2018. november 3., szombat

A munka gyönyörei













Gesztenyetorta

Hozzávalók
 –6 tojás 
–12 dkg cukor 
–10 dkg liszt 
–5 dkg gesztenyepüré 
–60 dkg gesztenyés vajkrém

Elkészítése
          A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből 8 dkg cukorral kemény habot verünk. A sárgákat összekeverjük a maradék cukorral és két kanál liszttel, elkeverjük, majd hozzáadjuk a gesztenyepürét is. Összeöntjük a habbal és folyamatos kevergetéssel adagoljuk a maradék lisztet. Mikor jól elkevertük, beleöntjük egy előkészített tortaformába, amit papírral béleltünk ki. Simítsuk egyenletesre a tetejét és tegyük sütőbe. Gyenge lángon süssük 40 percig. Fordításkor vigyázzunk, ne essen össze. Akkor jó, ha benyomva a tetejét visszaugrik. Borítsuk ki előre lisztezett táblára, vízszintesen harmadoljuk el, de csak kihűlés után. Töltsük meg gesztenyés krémmel. Végül kenjük be az oldalát is vékonyan krémmel. Ha marad a krémből, töltsük zacskóba és készítsünk a tetejére mintákat. A külsejét fondánnal is áthúzhatjuk.

A magyar tudomány ünnepére - november 3.

          A magyar tudomány ünnepéről az Akadémia már 1997 óta megemlékezik. Ennél szerencsésebb dátumot nem is választhattak volna! Ugyanis (1825.) november 3-án  ajánlotta fel Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét (60 ezer aranyforint) egy Magyar Tudós Társaság megalapítására.
        Hivatalosan azonban csak 2003 óta ünnepeljük. Az országgyűlés indoklása szerint „...a tudomány társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak, a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet elismerésre és kiemelkedő támogatásra méltónak tartja, ezért e napot a 2003. évi XCIII. törvénnyel a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította". 1825. november 3-a az európai gondolkodás jegyében a magyar nemzet, a tudomány, a törvényhozás és a mecenatura történelmi egymásra találása. (Kép: Széchenyi István szobra Miskolcon)

A tudomány a humor görbe tükrében


2018. november 2., péntek

Kinder szelet - házilag is nagyon könnyen elkészíthető

Hozzávalók: 35 dkg liszt,15 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 2 evőkanál kakaópor, 2 db tojás, 2 evőkanál méz, 1 kávéskanál szódabikarbóna.

Hozzávalók a krémhez: 20 dkg porcukor, 20 dkg olvadtabb vaj, 4 dl tej, 3 dl tejföl, 3 evőkanál liszt, 2 csomag vaníliás pudingpor, 1 tábla tej tortabevonó csokoládé.

Elkészítés: Dolgozd össze a porcukrot, a vajat, a kakaót, a tojásokat és a mézet gőz felett. Ha meg van, vedd le a gőzről, és keverd hozzá a szódabikarbónás lisztet. Óvatosan keverd össze. Felezd meg és süss belőle két egyforma lapot, ügyesen egy tepsi hátoldalán. Hűtsd ki, amíg hűl, készítsd el a krémet.
            Keverd el a tejfölben a lisztet és a pudingport, keverd hozzá a tejet és állandó kevergetés mellett főzd sűrűre. Hűtsd le.
            Verd habosra a vajat a porcukorral, majd keverd a kihűlt masszához. Kend a két lap közé az összes krémet. Olvaszd meg a tortabevonót és öntsd a süti tetejére. Óvatosan terítsd szét. Hagyd állni egy éjjen át, majd csak ezután szeleteld fel.
            Jó étvágyat!

