2018. december 8., szombat

Arany mondások röviden










A boldogság anatómiája

            Martin Seligman professzor (aki a mosoly mögötti tudományra szakosodott pszichológus) szerint a boldogság öt dologból áll össze: pozitív érzelem, elkötelezettség, kapcsolatok, értelem és siker.
Legyen kiapadhatatlan a pozitív érzelmed!
            Amit érzünk: élvezet, gyönyör, eksztázis, melegség, kényelem. Seligman professzor a könyvében így írja körül a pozitivizmust. De az egész napos vidámság nem működik. Megfigyelték, hogy az emberek hogyan beszélnek egymással, és kiszámolták az optimális pozitív–negatív érzelmek arányait. Az eredmény 3:1. Ha ennél nagyobb az eltérés, elveszíted a szavahihetőségedet és sivárrá válsz.
            Hogy több legyen a jó pillanat, mint a rossz, próbálj meg gyakrabban eltervezni valamit! Akár nyaralásról van szó, akár egy holnapi kellemes vacsoráról, vagy egy vasárnapi golfozásról, kutatók szerint sokkal nagyobb mentális löketet kapsz a tervezéstől, mint magától az esemény bekövetkeztétől.
            És végül, ha valami jó dolog történik, ne sétálj el mellette! Hívd fel a párodat, hogy elmesélhesd neki, vagy írd ki a blogodba.
Legyél elkötelezettebb!
            Ez a sodródásról szól: egy elmélyülést igénylő feladat során megáll az idő és elveszik a tudatosság.
            A legkönnyebben úgy érheted el a „sodródást”, ha kitapasztalod, hogy az élet különböző területein miben vagy igazán jó, és ezeket a képességeket új környezetbe helyezed. Ha te vagy a legjobb szervező az irodában, akkor egy bulit is össze tudsz hozni. Ha szívesen vállalod az együtt érző barát szerepét, próbáld meg mentorálni a fiatalokat a munkahelyeden!
A legunalmasabb feladatokban is fejlesztheted az elkötelezettségedet, méghozzá úgy, ha kihívásokat állítasz magad elé. Például csinálj a bevásárlásból gyorsasági versenyt: mérd le, hogy mennyi ideig tart az akció, majd minden alkalommal próbáld meg megdönteni a csúcsodat! Természetesen plusz pont jár azért, ha semmi sem marad le a listádról.
Fejleszd a kapcsolataidat!
            A pozitív dolgok ritkán járnak kéz a kézben a magánnyal. A társaság a legjobb és legmegbízhatóbb ellenszer a szomorúságra. Sokkal többet nyerhetsz a már meglévő kapcsolatokból, és könnyebben építhetsz ki újakat ha csiszolsz a társalgási stílusodon. A University of California pszichológusai négy válaszadási módot különböztetnek meg, amikor egy baráttól vagy családtagtól hallott jó hírre reagálunk. Neked csak az egyikről kell tudni, ez pedig az „aktív konstruktív”. Amikor valaki örül valaminek, ne hagyd szó nélkül a dolgot! Kérdezz rá az érzés hátterére: miért örül, mikor történt, kivel volt, mit fog most tenni? Ez a lelkesedés nem csak a másikat fogja boldoggá tenni, de kutatások szerint ezzel megerősítheted a kapcsolatot és a jó hangulatot kettőtök között.
Keresd az élet értelmét!
            Az emberek megállíthatatlanul keresik az élet értelmét. Szeretnének tartozni valamihez, és szolgálni egy náluk nagyobb célt. Minden ehhez szükséges intézményt megalkottunk már: a családot, a politikai pártokat, a vallást, a civil szervezeteket stb. De talán az, amelyik a legtöbb munkát igényli, nos, az a munka. Azok, aki a munkájukat igazi elhivatottságnak érzik, sokkal több értelmet látnak az életükben, mint a többiek.
            Vázold fel, hogy mit szeretnél, milyen lenne a mostani állásod! Milyen új feladatokat szeretnél ellátni? Ez az ideál miben különbözik az igazi munkádtól? Mit szeretnél elérni ezzel a változással? Mi segítene hozzá a megvalósításához?

Legyél a sikerek embere!
            A sikert gyakran önmagáért üldözzük, még akkor is, ha az elérése nem jár pozitív érzelmekkel. De ez nem feltétlenül rossz. Jó érzés, ha elérsz valamit, legyen szó egy nyelv megtanulásáról vagy egy autó helyreállításáról.
            Készíts egy táblázatot, amelyben felírod, hogy miket értél már el az életben – kis és nagy dolgokat egyaránt. Most válassz ki egy régebbi sikert, és szedd darabjaira: mit csináltál jól? Miben változtál azóta, és hogyan tudnád visszaszerezni a régi formádat? A végső oszlopba írd le, hogy mit szeretnél elérni a következő tíz évben. Ha a régi sikereid mellett látod az új céljaidat, az megerősíti az önbizalmadat.

Hild József születésnapjára - - - - - 1789. december 8.

        Hild József (Pest, 1789. december 8.  Pest, 1867. március 6.) a hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja, a reformkori Pest arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszó építész. Klasszicista stílusban fogant építőtevékenysége nagymértékben hozzájárult a 19. század első felének magyarországi, s főként pest-budai arculatának kialakításában. Életművének meghatározó darabjai a klasszicista stílusban felépült egyházi épületek: az esztergomi bazilika, az egri székesegyház, a ceglédi református templom, a kunhegyesi református templom („az Alföld katedrálisa”). Az ő tervei szerint kezdték el építeni a budapesti Szent István-bazilikát is, a terveket utóbb azonban Ybl Miklós átrajzolta. Ő tervezte 1856-ban a Deák téri evangélikus templom főhomlokzatát. Budapesten lépten-nyomon találkozni a magánmegbízásokból felépült Hild-bérházakkal. Esztergomban az ő tervei alapján épült a Takarékpénztár épülete, a Bibliotheka, és az ő tervei szerint fejezték be papnevelő intézet épületét is. Hild József műveinek száma megközelíti a 900-at!
1861-ben 1000 forintos fizetését – amelyet 1854-óta mint Pest város építésze kapott – megvonták. A hetvenen felüli Hild – aki sohasem kereste a megbízásokat – már csak elvétve kapott olyan munkát, amely megélhetéséhez nyugodt anyagi alapot biztosított volna. Életének ez utolsó szakaszában, különösen pedig özvegységének hét évében igénytelen szerénységben élt lipótvárosi bérlakásában, és e miatt még tisztelői körében is ritkán mutatkozott.
1867. március 6-án tüdőgyulladásban halt meg. 1867. március 8-án a Fővárosi Lapok c. újság mindössze ennyivel emlékezett meg róla: »Hild József, ismeretes pesti építész tegnapelőtt, 79 éves korában meghalt«.” Földi maradványait a Kerepesi úti temetőben a legnagyobb egyszerűséggel helyezték örök nyugalomra.
(Saját megjegyzésem: Mostanában  panaszkodunk, hogy a mai világ milyen szívtelen, milyen lelketlen, milyen hálátlan. Az utolsó két bekezdést ajánlom a panaszkodók figyelmébe!)
 (A megíráskor támaszkodtam a Wikipedia anyagára, képeire.)

2018. december 7., péntek

A nemzetközi polgári repülés napjára - december 7.






Az állatok királya












Gesztenyepüré házilag - régi recept

            Ugyan sokkal gyorsabban elkészítheti a gesztenyepürét masszából, de az íze miatt érdemes ezt is kipróbálni. 
          Az ízét lehet gazdagíthati némi vanília segítségével, az állagán pedig egy kis olvasztott vajjal lehet lágyíthatani.

Hozzávalók:
1 kg gesztenye
15 dkg méz
2 evőkanál rum

Elkészítés ideje: egy óra.

Elkészítés menete:
            A kevés hozzávaló kissé becsapós, mert ugyan valóban elég lesz ennyi alapanyag, azonban ez nem jelenti azt, hogy munkád is kevés lesz. Egy nagyobb lábasban, amiben majd elférnek a gesztenyék, forralj vizet, metszd be a páciensek tetejét, és úsztasd meg benne az összes példányt - lehetőleg szép nagyokat válogass össze, hogy megkönnyítsd a dolgod. Miután átmelegedtek, távolítsd el a héjukat - mindig csak annyit vegyél ki egyszerre, amit gyorsan meg tudsz pucolni, melegen sokkal könnyebb ez a művelet. (Forrás: Femina)

Sztálin születésnapjára - december 6.

Milyen gyerek volt Sztálin?        

          Szerény véleményem szerint a mai kis területeket birtokló vezérek még csak nem is jelenthetnének Sztálinnak, aki a fél világot úgy ugráltatta, ahogy éppen bolsevik kedvének jól esett. Ehhez kívánok néhány adalékot nyújtani, elsősorban Kun Miklósnak, a világ legnagyobb Sztálin szakértőjének gondosan megírt könyvei felhasználásával.
Sztálin ritkán beszélt fiatal éveiről. De azért maradtak feljegyzések, hogy személy szerint hogy élte át a gyerekkorát. Az I. világháború alatt egy Merzljakov nevű fegyveres őr vigyázott rá a szibériai száműzetése idején. Ő jegyezte fel: „Gyerekek jelenlétében sokat mesélt a gyermekkoráról. Azt mondta, érzékeny volt, sokat sírt. Pocsék gyerekkora volt.”
Gyermekkori ismerőseinek elbeszéléseiből is érzékelhető, hogy nem volt harmonikus kisgyerek. „Különös módon fejezte ki elégedettségét – jegyezte fel Pjotr Kapanadze. – Ha örült valaminek, akkor csettintett a középső és hüvelykujjával, majd érces hangon felordított, és fél lábon körbe-körbe ugrált.” Joszif nagyon korán és igen hevesen lázadt a környezete ellen. Szoptatós dajkája emlékezete szerint: „Akaratos kisfiú volt. Amikor az édesanyja hívta, és neki nem volt kedve odamenni hozzá, nem hagyta abba a játékot”. Későbbi házassági tanúja, Georgij Eliszabedisvili így emlékezett: „Hát bizony, a kis Szoszo sokat rosszalkodott gyerekkorában. Szeretett nyilazni a maga eszkábálta íjjal. Meg parittyázni. Ezzel jó sok szomorúságot okozott az anyjának”. "Egyszer a kürtőn keresztül bedobott egy téglát a kemencébe. Ez megijesztette az embereket, akik megégették magukat” – hallotta egyszer valakitől a felesége. Nyilvánvaló, hogy ezért kegyetlenül megverték. Ismerősei szerint az is megesett, hogy elővett egy könyvet, és teljesen belemelegedett. Azután ismét olyan lett, mint a higany. S ha verekedés közben elfogta a düh, nem ismert kegyelmet: „Olyan, fájdalmat okozó fogásokat ismert, hogy mindig legyőzte ellenfelét” – szólta el egyszer magát az egyik neves grúz szociáldemokrata. 
Az anyjának hamar eljárt a keze. A csenevész fiúcskát ráadásul az apja is verte, amikor éppen otthon volt. Később Sztálin okulásul elmondta saját gyerekeinek, hogy a szülei verték őt.