Lajta Monitor Múzeum Hajó (2/1)

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara

Idegenvezető Továbbképző Központ

Szakmai programja

a Lajta Monitor Múzeumhajó megtekintése

( Bp. V. id. Antall József rakpart )

Kozák Attila idegenvezető, helyi idegenvezető kalauzolásában

A Lajta, amit örömmel tekintettem meg

Őszintén be kell vallanom, hogy bár negyvenöt éve vagyok idegenvezető, mostanában inkább az írói munkámnak (útikalauzok, történelmi tanulmányok) szenteltem az időmet, a szakmai szervezet tevékenységében ritkábban vettem részt. A kiválóan szerkesztett és gazdag tartalommal megjelenő hírlevélben azonban mindig figyelemmel kísérem társaim tevékenységét.  Mivel jelenleg a Kárpát-medence utolsó száz év történéseivel foglalkozom (kiemelten a háborúkat lezáró békediktátumokkal és máig ható következményeivel), és a monitort is már régen meg akartam nézni, örömmel olvastam ennek lehetőségét - melynek előkészítésében Figler Zoltán is  részt vett.

Mint a tábláról is látható, a hajó szerves része az MH Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiállításainak, a tulajdonjog is az övék. Azonban a kiállítás folyamatos biztosításában, valamint a szükséges fenntartási, karbantartási tevékenységben aktív szerepet vállal a Zoltán Gőzös Alapítvány és a hajózással   foglalkozó Európa Csoport.

Medzay Anikó, a Budapesti Idegenvető Klub vezetője és Kozák Attila, helyi idegenvezető számba vették a megjelenteket. Kozák Attila felhívta a figyelmet, hogy a látogatás során a védősisak folyamatos viselése mindenki számára elengedhetetlenül fontos. A belső tér kialakítása olyan, hogy 160 cm feletti testmagasságú embereknek egyszerre kell figyelniük a lábuk elé és a felettük húzódó merevítő sínekre. (Igaza volt, lent ugyancsak kopogtak a sisakok…)

Kozák Attila kitűzője.

Akik részletesen szeretnék elolvasni a LAJTA Monitor Múzeum Hajóról és a Haditengerészet és a Dunaflottilla történetéről szóló tudnivalókat, azok megtehetik, ha kinagyítják az alábbi két tablót:

A LAJTA monitor jelentős hadi-eseményei, érdekességei:

• 1878. augusztus 22-től október 14-ig: részt vett a boszniai okkupáció harcaiban a Száván.
• 1914. augusztus 11-től december 1-ig: harcolt a Száván. Augusztus 12-én fedélzetén esett el a cs. és kir. Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz. (A tengeri flottát csak augusztus 26-án, az S.M.S. ZENTA elsüllyedésekor érte az első veszteség.) Október 3-án harcképtelenné válásáig lőtte a szerb állásokat (parancsnoki tornyát telitalálat érte, mindenki meghalt). November 22-től december 2-ig a Dunaflottilla parancsnoki hajója.
• 1915. október 6-9.: részt vett Belgrád második elfoglalásában.
• 1916. október 2-3.: Dunán átkelő románokat lőtte Rjahovónál.
• 1916. november 22-26.: részt vett a központi hatalmak sistovi dunai átkelésének biztosításában.
• 1919. június 2-24.: immár LAJTA néven, Esztergom és Komárom között harcolt a cseh intervenciósok ellen.
• 1919. június 25-26.: részt vett a róla és testvérhajójáról elnevezett antikommunista „monitor lázadás”-ban, s a fedélzetén hunyt el csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó volt cs. és kir. tengerésztiszt, aki egykori cs. és kir. hadihajón halt hősi halált.
• A hajót ezután leszerelték és polgári célra értékesítették.

A monitor lövegtornya. A két ágyú igencsak félelmetesen mered ki a páncélozott hengerből, azonban majd látni fogjuk, hogy ezek inkább csak a vizuális elrettentés szempontjából voltak hasznosak. Már itt feltűnhet, azaz a tüzelőnyílás ovális alakjából látható, hogy az ágyúk csövét csak fel-le irányban lehetett mozgatni kb. 10-15 fokkal, oldalirányban semmi manőverezési lehetőség nem volt. Ehelyett az egész torony 360 fokban teljesen körbeforgatható volt, az ágyúk kizárólag egyenesen előre tudtak lőni. 
A lövegtorony tetején látszik egy kisebb átmérőjű henger alja. Ebben van a kormányos helye, ill. harctevékenység esetén az első tiszt, mint parancsnok, innen adott utasítást, hogy milyen irányban, hány fokkal kell elforgatni a lövegtornyot. Ez a parancsnoki (és kormányosi) állás, a "hajóhíd", a lövegtoronytól függetlenítve, a hajófenékhez volt rögzítve.
A két tüzelőnyílás között látható a kis hajóharang, amellyel minden fél- és egész órakor jelezték az időt, amellett a harcvezetés során ezzel lehetett jól hallhatóan, gyorsan kiadni bizonyos egyezményes jelekkel egyes parancsokat. A lövegtorony előtti bekarikázott terület azt a helyet mutatja, ahol egy szerb gránát a fedélzetre csapódott, azonban nagyobb kárt nem tudott okozni, mivel éppen a becsapódás helye alatt húzódott az egyik merevítő acélsín.

