Töltött szalagos fánk

Tévhitek a cirill írásról

A kutatás mai állása szerint a világ összes írásrendszere három írásrendszerből alakult ki: ezek a kínai írás, az indián írás, s a sínai írás. Az Európában leginkább ismert írásrendszerek – latin, cirill, görög, arab, héber, asszír, egyiptomi, kopt, etióp, sumér, grúz, örmény, türk rovásírás (a magyar rovásírás őse), stb. – mind a sínaiból erednek.

Több tévhit terjed a cirill ábécéről. Érdemes ezeket körbejárni.

1. tévhit – a cirill az első szláv ábécé

Valójában ez az első, tömegesen elterjedt ábécé, de semmiképpen sem időbelileg az első. A szlávoknak eredetileg volt egy ma már feledésbe merült, rovásírás-szerű írásuk már az ősidőkben is. A Csernorizec Hrabar álnevet viselő 9–10. századi bolgár író – egyes elméletek szerint ez I. Szimeon bolgár cár álneve – szerint a szlávok régebben “vonásokkal és rovásokkal” írtak. Ami az első, rovásírásos szláv írást illeti, vitatott, hogy létezett-e, viszont a következő szláv ábécé, a glagolita ábécé nem képezi vita tárgyát. Valójában a cirill ábécé tehát csak a harmadik szláv ábécé.

2. tévhit – a cirill ábécét Szt. Cirill és Szt. Metód szerzetes-testvérpárt alkotta meg

Cirill és Metód a korábbi szláv ábécét, a glagolita ábécét alkotta meg. A cirill ábécéhez semmi közük. A cirill ábécé megalkotója ohridi Szt. Kelemen, Cirill tanítványa. Tanára tiszteletére nevezte így el az új ábécét.

A cirill ábécé valójában azért kerekedett a glagolita fölé, mert egyszerűbb volt, és jobban hasonlított a görög ábécéhez. A balkáni szlávok között már elterjedt volt a görög ábécé használata a szláv nyelv lejegyzéséhez. Kliment ezt a hagyományt folytatta. Megtartotta a 24 betűből álló görög ábécét, viszont kiegészítette azt új betűkkel, olyan hangokra, melyek a görögből hiányoztak, viszont a szlávban szerepeltek. Az új betűket elsősorban a glagloita ábécéből vette át, mely pedig leginkább görög, grúz, örmény és héber forrásból dolgozott.

3. tévhit – a cirill ábécét Lenin találta fel és a kommunizmus terjesztette el

A cirill ábécé a 9. sz. végén keletkezett a mai Bulgária/Görögország/Macedónia területén, s először Bulgáriában lett hivatalosan bevezetve. Majd onnan terjedt el más szláv népek felé. Tehát kb. ezer évvel Marx, Lenin előtt.

A kommunizmussal való kapcsolatból annyi igaz, hogy a Szovjetunióban – elsősorban a 20. század 30-as éveiben – sok nem-szláv nép nyelvének írásrendszere cirill alapúvá lett átváltoztatva. Ezek egy része régebben nem rendelkezett semmilyen írásrendszerrel, más részük esetében volt saját, nem-cirill alapú írásrendszerük, amit ezekben az években cirill alapúra cseréltek. Érdekes, hogy Sztálin saját anyanyelvéhez, a grúzhoz nem nyúlt, az megmaradt hagyományos ábécéjénél.

Az akkoriban cirill-betűs ábécét kapott nyelvek közül mind a mai napig a cirill ábécét használja – csak a nagyobb nyelveket említve – az abház, a baskír, a csuvas, a kazah, a kirgíz, s az oszét. Meglepő, hogy a mongol nyelv szintén mind a mai napig a cirill ábécét használja, az eredeti mongol írás ma csak ünnepélyes írásként használatos.

Több ex-szovjet „nyelv” időközben lemondott a cirill ábécéről, jellemzően nem az eredeti írásra visszatérve, hanem a latin ábécét bevezetve. Kicsit abszurd, hogy ezen népeknél amíg a legidősebbek még az eredeti ábécét tanulták, majd a következő két nemzedék a cirillt, a legfiatalabb nemzedék viszont a latint, tehát alig négy nemzedék alatt 3 ábécé volt hivatalos.

Az azeri nyelv eredetileg az arab ábécét használta. 1918-ban áttért a latinra, majd 1939-ben a cirillre, majd 1991-ben visszatért a latinra.

A tatár nyelv 2000-ben vezette be a latin ábécét, azonban a cirillről sem mondott le. Mindkét ábécé hivatalos, bár természetesen a cirill jóval gyakoribb a hétköznapi életben.

Az eredetileg szintén arab betűs üzbég a 90-es években kezdett áttérni a latin ábécére, jelenleg mind a cirill, mind a latin ábécé használatos, azonban a távlati cél, hogy teljesen átálljanak a latin ábécére.

A tadzsik nyelv az egyetlen, ahol a Szovjetunió széthullása után kísérlet történt az eredeti arab ábécéhez való visszatérésre. (A volt 5 közép-ázsiai szovjet köztársaság közül az egyetlen nem-türk ország Tadzsikisztán, a tadzsik nyelv gyakorlatilag a perzsa (iráni) nyelv változata.) Azonban a gyakorlatban mind a mai napig a 30-as években bevezetett tadzsik cirill ábécé van használatban.

A türkmén nyelv 1929-ig az arab ábécét használta, majd rövid latinbetűs időszak után a cirillt. 1991-ben tért át a latin ábécére.

Különös még a román/moldáv cirill ábécé esete. A román nyelv 1860-ig a cirill ábécét használta, akkor bevezetésre került a latin ábécé. A Szovjetunióhoz tartozó Moldáviában azonban a 30-as években ismét bevezetésre került a cirill ábécé, s egészen 1989-ig ez volt hivatalosan használatban, amikor áttértek a latinbetűs román ábécére. A független Moldáv Köztársaságtól elszakadó, nemzetközileg nem elismert, orosz lakosságú Transznisztria azonban továbbra is a cirill alapú moldáv ábécét használja mind a mai napig.

4. tévhit – a cirill ábécét I. Péter orosz cár találta ki

A tévhit abból a tényből alakult ki, hogy valóban I. Péter volt az, aki a cirill betűk eredeti, díszes alakját egyszerűsítette, közelítette a latin betűkhöz. A cél az volt, hogy a nyomdák egyszerűbben tudjanak orosz nyelvű szövegeket kinyomtatni. Az eredeti díszesebb betűrajzok azonban mind a mai napig használatban vannak az egyházi szláv nyelvet használó egyházakban. Tehát I. Péter csupán egyszerűsítette a betűk rajzolatát, és semmilyen önálló ábécét nem talált ki.

5. tévhit – a szláv cirill ábécé egységes

Nem az, mint ahogyan a latin ábécé sem az. A cirill ábécének változatai vannak: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, bolgár, szerb, macedón, montenegrói, sőt külön egyházi szláv is (ezek csak a szláv cirill ábécék). Bár igaz, hogy a cirill ábécé egyes változatai között kisebb a különbség, mint a latin ábécé egyes változatai között.

6. tévhit – a magyar hibák

Hosszú éveken keresztül Magyarországon az a tévhit élt és még most is él, hogy a cirill ábécé egyetlen változata az orosz. Így bevett szokás volt az összes cirill betűs nevet az orosz alapján átírni. Így lett például a magyar sajtóban a volt ukrán miniszterelnökből “Tyimosenko”, pedig neve helyesen Timosenko (Тимошенко). Így lett Koprivstica (Копривщица) bolgár üdülőhelyből “Koprivscsica”, vagy a bolgár fillérből sztotinka (стотинка) helyett tévesen “sztotyinka”. A bolgár kommunista politikust, Georgi Dimitrovot (Димитров) csak az mentette meg a “Gyimitrovvá” válástól, hogy volt Budapesten egy jelentős tér róla elnevezve. A Schmitt-ügy kapcsán ismertté vált bolgár olimpiai sporttörténész neve is Nikolaj Georgiev, s nem “Nyikolaj Georgijev”.

          Ma már a helyzet annyiban változott, hogy egyre kevesebben ismerik a cirill betűket Magyarországon, így már nincsenek oroszos hibák sem olyan gyakran. A mai szabvány szokás, hogy a lapok meg sem próbálják alkalmazni az átírást, hanem egyszerűen az angol forrás angol átírását használják, ami ellenkezik a magyar hagyománnyal. Például néhány nevezetes szerb nevének magyar változata: Az aradi tizenhárom vértanú közül a szerb születésű Damjanich János ugyanazt a betűt „cs”-vel használta, az énekes-dalszerző Zorán Sztevanovity pedig „ty”-vel.

          Magyarországnak volt szerb származású miniszterelnöke is, Versecen született. Ő a névproblémát úgy oldotta meg, hogy “magyarosította” a nevét mielőtt belépett volna a nagypolitikába, így lett eredetileg Sztojakovich Dimitrije (Димитрије Стојаковић) helyett Sztójay Döme. (A Népbíróság 1946-ban golyó általi halálra ítélte, amit augusztus 22-én végre is hajtottak.) (Felhasználtam Max Birca írását)

Szórt túrós receptje

     Tíz perc alatt lehet elkészíteni, és a tepsin kívül csak egy edényt kell elmosni.

Hozzávalók:

35 dkg liszt

30 dkg cukor

fél csomag sütőpor

50 dkg túró

3 dl tej

5 tojás

15 dkg mazsola

egy citrom

3 csomag vaníliás cukor

Elkészítése:

            A lisztet és 25 dkg cukrot összekeverjük a sütőporral. Kivajazott tepsibe a felét egyenletesen beleszórjuk.

            A túrót, a vaníliás cukrot, az 5 dkg cukrot, a mazsolát, 1 tojást, a citrom levét és reszelt héját összekeverjük, majd a  tepsibe szórt lisztre egyenletesen ráöntjük. A maradék liszttel beborítjuk.

            3 dl tejben elkeverünk 3 felvert tojást és ráöntjük a liszt tetejére, majd egy felvert tojást egyenletesen elosztunk rajta.

            Előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Ha megsült, kockákra vágjuk, majd meghintjük porcukorral.

(Forrás: receptneked.hu - Niethné Meggyesi Ildikó)

A maja indiánok harca létükért

Guatemalában nem sikerült kiharcolni a teljes állampolgári egyenlőséget. Bár az országban a maja lakosság az ENSZ adatai szerint 51 százalék, vagyis ők teszik ki a lakosság többségét, még mindig számos körülmény korlátozza a politikai jogaikat, és kénytelenek a nagybirtokosok földjein alulfizetett idénymunkából élni.

Mexikó déli csücskében, a Guatemalával szomszédos Chiapas államban közben 1994 óta folyik a maja gerillák forradalma, a zapatista felkelés. Az erőteljesen balos ideológiájú, vörös csillagos lobogó alatt futó mozgalom maszkos lázadói háborúznak a mexikói állam ellen, bár amennyire lehet, kerülik az erőszakot, fegyvereiket állítólag csupán önvédelemre használják, és igyekeznek maja önrendelkezést meghonosítani az államban. Vezetőjük és szóvivőjük, a mindig csak fekete símaszkban mutatkozó Subcomandante Marcos mitikus alakká nőtte ki magát.

A 21. század majáinak ezekben a viharos konfliktusokban igazi kihívás megőrizni identitásukat. Ez részben azért sikerülhetett, mert a belső területeken, felföldeken élő közösségek nagyon összetartóak és zártak, kulturális ellenállást tanúsítanak, de közben képesek jól asszimilálni az őket érő hatásokat is. Segítette a maja ügyet az is, hogy Rigoberta Menchu guatemalai emberi jogi aktivista munkásságát Nobel-díjjal ismerték el, és az is, hogy Guatemalában 2008 óta már maja nyelvű televízió is működik – igaz, csak napi háromszor 30 perces műsoridővel. (A részlet alapja: origo, 2014)

Magyar neve mellett magyarbarát is Ungureanu, az új román miniszterelnök

TITENNÉGY ÉVE ILYEN IS VOLT

            Mihai Răzvan Ungureanu történész, politikus, diplomata 1968. szeptember 22-én, a Moldva országrész központjában, Iasi-ban (magyar neve: Jászvásár) született.

            1998–2001. között a külügyminisztérium államtitkára. 2004-ben lépett be a Nemzeti Liberális Pártba (PNL). 2004. december 29-én nevezték ki a Tăriceanu-kormány külügyminiszterének. A tisztségből 2007. elején mondott le. 2007. decemberében Traian Băsescu kinevezte a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetőjévé. Emil Boc lemondása után nevezte ki miniszterelnökké Traian Băsescu elnök; esküjét 2012. február 9-én tette le.

            A kabinetben megmarad a négy RMDSZ-es tag: Markó Béla mint miniszterelnök-helyettes, továbbá Ritli László egészségügyi, Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor művelődési miniszter.

            Mihai Răzvan Ungureanu nem csupán neve révén kötődik a magyarokhoz (nevének jelentése: magyar, magyarországi), önéletrajza szerint az angol, német, és francia nyelv kiváló ismerete mellett kielégítő módon magyarul is olvas – sőt valamelyest beszéli is nyelvünket. Történészként több publikációjában is írt a csángókról. Nacionalista román újságok már megbízása másnapján támadták azzal, dicsekszik, hogy tud magyarul.

            A kormányfő – aki Oxfordban szerzett mesteri diplomát hebraisztikából, majd a jászvásári egyetem történelem tanszékén doktorált – O hartă a comunităţilor catolice din Moldova. (A moldvai katolikus közösségek térképe), valamint Câteva aspecte ale regimului asimilării confesionale în Moldova. Genealogii de „botezaţi”. (A moldvai konfesszionális asszimilációs rendszer néhány jellemzője. „Megkereszteltek” genealógiái) címmel publikálta tanulmányait. A Bukaresti Tudományegyetem történelem tanszékének professzora.

            A magyar–román kapcsolatokat mindig fontosnak tekintette: külügyminiszteri kinevezését követően, 2005-ben meggyőzte Călin Popescu Tăriceanu kormányfőt, hogy első külföldi útjuk Budapestre vezessen. Egy, akkor a Heti Válasz című hetilapnak adott interjúban az etnikai alapú területi autonómia helyett a decentralizációt szorgalmazta, a csángók kapcsán pedig kifejtette: ragaszkodik ahhoz, hogy a román elem „fantasztikusan erős” a csángókban, azonban még csupán részeredmények állnak rendelkezésre a témáról, a kutatás vége még messze van.

            Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke az MTI-nek nyilatkozva fontosnak tartotta, hogy olyan politikus alakíthat kormányt Romániában, aki részese volt az ún. bálványosi folyamatnak. Toró visszaemlékezése szerint Ungureanu külügyi államtitkárként 2000-ben jelen volt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem rendezvényein, ahol Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral vett részt nyilvános beszélgetésen. ”Mihai Răzvan Ungureanut a román-magyar kapcsolatok normalizálása híveként ismertük meg” – jelentette ki Toró.

            A Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) is pozitív kép alakult ki Ungureanuról. Külügyminisztersége idején szereztek először pozíciókat a román diplomáciában magyar politikusok. Ekkor lett a román külügyminisztérium államtitkára az RMDSZ által jelölt, Niculescu Tóni, és ekkor nevezték ki Románia vilniusi nagykövetének Tokay Györgyöt. Tokay után nem kapott magyar nemzetiségű személy nagyköveti megbízást a román diplomáciai testületben. Ungureanunak fontos szerepe volt a román-magyar közös kormányülések szervezésében is. „Büszke vagyok arra, hogy az ő mandátuma alatt kezdhettem el a munkát a román Külügyminisztériumban” – nyilatkozta az MTI-nek Niculescu Tóni, aki jelenleg is a külügyi államtitkári tisztséget tölti be. Hozzátette, mindig kiváló volt az együttműködése Mihai Răzvan Ungureanuval, aki minisztersége idején, Románia EU-csatlakozása időszakában gyakran bízta meg azzal hogy Brüsszelben, az EU intézményeiben helyettesítse őt. Ezt Niculescu azért tartotta gesztusértékűnek, mert az EU-s ügyek nem tartoztak az ő hatáskörébe, a külügyminisztériumnak EU-s ügyekkel megbízott államtitkára is volt abban az időben.

