Neves emberek okos mondásaiból

Monteverdi születésnapjára - 1567. május 15. Magyar vonatkozása

   Monteverdi szobra Budapesten, az Operaházon
      Claudio Monteverdi nagy jelentőségű olasz zeneszerző. 1590-1612 között Mantuában a herceg szolgálatában állt mint énekes, hegedűs, majd karmester. Első nagy művei Orfeo (1607), majd Arianna (1608) c. operái. 1613-tól a velencei Szent Márk-templom karnagya. Művészetének csúcspontját élete utolsó éveiben alkotott operái (Ulisse, de különösen Poppea megkoronázása; 1642) jelentik. Nemcsak az itáliai (elsősorban velencei) operaiskolára, hanem a műfaj egész fejlődésére alapvetően hatott. Az opera műfajának első jelentős képviselője. Madrigáljai a műfaj csúcspontjai. (Forrás: Új Magyar Lexikon)

          1595-ben a zeneszerző feleségül vette Claudia Cattaneo énekesnőt, az egyik udvari zenész lányát. Közben Vincenzo mantovai herceg már a török elleni hadjáratra készülődött: rokonát, II. Rudolf császárt, magyar királyt akarta megsegíteni. A herceg a magyarországi hadjáratot nagyszabású erődemonstrációnak szánta. Nem sajnálta a pénzt a költségekre: csak saját kísérete ezerötszáz főt tett ki és a zenészeit is magával vitte.

          Monteverdi indulása előtt fiatal feleségét Cremonába küldte az apai házba, ugyanis távolléte alatt a herceg a zenészeknek csak fele annyi fizetést juttatott, mint normál esetben. A hadjárat előkészületei a zeneszerző pénztárcáját sem kímélték: magának kellett gondoskodnia útiruháról, felszerelésről és az esetleges zenélések alkalmával az illő öltözékről. Végül Baldassare doktor segítette ki fiát anyagilag: amellett, hogy nála maradhatott a felesége, még pénzt is küldött számára.

          A herceg és hadserege Innsbruckon, Linzen, Prágán és Bécsen át érkezett meg Magyarországra. Esztergomnál és Visegrádnál táboroztak le egy rövid időre. A sereg elfáradt a hosszú úton, és a katonák harci kedve is alábbhagyott, ráadásul járvány ütötte fel a fejét köztük. Hogy a muzsikusoknak a herceg ilyen körülmények között hogyan vette hasznát, nem lehet tudni. Monteverdi sokat látott és tapasztalt az utazás során, a tábori élet különleges élményt jelentett számára, amelyet később a Tankréd és Klorinda párviadala című madrigáljában (amelyet újabban szcenírozva, operaszínpadokon is szoktak játszani) elevenített fel újra. Muzsikájával sikerült lenyűgöznie a törököket is: a török források nagy tisztelettel emlékeztek meg a mantovai basa csodálatos művészéről. Hazaérkezésükkor Monteverdi rögtön nekilátott, hogy újjászervezze a szétzilált zenei életet. 
(Forrás: Wikipedia)

NOSZTALGIA - Múzeumok Majálisa 2013. V. 11-12. (2/2.)

          Jövőre mindenkinek ajánlom a részvételt, mert aki nem volt még a Múzeumok Majálisán, nagyon meg fog lepődni a bőségen, az édekességek nagy számán, a műsorok, a bemutatók, a játszóházak változatosságán, és összességében a magas színvonalon, mely méltó volt a rendező Magyar Nemzeti Múzeumhoz.

      Nekem a kedvencem a sárospataki Rákóczi Múzeum bemutatójához kapcsolódó tárogatószó volt. Nagy Csaba kellemes játéka felidézte a gyerekkoromat. Az 50-es években Sárospatakon a Gimnázium mellett, a Bodrog partján laktunk. Nyári estéken kiült a családunk a kertbe, és hallgattuk a vári templom tornyából a messzire elhallatszó kuruc nótákat. Szeretettel ajánlom a mai város- és intézményvezetők figyelmébe ennek a kedves hagyománynak a felújítását.

