2017. július 1., szombat

NOSZTALGIA - ÖT ÉVE TÖRTÉNT - - Jól sikerült egészségnap az alsóörsi strandon - 2012. június 30.


          Kiváló ötletnek tartom, hogy Alsóörsön még a strandon is foglalkoznak az ember életének a legfontosabbikával, az egészségével. Volt közös jóga, előadás a nyár veszélyeiről, a PCOS betegségről, a sport szerepéről.
        És mellette ingyenes hallásvizsgálat, szívstressz mérés, szemészeti szűrés, vérnyomásmérés, testsúlymérés, téstzsírmérés, diétás tanácsadás. A fizetős szűrővizsgálatokat is sokan vették igénybe: érvizsgálat, koleszterin mérés, vércukormérés, EKA-teszt, csontsűrűség vizsgálat. (A képen Hardi Lászlóné méri a vérnyomásomat.)
        Az egészségügyi kiállítás és vásár is hasznos ötleteket adott a meglepően sok látogatónak.
        Megérdemlik a támogatók, hogy megnevezzük őket: Alsóörs Község Önkormányzata, Eötvös Károly Művelődési Ház és Könyvtár, PCOS Szívügyi Alapítvány, Mens Mentis Egészségcentrum, PCOS Önsegítő körök önkéntesei, Balatonfüredi ÁNTSZ, Hardi Lászlóné védőnő, VEDAC, Pannon Halláscentrumok, Mobil Medical Orvosi Szolgáltató Kft, Alsóörs Község Strandja.

H. Barbócz Ildikó: Újbóli megérkezés (Balatoni tűnődések VII/1.)

          Jókai írja a „Magyar Tempevölgy”c. helyi vonatkozású hosszabb lélegzetvételű írásában: „ A mint Balaton-Füreden a kocsiról leszálltál, egyszerre otthon vagy.” Én/mi ugyan a vonatról szálltunk le, de igazat adhatunk az írónak. Sokadszori itt-tartózkodás ez a mostani. Tudjuk az utcák neveit, az udvarokét (pl. Erzsébet-udvar a mai szanatórium), eltévedni nem lehet, mindent pontosan ott találsz, ahol azelőtt hagytad. Megnyugtatóan visszavár a táj. Csopak után már várod a szőlőhegyeket, Arácsot, az északi partvonal leghangulatosabb vasúti megállóját, ahol ez alkalommal csak átrobog a vonat, de a bőrönd fülét itt fogod meg, mert a füredi nagyállomás következik.
A kórházba hiába érkeztünk meg órákkal előbb a szokásosnál, csak késő délután szabadulunk ki a tópartra. A „langy lég” (Jókai) és a víz látványa felüdítő és kellemes volt. A szanatórium előtti park virágözönben pompázott színben és illatban egyaránt. A csemetehársfák nőttek valamicskét, a kóbor macskák a zenepavilon alatt a szokásos helyükön, a vadkacsák és a varjak az udvaron, a hattyúk és a sirályok sehol. Pedig éppen ők hiányoznak a tóról! A sétálók nagy része a beutaltak közül kerül ki, kiegészülve egy-egy kiránduló középiskolai osztállyal – érettségi szünet lévén. Délelőtt a Tagore sétányon végig lehetett látni – mondhatom, erre vágytam. Tetszik így ez a nyüzsgés nélküli part, a bezárt ajtókkal, lakatokkal, egymásba rakott székekkel, lehúzott rolókkal, a még befedett kültéri medencével. Az Esterházy strandon ember sehol, vadkacsák a társaim fotózás közben. A vízlépcső a partra vetve, a napozóágyak a ponyva alatt várják a napozni vágyókat. A fű már tavaszi, életerős, nyírásra vár. Az alkonyati szél hajlongatja a szőke nádast, remek előteret nyújtva a somogyi partok és a tihanyi dombok felé. Most érvényesülhet csak a tó igazán! Seszínével, lankadatlan locsogásával, esőt ígérő vaskos felhőcsíkjaival a májusi langyos szélben.
A reggelek még hűvösek, a bágyadt napsütésben néhány beutalt kóvályog a Fő téren reggelire várva. Én megmerítem edényemet a savanyúvíz forrásból, a tó karnyújtásnyi érintésre tűnik. A fák között minden reggel egy foltnyi fehérség fogad: az itt éjszakázó hajó egy darabja. A fürdés gondolata még a messzi távolban, a lúdbőröző vízfelszín idegnyugtató látvány mégis. A Tagore sétányon piros mezes kocogó férfi kora reggeli magányossága. Az első, még erőtlen napsugarak a Horváth-ház oszlopos bejáratára vetülnek, a szalmasárga fényben az árvácskák színpompája játssza a főszerepet.
Nem süt a nap, hiányzik a szárító, melengető sugara a kádfürdő után. A partra mégis kilépek, a levegőkúra következik. Elmosódott akvarellkékben és szürkében a táj, mely színekbe az égbolt és a víz egyformán beöltözik. Reggeli első pillantásom is a teraszról egybemosódottságot érzékel, csak az eszem tudja különválasztani a tó vizét az égtől. A hattyúk költeni mentek a hajóstiszt szerint, a vadkacsák uralják korlátlanul a vizet és a sétányt.
Balatonfüred, 2013. május

2017. június 26., hétfő

Csehországi nosztalgia

        Csehország mai területén Prágában, Brünnben (csehül: Brno) és Chrudimban voltam, de még akkor Csehszlovákia egyik része volt.
Prágai élményeim máig kísértenek. Feleségem a Veszprémi Egyetemen dolgozott, és a szakszervezettől kapott családi üdülést a prágai egyetem kollégiumába 7 napra. És mivel étkezést nem tudtak biztosítani, még étkezési pénzt is kaptunk!
Odafelé és visszafelé is megálltunk Morvaország egykori fővárosában, Brünnben (csehül: Brno), ahol megcsodáltuk a kapucinusok Szent Kereszt-templomának hátborzongató látványosságát, a szerzetesek kiszáradt testét, valamint Spielberg várát, ahol Kazinczy Ferenc és társai raboskodtak.
Prága csodái közül az Orloj (Asztrónómiai óra), a Hradzsin (Prágai Vár), Vysehrad vára, a Károly híd, a szűk utcákon kanyargó villamosok, az Arany Utcácska házai maradandó élményt nyújtottak. Persze legjobban a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György szobrának örültem.
Chrudinban a miskolci Bóbita Bábegyüttessel voltam Európa egyik legnevesebb nemzetközi bábfesztiválján. Engem delegált Miskolc megyei Város Tanács művelődési osztálya kísérőnek. Mivel nekem nem kellett minden műsort megnéznem, sokat sétálgattam a patinás városban.
Nagy tartozása még az életemnek, hogy egy körutat tegyek Csehországban. Különösen az épségben megmaradt várak, kastélyok, egy-két nevezetes csatahely (pl: Austerlich – Slavkov u Brna) és a magyar emlékek (pl: Neuhaus – Jindrichuv Hradec, Rákóczi iskolai városa) vonzanak.

Születésnapi jókívánságok - lehet válogatni!