Jászvásár néhány magyar vonatkozása

            A Jászvásáron székelő moldvai vajdák testőrsége magyarokból állt.

            Egy 1566-os forrás szerint a Jászvásáron tevékenykedő mesterek nagyobb része német és magyar luteránus volt.

            1641. október 3-án Petrus Deoodatus szófiai püspök látogatása alkalmával írta: „A bor egy kicsit savanykás, a kenyér nem rossz, különösen az nem, amelyiket a magyarok sütik”.

            1648. március 2-án Marcus Bandinus marcianapolisi érsek írta: „A katolikus nép ebben a városban magyar, akik ezelőtt fejenként többen voltak ezernél. Katolikus templom egy van fából kőfundamentumon”.

Hófehérke

Barabás Miklósra emlékezzünk halála évfordulóján - február 12.

          Barabás Miklós (Márkusfalva/Márkosfalva (később Kézdimárkosfalva, Trianon óta román neve is van: Mărcusa) 1810. február 10. – Budapest, Ferencváros, 1898. február 12., a magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Az Önarcképét  1839-ben festette

Jelentősége

            A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett portréfestője, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette. A fényképezés megjelenése még nem jelentett konkurenciát számára, Magyarországon még a 20. század első harmadában is divat volt magas társadalmi pozíciót betöltő személyiségek megfestése. Egyes életképeivel a kor hangulatát tükrözte (pl. Galambposta), mely csak tovább növelte népszerűségét. Az ö biedermeier stílusa, kivált a 19. század második felében, nem mérhető a haladottabb nyugati stílusokhoz, de ő itthon, az övéi közt megfestette azt, amit szívesen fogadtak tőle, s szívesen fogadnak tőle az utódok is, hiszen saját nemzeti múltjuk jobb megismerését szolgálja. (Wikipedia)

Barabás Miklós: Galambposta

Készült: 1843-ban. Olaj, vászon, 106 x 84 cm.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

            E festmény bevezet az egykori jó házból való leányzó otthonának légkörébe. Az arcból, tartásból áradó báj és "kellem" jellegzetesen múlt századi eszménykép: az ártatlanság és védettség női szimbóluma. A galamb, a szelídség képzetét erősíti bennünk, és tudatja, hogy a titkos érzelmek a szobácska kalitkájából is szárnyra kelnek hamarosan, mert a galamb egyik, legyezőszerűen kibontott szárnya repülésre kész.

            Nemcsak mint látvány elragadó a kép, de virtuóz megfestésének módja is. A fehérek vetélkednek egymással az élethű érzékeltetésben: a merev selyemruha fémesen fénylik, a galambszárny fehéret a toll puha-szürkéje lágyítja, de kiemeli a karok meg állak színe. Keményen világít az ablakfa fehére, s rá válaszol meleg barnájával a napsütött asztalka, a rózsa üde pirosa. Arcmás ez a festmény, de tökéletes életkép, korkép is.

A betegek világnapja alkalmából - - - - A nevetés a legjobb gyógyszer

Egy férfi elmegy az orvoshoz, mert feldagadt a lába. A doktor megvizsgálja, majd a kezébe ad egy nagy szem tablettát. - Várjon egy kicsit, hozok vizet – mondja a doki és kimegy a szobából.

A beteg nagyon türelmetlen, hamar megunja a várakozást. Odasántikál az

ivócsaphoz és gyorsan beveszi a tablettát. Ezután visszatér az orvos egy

vödör vízzel. - Na, most feloldjuk a tablettát, aztán ebben áztassa a lábát 30 percig.

Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik: - Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két majom és egy sámli van a fejében és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát kipróbáltam, de nem használt.

- Na és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik.

- Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszek még egy sámlit.  

- Doktor úr, kérem segítsen! Nagyon hullik a hajam! Mit tegyek, hogy ne

veszítsem el mindet?

- Tegye egy dobozba!

A kórházban egy lányt operálnak. Amikor leveszik a kötést, a páciens csodálkozva látja, hogy két párhuzamos forradás van a hasán.

- Professzor úr, mi történt velem?

- Tudja, miközben önt műtöttem, a hallgatóim annyira megtapsoltak, hogy ráadást kellett bemutatnom.  

- Jaj, doktor úr, azt hiszem, a sok kagylótól vagyok rosszul.

- Friss volt? - kérdi az orvos, miközben a beteg hasát tapintja.

- Honnan tudnám?

- Hogy nézett ki, mikor szétnyitotta?

- Szét kellett volna nyitnom?  

Szőke nő a pszichológusnál:

- Doktor úr, engem mindenki ostobának tart.

- Értem a problémáját. Mondjon el szépen, lassan mindent az elejétől.

- Dok-tor úr, en-gem min-den-ki os-to-bá-nak tart...  

Az Óromán területek magyar vonatkozásaiból.

Románia térképe 1923-ban

                A mai Románia a valamikori Moldvai és a Havasalföldi Vajdaságokból, Észak-Dobrudzsából, Magyarország keleti területeiből (mely Erdélyt is magába foglalja), valamint a Bánát keleti részéből áll. A fenti térkép a valamikori legnagyobb kiterjedésében mutatja Romániát. És a nyugati oldalon található szürke sáv - Debrecennel, Szegeddel - azt mutatja, hogy még mit akartak Magyarországból elvenni Trianonkor.

          A Moldvai és a Havasalföldi Vajdaság (Órománia) területe az Árpádok alatt, majd utána a Török Birodalom hódításáig, sőt időnként az alatt is a Magyar Korona (majd az Erdélyi Fejedelemség) vazallus államának számított mint a hűbéres kunok, majd az oláhok által lakott terület. (Csak később nevezték el magukat az oláhok románnak.) A vajdák azonban többször próbálták a történelem adta lehetőségeket kihasználni, hogy kicsit lazítsanak a magyar befolyáson. Például Károly Róbertnek a hatalmi harcok miatt csak 1323-ban sikerült annyira megszilárdítania a hatalmát, hogy Temesvárról Visegrádra helyezhette át a székhelyét. Egy évre rá, 1324-ben a Kárpátokon túlról I. Joan Baszaráb (kb. 1310–1352) – aki Dzsingisz kán dinasztiájából származott – kihasználva, hogy a királyi jelenlét messzire helyeződött, vakmerő támadással átkelt az Olt folyón, és elfoglalta a Magyar Királysághoz tartozó Szörényi Bánságot. Károly nagy sereggel indult ellene, a nagyravágyó vajdát megverte, a bánságot visszafoglalta. Baszaráb a kudarc hírére tüstént hódolatát jelentette a királynak. Mivel eddig nem volt hivatalos neve a későbbi Havasalföldnek, akkor megkapta a Ungaro-Vlachia nevet..

           1330-ban I. Baszaráb újra rátört a Szörényi bánságra, majd színlelet megalázkodással újra és újra hűségesküt fogadott. A magyar sereg azonban Szörényt visszafoglalva továbbhatolt Ungaro-Vlachiába. A lovagi nevelést kapott Anjou Károly király elhitte a vajda ígéretét, aki biztosította követei útján, hogy nem támad, ha a magyar sereg békésen hazatér. A magyarok a Baszaráb által felkínált kísérőket is elfogadták, akik a Fogarasi-havasok útvesztőibe vezették a sereget. A posadai völgyszurdokban november 9–12 között bátorság nélkül is lehetett ölni, mészárolni – nem a francia és a magyar lovagi szellemhez méltó eszközökkel. (A mellékelt kép a Képes Krónikából való.) Az oláhok a foglyul ejtettek – köztük a hadbaszálló főpapok – agyvelejébe faékeket vertek.  Ez is jelezte, hogy a Kárpátokon túl egy másfajta világ „játékszabályai” uralkodnak. A király Hédervári Dezső udvari vitézzel ruhát cserélt és rejtetett utakon menekült el.

            I. (Nagy) Lajos 1344 tavaszára készült fel, hogy Baszaráb fiát, Miklós Sándort (Nicolea Alexandru; 1342–1364) visszatérítse a Magyar Korona kebelébe. Sándor vajda okos politikával személyesen ment el Brassóba a királyhoz, nagy ajándékokat hozott, és földreborulva hódolt hűbérurának. Így a hadjárat okafogyottá vált. Magyar hölgyet vett feleségül, Dobokai Klárát, és kedvéért az akkori fővárosban, Argesben katolikus templomot is építtetett.

A következő vajda, I. László (Vladislav Vlaicu; 1364–1377) olyan kiváló viszonyt alakított ki Lajos királlyal, hogy az még a Fogaras hercege címmel is megajándékozta.

            1344-ben és 1345-ben a kipcsaki tatárok betörtek Erdélybe, és kegyetlenül pusztították a Székelyföldet és Beszterce vidékét. Krónikásaink szerint mindkétszer súlyos vereséget szenvedtek. Másodszor már Atlamosz nevű vezérük is fogságba esett, és Lackfi András lefejeztette. Erre felhagytak a támadásaikkal.

            E betörések hatására 1345 után a – Magyarországhoz legközelebb eső folyóról – Moldvának elnevezett tartományban a magyar király uralma alatt VI. Kelemen pápa (1342–1352) újjászervezte az egykori kun milkói püspökséget. Lajos Dragos kenézt küldte vajdának (1346–1352). Ő kezdte meg, majd fia Szász vajda (1354–1358) folytatta a székely ispán irányítása mellett a nagy területen gyéren lakó népesség megszervezését, a lakatlan területek benépesítését. Magyar alapítású telepes községek voltak pl: Békás (Mikasiu), Nákó (Bakau), Tatros (Trotus), Botos (Botosani), Szűcsi (Sucava), Piatra városok.

            Oláhország vezetői ebben a szép, történelmi időkben „Isten és a magyar király kegyelméből” uralkodó vajdának nevezték magukat szóban és írásban, s pénzeikre a magyar címert verették.

Miért repülnek "V" alakban a vándormadarak?

            Brit kutatók igazolták azt a korábbi sejtést, hogy a vándormadarak energiát takarítanak meg azzal, ha V alakban repülnek.

            A szövetséges bombázó repülők pilótái állítólag már a második világháború alatt észrevették, hogy üzemanyagot spórolnak meg, ha a kötelék V alakban repül. Modern vadászrepülőgépeknél ki is számították, hogy körülbelül 18 százalékos üzemanyag-megtakarítás érhető el, ha egymáshoz közel, V alakban repülnek. Ez azonban csak rögzített szárnyú repülők esetén érvényes, a madaraknál ennél bonyolultabb a helyzet, mivel szárnycsapásokkal haladnak előre a levegőben.

            A repüléshez szükséges felhajtóerőt az hozza létre, hogy a szárny felső felületén gyorsabban áramlik a levegő, mint az alsón. Így a környező álló levegőhöz képest a szárny körkörös légáramlást hoz létre, amely a felső felület fölött hátrafelé, az alsó felület alatt előrefelé áramlik. A szárnyak hegyénél azonban örvény alakul ki, amely csőszerűen nyúlik hátrafelé a madár mögött. Saját szárnymozgását a vezérmadáréhoz hangolva a követő madár ki tudja használni az örvény által létrehozott felhajtóerőt, így kevesebb energiát használ a repüléshez.

            Eddig azonban nem állt rendelkezésre olyan kísérleti adat, amely bizonyította volna, hogy a madarak képesek a szárnymozgásuk ilyen kifinomult összehangolására. Ebben ért el áttörést egy brit kutatócsoport. Steven Portugal és munkatársai a tarvarjú (Geronticus eremita) repülését tanulmányozták. A tarvarjúk vándorlásuk folyamán gyakran repülnek V alakban. A kutatók saját tervezésű adatrögzítő készüléket erősítettek 14 tarvarjúra, hogy tanulmányozhassák a madarak viselkedését az alakzatban repülés közben. A berendezések pontosan mérték minden madár testhelyzetét és a szárnycsapás dinamikáját.

            A kutatók megállapították, hogy az egymást követő madarak úgy helyezkednek repülés közben, hogy szárnyuk belső része az előttük haladó madár által keltett felhajtó zónában legyen, pontosan úgy, ahogy azt korábban megjósolták. Ehhez nemcsak a testhelyzet pontos szabályozása, hanem a szárnycsapási fázis megfelelő összehangolása is szükséges.

            Noha a megfigyelések tökéletesen egybeesnek az elméleti előrejelzésekkel, több kérdés még nyitva maradt. Ilyen például az, hogy pontosan mennyi energiát is takarítanak meg a madarak a V alakban repüléssel. Ez majd az anyagcsereráta pontos megméréséből derül ki a további kutatások folyamán. 

(Forrás: Richpoi Hírek)

Humordömping

Egy igazi apuka bemegy az óvodába, és azt mondja:

– Jöttem a gyerekemért.
– Hogy hívják?
– Nem mindegy? Holnap úgyis visszahozom.

A japánok terveztek egy nyomozó-robotot, ami elkapja a tolvajokat. Be is vetették három országban.
- Japánban öt perc alatt elfogtak 100 tolvajt.
- Az Egyesült Államokban öt perc alatt elfogtak 200 tolvajt.
- Romániában öt perc alatt ellopták a robotot.

A férj a könyvespolcon válogat, sorra szedi le a könyveket.
Megkérdi a felesége:
- Mit csinálsz?
- A Kovácsék jönnek vendégségbe.
- És gondolod, hogy ellopják a könyveket?
- Nem. Felismerik.

A dohányzás ártalmairól készül egy tévéműsor, egy orvosszakértő is részt vesz. Több vendéget is meghívnak a stúdióba, megkérdezik az öreg Józsi bácsit is, mi a véleménye.

–Én már 12 éves korom óta dohányzom, aztán látja, mégis megértem a hetvenet! – mondja az öreg a riporternek.

–Jó, jó, – szól közbe az orvos – de ha nem dohányozna, talán már 90 is lehetne.

–Senki sem lehet tökéletes, belőlem is hiányzik a hiba!

–Egy nap 24 óra, egy ládában 24 sör. EZ NEM LEHET VÉLETLEN!

 –Azok a jó női mellek, amik között medál van és nem köldök!

Az anyuka éppen a wc-t takarítja karácsony előestéjén. A 7 éves lánya megkérdezi:

–Anya, minek takarítasz?
–Hát, tudod, itt a karácsony, jön a Jézuska.
–És nálunk fog kakilni?

A 80 éves férfi felhívja távol élő fiát
- Fiam! Anyád és én úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább, és elválunk. Arra kérnélek, hogy hívd fel a nővéredet, és kíméletesen próbáld vele közölni a hírt! A fia azonnal telefonál a nővérének, és közli vele a rossz hírt. A nővére egyből intézkedni kezd:
– Azonnal csomagolj, elutazunk és rendbe tesszük ezt a dolgot.
Majd felhívja az apját is: – Azonnal odautazunk hozzátok, addig ne csináljatok semmit!
Az apja: – Jó, akkor várunk
Majd odafordul a feleségéhez: – Nos, a gyerekek akkor nálunk töltik a karácsonyt. Csak azt tudnám, húsvétra mit fogunk kitalálni!

Cseng a telefon a tűzoltóságon.
- Jöjjenek azonnal, kigyulladt a házam!
- Próbálta már vízzel lelocsolni?
- Igen.
- És sikerült eloltani?
- Nem.
- Akkor fölösleges kimennünk, mi is csak ezt tudnánk csinálni.

NEMZETEK KONYHÁJA - Csülkös bableves (Magyar konyha)

Hozzávalók

– 1 füstölt csülök 
– 25 dkg tarkabab 
– 2-3 babérlevél 
– 1-1 szál sárga- és fehérrépa 
– fél zeller 
– 1 csokor zöld 
– 1 kisebb vöröshagyma 
– 2-3 gerezd fokhagyma 
– só, pirospaprika 
– 1 evőkanál zsír vagy olaj 
– 2 dl tejföl 
– esetleg 1-2 kanál ecet 
– csipetke

Elkészítése

            A babot és a csülköt éjszakára külön-külön áztasd be. Másnap tedd mindkettőt egy fezék vízbe főzni. Néhány babérlevelet dobj bele, és egy órán át lassan főzd. Add hozzá a megtisztított zöldségeket, és forrald addig, amíg a csülök megpuhul.

            A csülköt emeld ki, és a levest fokhagymás, pirospaprikával színezett rántással sűrítsd. Tedd vissza a csülköt, forrald át alaposan, és tálalhatod is.

            A levest tejföllel, csipetkével kínáld, a csülök utána következik, mint második fogás. Adj mellé tormát, mustárt és kenyeret. De ha a húst felkockázod levesbetétként is tálalhatod. Ha szereted – ecettel ízesítsd!

Kérdések, amire nincs válasz!

A 2. Magyar Hadsereg emléknapja - február 9.

Fodor Pál szerint itt az idő, hogy a köztudat reális képet kapjon a Don-kanyarban 1943-ban történtekről. Nem lehet felelőtlen tettként értékelni a 2. magyar hadsereg Don-kanyarba küldését. Ma már tudjuk, hogy a katonák a fronton mindent megkaptak, amit a korabeli ország adhatott – mondta Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) főigazgatója az 1943. januári doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián

Szavai szerint itt az idő, hogy reális képet véssünk a köztudatba a Don-kanyarban zajlott hadieseményekről. Rámutatott: a trianoni békediktátum korrekciója csak német és olasz segítséggel jöhetett létre, ezért a magyar politikai vezetés nem tehette meg, hogy ne vegyen részt a németek oldalán a Szovjetunió elleni harcban.

Szakály Sándor történész professzor felhívta a figyelmet arra: a közhiedelemmel ellentétben nem verték szét a 2. magyar hadsereget, és az nem semmisült meg a Don-kanyarban. A történész arról is beszélt, hogy összességében, a később kiküldött utánpótlással együtt mintegy 250 ezer magyar fordult meg a Don-kanyarban 1942–1943-ban. Utalt arra, hogy a román határ mentén is állomásoztattak magyar katonákat, félve egy esetleges magyarok elleni román támadástól.

Kiemelte, az utókor közvélekedésével ellentétben az előírásoknak megfelelően mindennel felszerelték a 2. magyar hadsereget, amely "megkapott mindent, amit meg lehetett kapni". A hadseregben a munkaszolgálatosok mintegy 10 százalékot tettek ki; és kötelességévé tették minden tisztnek, hogy "takarékoskodjanak a magyar vérrel" – tette hozzá.

          A Don-kanyarral kapcsolatban is "ki kell mondani a valóságot", mert a Don-kanyarban végbement harcok kapcsán "hősi kiállásról kell beszélni", ugyanakkor a veszteséget is hivatástudattal kell feltárni.

Ungváry Krisztián szerint Nemeskürty István terjesztette el a köztudatban azt a legendát, hogy azt a hadsereget szándékosan meghalni küldték a Donhoz, és hogy a katonák mindenből csak a legrosszabb felszerelést kapták meg. Hiába cáfolták ezeket az állításokat már 1972-ben is többen (például azzal, hogy az ország teljes fegyverkészletének felét ez a hadsereg kapta), a kritikusok nem nyerhettek nagy nyilvánosságot. A pártállami történetírás számára sokáig eleve tabu volt bármi jót írni a magyar katonákról, tehát sikeres ellenállásukról sem eshetett szó. A kultúrpolitikusok megengedhetetlennek tartották, hogy egyáltalán szó legyen a magyar katonai bátorságról, mivel hivatalosan hősök csak az antifasiszta oldalon létezhettek.

Ha a magyar katonák csakugyan komolyabb harc nélkül özönlöttek hátra, akkor hogyan lehetséges, hogy a Vörös Hadsereg támadásának első három napja alatt az urivi hídfőből induló 132 harckocsiból 83 megsemmisült? És ha nem volt néven nevezhető ellenállás, akkor egyáltalán miért menekült meg bárki is a hadsereg katonái közül?

Valójában a 2. magyar hadsereg veresége korántsem volt annyira teljes, mint amennyire ezt az érintettek előadták, és a szovjet vezérkar sem könyvelhetett el saját szempontjából teljes sikert. „Második Mohácsról” a veszteségek alapján nem lehet beszélni (az 1526-os mohácsi csatában a 24 ezer fős magyar sereg nagyjából 70 százaléka pusztult el, és a Magyar Királyság teljes vezető rétege ott maradt). A számok alapján a mintegy 210 ezer fős hadseregből 1943 január–február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült, akiket visszahoztak Magyarországra. Ez a teljes állománynak kevesebb mint fele.

Ha a szovjet oldalt nézzük, akkor is az állapítható meg, hogy számukra a magyar csapatok elleni hadművelet nem volt sétagalopp: a Voronyezsi Front támadó hadművelete során 33 ezer halottat és 61 ezer sebesültet vesztett.

Az azonban tény, hogy a 2. magyar hadsereg védelme egy hét leforgása alatt összeomlott, és a hadsereg a visszavonulás során elvesztette nehézfegyverei közel 100 százalékát, a kézi fegyvereknek pedig mintegy 70 százalékát. A szovjet hadműveleti tervek azonban nem ezt irányozták elő, hanem a teljes létszám bekerítését és megsemmisítését – ami nem történt meg. A szovjet hadműveleti tervek kudarca csak a magyar csapatok helytállásával magyarázható. Erről ma sem tud eleget a köztudat, holott ha figyelembe vesszük azokat a körülményeket, amelyek között a honvédeknek fel kellett venniük a harcot, akkor még inkább kiugrik a magyar katonai teljesítmény rendkívülisége. A hadsereg ugyanis alig rendelkezett hatékony páncélelhárítással, harckocsikat a katonák csak közelharcban tudtak megsemmisíteni. A hadműveletek alatt rendkívüli volt a hideg (általában -15 és -25 Celsius-fok közötti hőmérsékletet mértek). Ehhez képest az urivi hídfő körüli ellenállást a szovjet csapatok csak öt nap alatt számolták fel, rendkívül veszteséges harcokban.

A vesztes és a győztes oldalon egyaránt vannak hősök. Az viszont biztos, hogy azok, akik a Don-kanyarból hazajutottak, csak azért juthattak haza, mert bajtársaik, vagy épp ők maguk (de leginkább mások) akkor is kitartottak, amikor az már teljesen reménytelennek tűnt. A korabeli dokumentumok mellett az 1990 után megjelent visszaemlékezések is ugyanazt igazolják vissza: az első vonalban küzdők csak akkor hagyták el állásaikat, amikor lőszerük elfogyott. Az első vonalból megmenekültek száma minimális, a túlélők háromnegyede a mögöttes területeken állomásozó csapatok sorából került ki.

Mi motiválta a magyar katonák helytállását? A német katonákkal és vezetőkkel ellentétben a magyarok abból indulhattak ki, hogy szovjetunióbeli tartózkodásuk ideiglenes vendégszereplés csupán. A hadsereg tagjai egységesek voltak abban, hogy haza akartak jutni – a Szovjetunióról és a bolsevizmusról egyébként sem szereztek túl szívderítő tapasztalatokat. A hazajutásra viszont csak úgy volt esélyük, hogy kötelékben maradtak, és teljesítették a kapott parancsot. Nem véletlen, hogy a harcfegyelem csak akkor bomlott fel, amikor az egyes egységek több éjszakát eltöltöttek a szabadban, fegyverzetük egy részét elvesztették, és ellátást is alig kaptak.

         2012. február 7-én, kedden délelőtt hallgattam a rádiót. Csiszár Jenő 10 óra 24 perckor a következő mondókával szórakoztatta a tisztelt hallgatót: „Aki a Volga vizét issza, nem jön az többé vissza!”

          A szovjet áttörés helyszínén, a Voronyezstől 70 kilométerre fekvő Bolgyirjovka község mellett 1997 nyarán emlékhelyet avattak. A környékbeli tömegsírokból mintegy kilencezer, a harcokban elhunyt és korábban a magyar csapatok által eltemetett katona földi maradványait helyezték végső nyugalomra az itt felállított kopjafák alatt. A bolgyirjovkai emlékművet Törő György fafaragó művész – egykori katona, nyugállományú ezredes – tervezte és készítette. A felülnézetből a Szent Koronát idéző emlékhely középpontjában egy hármas halom emelkedik, rajta kopjafa, egy negyedtonnás, kétnyelvű feliratos márványkővel. Félkörben további hat kopjafa áll, összességükben a honfoglalás hét törzsére, illetve – faragványaikkal – hét magyar tájegységre emlékeztetve.

A 2. Magyar Hadsereg emléknapja - Ezekre a dalokra meneteltek a Dón-folyó felé katonáink - Február 9.

Horthy Miklós katonája vagyok

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Vígan élem katonaéletem nincsen gondom másra.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Horthy Miklós, édesapánk

Horthy Miklós, édesapánk

Küldj el a csatába!

Büszke leszel fiaidra,

A magyar bakákra.

Egy szál se, de egy szál se

Marad az ellenségből,

Még az Úristen is de vígan

Néz le ránk az égből!

Horthy Miklós ha felül a fekete lovára

Volly István feldolgozása

Horthy Miklós ha felül a fekete lovára

Elvágtat a küzdők vonalába;

A két szeme játszadozik örömébe’,

Lova lába habot ver az ellenség vérébe’.

Horthy Miklós udvarában van egy rezgő nyárfa,

Földre hajlik anak minden ága.

Ágyúgolyó töredezi le az ágát,

De sok szőke, barna kislány várja a babáját.

Horthy Miklós ha felül a hófehér lovára

Vágtat véle hej, Oroszországba;

A két szeme játszadozik örömébe’,

Letörli a szemünkről a bánatos könyeket.

Horthy Miklós sej-haj

Horthy Miklós, sej-haj, azt írta a levélbe,

Hogy a honvéd mindig menjen előre.

Mert a honvéd bakának nincs párja,

A Hazáért sej-haj, a legjobb katonája!

Gyalog megyek én, de mindenhová elérek,

Mindenfelé várnak a magyar legények.

Megmutatjuk, ki a legény a gáton,

Magyar honvéd, sej-haj, a legjobb a világon!

Horthy Miklós hadat üzent Sztalinnak

Horthy Miklós hadat üzent Sztalinnak,

Kardot kötött minden magyar bakának.

A kardomnak, hej, rózsafa a nyele,

Rá van írva Horthy Miklós jó neve.

Beüzent az orosz Horthy Miklósnak,

Hagyjon békét – ha jót akar – Sztalinnak!

Hej, de Horthy nem ijedt meg Sztalintól,

Ott a honvéd, megvédi a muszkától!