Az emberhez hasonlóan vigasztalják egymást a bonobók

            A kutatók fiatal bonobókat – az ember egyik legközelebbi élő rokonát  (Pan paniscus) – követtek figyelemmel a Kongói Demokratikus Köztársaságban, egy Kinshasa közeli menedékben. Megfigyelték, ahogy a fiatal főemlősök harcoltak, dührohamokban törtek ki, és öleléssel vagy simogatással vigasztalták egymást. 373 gyötrelmet okozó esemény – 318 harc és 55 dühkitörés – utáni interakciónál a kutatók megfigyelték, hogy minél ügyesebben uralta saját érzelmeit egy állat, annál nagyobb valószínűséggel sietett egy szükséget szenvedő barátja megsegítésére. Hasonló rendszer figyelhető meg az emberi kapcsolatok terén is – írják.
            Amikor az elárvult gyerekek intézetekbe kerülnek, és kevés szociális inger vagy szülői gondoskodás éri őket, általában nehezükre esik a szociális kapcsolatok kialakítása. Ugyanez igaz a bonobókra is – mutatták ki. A fiatal, elárvult állatok nehezebben birkóznak meg érzéseikkel, mint azok, melyeket saját anyjuk nevel. Az árva bonobók szorongás jeleit mutatták, úgymint vakarózást – egy harc vagy dühkitörés után jóval hosszabb ideig –, valamint nagyobb valószínűséggel kezdtek újra visítani, miután fájdalmuk enyhült.
       Az elárvult kölykök emellett átlagosan feleannyi időt töltöttek játékkal, feleannyiszor kezdeményeztek játékot, és csak harmadannyi barátra tettek szert, mint az anyjukkal élők. Sőt mi több, az árvák kisebb valószínűséggel vigasztaltak más, szorult helyzetben lévő egyedeket, valószínűleg azért, mert az ilyen társak puszta látványa olyan mértékű aggodalmat keltett bennük, amelyet nem tudtak kezelni. (Forrás: Richpoi Hírek)

Az "országgyarapítás" kezdete - - - - 1938. november 2.

Emlékív (Nálam beszerezhető kedvezményesen)
          Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békediktátum a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, a magyar népesség egyharmadát. Csonka-Magyarországnak maradt az ezer éves terület 28,6%-a, lakosságának 36,5%-a. A magyar politika fő célja ezután a területi revízió lett, ennek érdekében a húszas évek végétől a békerendszerrel szintén elégedetlen győztes Olaszországgal és a harmincas évek közepétől a szintén vesztes Németországgal épített ki szoros kapcsolatokat.
          A Csehszlovákia szudétanémetek lakta területeit Németországnak ítélő, 1938. szeptember 29-én Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és a Német Birodalom által aláírt müncheni egyezmény függelékébe – Mussolini nyomására – bekerült, hogy a prágai kormánynak Magyarországgal és Lengyelországgal is rendeznie kell területi vitáit. Az egyezmény erre három hónapot adott, azzal a kikötéssel, hogy ha ezen idő alatt nem születik döntés, az érdekelt felek ügyüket a müncheni konferencia résztvevői elé vihetik.
          A magyar–csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de öt nap múlva már meg is szakadtak, a csehszlovák kormány legfeljebb autonómiát adott volna a magyaroknak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést. Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg: Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869 299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt Szlovákiában).
          A visszaítélt területekre 1938. november 5–10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy Miklós kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a visszacsatolt terület 12 012 négyzetkilométerre nőtt, mindezt az 1938:XXXIV. törvény szentesítette.
          A területi revízió folytatódott: 1939 márciusában, amikor Csehszlovákia megszűnt létezni, Adolf Hitler beleegyezett, hogy Magyarország visszacsatolhassa Kárpátalját. (Eredetileg német megszállást tervezett későbbi keleti hadjárata kiindulóponjához.)  Az ekkor elfoglalt terület nagysága 12 171 négyzetkilométer volt, 496 ezer lakossal, ezek 12 százaléka volt magyar, a többi ruszin, nagyon kevés szlovák.
          Az 1940. augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés révén (melyet a románok kértek a németektől, olaszoktól) Észak-Erdély és a Székelyföld került vissza Magyarországhoz, a 43 591 négyzetkilométernyi területen élő 2 185 546 ember 51,4 százaléka volt magyar.
          Az "országgyarapítás" utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék visszacsatolása volt, amikor Horvátország kikiáltotta függetlenségét, Jugoszlávia darabjai hullott, az államiság megszűnt. A Délvidéken rekedt magyarokat meg kellett védeni a garázdálkodó bandáktól. Ekkor a Bácskával, a Baranyai háromszöggel és a Muravidékkel 11 475 négyzetkilométer került vissza Magyarországhoz 1,030 milliós lakossal.
          1941-re Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt 93,1 ezerrről 172,2 ezer négyzetkilométerre, a lakosság pedig több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része az új határok közé került. (Bár bőven maradt az akkor alakult Szlovákiában, a németek által megszállt Szerbia bánáti részében, valamint Romániában is.) Az elvett területek 52,9%-át sikerült restaurálni.
         Az 1947. február 10-i párizsi béke újra megváltoztatta a Kárpát-medence államszerkezetét. Nyugaton eltűnt Németország, keleten megjelent a Szovjetunió, újra összetákolták Csehszlovákiát és Jugoszláviát, visszaállították Magyarország 1938 előtti (lényegében trianoni) határait, semmisnek nyilvánították az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben még három falut át kellett engedni Csehszlovákiának.
          Ha ma a térképre nézünk, nem találjuk sem a Szovjetuniót, sem Csehszlovákiát, sem Jugoszláviát. Ez is bizonyítja Trianon igazságtalanságát