          A színpadon nagyszerű műsorok szórakoztatták a kicsiket, nagyokat, de a bemutató pavilonok között is gyöngyszemekre lehetett bukkanni. Nekem szívem csücske a magyar-horvát kapcsolat, hiszen 800 évig közös hazában éltünk, és a két nép dicső történelme, mentalitása szinte azonos. Ezért is írtam Horvátországról útikalauzt.  A majálison élmény volt hallgatni a Horvát Kulturális Egyesület - 1999. március 11-én alakult - Kajkavci együttes (Fertőhomok) fellépését. Színvonalukat jellemzi, hogy a lehető legmagasabb elismerések birtokosai (KÓTA díj, Arany Páva Nagydíj).

          A zebegényi Szőnyi István Múzeum igazi csemegével rukkolt elő, egy kamionban Szőnyi István: Itáliai képek c. kiállítását lehetett megtekinteni. Közülük legjobban Fiumicino - Kikötői öböl c. alkotása tetszett.

          A Magyar Nemzeti Galéria Méhes László fürdőzőket ábrázoló - itt viccesen feldolgozott - képére én is felkerültem.

          Kipróbáltam a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény nagyszerű ötletét, milyen érzés a részegséget előidéző szemüvegben téblábolni. (Vége)

Kladács Alajos kiállítás Nagykőrösön. 2021. május 12.-június 7.

 

Hosszú idő után kiállításmegnyitó Nagykőrösön!

Nagykőrösön az Arany János Kulturális Központ Rácz József Galériáját május 22-én, szerda délután megtöltötte az érdeklődő közönség Kladács Alajos festőművész emlékkiállításán, akinek a művészetéből már ízelítőt kaphattunk a pandémia idején a kulturális központ által rendezett ötletes kirakat tárlaton. A kiállításon viszont bemutatásra került a teljes képanyag, amelyet Bartáné Kladács Emőke, a művész legfiatalabb lánya ajándékozott a városnak.

Juhász Nándornak, a kulturális központ igazgatójának üdvözlése után dr.Czira Szabolcs polgármester köszöntötte a megjelenteket és  köszönetet mondott a kulturális központ munkatársainak a pandémia alatt végzett munkájáért, amiért igyekeztek kulturális élményekhez juttatni a város lakosságát a megváltozott körülmények között is, és teljes erőbedobással készültek az újranyitásra. Külön szeretettel köszöntötte Bartáné Kladács Emőkét, akinek köszönhetően a tárlat létrejött.

A kiállítást Horányi György költő nyitotta meg, aki a Kladács családdal még a Toldi Miklós Élelmiszeripari Iskola diákjaként került kapcsolatba az 1960-as évek elején, és töltötte náluk vasárnap délutánjait, csodálva a művész keze alól kikerülő képek sokaságát.

 Kladács Alajos 1937-ben jött Nagykőrösre, miután anyagi okok miatt kénytelen volt tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán abbahagyni. De álmait nem adta fel. Tagja volt a Magyar Képzőművészek Pest Megyei Munkacsoportjának és tanított az 1950-es évektől a nagykőrösi Cifrakertben működő képzőművész körben.

Kladács Alajos festményei lélekhez szólóak, lényegre törőek, kifejezőek, szépek, akár a csiszolt gyémánt. Ha Kladács Alajos Pesten marad, korának egyik kimagasló festője lehetett volna, de ő Nagykőröst és az alföldi táj szépségét választotta. Járta a határt, ha esett, ha fújt, festette a város jellegzetes házait, utcáit. Tájképek, portrék, csendéletek sora került ki a keze alól. A tanyai kunyhókat, városszéli, girbegurba utcácskákat nézve, szinte ott érezzük magunkat a házak között, és bár a legtöbbjükről hiányoznak az emberalakok, mégis mintha ismernénk és szeretnénk az ott élőket is.

 A képek kedves, barátságos környezetet elevenítenek meg. Az a szegénység, amely akkor a Kladács családot jellemezte, nem hagyott nyomot a művész alkotásain. Nem egy elkeseredett, magába süppedt alkotó festményeit látjuk, hanem derűs, kedves művész képeiben gyönyörködhetünk, aki mindenben meglátta a szerethetőt, a szépet és a jót.

Kladács Alajos mint ember is példaképünk lehet. Megerősíthet abban, hogy akkor is érdemes tiszta lelkiismerettel élni, alkotni, jót tenni, ha nem jár érte elismerés.

Horányi Györgyöt Kladács Alajos művészete versírásra is ösztönözte. Megnyitó beszédében két vers is elhangzott.  Emlékezését a festőművész tiszteletére írt szép verssel zárta.

         Kladács Alajos emlékére

Póka utca régi csendje

lassú, lusta nyárutói nap,

a tegnapok égi rendje

miként az égnek kékessége

életemnek e szép emléke

          örökre ott marad.

 

Arcomon érzem a múló idő árnyát

a titkok illatát a kicsi kertben.

           A szívem dobbanását,

           ahogy lelassult a léptem,

amikor a deszkaajtó

közelébe értem. ...

 

A képek, melyek a szívembe égtek

égnek és élnek tovább.

          Érzem Lajos bácsi beszédes szemét,

ahogy rám tekintett, kezében az ecsettel

          és biccentett szótlanul.

Tudtam, hogy a kollégium 

rideg magányából a szeretetbe léptem.

           

          Életem e mozaik pillanatai,

mint patakok mélyén csillogó aranyrögök

fénylenek és felszínre törnek.

Talán maradom kellett volna.

          Maradni, mint aki hazatalált. 

Horányi György megnyitója után Bartáné Kladács Emőke kedves szavakkal emlékezett édesapjára, a szüleitől kapott munícióra, és  köszönetet mondott Czira Szabolcs polgármesternek, valamint Juhász Nándornak, a kulturális központ igazgatójának a kiállítás létrejöttéért.

A tárlat június 7-ig látogatható védettségi igazolvánnyal, de bízunk benne, hogy állandó kiállítás formájában később is a város vonzó látványossága marad.

                                                                                    Szigeti Márta

NOSZTALGIA - Múzeumok Majálisa 2013. V. 11-12. (első rész)

         Az idén 18. alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Múzeum a Múzeumok Majálisát. Közel száz múzeum mutatkozott be. Célját - az ismeretterjesztést, a szórakoztatást, az információ nyújtását - tökéletesen elérte. A kínálat bőséges volt, például: ásatási terület bemutatása, képkiállítás, könyvkiálltás, különleges tárgyak megtekintése, kard- és pisztolypárbaj eljátszása, óriásmamut készítése, tűzoltóautó szirénázása. Sokan nézték a mesterségek utcájában a kézművesek bemutatóját, vásárolták a népművészeti cikkeket, és fogyasztották a magyaros ételeket, italokat. A gyerekek dúskálhattak a játszóházak szinte minden formája között: festhettek, rajzolhattak, kivághattak, összerakhattak, kardozhattak, tüzet olthattak, kalodában, deresen szenvedhettek stb. Én is vállaltam a megpróbáltatásokat:

          Legjobban - a Magyar Nemzeti Galériában található - Borsos József: Libanoni emír c. festménye főszereplőjének "bőrében" éreztem magam.

NOSZTALGIA - Vitorlabontó ünnepség Balatonfüreden - 2013. május 10.

          Több mint 75 éve Balatonfüreden nyitják meg a balatoni idegenforgalmi és hajózási évet. Az idén is hagyományosan a Balatonfüred Város Koncert Fúvószenekara (karmester: Csincsi Ferenc) és a Balatonfüred Néptánc Együttes (vezetője: Bácsi Gabriella) műsora vezette fel a programot.

          Köszöntőt Dr. Bóka István országgyűlési képviselő, Balatonfüred város polgármestere mondott.

          A Balaton megkoszorúzása, majd a vitorlásverseny elindulása látványos volt.

(A képeket a rendezvényen készítettem.)

A közlekedési kultúra napjára - máj.11.