A lövegtorony belülről. Látható, hogy igencsak szűkös volt a hely. Amellett a szinte teljesen zárt térben elsütött ágyúk hangja olyan erős volt, hogy a tüzérek valamennyien megsüketültek. Egy ágyú kezeléséhez 6 matróz kellett, ugyanis a lövéskor hátragördülő több mázsa súlyú löveget csak ennyien tudták visszatolni a helyére.  A felforrósodott ágyúcsövet nedves állatbőrökkel hűtötték, annak szaga és a lőporfüst szintén erősen igénybe vette a személyzet tűrőképességét. A 12 kezelő mellett 13. személyként jelen volt a tengely mellett álló tűzvezető tiszt is. Innen, bentről látszik, hogy külsőre ezek az ágyúk nem sokban különböztek a török időkben használt lövegektől. Ezeket ugyan hátulról lehetett tölteni, azonban itt is először be kellett helyezni a gránátot, majd utána tölteni egy zacskó puskaport, melynek robbanási energiája lőtte ki a csőből a lövedéket. Így aztán érthető, hogy az ágyúk esetében a "tűzgyorsaság" fogalma értelmezhetetlen, mivel két lövés között minimum 5-6 percnek kellett eltelnie.
A gránátokat a fedélközi lőszertárolóból, egyenként adogatták fel a kép jobb szélén látható, most éppen lefedett akna-nyíláson keresztül.

Az akna-nyíláson adogatták fel a lőszert alulról, a raktárból

Az ágyúk mögötti lőporos zacskók tartórekeszei, és az ágyúk hátulsó része, ellenfényben fényképezve.

A lövegtorony alsó, fedélközi fele. Középen látható a gránáttároló állvány. Erről kellett egyenként leemelni, és a kis nyíláson keresztül feladogatni a lőtérbe a gránátokat. Különösen óvatosan kellett eljárni, ugyanis a gránát akkor robbant, ha az orrcsúcsán lévő ütőszeg beszakította az alatta lévő papír védőburkolatot , és ennek hatására az elsütő szerkezet felrobbantotta a gránátban lévő robbanóanyagot… Jól látható, hogy a tartószerkezet alatt sín fut körbe, ezen lehetett a lövegtornyot elfordítani, a kép jobb szélén látható KÉZI CSÖRLŐ segítségével. Az áttétel viszonylag könnyen mozgathatóvá tette a tornyot, azonban így sem szívesen szolgáltam volna ilyen körülmények között. (Persze, a besorozott matrózok sem önszántukból választották ezt a beosztást.)

A tabló szemlélteti az előbb elmondottakat, hogyan is nézett ki egy gránát belső szerkezete, hogyan működött egy ilyen gyilkoló eszköz.

Ha a ládát fel kellett nyitni, akkor már nagyon komoly baj volt… A tároló ládában puskák, szuronyok, tölténytárak…Ekkor már nem az ágyúknak kellett eldönteniük a csata sorsát.

A monitor középvonalától kissé hátrébb elhelyeztek mindkét oldalon egy-egy pásztázó löveget. Ezek svéd gyártmányú félautomata fegyverek voltak. Négy, rögzített csőből lehetett egyszerre lőni, a töltényeket egy adogató szerkezet töltötte be a töltényűrbe, a felül látható fogantyús ládából adagolva. A tartó oszlopon látható kerékkel lehetett fel-le irányban kb. 15-20 fokkal mozgatni a csöveket, míg a kinyúló tengelyű kerék forgatásával lehetett teljes 360-ban körbeforgatni a szerkezetet. A löveg hatótávolsága mintegy 500 méter , a pontos célzás a leírtak miatt képtelenség volt, itt a rendkívüli tűzgyorsaság (percenként 60 lövés/perc, azaz 240 lövedék/perc egy lövegből) és a tűzerő volt a lényeges. További óriási hátránya volt ennek a fegyvernek, hogy a három fős kezelőszemélyzet minden fedezék nélkül, az ellenség tüzének teljes egészében kitéve kellett, hogy használja az eszközt. A felső képen a bal oldali, míg az alsó képen képen a jobb oldali, most éppen a Parlamentet célbavevő pásztázó löveg látható.

A hajó tatján a stilizált császári korona látható. (Hiszen a Leitha a K.u.K. haderő zászlóshajója volt. SMS Leitha volt az eredeti teljes neve, ez nem azt jelentette, hogy az utasításokat rövid szöveges üzenet formájában kapták, hanem a "Seine Majestaet Schiff", azaz "Őfelsége hajója" megkülönböztető jelző  rövidítése.) Az a matróz, aki ezt a koronát közvetlen közelről látta, az mást már nem biztos, hogy látott. Ugyanis a hajón akkoriban sehol nem volt korlát. A fedélzet pedig nem egyenes volt, hanem mindenhol minden irányban enyhén lejtett, az akkori szakkifejezés szerint "csíkbogár" alakú volt. A lejtés azért kellett, hogy a becsapódó aknák lepattanjanak a lejtős felületről. Azonban esőben, kiváltképp ónos esőben, illetve a fedélzetre fagyott vízpermetben szinte lehetetlen volt megállni a fedélzeten. A korona alatti részen pedig, a vízszint alatt, ott forgott a hajócsavar…

(A hajó szakmai bemutatását Dósa Istvánnak köszönhetjük. A képeket én készítettem 2016-ban.)

Dugonics András születésnapjára - 1740. október 17.

Dugonics András (horvátul Andrija Dugonić) (Szeged, 1740. október 17. – Szeged, 1818. július 25.), piarista szerzetes, író, egyetemi tanár.

Életútja

Dugonyi András szegedi városi kapitány és Imre Katalin fiaként látta meg a napvilágot. Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Olyannyira kiváló előmenetelt tanúsított iskoláiban, hogy magára vonta a szegedi kegyesrendiek figyelmét is. Iskoláit 1756-ban elvégezve – szülei ellenkezése dacára – maga is a rendbe lépett.

A szerzetesi próbaévek után Nagykárolyban bölcseletet, Nyitrán hittudományt tanult. Miséspappá szentelése után költészetet és szónoklattant tanított Erdélyben, Medgyesen.

Erdélyi tartózkodása meghatározó befolyással volt szellemi fejlődésére, a nemzeti mondavilágban sajátos romantikus színezetben feltűnő Erdély, római és dák, hun és magyar történeti hagyományaival a fiatal tanárban komoly érdeklődést ébresztett a történelem iránt. 1770-ben Nyitrára helyezték át, ahol a püspöki nevelőintézetben a bölcselet tanításával bízták meg, emellett azonban a költészettel is foglalkozott. Gyöngyösi István volt a példaképe, akit e korszakban az egyetlen klasszikus magyar költőnek tartottak.1773-ban Magyarországon eltörölték a jezsuita rendet, és Dugonicsot a nagyszombati egyetemre helyezték át matematikatanárnak. Működését 1774-ben kezdte meg, és akkor is folytatta, amikor 1777-ben az egyetemet Budára áthelyezték. 1788-ban egyetemi rektor lett. 1808-ban öreg kora és testi gyengesége miatt nyugalomba vonult rokonaihoz Szegedre, ahol tíz évre rá meghalt.

Karácsony Chrytostom Incze rendtársa eképp jellemzi Dugonicsot: „Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyű mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak… Hízelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett”.

Írói és tanári működése

Dugonics életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják. Fő művének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető. (Külön bejegyzésben ismertetem.)

Gyimesi István levéltári és kézirattári források alapján bizonyítja, hogy Dugonics tanári készültsége és tevékenysége a kor színvonalán mozgott. Ha a korabeli európai normákkal hasonlítjuk össze a Dugonics által készített magyar nyelvű tankönyveket, akkor nincs szégyenkezni valónk. Gyimesi szerint: „ …Magyarországon nem volt annyira lemaradva a matematika oktatása, mint a tudomány művelése.” (Gyimesi, Dugonics András matematikai munkássága, 213.)

Dugonics András 1784-ben adta ki A tudákoságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria) című munkáját. 1798-ban a két könyv ismételt kiadása mellett megjelent két újabb munkája is: A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis) – címen. Igazán értékessé ezeket a munkákat nem is a tartalmuk, hanem nyelvük teszi. Dugonics a nyelvújító mozgalom radikális alakja volt. Puristaként a végletekig kerülte a nem magyar szavak használatát, amit mi sem bizonyít inkább, mint az, hogy az egyetlen somma (összeg) szón kívül művében nincs idegen kifejezés. Szókincsét már meglevő magyar nyelvű matematikai írások, régi kódexek figyelembevételével, köznyelvi szavaknak a műnyelvbe vonásával és átértelmezésével, összetétellel, elvonással, képzéssel teremtette meg. Máig használatosak a matematikában a következő Dugonics által konstruált szavak: bizonyítani, csonka, egyenlet, gömb, gyök, háromszög, henger, jegyzet, sugár, húr, szelet, szög, természettudomány, természettörvény, véges, végtelen.

Általam ismert emlékezete

–Rendtársai 1847-ben márvány sírkővel jelölték meg hamvainak nyughelyét.

–Az 1830-as években arcképével díszítették a szegedi városháza nagytermét.

–1892 novemberében alakult meg Szegeden a Dugonics Társaság.

–Nevét viseli a szegedi piarista gimnázium és a budapesti Dugonics András Általános Iskola és Gimnázium

–Nevét több tér, utca őrzi (pl: Szeged, Pécs, Budapest, Kiskunhalas).

–Szegeden, a Dugonics téren áll a szobra (1876). Izsó Miklós kezdte el megalkotni, azonban elhatalmasodó tüdőbaja miatt korán elhunyt, ezért  tanítványa, Huszár Adolf fejezte be. (Forrás: Wikipedia)

Humoros ételszobrászat

          

Magyar Festészet Napja - október 18.

            A Magyar Fes­té­szet Napja ünne­pét elő­ször 2002-ben ren­dez­ték meg Budapes­ten, civil kez­de­mé­nye­zésre, Szent Lukács, az orvo­sok és a festők védő­szentje nap­ján. A kor­társ fes­té­szeti sereg­szemle meg­ál­mo­dói – Bráda Tibor, Zsol­nai Gábor, Bayer Ilona, Szent­györ­gyi József és Fabók Gyula – és követőik a fest­mé­nyek művé­szeti szín­vo­na­lá­ból és egye­di­sé­géből adódó érték elis­mer­te­tése, a kor­társ magyar festők és műveik iránti közön­ség­sze­re­tet kiví­vása mel­lett évről évre külö­nö­sen nagy hang­súlyt fek­tet­nek a társmű­vé­sze­tek jelen­lé­tére a foko­za­to­san fesz­ti­vállá duz­zadó prog­ram­so­ro­zat­ban. A hagyo­má­nyos ele­mek – egyéni- és gyűj­te­mé­nyes kiál­lí­tá­sok, műhely­be­szél­ge­té­sek és kon­cer­tek – mel­lett inter­ak­tív performanceok, workshopok, szim­pó­zi­u­mok és több más inno­va­tív műsor­elem is gaz­da­gítja a ren­dez­vé­nye­ket. Hagyo­má­nyossá vált min­den évben egy-egy életmű­díj átadása a kor­társ festőmű­vé­szet egyik nagy doayenje szá­mára. 

A nap humora 

Vacsora festőéknél

Nyers reszelt alma télire

            Egyszerű megőrzési módja az almának. Először a foltokat, hibákat ki kell vágni, majd meg kell hámozni. Mivel ez nem megy egy-két perc alatt, a már elkészült darabokat citromos vízbe kell tenni – nem annyi vízbe, hogy ússzanak, csak egy kevésbe, hogy lehessen forgatni.    Ezután le kell szűrni a citromos lét, majd le kell reszelni az almát a nagyobb lyukú reszelőn, és hozzákeverni kilónként egy csapott mokkáskanál tartósítószert (nátrium-benzoátot), és üvegekbe tenni. Jó szorosan érdemes, hogy lehetőleg ne maradjon levegő közte. (Nem érdemes kicsavarni, de az üvegbe nyomkodáskor mégis a lé egy része megmarad, ezt meg lehet inni, legjobb egy kissé vízzel hígítva.) Érdemes az üveg csavaros teteje alá fóliát tenni, hogy az alma savassága ne marja meg a tetőt.

            Így is elkerülhetetlenül megbarnul egy kicsit, de nem vészes. Akár több, mint egy évig is megmaradhat így az alma, az íze akkor is teljesen olyan lesz, mintha frissen reszelték volna.

            Hámozatlanul mérve kb. egy kiló alma fér egy üvegbe. Így eltéve nemcsak süteményhez, hanem sós ételhez is fel lehet használni, hiszen nincs benne cukor.

            Megjegyzés: Én nem hiszem, hogy ez a minimális mennyiségű tartósítószer nagyon ártalmas lenne, de ezt mindenki magának dönti el. Ha a hagyományos módon, cukorral, megpárolva tartósítjuk, akkor meg a cukor ártalmaira is lehet gondolni, valamint a párolással lecsökkentett vitamin-tartalomra.

Ezek a majmok mintha okosabb lennének, mint sokan a villamosról

     

A buszon is fényképezhették volna:

Nyaralásra visszaemlékezők! Ne irigyeljetek! Kövessetek!