Halottak napjára; A nagykőrösi református temető

         A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep. A katolikusok, evangélikusok, reformátusok, anglikánok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően. A bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombat a napja, az ortodox kereszténység naptárában több halottak napja is szerepel. A Történelmi-Magyarország területén a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is.            
            Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték (Szent) Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére, hogy a mindenszentek napja után – amely a szentek lelkeire emlékezik – emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik, és üdvözülését meggyorsíthatja, ha az élők könyörögnek érte.
            A 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására. A 14. században már általánosan bevezették. A halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus Krisztus öt sebének emlékezetére.

A nagykőrösi református temető
          Édesanyám mindig azt mondta, hogy a budapesti Kerepesi úti temető, és a debreceni református temető után a nagykőrösi református temető a harmadik legszebb temető a Trianoni-Magyarországon.
            A temetőben találhatók egyszerű sírok, kripták és művészi kialakítású mauzóleumok. A gazdagabb emberek által épített kripták rendszerint a temetői főutak mentén sorakoznak, de a nemes egyszerűséggel és ízléssel elkészített síremlékek vagy fejfák ugyanúgy méltó emléket állítanak az egykor élt elődöknek. Az elmúlt évszázad alatt szinte erdővé vált régi temetőrész sírkövei mellett öreg fa fejfákat, úgynevezett gombosfákat is felfedezhetünk. Ezek azért érdekesek, mert valamikor a reformátusok városonként, falvanként különféle formájú, egyedi faragású és kiképzésű fejfákat állítottak. A kőrösi fejfa  egyedülálló és védendő érték! 
            Másik nevezetessége: Arany János szívesen időzött itt, sőt sírverseket is írt. 1857-ben például ekként írt a temetőről: „Ennek árnyas fái s a sírok közé megyünk, tavaszi friss léget (értsd: levegőt) – a mező édes lelkét – színi”. A temető bejáratánál tábla hívja fel a figyelmet Arany sírverseire. Közülük egyet részletesen is bemutatok blogom olvasóinak.

Arany János sírversei nagykőrösi éveire (1851–1860) és tovább tartó kapcsolataira emlékeztetnek. Emléket állít Bordács Dániel jogásznak, Károlyi Sámuel ’48-as katonaorvosnak, a költő barátjának, Szász Polyxéna (Iduna) költőnőnek, valamint Kupai Kovács Mihálynak, az egykori szomszédnak.
Egész teste fájdalom volt,
Egész lelke szeretet:
Az súlyától földbe hajolt,
Ez a mennybe sietett;
Fényes lelkének a mennyben
Jobb is, mint e földi szennyben;
Ott van igazi hazája,
Kedveseit oda várja.

(A temető bemutatását Pap Ferenc A református temető c. írásából kölcsönöztem.
In: Erdélyi Erzsébet: Kőrös körül körös-körül nagykőrösi helyismereti könyv

2018. november 1., csütörtök

Nyílt levél az 1956-os menekültekről

Életem folyamán sok 56-os menekülttel találkoztam a Világ minden táján. Becsületes, tisztességes emberek voltak, akik jól beilleszkedtek a befogadó ország életébe, de jó magyarok is maradtak. Nagyon bánt, amikor őket a mai migránsokhoz hasonlítgatják. Találtam egy írást, amely kiválóan összefoglalja a két embertömeg közti különbséget. Ezért tettem közzé, hogy aki ezt eddig nem tudta, az most tájékozódjon. És maradjon már abba a mi menekültjeink lealázása!!!!!!!
Tehát nézzük akkor az 56-os magyar menekülteket, akik - Ön szerint - hasonlóak voltak a most Európába özönlő közel-keleti és afrikai "menekültekhez".
Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét néhány "árnyalatnyi" különbségre:
1.    A magyar menekültek közvetlenül háborús területről, közvetlen életveszélyből menekültek. És mert közvetlenül háborús területről menekültek, így a vonatkozó genfi, menekültügyi szabályok szerint megtehették, hogy illegálisan, zöld határon át léptek Ausztria területére. Nem úgy mint azok, akik már hat országon csörtettek át és itt őrjöngenek a magyar határnál, hogy de mér' nem engedik be őket útlevél és vízum nélkül. Nem mellesleg Mrs. Bell az Ön hazájába sem lehet útlevél és vízum nélkül belépnie egy menekültnek. Sőt. Pontosan tudjuk, hogy olykor még útlevéllel és vízummal sem.
2.    A magyar menekültek együttműködtek az osztrák hatóságokkal, nem úgy, mint a tavaly Magyarországon átvonuló muszlim horda. Ez csak azért lényeges, mert ezt az együttműködési kötelezettséget is ELŐÍRJA a genfi szabályozás a "menekülteknek".
3.    A magyar menekültek bevonultak a traiskircheni menekültáborba, nem úgy mint a muszlim horda, amelyik nem volt hajlandó bevonulni a magyarországi menekülttáborokba, holott, ez is kötelességük lenne a genfi menekültügyi szabályozás szerint. Ez nem valami választható opció a menekülteknek!
4.    A magyar menekültek nem dobálták el a személyi okmányaikat, az iskolai végzettségüket bizonyító dokumentumokat, hanem magukkal vitték és kérésre bemutatták. Annál is inkább bemutatták, mert a befogadó államok ezek alapján válogathattak közülük. Akinél mégsem voltak papírok, arról pedig okkal feltételezhették az osztrák hatóságok, hagy valami nem stimmel vele. A most Európát lerohanó muszlim tömegnél viszont az az alapértelmezett állapot, hogy nincsen semmiféle papírja. De a biztonsági kockázatoknak már a felvetése is maga a dühöngő fasizmus!
5.    A magyar menekültek nem hazudoztak a származási helyükről, nem hazudoztak a születési idejükről, nem hazudoztak az iskolai végzettségükről, csak hogy kedvezőbb elbánáshoz jussanak. A magyar menekültek nem a befogadó országok törvényeinek semmibevételével kezdték meg új életüket. 
6.    A magyar menekültek első dolga volt megtanulni a befogadó országok nyelvét, és mielőbb beilleszkedni.
7.    A magyar menekülteknek tényleges, normális végzettsége volt, dolgozni akartak és amikor befogadták őket munkába is léptek és rövid időn belül a befogadó országok hasznos, békés, adófizető polgárává váltak.
8.    A magyar menekültek NEM KÖVETELŐZTEK, hanem HÁLÁSAK VOLTAK, hogy befogadták őket. Nem dobálták el a nekik kiosztott élelmiszert és vizet, nem hazudoztak a nemzetközi sajtónak az osztrák hatóságokról. A magyar menekültek nem vihogtak a segítő önkénteseken és nem csicskáztatták őket. Pláne nem erőszakolták meg őket. 
9.    A magyar menekültek nem verődtek garázda, törő-zúzó hordákba, nem kezdtek erőszakos lázadásba az osztrák hatóságok ellen a menekülttáborokban és azokon kívül.
10.  A magyar menekültek nem emelték meg drámaian a befogadó országokban tapasztalható bűnözést. Különösen nem emelték meg a nők vagy gyermekek terhére elkövetett erőszakos, szexuális bűncselekmények számát. '56 után nem azzal volt tele a média, hogy a befogadott magyar menekültek már megint megerőszakoltak, kiraboltak, összevertek, megkéseltek valakit. Se csoportosan, se tömegesen. Sehogy sem.
11.  A magyar menekültek között egyetlen egy darab terrorista sem volt. A magyar menekültek egyetlen egy darab terrorcselekményt sem követtek el. De még a 2., 3. generációs magyar menekültek sem!!!
12.  A magyar menekültek egy európai, keresztény kultúrkörből érkeztek, ezért nem érezték alacsonyabb rendűnek, tisztátalannak, barbárnak a befogadó, szintén keresztény kultúrkörrel rendelkező országokat és azok lakóit. 
13.  A magyar menekültek európai kultúrájú, európai magatartású, európai normarendszerű emberek voltak, ezért nem kellett nekik elmagyarázni, hogy pl. nem egy szabadon megerőszakolható ribanc az a nő, aki nem úgy öltözik, ahogy egy magyar nő Magyarországon.
14.  A magyar menekültek nem gettósodtak, nem vonultak ki a befogadó országok társadalmából, hogy egy sajátosan magyar, párhuzamos világot építsenek maguknak a befogadó ország területén, ahol a magyar szabályok és normák érvényesülnek.
15.  A magyar menekültek nem akarták ráerőszakolni a befogadókra a maguk sajátosan magyar kultúráját. A magyar menekültek nem ordítottak a befogadó országok lakóival, ha azok disznóhúst mertek enni, vagy sört mertek inni.
16.  A magyar menekültek tudtak késsel-villával enni, kiválóan használták az angol vécét. A kor szintjén európai egészségügyi ellátásból érkeztek, ezért nem jelentettek közegészségügyi kockázatot sem a befogadó országok lakóira.

Mindezek után kérdeném, mégis hogy a fenébe jut eszébe bárkinek az '56-os magyar menekülteket azokhoz az ázsiai és afrikai hordákhoz hasonlítani, amelyek kimondottan az európai jóléti és szociális rendszerek lerablásának szándékával érkeznek a kontinensre. Mert hogy ép ésszel és ép erkölcsi érzékkel nem lehet a kettőt egy lapon említeni. Mondanám, hogy szégyellje magát, hogy az '56-os magyar menekülteket ehhez a csőcselékhez hasonlította, de tudom, hogy fölösleges.  Hiszen ha képes lenne elszégyellni magát, ez valószínűleg meg sem történt volna. De mert politikailag jó ötletnek tűnt, ezért Önnek és az Önt remek tanácsokkal, információkkal és ötletekkel ellátó honi liberálisoknak ez simán belefért. Tudjuk: mindenki érzékenysége fontos, kivéve a magyarokét!

Bár nem tud róla, mert hogy az Ön fülébe duruzsoló liberálisok erről valószínűleg nem tájékoztatták, azért egy ilyen összehasonlítással jókora sebet ejtett a saját és az Ön által képviselt ország magyarországi megítélésén. Mert hogy mi magyarok ugyan nem vagyunk különösebben eltelve magunktól, de azt azért nem szeretjük, ha barbár hordákhoz hasonlítanak minket. Ön pont ezt tette  meg. Ami egy diplomatától egészen érdekes teljesítmény, a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok építésének egészen újszerű megközelítése.

Tudja Mrs. Bell, ez csak akkor nem baj, ha mondjuk az Önnek most lelkesen bólogató liberálisokon kívül itt mindenki mást nagy ívben lesz@r az Egyesült Államok. Én például hajlamos vagyok így felfogni a dolgot, de legalább tiszta víz került a pohárba. Mellékhatásként pedig elkönyvelem, hogy az Egyesült Államok nagykövete ezzel a beteg összehasonlítással a nyilvánosság előtt állított ki lesújtó bizonyítványt önmaga és tanácsadói totális tudatlanságáról, ostobaságáról és gátlástalanságáról.
Gratulálok.

