Arany János a szabadságharc leverését követő nehéz időkben kapott otthont és
megélhetést először Geszten egy évig, majd Nagykőrösön kilenc és fél évig. Geszten Tisza Domokost kellett tanítania a görög nyelvre, a
költészetre és esztétikára. Geszti tartózkodása alatt jó viszonyba
került Tisza Domokos angol tanárával, Charles Monarddal, mely kapcsolatot fia,
Arany László is megörökített: „Egyszer atyám valahonnan kitűnő ó-szilvóriumot
kapott. Az angol ekkor azzal az ajánlattal lepte meg, hogy ő szeretne magyarul
tanulni, vegyenek leckéket cserébe. Ő az angol kiejtésre tanítja atyámat, atyám
viszont tanítsa őt magyarul. Atyám kapott a jó alkalmon. Meg is kezdték a
leckét. E közben a szilvórium az asztalon állt, s az angol derekasan hozzá
látott. De se a magyarul tanulásban nem tanúsított sok buzgalmat, se az angol
nyelv titkait nem igen igyekezett atyám előtt föltárni. Mikor pedig a
szilvórium elfogyott, szólt nagy nyugalommal: - Tudja mit, Mr. Arany? Én
meggondoltam. Ez a cserelecke nem igazságos, mert én itt minden kocsistól
tanulhatok magyarul, ön pedig angolul nem tanulhat senkitől, csak tőlem. Én hát
abba hagyom! Szegény angol! Iszákosságának esett áldozatul.”HUMOR a pálinkáról:
 |
| Felirat hozzáadása |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése