már akkor is ugyanúgy vonzotta a sport a közönséget, mint manapság.

    Konstantin trónörökös beszéde után következtek a királyi megnyitó szavak, és utána zúgott, ünnepelt a stadion. Coubertin később így gondolt vissza az ünnepélyes megnyitóra: Végre elkövetkezett a pillanat, amikor a megújult, vakítóan fehér athéni stadionba beözönlött a nézők tömege, és György király az olimpiai játékok felújítását megpecsételte az ünnepélyes formulával: „Az első nemzetközi olimpiai játékokat Athénban megnyitottnak nyilvánítom. Éljenek a részt vevő nemzetek! Éljen a görög nép!” Ágyúk sortüze dördült, elengedett galambsereg szállt szárnycsattogva, látványosan a stadion felett.

    Amikor a nézők elcsendesedtek, a játéktéren felsorakozott zenekarok kíséretében egy háromszáz tagú férfi kórus előadta Szamarasz görög zeneszerző gyönyörű olimpiai himnuszát, melyet a nézők tomboló tapssal jutalmaztak:

„Halhatatlan ősi szellem,

Szépség, nagyság s igazság atyja Te

Szállj le hozzánk, s ragyogd be

Az eget és a földeket.”

    Az olimpián manapság elsősorban a győzteseket ünnepeljük, így Coubertin báró által megfogalmazott elvet a vesztesek vigasztalására szoktuk alkalmazni: „Az olimpiai játékok legfontosabb elve a részvétel, és nem a győzelem, mivel az élet értelme nem az, hogy hódítsunk, hanem, hogy jól harcoljunk”.
Humor:

Virágok mindenhol

Ezért szeretjük a cicákat

Aratóleves - MAGYAR KONYHA

Tihany nevezetességeiből - András és Anasztázia, valamint Az alapító szobra

Kéttornyú templomáról messziről felismerhető a vulkanikus eredetű, mélyen a tóba nyúló, csaknem ezer éve lakott, növény- és állatritkaságokban bővelkedő, 5 km hosszú, 3,5 km széles Tihanyi-félsziget.

A lépcsős szobortalpon álló, modern felfogásban ábrázolt emberpár alkotói: Bogdan Korzs, OLeg Tugrik. Felállítás éve: 2001.

                I. András (élt: 1013–1060) Árpád-házi magyar király 1046–1060 között uralkodott.
          Anasztázia (élt: 1023–1096) magyar királyné, I. András felesége. András még bujdosó herceg korában vette feleségül 1037–1038 körül. 1046-ban, amikor András elfoglalta a magyar trónt, Anasztázia is követte férjét.

A királyné kedvenc tartózkodási helye a Tihanyi-félsziget, ahol az oroszkői monostort alapította.

            A mű I. Andrást, az apátságot alapító királyt ábrázolja (bazalt, aranyozott krómacél). Alkotója: Varga Imre. Felállítás éve: 1972.

          Amikor a 70-es években személyesen találkoztam Varga Imrével, megkérdeztem tőle, hogy nagyon sejtelmes címe van ennek a szobornak. Akkor ez most pontosan kit ábrázol: 

I. (Szent) Istvánt, az országalapítót, vagy I. Andrást, az apátság megalapítóját? Azt válaszolta: mindenkinek a fantáziájára bízom, kit lát benne.