2023. február 11., szombat

A betegek világnapja alkalmából - - - - A nevetés a legjobb gyógyszer

Egy férfi elmegy az orvoshoz, mert feldagadt a lába. A doktor megvizsgálja, majd a kezébe ad egy nagy szem tablettát. - Várjon egy kicsit, hozok vizet – mondja a doki és kimegy a szobából.
A beteg nagyon türelmetlen, hamar megunja a várakozást. Odasántikál az
ivócsaphoz és gyorsan beveszi a tablettát. Ezután visszatér az orvos egy
vödör vízzel. - Na, most feloldjuk a tablettát, aztán ebben áztassa a lábát 30 percig.
Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik: - Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két majom és egy sámli van a fejében és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát kipróbáltam, de nem használt.
- Na és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik.
- Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszek még egy sámlit.  
- Doktor úr, kérem segítsen! Nagyon hullik a hajam! Mit tegyek, hogy ne
veszítsem el mindet?
- Tegye egy dobozba!
A kórházban egy lányt operálnak. Amikor leveszik a kötést, a páciens csodálkozva látja, hogy két párhuzamos forradás van a hasán.
- Professzor úr, mi történt velem?
- Tudja, miközben önt műtöttem, a hallgatóim annyira megtapsoltak, hogy ráadást kellett bemutatnom.  
- Jaj, doktor úr, azt hiszem, a sok kagylótól vagyok rosszul.
- Friss volt? - kérdi az orvos, miközben a beteg hasát tapintja.
- Honnan tudnám?
- Hogy nézett ki, mikor szétnyitotta?
- Szét kellett volna nyitnom?  
Szőke nő a pszichológusnál:
- Doktor úr, engem mindenki ostobának tart.
- Értem a problémáját. Mondjon el szépen, lassan mindent az elejétől.
- Dok-tor úr, en-gem min-den-ki os-to-bá-nak tart...  

Az Óromán területek magyar vonatkozásaiból.

Románia térképe 1923-ban
                A mai Románia a valamikori Moldvai és a Havasalföldi Vajdaságokból, Észak-Dobrudzsából, Magyarország keleti területeiből (mely Erdélyt is magába foglalja), valamint a Bánát keleti részéből áll. A fenti térkép a valamikori legnagyobb kiterjedésében mutatja Romániát. És a nyugati oldalon található szürke sáv - Debrecennel, Szegeddel - azt mutatja, hogy még mit akartak Magyarországból elvenni Trianonkor.
          A Moldvai és a Havasalföldi Vajdaság (Órománia) területe az Árpádok alatt, majd utána a Török Birodalom hódításáig, sőt időnként az alatt is a Magyar Korona (majd az Erdélyi Fejedelemség) vazallus államának számított mint a hűbéres kunok, majd az oláhok által lakott terület. (Csak később nevezték el magukat az oláhok románnak.) A vajdák azonban többször próbálták a történelem adta lehetőségeket kihasználni, hogy kicsit lazítsanak a magyar befolyáson. Például Károly Róbertnek a hatalmi harcok miatt csak 1323-ban sikerült annyira megszilárdítania a hatalmát, hogy Temesvárról Visegrádra helyezhette át a székhelyét. Egy évre rá, 1324-ben a Kárpátokon túlról I. Joan Baszaráb (kb. 1310–1352) – aki Dzsingisz kán dinasztiájából származott – kihasználva, hogy a királyi jelenlét messzire helyeződött, vakmerő támadással átkelt az Olt folyón, és elfoglalta a Magyar Királysághoz tartozó Szörényi Bánságot. Károly nagy sereggel indult ellene, a nagyravágyó vajdát megverte, a bánságot visszafoglalta. Baszaráb a kudarc hírére tüstént hódolatát jelentette a királynak. Mivel eddig nem volt hivatalos neve a későbbi Havasalföldnek, akkor megkapta a Ungaro-Vlachia nevet..
           1330-ban I. Baszaráb újra rátört a Szörényi bánságra, majd színlelet megalázkodással újra és újra hűségesküt fogadott. A magyar sereg azonban Szörényt visszafoglalva továbbhatolt Ungaro-Vlachiába. A lovagi nevelést kapott Anjou Károly király elhitte a vajda ígéretét, aki biztosította követei útján, hogy nem támad, ha a magyar sereg békésen hazatér. A magyarok a Baszaráb által felkínált kísérőket is elfogadták, akik a Fogarasi-havasok útvesztőibe vezették a sereget. A posadai völgyszurdokban november 9–12 között bátorság nélkül is lehetett ölni, mészárolni – nem a francia és a magyar lovagi szellemhez méltó eszközökkel. (A mellékelt kép a Képes Krónikából való.) Az oláhok a foglyul ejtettek – köztük a hadbaszálló főpapok – agyvelejébe faékeket vertek.  Ez is jelezte, hogy a Kárpátokon túl egy másfajta világ „játékszabályai” uralkodnak. A király Hédervári Dezső udvari vitézzel ruhát cserélt és rejtetett utakon menekült el.
            I. (Nagy) Lajos 1344 tavaszára készült fel, hogy Baszaráb fiát, Miklós Sándort (Nicolea Alexandru; 1342–1364) visszatérítse a Magyar Korona kebelébe. Sándor vajda okos politikával személyesen ment el Brassóba a királyhoz, nagy ajándékokat hozott, és földreborulva hódolt hűbérurának. Így a hadjárat okafogyottá vált. Magyar hölgyet vett feleségül, Dobokai Klárát, és kedvéért az akkori fővárosban, Argesben katolikus templomot is építtetett.

