Görögország nemzeti ünnepére - Görögországi nosztalgia

Görögország egy történelemmel meglehetősen sokat foglalkozó ember számára eleve nagy élmény. Egy időben még útikalauzt is szándékoztam Görögországról írni, de erről mára idő hiánya miatt letettem. A debreceni egyetem történelem szakán az első vizsgám az ókori Görögország története volt. Az első vizsgára mindenki száz százalékosan fel szokott készülni, én is. Hogy mi volt a tétel címe, arra már nem emlékszem, de az ötös jegy az indexemben bizonyítja, hogy tudtam.

Görögországban mindössze kétszer voltam. Először mintegy 20 évvel ezelőtt. Ekkor egy általam szervezett körúton sikerült részt venni a család tagjaival.

Másodszor tíz évvel ezelőtt kocsival tettünk egy felfedező körutat Albániába. Ekkor Albánia déli részéből átautóztunk Janina (görögül: Ioánnina) várához és Korfu-szigetre. Meglátogattuk a nekem nagyon szimpatikus történelmi hős, Ali, janinai pasa székvárosát, aki évekig függetlenítette magát a hatalmas Török Birodalomtól. Erzsébet királyné emlékei meg azért kedvesek, mert szerette a magyarokat, és a Habsburg-magyar kiegyezésben vállalt szerepe elévülhetetlen.

Egy görög körút mindenki számára felejthetetlen élmény, nekem is az volt: Marathon, Athén, Korinthoszi-csatorna, Thermopüle, a kolostorok.

Néhány nevezetesség kimaradt a körúton, ezért még vissza kell térnem oda. Vár az Olimposz, Olimpia, Spárta.

Görögország nemzeti ünnepére - Görög és római filozófusok gondolataiból

Paradicsomos ételek

Saját kertemben fényképeztem 2014-ben.

Jön a tél! Fel kell készülni!

Kanadában az indián törzsektől minden felől érkezik a kérdés a leghíresebb varázslóhoz:

–Milyen lesz a tél?

–Egy idő után már tarthatatlan a helyzet, de a „Nagy Szellem” csak nem jelentkezik a varázslónak. Gondolja, ha azt üzeni, hogy kemény, hideg tél lesz, abból nagy baj nem származik. Mert ha fordítva mondja, és mégis nehéz tél lesz, akkor oda a tekintélye.

–A „Nagy Szellem” továbbra sem jelentkezik, az öreg varázslónak kezd rossz lelkiismerete lenni. Mi van, ha felesleges munkát adott a törzseknek? Elküldi Ottawába a bizalmi emberét, hogy keresse meg az Országos Meteorológia Szolgálatot, és kérdezze meg:

–Milyen lesz a tél?

–Kemény, hideg tél lesz – jött a határozott válasz.

–Biztos? – kérdezi megkönnyebbülten a bizalmi ember.

–A mi műszereinkkel ezt még nem tudjuk megállapítani, de a szatellit-felvételeken remekül látszik, hogy az indiánok már mindenfelé gyűjtik a fát.

          (Kép - Munkácsy Mihály: Rőzsehordó nő, 1873. 99x80 cm., budapesti Magyar Nemzeti Galéria)

Liszt Ferenc születésnapjára - - - - - 1811. október 22.

      Liszt Ferenc: Doborján (Sopron megye, Trianon után: Raiding, Ausztria), 1811. október 22. – Bayreuth (Németország), 1886. július 31.; a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. (Nemzeti hovatartozásáról a következő, emlékezetéről a július 31-ei, pozsonyi sikereiről, valamint a tőle származó idézetekről a november 26-ai feljegyzésemben írtam.)

Apja, Liszt Ádám, Esterházy herceg hivatalnoka, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december 1-jén mutatkozott be az osztrák fővárosban. Nagy feltűnést keltő első bécsi koncertjén az akkor 11 éves művészre még Beethoven is felfigyelt. Itt jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára (keringőre), amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Az ifjú Liszt bécsi szereplését követően négy nagy sikerű pesti, illetve budai koncertje után 1823 őszén atyjával Franciaországba utazott, és az európai művészeti élet központjába, Párizsba költözött.

Felvételét a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény vezetője megtagadta, hogy külföldieket nem vehetnek fel. Zeneelméletet és ellenpontot tanult magánúton, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol a társasági élet ünnepelt hőse lett, tehetségének köszönhetően. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett az orosz komponisták művészetével és szerelmével, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel, aki a későbbiekben közreműködött irodalmi munkásságában. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.

Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy Liszt rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), mellyel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és a legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett Liszt rengeteg esszét írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete, műelemzések stb.
(Forrás: Wikipedia)

Arany János halálának évfordulója - október 22.

 A KÉP: A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület és az Országhatártúra mozgalom nevében megemlékeztem Nagykőrösön Arany János halálának 138. évfordulóján 2020-ban.

     Gyerekkorom óta a példaképem II. Rákóczi Ferenc, aki végigkísért egész életemben. Az irodalomban azonban teljesen más karakterű és életpályájú költő volt a kedvencem: Arany János. Gyerekkoromban rendszeresen megfordultam szülővárosomban, Nagykőrösön (ahol Arany János élt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után száműzetésben), és mivel édesanyám magyar–történelem szakos tanár volt, lépten-nyomon felhívta a szobrokra, emléktáblákra a figyelmemet. de valahányszor megfordultunk a temetőben, elolvastuk az Arany-sírverseket. 

     Az iskolában a versei, de különösen a balladái fogtak meg. Amikor Miskolcon pályafutásom első civil szervezetét megalapítottam még egyetemista koromban, a Héliosz Ifjúsági Klubot, jelmondatának Arany János idézetet választottam: „Embernek lenni mindig, minden körülményben!”. Ez volt életem vezérfonala, ez a honlapom jelmondata is. Amikor Berettyóújfaluban éltem három évig, a helyi Arany János Gimnáziumban kezdtem pedagógusi pályafutásomat, mint óraadó tanár (történelem tárgy, közművelődés fakultáció szaktárgy). Nem felejtettek el, azóta is tartottam ott előadást Rákócziról, Trianonról stb. A blogomban többször írtam Arany János nagykőrösi vonatkozásairól. És mivel Arany János Csonka-Magyarország határának közvetlen túloldalán, a Trianonkor színmagyar lakosságú Nagyszalontán született, úgy éreztem, hogy az általam vezetett két civil szervezet nevében nekem is kapcsolódnom kell a Nagykőrösi Arany János Társaság által - hagyományosan a Református Templomkertben - szervezett koszorúzási ünnepségéhez.

A Nagykőrösi Arany János Társaság bátor 13 tagja a koszorúzás után: