Teréz anya születésnapjára - 1910. augusztus 26.

Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi; Szkopje (akkor: Török Birodalom, ma: Macedonia) 1910. augusztus 26 - Kalkutta (India) 1997. szeptember 5.) vlach, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.

Teréz anyáról szobrok, festmények készültek, közintézményeket, civil szervezeteket nevezték el, a tiranai (Albánia) repülőtér is felvette a nevét.

Idézetek Teréz anyától:

Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.

Az élet ígéret - teljesítsd!

A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Aki hozzád fordul, mind jobb és boldogabb emberként távozzék tőled.

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.

A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.

Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

(Forrás: Citátum; további idézeteket talál az október 19-i bejegyzésemben.)

Áprily Lajos emlékezete halálának évfordulóján - 1967. augusztus 6.

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó – Trianon után: Braşov, 1887. november 14.-Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.

Költészetének ihletője legtöbbször az emlékezés, a magány, egy inkább csak vágyott – vagy vágyaiban átélt – világ. (További idézeteket talál a november 14-i bejegyzésemben.)

Idézetek verseiből:

"Ó, hányszor hittem, szárnyamat kibontom,
ha hívó szél jön, messze tengeré,
és átrepülök túl a horizonton
távol derengő tengerek felé."

(Vadludak)

"Késő. Meddő csatán a szárny kifáradt,
tél jön, fojtó, didergető homály.
S a pince torkán édes illat árad:
sötét mámort kínáló muskotály."

(Vadludak)

"Olyan némán suhannak, mint az évek,
álmatlan évek végtelen vízen.
Bátran vágnak az ismeretlen éjnek
s ki hol kötnek, nem tudja senki sem."

(Utolsó tutaj)

"Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak."

(Vigasztaló vers)

"Egy nap - megint egy nap, mely elveszett."

(Napló)

"Öreg leszek, vénebb a téli napnál,
kedvem sötét lesz és hajam fehér.
S mint a csitult patak a torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul a vér."

(A finálé)

"Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet."

(Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek)

"Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül."

(Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek)

""Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal sem mérek,
azt mondom: percek és pillanatok."

(Fogyó idő, 1966. március 7.)

Karinthy Frigyes születésnapjára - - - 1887. június 25. (Idézetek)

Karinthy Frigyes (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernő) Budapesten  született 1887. június 25-én. Kosztolányi Dezsőné, Harmos Ilonka könyvében a következőt írta: "Mert mindenből viccet csinált, olykor szerelemből és halálból is. Nem kímélt senkit, talán még önmagát sem". Irodalmunk leghíresebb, legtöbbet idézett humoristája ő, aki legalább annyira volt filozófus, mint író, költő és műfordító. Minden vicce mögött van valami több, valami mélyebb, mert ahogy ő mondja: Minden másképp van, és talán a másképp is egészen másképp van". (Nők Lapja)

Néhány idézet tőle:

Micsoda ostoba dolog az emberi test! Mennyi tudás, emlék, gondolat, terv, minő ritka ital a finom csontedényben - s egy ostoba daganat valahol a zsigerek közt, félrelöki, kiborítja, kilöttyenti a földre, s az ostoba föld beszívja, mint a sáros hó levét...

Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz.

Önzetlenség. Társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, "add tovább" kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám, ami eredetileg is az enyém volt.

Senkinek nem kötelessége, hogy szeressen - de senkinek nincs joga hozzá, hogy gyűlöljön.

Nem igaz, hogy életünket önmagáért éljük. Nem született még értelmes ember, kinek szíve és esze helyén volt, hogy megelégedett volna a puszta élettel, s nem lett volna kész eldobni, ha üressé vált. Az élet tartalma teszi kedvessé számunkra az életet, és ezt a tartalmat nem úgy hívjuk, hogy munka, hanem úgy, hogy szabadság.

A szerelem, tudjuk, ellentétek vonzalma – erősebben tör ki azzal szemben, ami lényünktől idegen.

Nem a kétneműség szükséglete hozta létre a szerelmet, hanem a szerelem szükséglete bontotta két nemre az embert és állatot.

Szemedet, szád, orrod a szülődtől örökölted, de van valami, amit nem örököltél senkitől - ezt a valamit, ezt a mindent, amit így mondok: Én.

A hazugság fegyvere az erőszak. Jaj annak a hazugságnak, ha kétségbeesett helyzetében az igazság fegyverét kéri kölcsön – az ő kezében hátrafelé sül el ez a fegyver, amelynek neve: Megismerés.

Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már.

Nem komoly dolog a házasság. Játék. Izgató és változatos. Nem kell az élethez, de minden pillanatban veszélyezteti az életet. Ennek a játéknak jól kell ismerni a szabályait. Meg kell tanulni, tíz, tizenöt év meg se kottyan azon az egyetemen, amin tanítják. De ne felejtsd el – ennyi kell ahhoz is, hogy tűrhetően hegedülj vagy teniszezz, vagy bokszolj.

Ismerni kell álomképeinket. Közel menni a dolgokhoz, amik rémítgetnek, szomorúságod okozzák. Jól megnézni őket, közelről. Könnyen meglehet, hogy elneveted magad, ha közelről látod, miből alakulnak ki ezek a kísértetek.

Ó szerelem tüze, jobb százszor, ha megéget, mint sértetlen maradni, s meg nem ismerni téged!

Az emberekben nem lehet megbízni... a legjobbakban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk... talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet, de ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen.

(Forrás: Citátum)

Idézetek Tersánszky Józsi Jenőtől

Tehetséges, ügyes ember morálja egyetlen lehető: tisztelni a törvényt, ameddig ésszerű, és fölrúgni, ahol ostoba!

A legősibb női fogás a lankadó szerelmes fölbizgatására, kikezdeni a vetélytársával. Pláne, ha kimutatja, hogy a barátságot előbbre helyezi a gyöngédségnél. (...) Az pedig lehetetlen, hogy egy másik férfi ne pukkadozzon a méregtől, ha azt kell végignéznie, hogy alázatos rabnőjét a semmibe vett vágytársa babusgatja.

Aki nagyon tetszik a nőknek, attól természetszerűleg nem egy futó pásztorórát akarnak, az előtt a nők többek akarnak lenni, mint élvezeti cikkek, ezért annak nehezebben is engedik át magukat.

A kísérleti ember az örök szükséglet a teremtésben. Ő a félbolond, ha nincs helyén, vagy a lángelme, ha helyére kerül.

Hát istenem, az ember nem élhet úgy, hogy megvesse magát.

A fordítottját csináltam annak, amit gyermekkoromban. Akkor egész nap lebzseltem, és este sunyi, jámbor pofával somfordáltam szüleim elé. Itt meg a művészek között adtam a ledér, javíthatatlan szoknyavadászt és borisszát: de otthon, a négy fal között kétségbeesett komolysággal ültem a papír elé, és összeszorított fogakkal küzdöttem a kifejezéssel. … Olyat akartam írni, amilyet senki még. Nem volt mintám, nem volt esztétikám, mindent magamból merítettem, a legnagyobb küszködéssel és a legszentebb írói áhítattal.

Nagy Endre egy helyütt leírja könyvében a nagyérdemű közönséget úgy, hogy ki is mondja rá a szentenciát: ha emberek tömegben vannak, akkor csőcselékké válnak, akár selyem ingmell és brilliáns butón legyen rajtok, akár condra. Mindegy! – (A kabaré regényéről; 1935.)

Aki tisztában van azzal, milyen keveset kaphat valaki ettől az élettől, ha csak azért éli, hogy élje éppen, nem egy egészséges ábrándjától, de egy hóbortjától is kegyetlenség megfosztani valakit.

Vad riadót ver a szívem
A szádra, válladra, kebeledre, csípődre
A szemem farkaséhes.
Semmit nem ígérek:
Máma szeretni foglak,
Holnap talán már rád se nézek
És soha többé.

 (Forrás: Citátum)

Neves emberek okos mondásaiból

Külföldi nevezetes személyek a csókról

A csók rövid fizikai gyönyör, mégis partokat elöntő lélekáradathoz vezet. (Friedrich Dürrenmatt)

Egy bók olyan, mint egy csók fátyolon keresztül. (Victor Hugo)

Ha nem szeret az ember, elég lehet a csók, a gyönyör. Ha szeret: nem elég. (Paul Géraldy)

Különös dolog a csók. Külön életet él, közlési forma és vad érzelem egyetlen nedves érintésben. (Mickey Spillane)

Vannak dolgok, amiket nem lehet megrendezni, olyanok, amik igénylik a spontaneitást. Ilyen a csók is. (Kegyetlen játékok c. film)

A gyáva fegyvere a csók, a bátoré a kard. (Oscar Wilde)

A szépség minden egyes pillanatát, a jóízű nevetést és minden csókot meg kell becsülnünk. A megelégedettség minden egyes pillanata őszinte hálával tölt el. (Elizabeth Kim)

A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak. (Ingrid Bergman)

Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal. (Guy de Maupassant)

A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív. (Guy de Maupassant)

Becsületes ember nem tartja meg magának a lopott csókot, hanem azonnal visszaadja. (Mark Twain)

A csók lehet egy vessző, egy kérdőjel vagy egy felkiáltójel.  (Mistinguett)

(Kép – Picasso: Csók)

Arany János születésnapjára - - - - - 1817. március 2.

          Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2 - Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, a Kisfaludy Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója és főtitkára. Irodalmi pályafutása az 1845-ben született Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal kezdődött, de igazán ismertté az 1846-ban készült Toldi tette. 1851-1860 között Nagykőrösön élt és a gimnáziumban tanított. Ekkor írta a világ legszebb verseit, a balladáit. Arany János sokáig maga volt a magyar költőeszmény. Gyulai Pál és kritikus-társai benne látták a klasszikus kiegyensúlyozottságot, az ékes magyar nyelv legnagyobb őrzőjét. 

Barabás Miklós festménye Arany Jánosról (1848)

Arany idézetek a hazáról, szabadságról:

Nekem áldott az a bölcső,
mely magyarrá ringatott.

Nem hallok, nem látok:
Keresek világot:
Oh, ha most valaki egy sugárkát adna!
Bár a látás után szivem megszakadna...

Láncaid lehulltak s im azontúl soká
Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.

Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.

Békében, harcban ember.
Méltó képmása istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt jobbik részt magának.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ.

Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!

Ha semmid sincs, van szép szabadságod.

A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület képviseletében Arany János halála évfordulóján  (október 22.) koszorúzok 2020-ban Nagykőrösön

(Az oldalt szerkesztette: Batár Zsolt Botond)

Wass Albert emlékezete halála napján - február 17.

RÉSZLETEK ÉLETŐBŐL: Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. - Astor, Florida, 1998. február 17.)  erdélyi magyar író és költő.

A Wass család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak 1744-ben, Máris Teréziától kaptak grófi címet.

Édesapja gróf szentegyedi és czegei Wass Endre (1886-1975), huszárszázados, édesanyja báró losonczi Bánffy Ilona (1883-1960) volt. Apai nagyszülei, szentegyedi és czegei gróf Wass Béla (1853-1938) Szolnok-Doboka vármegye főispánja, a széki református egyházmegye főgondnoka, országgyűlési képviselő, az Erdélyi bank alelnöke, és losonczi báró Bánffy Rachel (1859-1936) voltak.

  Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceausescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit, 1985 őszén pedig értesítést kapott az Interpoltól, hogy a „Kárpátok Géniusza” Securitate-ügynököket küldött át az Amerikai Egyesült Államokba diplomataként a washingtoni nagykövetség és a clevelandi konzulátus mellé. Az értesítés szerint „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írta Wass Albert. (Szöveg: Wikipedia)

IDÉZETEK TŐLE:

SOLTVADKERTBEN

Dickens születésnapjára - 1812. február 7. - Idézetek

–Tegyen boldoggá az az élet, amit magad választottál.

–Nem tudod, hogy minden keresztény lélek, amely becsülettel dolgozik a maga kis körében – akármi legyen is az –, túlságosan rövidnek fogja találni halandó életét ahhoz képest, hogy milyen töméntelen lehetőség van benne arra, hogy hasznossá tegye magát! Nem tudod, hogy semmi megbánással jóvá nem tehetjük egy élet elmulasztott alkalmait? Pedig én elmulasztottam.

–Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor.

–Azt éreztem, hogy ez a nap egészen más, mint az összes többi nap, nem hasonlít egyikhez sem, még az ég színe sem ugyanaz - sokkal szomorúbb.

–Ha barát kell, a legjobb leszek. Ha magányra vágysz, én a csönd leszek. És ember leszek, mert emberre vágysz: ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz.

–Halhatatlan lények örökkévalóságig tartó, szakadatlan munkájának eredményeként fejlődik ki az a sok jóság, amit ez a föld teremteni képes.

–Ha már a betegség és a szomorúság ragadós, becsületes, méltányos és nemes elintézési módja az a dolgoknak, hogy a nevetésnél és a jókedvnél semmi sem ragadósabb ezen a világon.

–A halottak lelke néha visszatér a földre, meglátogatni a helyeket, amelyeket szentté avatott a szeretet, a síron túli halhatatlan szeretet.

–Ha az ördög úgy jár a földön, mint az ordító oroszlán, csak elvétve csábít maga után egy-egy vadat vagy vadászt. De ha divatosan öltözködik, kikenve-kifenve; ha torkig telt a bűnnel és az erénnyel egyaránt, s a pokol éppoly kevéssé érdekli, mint az üdvösség; akkor, teljék bár kedve akár abban, hogy vörös pántlikát osztogat, akár abban, hogy vörös tüzet gyújtogat, akkor veszedelmes csak igazán.