A következő vajda, I. László (Vladislav Vlaicu; 1364–1377) olyan kiváló viszonyt alakított ki Lajos királlyal, hogy az még a Fogaras hercege címmel is megajándékozta.
            1344-ben és 1345-ben a kipcsaki tatárok betörtek Erdélybe, és kegyetlenül pusztították a Székelyföldet és Beszterce vidékét. Krónikásaink szerint mindkétszer súlyos vereséget szenvedtek. Másodszor már Atlamosz nevű vezérük is fogságba esett, és Lackfi András lefejeztette. Erre felhagytak a támadásaikkal.
            E betörések hatására 1345 után a – Magyarországhoz legközelebb eső folyóról – Moldvának elnevezett tartományban a magyar király uralma alatt VI. Kelemen pápa (1342–1352) újjászervezte az egykori kun milkói püspökséget. Lajos Dragos kenézt küldte vajdának (1346–1352). Ő kezdte meg, majd fia Szász vajda (1354–1358) folytatta a székely ispán irányítása mellett a nagy területen gyéren lakó népesség megszervezését, a lakatlan területek benépesítését. Magyar alapítású telepes községek voltak pl: Békás (Mikasiu), Nákó (Bakau), Tatros (Trotus), Botos (Botosani), Szűcsi (Sucava), Piatra városok.
            Oláhország vezetői ebben a szép, történelmi időkben „Isten és a magyar király kegyelméből” uralkodó vajdának nevezték magukat szóban és írásban, s pénzeikre a magyar címert verették.

2023. február 10., péntek

Humordömping

Egy igazi apuka bemegy az óvodába, és azt mondja:
– Jöttem a gyerekemért.
– Hogy hívják?
– Nem mindegy? Holnap úgyis visszahozom.

A japánok terveztek egy nyomozó-robotot, ami elkapja a tolvajokat. Be is vetették három országban.
- Japánban öt perc alatt elfogtak 100 tolvajt.
- Az Egyesült Államokban öt perc alatt elfogtak 200 tolvajt.
- Romániában öt perc alatt ellopták a robotot.

A férj a könyvespolcon válogat, sorra szedi le a könyveket.
Megkérdi a felesége:
- Mit csinálsz?
- A Kovácsék jönnek vendégségbe.
- És gondolod, hogy ellopják a könyveket?
- Nem. Felismerik.


A dohányzás ártalmairól készül egy tévéműsor, egy orvosszakértő is részt vesz. Több vendéget is meghívnak a stúdióba, megkérdezik az öreg Józsi bácsit is, mi a véleménye.
–Én már 12 éves korom óta dohányzom, aztán látja, mégis megértem a hetvenet! – mondja az öreg a riporternek.
–Jó, jó, – szól közbe az orvos – de ha nem dohányozna, talán már 90 is lehetne.

–Senki sem lehet tökéletes, belőlem is hiányzik a hiba!

–Egy nap 24 óra, egy ládában 24 sör. EZ NEM LEHET VÉLETLEN!

 –Azok a jó női mellek, amik között medál van és nem köldök!

Az anyuka éppen a wc-t takarítja karácsony előestéjén. A 7 éves lánya megkérdezi:


–Anya, minek takarítasz?
–Hát, tudod, itt a karácsony, jön a Jézuska.
–És nálunk fog kakilni?

A 80 éves férfi felhívja távol élő fiát
- Fiam! Anyád és én úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább, és elválunk. Arra kérnélek, hogy hívd fel a nővéredet, és kíméletesen próbáld vele közölni a hírt! A fia azonnal telefonál a nővérének, és közli vele a rossz hírt. A nővére egyből intézkedni kezd:
– Azonnal csomagolj, elutazunk és rendbe tesszük ezt a dolgot.
Majd felhívja az apját is: – Azonnal odautazunk hozzátok, addig ne csináljatok semmit!
Az apja: – Jó, akkor várunk
Majd odafordul a feleségéhez: – Nos, a gyerekek akkor nálunk töltik a karácsonyt. Csak azt tudnám, húsvétra mit fogunk kitalálni!


Cseng a telefon a tűzoltóságon.
- Jöjjenek azonnal, kigyulladt a házam!
- Próbálta már vízzel lelocsolni?
- Igen.
- És sikerült eloltani?
- Nem.
- Akkor fölösleges kimennünk, mi is csak ezt tudnánk csinálni.

Nagymaros látnivalóiból

Nagymaros város Pest megyében a Szobi járásban.
Nagymaros a Dunakanyarban, a Duna bal partján, a Börzsöny lábánál fekszik, szemben Visegráddal és a visegrádi várral. Megközelíthető vasúton a Budapest-Szob fővonalon Nagymaros-Visegrád vagy Nagymaros állomáson leszállva, menetrendi kirándulóhajóval, szárnyashajóval Budapestről és Esztergomból is, vagy Visegrádról komppal, esetleg a 12-es országúton gépkocsival.


·Római katolikus templom: A 14. században épült. A lent négyzet, a második emelettől fölfelé nyolcszögletű torony a 15. század végén az oromfalas hajó mellé épült. A torony nyolcszögletű felső szakasza a 15. században kétemeletesre épült, és két sátorral lehetett fedve. Ma egy és fél emeletes. A harmadik emeleten a fő homlokzatnak megfelelő csúcsíves lezárású, kőkeretezésű könyöklő párkányos, ferde bélletű ablaka van. Közvetlenül az ablakzáradék felett húzódik a harmadik és negyedik emeletet szétválasztó, az egész toronytestet körülfutó ővpárkány. E felett alacsony dob, az egykori negyedik emelet maradványa. A hajóhoz épített torony az egykori 14. századi oromfalat jelentékeny részben eltakarja. 

A hajóhoz egyszakaszos, a nyolcszög három oldalával záró támpilléres gótikus szentély és téglány alaprajzú sekrestye kapcsolódik. A torony alatti négyzetes előcsarnokba a homlokzati gótikus keretű kapun át jutunk.
A főbejárattal szemben csúcsívben záródó kapukeret-zárókövén 1509-es évszám. A templom északi oldalán 14. századi vörös márvány sírkőlap volt, mely a visegrádi Mátyás király Múzeumba került.




·Nagymaros egyik utcája Kittenberger Kálmánról kapta a nevét (azelőtt Csuka-völgy volt). A Léván született Afrika kutató és vadász 1920-1958-ig lakott a 20-as számú házban. Az expedíciói során gyűjtött anyag nagy része elpusztult 1956-ban egy tűzvészben a Nemzeti Múzeumban. A nagy vadász mellszobra 1971 óta a Fő téren áll. A ház gyakori vendége volt Fekete István író, továbbá sógora, a másik Afrika-kutató és ornitológus Kovács Ödön.
Kittenberger Kálmán emlékház
·Julianus barát kilátó
·Ereklyés Országzászló
·Rókus kápolna
·Kálvária kápolna
· XIV. században telepített szelídgesztenye erdő Nagymaros egyik nevezetessége volt, sok családnak nyújtott kiegészítő megélhetést. A gesztenyét Pestre vitték eladni. A Kálváriadomb 167 lépcsőjének megmászása után igazán kellemes a séta a hűvös erdőben. 
·Szent István és Gizella királyné szobra



·Szent Márton és a koldus szobra
·Az Élet fája: a Csodaszarvast felidéző kút Seregi György alkotása
Szép korzó vezet végig a Duna-parton a település határáig. Az erőmű tervezett építése miatt feltöltötték a partot, kivágták a sok évtizedes híres jegenyesort és új sétányt alakítottak ki. A szobrok a művésztelepen nyaraló szobrászok alkotásai, a Csodaszarvast felidéző kút Seregi György díszműkovács iparművész alkotása, 2000-ben, a millenniumi 


Híres emberek

·Itt született 1906február 18-án Hollósi Frigyes evezős, úszó, edző, sportvezető.
·Itt hunyt el 1958január 4-én Kittenberger Kálmán híres Afrika-kutató, vadász, akinek egykori otthona még ma is megtalálható Nagymaroson (Sylvia Lak).
·Itt hunyt el 2009. április 15-én Gánti Tibor vegyészprofesszor, természetkutató, a Chemoton elmélet (az élet keletkezésének egy hipotézise) megalkotója.
·Itt élt Szabados György zongoraművész-zeneszerző, a város díszpolgára.
Itt született Nagymarosi Mihály válogatott labdarúgó
(Szöveg és képek: Wikipedia, saját)

Batthyány Lajos születésnapjára - 1807. február 10.

            gróf Batthyány Lajos (Pozsony; Trianon után: Bratislava - ma: Szlovákia), 1807. február 10.Pest, 1849. október 6.) államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke.
Életéből néhány mozzanat
            Édesapja gróf Batthyány József Sándor (1777–1812), édesanyja a köznemesnek született Skerlecz Borbála (†1834) volt; Lajos a házaspár második gyermeke.
            Tagja volt az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én őt bízta meg az első magyar minisztérium megalakításával. Az 1848. március 23-i ülésen terjesztette fel minisztereinek jegyzékét (Batthyány-kormány). Első feladataként kidolgozta, illetve kidolgoztatta az átalakulás törvényeit, és azokat elfogadtatta az utolsó rendi országgyűléssel. Kormánya e törvények hatályba lépése után, április 11-én kezdett működni. A rendkívül nehéz kül- és belpolitikai helyzetben Batthyány kiváló teljesítményt nyújtva kortársai fölé magasodott: az 1848 márciusában hatalomra került kormányzatok közül az ő kormánya maradt a legtovább (több mint fél évig) hivatalában.
            Legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette. Elérte, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatokat kormánya alá rendeljék (május 7-én). Megpróbálta hazavezényeltetni a korábban Magyarországon sorozott katonákat. Létrehozta az új törvények által előírt nemzetőrséget, aminek feladata hivatalosan belbiztonság felügyelete volt. Májusban elkezdte szervezni az önálló magyar honvédséget, és ehhez honvédeket toboroztak. A nemzetőrség ügyeit az e célra létrehozott Országos Nemzetőrségi Haditanács élén maga intézte, és Mészáros Lázár hazatértéig (április 7. – május 23. között) maga vezette a hadügyminisztériumot is. Sikerült felállítania az első tíz honvédzászlóaljat; később ezek váltak a nemzeti haderő magvává. Az örökváltság és a közteherviselés ügyében Kossuth Lajos álláspontját fogadta el; a parasztságot az úrbér eltörlésével szerette volna a liberális nemesek oldalára állítani. (Wikipedia)
          „Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléked örökké élni fog sziveinkben, emléked élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig”. — Teleki László

Emlékezete

 
–Holttestét családja a pesti ferencesek templomának kriptájában rejtette el, majd 1870. június 9-én a nemzet gyásza mellett átvitték a Kerepesi úti temetőbe. Sírja fölé 1874-ben a székesfőváros díszes mauzóleumot emelt (Schickedanz Albert műve).
–Arcképét Barabás Miklós festette meg.
–A Batthyány tér és a Batthyány utca Budapest I. kerületében (a Vízivárosban). A Batthyány utca elején (a 2. sz. házon) emléktábla, a Batthyány téren 2008-tól köztéri szobor őrzi emlékét.
–A Professzorok Batthyány Köre (2002-ben alakult civil szervezet).
–A Batthyány Lajos Alapítvány (1991-ben létrehozott magánalapítvány).
–Születése 200. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank ezüst emlékpénzt adott ki. Tervező: Csikai Márta.
–Gödön emlékpad örökíti meg a kivégzőosztag előtt mondott utolsó mondatát.  (Forrás: Wikipedia)

2023. február 9., csütörtök

A különleges természet














A 2. Magyar Hadsereg emléknapja - február 9.

Fodor Pál szerint itt az idő, hogy a köztudat reális képet kapjon a Don-kanyarban 1943-ban történtekről. Nem lehet felelőtlen tettként értékelni a 2. magyar hadsereg Don-kanyarba küldését. Ma már tudjuk, hogy a katonák a fronton mindent megkaptak, amit a korabeli ország adhatott – mondta Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) főigazgatója az 1943. januári doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián
Szavai szerint itt az idő, hogy reális képet véssünk a köztudatba a Don-kanyarban zajlott hadieseményekről. Rámutatott: a trianoni békediktátum korrekciója csak német és olasz segítséggel jöhetett létre, ezért a magyar politikai vezetés nem tehette meg, hogy ne vegyen részt a németek oldalán a Szovjetunió elleni harcban.
Szakály Sándor történész professzor felhívta a figyelmet arra: a közhiedelemmel ellentétben nem verték szét a 2. magyar hadsereget, és az nem semmisült meg a Don-kanyarban. A történész arról is beszélt, hogy összességében, a később kiküldött utánpótlással együtt mintegy 250 ezer magyar fordult meg a Don-kanyarban 1942–1943-ban. Utalt arra, hogy a román határ mentén is állomásoztattak magyar katonákat, félve egy esetleges magyarok elleni román támadástól.
Kiemelte, az utókor közvélekedésével ellentétben az előírásoknak megfelelően mindennel felszerelték a 2. magyar hadsereget, amely "megkapott mindent, amit meg lehetett kapni". A hadseregben a munkaszolgálatosok mintegy 10 százalékot tettek ki; és kötelességévé tették minden tisztnek, hogy "takarékoskodjanak a magyar vérrel" – tette hozzá.
          A Don-kanyarral kapcsolatban is "ki kell mondani a valóságot", mert a Don-kanyarban végbement harcok kapcsán "hősi kiállásról kell beszélni", ugyanakkor a veszteséget is hivatástudattal kell feltárni.
Ungváry Krisztián szerint Nemeskürty István terjesztette el a köztudatban azt a legendát, hogy azt a hadsereget szándékosan meghalni küldték a Donhoz, és hogy a katonák mindenből csak a legrosszabb felszerelést kapták meg. Hiába cáfolták ezeket az állításokat már 1972-ben is többen (például azzal, hogy az ország teljes fegyverkészletének felét ez a hadsereg kapta), a kritikusok nem nyerhettek nagy nyilvánosságot. A pártállami történetírás számára sokáig eleve tabu volt bármi jót írni a magyar katonákról, tehát sikeres ellenállásukról sem eshetett szó. A kultúrpolitikusok megengedhetetlennek tartották, hogy egyáltalán szó legyen a magyar katonai bátorságról, mivel hivatalosan hősök csak az antifasiszta oldalon létezhettek.
Ha a magyar katonák csakugyan komolyabb harc nélkül özönlöttek hátra, akkor hogyan lehetséges, hogy a Vörös Hadsereg támadásának első három napja alatt az urivi hídfőből induló 132 harckocsiból 83 megsemmisült? És ha nem volt néven nevezhető ellenállás, akkor egyáltalán miért menekült meg bárki is a hadsereg katonái közül?
Valójában a 2. magyar hadsereg veresége korántsem volt annyira teljes, mint amennyire ezt az érintettek előadták, és a szovjet vezérkar sem könyvelhetett el saját szempontjából teljes sikert. „Második Mohácsról” a veszteségek alapján nem lehet beszélni (az 1526-os mohácsi csatában a 24 ezer fős magyar sereg nagyjából 70 százaléka pusztult el, és a Magyar Királyság teljes vezető rétege ott maradt). A számok alapján a mintegy 210 ezer fős hadseregből 1943 január–február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült, akiket visszahoztak Magyarországra. Ez a teljes állománynak kevesebb mint fele.
Ha a szovjet oldalt nézzük, akkor is az állapítható meg, hogy számukra a magyar csapatok elleni hadművelet nem volt sétagalopp: a Voronyezsi Front támadó hadművelete során 33 ezer halottat és 61 ezer sebesültet vesztett.
Az azonban tény, hogy a 2. magyar hadsereg védelme egy hét leforgása alatt összeomlott, és a hadsereg a visszavonulás során elvesztette nehézfegyverei közel 100 százalékát, a kézi fegyvereknek pedig mintegy 70 százalékát. A szovjet hadműveleti tervek azonban nem ezt irányozták elő, hanem a teljes létszám bekerítését és megsemmisítését – ami nem történt meg. A szovjet hadműveleti tervek kudarca csak a magyar csapatok helytállásával magyarázható. Erről ma sem tud eleget a köztudat, holott ha figyelembe vesszük azokat a körülményeket, amelyek között a honvédeknek fel kellett venniük a harcot, akkor még inkább kiugrik a magyar katonai teljesítmény rendkívülisége. A hadsereg ugyanis alig rendelkezett hatékony páncélelhárítással, harckocsikat a katonák csak közelharcban tudtak megsemmisíteni. A hadműveletek alatt rendkívüli volt a hideg (általában -15 és -25 Celsius-fok közötti hőmérsékletet mértek). Ehhez képest az urivi hídfő körüli ellenállást a szovjet csapatok csak öt nap alatt számolták fel, rendkívül veszteséges harcokban.
A vesztes és a győztes oldalon egyaránt vannak hősök. Az viszont biztos, hogy azok, akik a Don-kanyarból hazajutottak, csak azért juthattak haza, mert bajtársaik, vagy épp ők maguk (de leginkább mások) akkor is kitartottak, amikor az már teljesen reménytelennek tűnt. A korabeli dokumentumok mellett az 1990 után megjelent visszaemlékezések is ugyanazt igazolják vissza: az első vonalban küzdők csak akkor hagyták el állásaikat, amikor lőszerük elfogyott. Az első vonalból megmenekültek száma minimális, a túlélők háromnegyede a mögöttes területeken állomásozó csapatok sorából került ki.
Mi motiválta a magyar katonák helytállását? A német katonákkal és vezetőkkel ellentétben a magyarok abból indulhattak ki, hogy szovjetunióbeli tartózkodásuk ideiglenes vendégszereplés csupán. A hadsereg tagjai egységesek voltak abban, hogy haza akartak jutni – a Szovjetunióról és a bolsevizmusról egyébként sem szereztek túl szívderítő tapasztalatokat. A hazajutásra viszont csak úgy volt esélyük, hogy kötelékben maradtak, és teljesítették a kapott parancsot. Nem véletlen, hogy a harcfegyelem csak akkor bomlott fel, amikor az egyes egységek több éjszakát eltöltöttek a szabadban, fegyverzetük egy részét elvesztették, és ellátást is alig kaptak.
         2012. február 7-én, kedden délelőtt hallgattam a rádiót. Csiszár Jenő 10 óra 24 perckor a következő mondókával szórakoztatta a tisztelt hallgatót: „Aki a Volga vizét issza, nem jön az többé vissza!”
          A szovjet áttörés helyszínén, a Voronyezstől 70 kilométerre fekvő Bolgyirjovka község mellett 1997 nyarán emlékhelyet avattak. A környékbeli tömegsírokból mintegy kilencezer, a harcokban elhunyt és korábban a magyar csapatok által eltemetett katona földi maradványait helyezték végső nyugalomra az itt felállított kopjafák alatt. A bolgyirjovkai emlékművet Törő György fafaragó művész – egykori katona, nyugállományú ezredes – tervezte és készítette. A felülnézetből a Szent Koronát idéző emlékhely középpontjában egy hármas halom emelkedik, rajta kopjafa, egy negyedtonnás, kétnyelvű feliratos márványkővel. Félkörben további hat kopjafa áll, összességükben a honfoglalás hét törzsére, illetve – faragványaikkal – hét magyar tájegységre emlékeztetve.

Bolyai Farkas születésnapjára - - - - 1775. február 9.

    Bolyai Farkas (Bólya1775február 9. – Marosvásárhely1856november 20.) matematikus, 1832-től a Magyar Tudós Társaság tagja. Első életrajzírója, Paul Stäckel szerint vele kezdődik a magyarországi matematikai kutatás története.
            A sokoldalú tudós más tudományterületekkel illetve művészetekkel is foglalkozott, és gyakorlati téren is tevékenykedett. Saját korában művei csak szűk körben váltak ismertté, így több kutatási eredménye más matematikusok nevén került be a matematika történetébe..Több mint fél évszázadig dolgozott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért. Leghíresebb tanítványa saját fia, Bolyai János volt.

Munkássága

            Bolyai Farkas nevét egyaránt jegyzi a matematikatörténet és a magyar irodalomtörténet is. Tevékenysége azonban ennél sokkal szerteágazóbb volt: foglalkozott fizikávalfilozófiávalzeneelmélettelerdészeti kérdésekkel, gyümölcstermesztésselborászattal, különböző műszaki problémák megoldásával, gyógyászati és gyógyszerészeti kérdésekkel. Az általa feltalált takarékos főző- és fűtőkemence a korabeli Erdélyben nagy népszerűségnek örvendett. Pedagógusként arra törekedett, hogy az elméleti oktatást lehetőség szerint összekapcsolja a gyakorlattal. Hozzáállására jellemző, hogy 1811-ben örömmel vállalkozott az újonnan bevezetett mezőgazdasági és állatgyógyászati ismeretek tantárgy tanítására.
            1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta, de nem a matematikai, hanem a természettudományi osztályban. A levelező tagság alapjául valószínűleg az 1830-ban megjelent magyar nyelvű Arithmetica eleje című könyve szolgált, más források szerint főleg szépirodalmi munkásságáért választották meg. Feltehetőleg ennek hatására írta meg 1834-ben Marosszéki lakodalmi szertartások című néprajzi tanulmányát. 1848 augusztusában vendégül látta Kreil Károlyt, a prágai csillagvizsgáló igazgatóját, adjunktusával együtt, akik földmágnesességi méréseket végeztek kertjében.

EMLÉKEZETE

            A halálát követő tavaszon tanítványa, Dicső Lajos, pojnik almafát ültetett a sírjára, a végrendeletben foglalt kérésének megfelelően.
            A 19. század végén Paul Stäckel kezdett behatóan foglalkozni a Bolyaiak életével és munkásságával, és 1911-ben jelent meg német nyelven „A két Bolyai élete és munkássága” című könyve, amelyet 1914-ben magyar fordításban is kiadtak Eötvös József kezdeményezésére a marosvásárhelyi (a kétszeres békediktátum következtében: Tirgu Mures - Románia) református kollégium könyvtárában Bolyai-emlékmúzeumot szerveztek; ennek anyaga ma a Teleki–Bolyai Könyvtár Bolyai-emlékszobájában található. 1957-ben, Bolyai Farkas halála centenáriumán Marosvásárhelyen a Bolyai-téren, szemben a Bolyai Farkas Líceummal, felállították Csorvássy István és Izsák Márton szobrát, amely a két Bolyait ábrázolja.
            A marosvásárhelyi volt református gimnáziumon kívül Bolyai Farkas nevét viseli egy ózdi szakképző iskola és egy zentai (Trianon óta: Szerbia - Vajdaság) gimnázium. Róla kapta nevét továbbá az 1441 Bolyai kisbolygó, amelyet 1937-ben Kulin György fedezett fel A szegedi József Attila Tudományegyetem matematikai tanszéke a Bolyai épületben helyezkedik el. Belépéskor balra Bolyai Farkas, jobbra Bolyai János életnagyságú szobra fogadja a látogatót.
(Wikipedia) Fotó: Bolyai Farkas emléktáblája Göttingenben