2023. szeptember 2., szombat
Salvatore Quasimodo Költőverseny Balatonfüreden
az én nevemet. Szív alakú levelet hajt
a hazámtól oly távoli partok mentén.”
(Részlet a Balaton partján c. verséből.
Fordította: Kotzián Orsolya)
Fordította: Kotzián Orsolya)
Salvatore Quasimodo költő, műfordító, kritikus 1901. augusztus 20-án született a szicíliai Modicában. A XX. századi olasz költészet legnagyobb alakjainak egyike, Ungaretti és Montale mellett a hermetista irányzat képviselője. „Lírájáért, amely klasszikus tisztasággal és tragikus életérzéssel fejezi ki korunkat” 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
Magyar nyelven megjelent kötetei: Hazatérések (1960), Nyitott ív (1980), Föld (1994).
1961-es magyarországi útja során Balatonfüredre is ellátogatott, és a szívkórház korábbi híres pácienséhez, Rabindranath Tagore Nobel-díjas költőhöz hasonlóan ő is fát ültetett emlékül. A Tagore sétány mellett ma már „olasz liget” magasodik Quasimodo hársfája körül.
Nevét az évente meghirdetett Salvatore Quasimodo Költőverseny és Nemzetközi Költőtalálkozó is őrzi Balatonfüreden – számos irodalmi és képzőművészeti program kíséretében. (Békey Mária írását is felhasználtam.)
A költőversenyre több száz magyar és külföldi pályázat érkezik évente, melyek közül 7 tagú zsűri választja ki a legjobbakat.
2023. szeptember 1., péntek
Egyed napja a népi hiedelemben - szeptember 1.
- E napon kezdték a búza, másutt a rozs vetését. Azt tartották, hogy aki Egyed napján veti el a búzát, bő termésre számíthat.
- Ilyenkor fogták hízóra a disznót, ha karácsony táján le akarták vágni.
- Az e napi esőből esős őszre jósoltak, ellenkező esetben szárazra.
- Ismert találós kérdés: „Mikor van a túróscsusza nevenapja? – Egyed napján.”
NOSZTALGIA - TIZENEGY ÉVE TÖRTÉNT Capriccio Zenekar koncertje Balatonalmádiban - 2012. aug. 28.
A Pálinka Napok programjában Török Ádám és a Mini Trió koncertje szerepelt 19.30 órától. Ettől eltérően a budapesti Capriccio Zenekar lépett fel, és a magyar szokásoktól eltérően a közölt időponthoz képest 6 perccel korábban kezdett, Török Ádám pedig csak a második részben szerepelt.
Erről az a kiváló szovjet vicc jut az eszembe, amikor Iván nagy boldogan újságolja Szergejnek, hogy: Azt írta a Pravda, hogy Leningrádban, a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.
–Szergej: Nem a Pravda írta, hanem az Iszvesztyija!
–Iván: Az mindegy, a lényeg a fontos, hogy Leningrádban a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.
–Szergej: Nem olvastad pontosan, mert nem Leningrádban, hanem Moszkvában, és nem a Szmolnij előtt, hanem a Vörös téren!
–Iván: Nem az a lényeg, hanem, hogy személykocsikat osztogattak.
–Szergej: Tényleg nem olvastad pontosan, mert nem személykocsikat, hanem teherautókat, és nem osztogattak, hanem fosztogattak! A többi azonban stimmel.
De mi nem így jártunk! Az este folyamán egy nagyívű, kiváló koncertet hallottunk, amire a koronát Török Ádám blokkja tette rá. (Ez utóbbival külön bejegyzésben foglalkozom.)
De a Mindegy, hogy mennyibe kerül c. nemrégen megjelent saját kislemezükről bemutatott slágergyanús számnál bontakozott ki igazából a zenekar. Dübörgött a zene, az erőteljes ének, „…a kevés is lehet nagy ár!” meggondolandóan szállt a Megyehegyen keresztül egészen Veszprémig.
Az ötödik számnál kigyulladtak a reflektorok, szállt a füst, sírt a gitár! – nekem nagyon tetszett. A hatodik szám újra slágergyanús saját szerzemény volt, és becsempészték a Balaton szót is a tenger helyett. Kiry mély átéléssel énekelte, mintha átélte volna valamikor: „Milyen sokszor mondtam neked, Ha játszol velem, én elmegyek!”. Itt is sírt a gitár, nagyon jól sikerült ez a dal is. A közönség is „kézzel foghatóan” élvezte, amit a zenekar frontembere azonnal le is reagált egy jól irányzott kérdéssel: Mindenki jól érzi magát?
Kyru a gyors és a lassú számokat egyaránt kiválóan énekelte, ez bebizonyította a következő lassú számnál is. És a gitár sírása is a specialitásuk, ami ekkor is vitte a számot. Még az sem rontotta az élményt, hogy két meglett korú, nem kimondottan reprezentatív kinézetű hölgy kiugrott a sorból a színpad elé, és úgy vonaglottak, mintha akik ezzel a sámántánccal vissza tudnak fiatalodni.
Honlapuk szerint a zenekar 2000. tavaszán alakult azzal a céllal, hogy népszerűsítse a rhythm & blues, blues, rock és progresszív rock műfaj ismert és kevésbé ismert klasszikusait, valamint, hogy, saját számokkal bővítse a magyar zenei palettát. A zenekar az évek során egyre összeszokottabbá vált, annak ellenére, hogy folyamatos tagcserék jellemezték. Mára azonban kiforrott saját jellegzetes zenei világa, szívesen nyit az ismert amerikai blues zenék világa felé és azokat saját jellegzetes módján interpretálja, ám emellett rengeteg olyan dalt hallhatunk egy-egy kellemes hangulatú koncerten, amit maga a zenekar hozott létre.
2010-ben jelent meg első önálló szerzeményeket tartalmazó albumuk: Túlsó oldal címmel, amelyen olyan előadókkal dolgoztak már együtt, mint Török Ádám és Németh Károly, Póka Egon és Tátrai Tibor.
Tagjai: Radovics “Kyru” László, ének; Gazdag Viktor, gitár; Boateng Aaron, basszusgitár; Kecskés “Kecsi” András, ritmus gitár; Tóth “Diza” Dénes, dob.
(A bejegyzésem készült: 2012. szeptember 1-én.)
(A bejegyzésem készült: 2012. szeptember 1-én.)
2023. augusztus 31., csütörtök
A hosszú élet egyik titka
A kutatás
A kutatás során az amerikai Brigham Young University kutatói 20 éven keresztül tanulmányozták 1700 olyan felnőtt házaspár életét, akik már két évtizede élnek együtt. Vizsgálták a fizikai állapotukat, a vitákra való reagálásukat, a boldogságukat és az életminőségüket is. Megkérték a nőket és a férfiakat is, hogy rangsorolják egy skálán az egészségüket rossztól kiválóig.
Az eredmény pedig nem más, mint az, hogy azok a párok, akik nem vitatkoznak olyan sokat, egészségesebbek, és tovább élnek, mint azok, akik mindenen összekapnak. A boldog házasság tehát a hosszú élet titka.
Az is kiderült, hogy a legtöbb vita a rokonok – leginkább az anyós – látogatása miatt tör ki például a karácsonyi készülődés során. A boldog párok pedig többször főznek és ebédelnek együtt, és több közös programot szerveznek maguknak.
Miért élhetünk tovább veszekedés nélkül?
A sok veszekedés sok stresszel jár, ami köztudottan rövidíti az életet. Tehát, ha kevesebbet vitázunk, akkor minimálisra csökken a stressz a párkapcsolatban – és az életünkben is kisebb lesz. Emiatt pedig jobban tudunk majd aludni, könnyebben leszokunk a káros szenvedélyekről. A boldog kapcsolat megkönnyíti az életet, felszabadultabbá és egészségesebbé tesz minket. Még az élet többi részéből szerezett stresszt is csökkenti, hiszen ha tudjuk, hogy otthon béke és nyugalom vár minket kedvesünk karjaiban, akkor nem aggódunk annyit, könnyebben megnyugszunk, illetve megnyugtatjuk egymást.
A boldogtalan házasságok ezzel szemben sok stresszel járnak, könnyebben rászoktatnak minket a káros szenvedélyekre, gyengítik az immunrendszerünket, és az életünket is rövidítik.
A tanulság
Akármennyire is szeretnénk, azt tudjuk, hogy nem vagyunk képesek vitatkozás nélkül élni. Lehet egy kapcsolat bármennyire is jó, veszekedések akkor is lesznek. Ez így is van rendjén. Nem kell tehát aggódnunk, csak a legjobbra törekednünk. Ha hosszú életet szeretnénk, akkor próbáljuk meg veszekedés helyett beszélgetéssel, nyugodtan megoldani a problémákat. Ha pedig mégis vitára kerülne a sor, akkor beszéljük meg minél hamarabb, és béküljünk ki gyorsan. Segítsünk párunknak, ha gondja van, álljunk mindig a másik mellett, nyugtassuk és vigasztaljuk, ha kell
(Forrás: Femcafe.hu - Írta: váradimelinda 2013.07.21.)
2023. augusztus 30., szerda
Észak-Erdély felszabadult - - - - - - - - - 1940. augusztus 30.
A második bécsi döntés
A kb. 60 ezer km²-nyi Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. évi magyar népszámlálás valamivel több mint 2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1% magyar, 41,5% román, a többi német és jiddis anyanyelvű volt. Dél-Erdélyben, román fennhatóság alatt hozzávetőleg félmillió magyar maradt.
A döntés előzménye, hogy az I. világháborút lezáró igazságtalan békediktátumok után Magyarországnak, a Szovjetuniónak és Bulgáriának is voltak területi követelései Romániával szemben. Magyarország Erdélyt, a Szovjetunió Besszarábiát, Bulgária pedig Dél-Dobrudzsát, az ún. Cadrilatert kívánta visszakapni.
A Szovjetunió felajánlotta Magyarországnak a közös fellépést, de az nem fogadta el. 1940. június 26-án a Szovjetunió azonban ultimátumban követelte Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, két nap múlva pedig a Vörös Hadsereg megkezdte a terület birtokbavételét. Ennek hatására a magyar diplomácia is mozgásba lendült Erdély teljes vagy részleges visszaszerzése érdekében.
Az Európa nagy részét uraló Német Birodalom Magyarországot önmérsékletre intette, Romániát pedig a határrevíziót érintő tárgyalásokra szólította fel. 1940. augusztus 16-24. között Szörényváron (ma: Turnu Severin) magyar-román megbeszélésekre került sor. A Hory András által vezetett magyar küldöttség Erdély területi megosztására tett javaslatot, mire Valeriu Pop román küldöttségvezető leszögezte: a lakosságcsere elvéből kell kiindulni.
A továbbiakban egyik fél sem engedett álláspontjából − Budapest a területi, Bukarest az etnikai elvből −, így a „tárgyalások” kudarccal zárultak. A magyar kormány már ezt megelőzően, augusztus 22-én úgy döntött: a tárgyalások sikertelensége esetén a fegyveres megoldást választja. Werth Henrik vezérkari főnök másnap kiadta a Románia ellen augusztus 28-án indítandó hadműveletek irányelveit.
A háború megelőzése érdekében a „tengelyhatalmak” gyors diplomáciai beavatkozásra szánták el magukat. Németország és Olaszország hazarendelte budapesti, illetve bukaresti követeit, a magyar és a román külügyminisztert pedig 29-ére Bécsbe kérették. A közbelépés eredményeként a tervezett magyar támadás elmaradt.
Az új magyar-román határt Adolf Hitler német birodalmi kancellár személyes döntése nyomán, augusztus 27-én húzták meg Berchtesgadenben, egy szűk körű, bizalmas tanácskozáson. Nyomvonala Nagyszalontától délre ágazott el a trianoni határtól, majd a Sebes-Körös mentén haladva Magyarországhoz visszacsatolta Nagyváradot és Kolozsvárt.
Kelet felé ezután egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániának jutott. A Keleti-Kárpátok gerincén a történelmi határvonal mentén haladt a Máramarosi-havasokig, ahol elérte az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja régi határát. A térképen kék ceruzával meghúzott vonal a valóságban hat kilométernyi széles sávot jelentett, ami a későbbiek során komoly gondokat okozott a határőrizeti szerveknek.
Hitler döntésének hátterében német nagyhatalmi érdekek álltak: a stratégiai fontosságú ploieşti-i román olajmezők, illetve a Keleti-Kárpátok vonalának hatékonyabb védelme. A Führer olyan megoldást keresett, amely „pacifikálja” a térséget a további szovjet terjeszkedés megakadályozása és a tervbe vett szovjetellenes háború céljából. Bizonyos mértékig kielégítette a magyar igényeket, de Romániát sem gyengítette le túlságosan, hiszen szövetségesként számolt vele. Később pedig bőven kárpótolta, hiszen visszajuttatta a Szovjetunió nyugati részének elfoglalása után Besszarábiát és Észak-Bukovinát, sőt jelentős szín tiszta orosz és ukrán lakosságú területeket is hozzácsatolt Ogyessza városával együtt. (A Krím-félszigetet azonban nem kapták meg a románok minden erőfeszítésük ellenére sem!)
Saját térkép; kivitelezte: Osváth Réka Flóra (Miskolc)
Az időközben Bécsbe érkezett román és magyar küldöttség tagjai a döntésről csak augusztus 30-án, annak ünnepélyes kihirdetésekor szereztek tudomást. Mihail Manoilescu román külügyminisztert sokkolta a bejelentés. Rápillantva a térképre, elszörnyedve vette tudomásul az új határvonalat, majd elvesztette eszméletét és összeesett. Egy pohár vizet kértek számára, ezt követően tért magához.
Az aláírási szertartás végeztével Ribbentrop személyi orvosa vette kezelésbe. Injekciókat adott neki, és igen alacsony vérnyomást állapított meg. Naplójában Ciano így írta le az esetet: „Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalra esett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás.”
Hory András így emlékezett vissza a kihirdetés pillanataira: „Az órák izgalmas várakozásban teltek. Délután 15 óra 15 perckor Újpétery Elemér, Csáky [István magyar külügyminiszter] személyes titkára lépett be a részünkre kijelölt váróterembe, és boldogan újságolta: »Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!« Ezzel már szaladt is, hogy a döntés eredményét Budapestre megtelefonálja. Ezt a pillanatot sohasem felejtem el.”
A korabeli magyar közvélemény a döntést az igazságtalan trianoni békediktátum részbeni orvoslásaként fogta fel, és sikerként értékelte. Az észak-erdélyi magyarok eufórikusan, kitörő lelkesedéssel, míg a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként fogadták a döntést.
Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A bevonuló honvédséget a magyar lakosság mindenütt mámoros ünneplésben részesítette.
Történelmi léptékkel mérve a második bécsi döntés viszonylag rövid életű volt. Mivel a Vörös Hadsereg behatolt Romániába, közeledett Bukarest felé, 1944. augusztus 23-án I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatta Ion Antonescu marsallt, hadat üzent Németországnak és átpártolt a szövetségesek oldalára. Ez külpolitikailag kedvezőbb helyzetbe hozta Romániát Magyarországnál, és komoly szerepet játszott abban, hogy a győztes nagyhatalmak Erdély kérdésében alapvetően Románia javára döntöttek.
Az új határ nyomvonala azonban még nem dőlt el végérvényesen. A Szovjetunió egész Erdély Romániához való csatolását szorgalmazta, mivel Bazarábföldre (Besszarábiára) és Észak-Bukovinára ismételten igényt tartott, és természetesen visszavette a németek által nagyvonalúan Romániának adott ősi ukrán és orosz területeket is. De az Egyesült Államok, amelyik a trianoni diktátumot sem írta alá igazságtalansága miatt, Nagy-Britannia és Franciaország egy etnikailag igazságosabb határ meghúzására törekedett. A II. világháború egy részét lezáró párizsi békekonferencián végül Moszkva álláspontja érvényesült, és az 1947. február 10-én aláírt újabb diktátum a magyar-román határ viszonylatában a trianoni határok helyreállításáról rendelkezett. (Megjegyzem: Németország és Japán a mai napig sem írta alá a II. világháborút lezáró békét!)
2023. augusztus 28., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)