–Jobb a vakság, mint a gonosz tekintet.

–Az ember életútja egy bizonyos véget vetít előre, és ha le nem tér róla, ide fog vezetni. (...) –De ha megváltozik az irány, más lesz a vég is.

–Ezen a világon semmi jó nem történik úgy, hogy pár ember az elején ne hahotázna rajta.

–A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.

–Nem kívánom kiteregetni az érzelmeimet, de szokásom szerint sokkal többet gondolok magára, mintsem az egészséges alvás engedné.

–Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet.

–Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.

–Ha az éves bevételed 20 font, és az éves kiadásod 19 font, az eredmény: boldogság.

(Illusztráció Dickens: Szép remények c. művéből.)

Ady Endre emlékére - 1919. január 27.

Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22. - Budapest-Terézváros, 1919. január 27.

A magyar kultúra napjára - január 22. Írók, költők idézetei

Mikszáth Kálmán születésnapjára - 1847. január 16.

 A képen: Mikszáth a horpácsi kúria tornácán 1909-ben.

"Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy mint

azzal, ha őt műveiben megismerik ez a legnagyobb jutalma." (Mikszáth Kálmán)

      Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. - Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.

Mikszáth-idézetek:

      A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni.

      Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

      Aki egy egész méztengerben úszkál, azt nem hozza ki sodrából egy-két csöpp keserűség.

      A népszerű emberek végzetes természete, hogy többre becsülik azt, ami nincs még meg, mint ami már megvan.

      Nem szabad a gyereknek minden kívánságát betölteni, mert megszokja. Márpedig az apa után az Élet következik, s az nem olyan bolond, hogy mindent elővarázsoljon a kirakatból, ami valakinek megtetszik.

      Ami a Bibliát illeti, én azt hiszem, hogy azt vakon kell hinni, akármilyen sorrendben lett is csinálva a világ – az isten azt jól megcsinálta. Hanem amit aztán az emberek csináltak hozzá, arról másképp lehet beszélni. Ők csinálták a pedagógiát, csinálták a pénzt. Mihelyt a pénz meglett, fiacskám, az egy csomó ördögöt szabadított fel

      Én úgy szeretném felosztani a hátralévő napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek a síromból egy napra, és átröpüljek hazám fölött. Mert vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne olyan kellemetlen, ha apróbb dózisokra osztaná a gondviselés. Egyszerre megsemmisülni borzadályos, részletekben ellenben mulatságos lenne.

      A könyv olyan, mint a gomba, amilyen jóízű, tápláló az egyik, épp úgy valóságos émelygő méreg a másik.

      A ponyvairodalom olyan, mint a tiszta búzában a konkoly, de hát az ostoba ember, aki még posztót sem látott, könnyen hiszi el a darócról, hogy selyem-bársony

      Minden tudomány csak a sírig tart, fiúk... latin nyelv, magyar nyelv csak a sírig való... mert ki tudja, milyen nyelven beszélnek odaát az angyalok; de a kétszer kettő, édes gyermekeim, még a síron túl is csak négy lehet.

      Az arany olyan a pénzek közt, mint a tudós: minden nyelven beszél.

      Rideg a ház, még ha kastély is, asszonyi mosoly nélkül.

      A kényszerűség jó tanító.

      A nők értenek hozzá ugyanazon pillanatban sírni, gyűlölni, haragudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni.

      A házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála.

      Hogyan lehetne azt képzelni, hogy a lélek, ez a fönséges, megfoghatatlan valami, ne legyen különválasztható a testtől, és megszűnjön nyomtalanul, mint a kihűlt fazék párája. Lehetséges-e az, hogy e földi pálya után, ahol az egyik ember jó és szerencsétlen, szegény és nyomorúságban van koporsó zártáig, a másik pedig rossz, de bőségben él, és mosolyog rá az élet mindennemű örömeivel, lehetséges-e, mondom, hogy ne legyen egy felső elbírálás és egy másik világ ezek után, ahol ezek kiegyenlíttetnek.

      A háborúnak az a két nagy baja van, hogy sokba kerül, és hogy visszalőnek benne – különben egészen kellemes dolog lenne.

      Az emberek inkább jók, mint rosszak, mihelyt semmi káruk vagy hasznuk nincsen abból, hogy milyenek legyenek.

      Amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vagy kéréssel, vagy édes csókkal.

      Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé.

Szilveszteri kavalkád