Üdvözlettel:
Exe Géza

(Készült: 2016-ban)

Csokonai Vitéz Mihály: November (részletek)

Eljött már november didergő hónapja,
     Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
     Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
     A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
     A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
     Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el
     Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
     Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.
Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,
     Csendességben űlvén itt a kandallónál.
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
………………………………………..

Le kell a mord képet néha-néha tenni.
     S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer, legalább minden únalmat űzzünk el
     Az új boron vídám beszélgetésünkkel

Okos gondolatok












Csetneki Juhász Balázs: Emlékezés

Halottak ülnek körém csendesen,
Most hogy nézegetem a régi képeket,
Csak nézzük egymást szótlanul,
Ez a legbeszédesebb.
Néznek rám réveteg, szemükben az
Idő mikor meghaltak megrekedt.
A régi fénykép lassan elkopik,
De csak nézem, nézem a múlt emlékeit,
Csak én tudom miért van
 Egyiküknek béke az arcán,
Szemükben miért van derű, vagy félelem,
Másiknak tekintete miért komor, és milyen
Volt szőke dús haja, csókja, mosolya,
Milyen volt az illata – a képről nem
Tudhatod –  csak én tudom milyen volt
Az a fülledt nyári éjszaka.
Halottak ülnek körém csendesen,
És nézzük, csak nézzük a régi fényképeket.
A sárguló, homályos képeken
Az arcukat kémlelem, hová lett a fiúk
 Arcának férfias éle, szemük pimasz fénye,
Hová lett a szép asszonyok szép szava,
Hová lett a viccek zuhataga?
„Az igazságot csak én tudom”, és elmondta
S arcára ült a nagy megmondók fölényes diadala,
Az örök bölcsességet hogyan dúdolta
A nyári éjszaka, mikor minket betemetett
 A jókedv és elbágyasztott a bőséges vacsora,
A feledés, a feledés!
És majd kinek mondjuk el
Hogy milyen volt az ilyen réges rég?
Most halottak ülnek körém csendesen,
Ahogy lapozom a képes albumot,
S nézzük egymást
Szavak nélkül ez a legbeszédesebb . 
A képeken dalra fakadnak a tompuló színek,
A szemek mély homályában áriák zengenek,
S hallgatnak a rejtőzködő, magányos, fájó szívek,
Ha majd ha  a halottak szólnak hozzám,
Az lesz az én utolsó sóhajom,
És ez lesz az én utolsó órám.

2018. október 31., szerda

A bankok kölcsöneiről humorosan

 

Gazsi kölcsönkér a banktól


Jön a tél, ha Gazsiék nem szereznek pénzt, éheznek. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á bánktúl vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát a bánk, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit.
El is megy a bankhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100.000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól a bank tisztviselője, és már nyújtja is a százezret.
Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, majd már menne is ki az ajtón, amikor utána szól az igazgató:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200 ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de az igazgató folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza.
Az igazgató azonban folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itt hagyod a felét, és a másik 100 ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, vazze! Most sé pízem, sé tévém, és még 100 ronggyál lógok á bánknák.

Mindent egybe túrós süti

Hozzávalók:
50 dkg túró
450 g tejföl
10 dkg szoba hőmérsékletű vaj
8 tojás
7 evőkanál liszt
7 evőkanál cukor
1 citrom reszelt héja
a tepsi kenéséhez:
vaj

a tálaláshoz:
baracklekvár
porcukor
Elkészítése:
A sütőt 180 fokra melegítjük.
A hozzávalókat a felsorolás sorrendjében a keverő tálba téve kikeverjük. Az így kapott masszát a kivajazott (lisztezni nem kell!), magas falú tepsibe öntjük. A tepsit néhányszor a konyhapulthoz ütögetjük, hogy egyenletesen elterüljön a tészta, illetve, hogy a felesleges levegő távozzon belőle.
Az előmelegített sütőbe tesszük és annak erősségétől függően kb. 25-30 perc alatt készre sütjük. (Tűpróba!)
Sülés közben jelentősen megemelkedik, majd amikor a sütőből kivesszük, összeesik.
Forrón ízlés szerint felszeleteljük, de kihűtve is isteni.
(Forrás: kiskegyed.hu)

Takarékossági világnapra - Október utolsó munkanapján

            A világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján Európa, Ázsia, Ausztrália 28 országa takarékpénztárainak küldöttei fordultak a világ takarékpénztáraihoz, hogy ünnepeljék a jövőben október utolsó munkanapján A TAKARÉKOSSÁG VILÁGNAPJÁt. A Takarékbankok Világszervezetének (World Savings Banks Institute, WSBI) legfőbb célja a tagok képviselete a nemzetközi szervezeteknél, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió. A nemzetközi szervezetnek jelenleg több mint 80 országban vannak tagszervezetei

Petőfi Sándor: Takarékosság
            Akármikép csűrjük, csavarjuk,
            Szép, aki gazdálkodni tud;
            Ilyennek aztán az adósság
            Nem köt nyakába háborut;

            Nem szurkol, ha bizonyos utcán
            Világos nappal menni kell,
            Hetykén tekinthet jobbra-balra,
            Találkozzék akárkivel;

            Nem mondja, amidőn javában
            Cseng a kocsmában a pohár:
            "Barátim, megbocsássatok, de
            Mennem kell, otthon munka vár"...

            S a többi! - - szóval, mátul fogva
            Takarékos fiú leszek,
            Minden garast úgy megbecsűlök,
            Miként apám, a jó öreg.

            Hej, csakhogy én az efféléket
            Mindig pénz fogytán fogadom;
            S amint pénzem jön: akkor ismét
            Hegyen-völgyön lakodalom.

            Pest, 1844. szeptember


A pénz történetéből

           A mesékben roppant kincsekről esik szó, földalatti barlangokat, csodaládákat színültig megtöltő fényességes aranyakról, ezüstökről. Ha elmész a múzeumba – üveglap alatt ott láthatod ezeket a kincseket: görögök, rómaiak, dákok, germánok, frankok rengeteg pénzérmét. Évről évre találnak újabb ilyen kincseket. Ezeket leletnek nevezik, és mielőtt a múzeumba kerül egy ilyen lelet anyaga, előbb tudósok vizsgálják meg.
            De ki ne talált volna valamelyik elfelejtett fiókban olyan pénzdarabot is, mely nem hasonlít a mi pénzünkhöz! Ilyenkor, ha megkérdeztétek a felnőttektől, azt felelték: régi pénz, már nem jár. A gyűjtőszenvedély sokféle tárgya közül az egyik legelterjedtebb a régi pénz gyűjtése.
          A pénzérméknek ugyanis, a kereskedelemben betöltött fontos szerepén túl, nagyon nagy a kultúra történetében betöltött szerepe. Sok olyan híres vezér, király, költő, tudós élt ezelőtt hosszú évszázadokkal vagy évezredekkel (mikor még nyoma sem volt a fényképezésnek), akiknek arcvonásait csakis egy-egy régi éremre vert arckép őrizte meg. Az elmúlt korokból, földből vagy ládafiából előkerülő egykori pénzdarab őrizheti éppen Arisztotelész vagy Dante, vagy Beethoven keze nyomát is, bárkiét, aki valaha fizetett vele. Sok ezer kézen át vándoroltak hosszú időkig, sok ezer kiló kenyér, kupa tej vagy bor és rengeteg fájdalom, öröm, fáradság, munka és vér ára minden pénz a történelemből. Az a sok, mesékben is emlegetett pénzféleség – a Dárius kincse, a rézpicula, a lyukas peták, az ezüst tallér, a fagaras, fabatka, a dénár – valaha valóságos pénz volt.
          Mióta veretnek pénzt az államok? Bizony az első pénzek nemsokára 2600 esztendősek lesznek. A mai értelemben vehető pénz időszámításunk előtt hat-hétszáz évvel jelenik meg. Kezdetben ugyanis cserekereskedelem folyt: hoci-nesze alapon egy zsák sóért két sajtot; három kardért egy tehenet; a hízott disznóért egy tömlő jó bort engedtek át egymásnak. Lényegében így ki-ki vevő is volt és eladó is, szükségletei szerint. Ám ezután rájöttek, hogy a fémek: az arany, az ezüst és a réz – a legértékesebb csereanyagot jelentik, bármikor bármire becserélhetők, kisebb helyen tárolhatók és főleg: nem romlandók. Amióta pénz van, azóta számítható a kereskedelem. Az arany, ezüst és rézdarabok, rudak vagy kockák akkor váltak szépen vert érmecskékké, mikor rájöttek, hogy könnyebb fizetni akár ezer darabocskával is, mint egyetlen hatalmas tömbbel. És hogy ne akárki bocsáthassa forgalomba a pénzt, az elöljáróság ráverette a maga jelvényét: az ország címerét, a királyok a maguk arcképét; előbb csak a pénzek egyik oldalán volt efféle veret, aztán már mindkét oldalon, sőt a pénzdarab peremét is megjelölték, hogy ne lehessen hamisítani, avagy lereszelni belőle, mert a pénzszigorúan számítgatott súlyrendszerek szerintkerült forgalomba. Ez a dolog aztán az elmúlt közel két és fél évezred alatt lényegébben nem sokat változott, csak a pénzdarab alakja vált egyre szabályosabbá, később pedig megjelentek a paprpénzek is: a bankók, ugyanis mindenütt a bank bocsátja ki őket.
          Egyik elmélet szerint a kis-ázsiai Lydiában ama bizonyos Kroiszosz – Krőzus – király veretett először pénzt, akinek mesés gazdagsága ma is él a szólásmondásban. Más nézetek szerint – s a leletek ezt igazolják inkább – a görögök, a szigetvilág hajós, kereskedő népei, közülük is Égina sziget lakói „találták fel” a pénzérmét. Bár ezek az első pénzek technikailag nagyon primitív módszerrel készültek, a rájuk vert állatrajzok már ügyes stilizáló készségről, fejlett szépérzékről tanúskodnak. A pénz történetének első korszakát az ógörög pénzek kora tölti ki, az ő éremverő művészetük folytatója az a rengeteg stílus, melyben hosszú századokon keresztül, mindig egy kor jellemző módján pénzt verettek a különböző királyok, császárok, államfők, hercegek, püspökök. A pénz és éremvésnöki munka mindig jó mesterség és komoly művészet volt. Egy-egy példány valóságos képzőművészeti műremek. Nem csoda, hogy már az ókorban akadtak a szép daraboknak gyűjtői. A középkor végén az első híres régipénz-gyűjtők közt van például Petrarca, a nagy olasz költő is. Korán megszületett az érmészet tudománya is, mely szoros kapcsolatban áll a történelemtudománnyal és a régészettel: a nevenumizmatika, görög eredetű szó. Mint numizmatikai érdekességet említhetjük, hogy a lej – románulleu – valóban az oroszlánról kapta nevét. Réges-régen forgott errefelé közkézen egy tallér-fajta, melynek egyik oldalán ágaskodó oroszlán képe volt, ebből alakult ki a leu és a bolgár leva neve is. Az érmek és régipénzek gyűjtése ma is világszerte komoly és hasznos tudományos munkája vagy kedvtelése – „hobbija” – rengeteg embernek.
          Az idők folyamán elképesztő, hogy mi mindenből készítettek pénzt a világ különböző tájain. Még gyékény-pénz is volt már. De létezett pénzféleség kagylóból, csontból, kavicsból, malomkőből, drágakőből, gyöngyökből, földből (!), harkályfejből, teknőchéjból, fogakból, tollból, elefántcsontból, teából, sóból, fából, bőrből, rongyszövetből, papírból és dohánylevélből. A felsorolás bizonyára nem teljes, már csak azért sem, mert a „fog” például lehetett kutyafog, farkasfog, kengurufog, emberfog, de vaddisznóagyar is.
(Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány)