Ki a gazdag, ki a szegény? - a kesernyés humor tükrében

          Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre
7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
          Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?

 - Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
          Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: - Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

A pedagógus jogok világnapjára a humor tükrében - október 5.

    

      Vizsgán a diák nem tud semmit. Kérdések jönnek-mennek, mire végül:
- Professzor Úr, ne haragudjon, de én már azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány.
- Akkor menjen ki a WC-be és nézze meg.
Emberünk ajtó felé el, de onnan még visszafordult: - De professzor úr, melyik WC-be menjek?
Átengedték.

          Levelező tagozat az egyetemen. Az előadó professzor rendőrviccet mesél, nagy sikerrel. A vicc után azonban feláll egy hallgató. - Kérem, azért ez már mégis csak sok!!!! Én rendőr vagyok!
- Nem baj, fiam, akkor magának elmondom még egyszer.

Töki pompos (Langalló)

HOZZÁVALÓK

• 2,5 dkg élesztő
• tej
• cukor
• 50 dkg liszt
• 2 db burgonya
• 1 ek étolaj
• só
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 pohár tejföl
• 2 fej vöröshagyma
• bacon (vagy angolszalonna)
• sajt

ELKÉSZÍTÉSE

Az élesztőt langyos tejben, kis cukorral felfuttatjuk. A lisztbe fészket készítünk, belerakjuk az áttört főtt krumplit, az élesztőt, az olajat, megsózzuk ízlés szerint. Langyos vízzel rugalmas tésztát készítünk, jól kidolgozzuk.

Langyos helyen kétszeresére kelesztjük, majd enyhén kiolajozott tepsibe tesszük,és kb. 1-1,5 cm vastagra nyújtjuk.

200 fokon elősütjük kb. 8-10 perc alatt. A félig kész pompost kivesszük, tetejére 1 kanál liszttel és a lereszelt fokhagymával elkevert tejfölt kenjük, majd rászórjuk a szeletelt vöröshagymát, a kockára vágott húsos szalonnát és a durvára reszelt sajtot.

A megdíszített pompost visszahelyezzük a sütőbe, és kb. 5 percig tovább sütjük, amíg a kenyértészta készre sül, valamint a teteje megpirul.

Mexikói falfestmény díszíti a Keleti pályaudvari metrómegállót

       Julio Carrasco Bretón mexikói képzőművésznek, a falképfestészet egyik meghatározó alakjának színes muráliája díszíti a Keleti pályaudvar metróállomását.

            A mexikói nagykövetség, valamint Julio Carrasco Bretón festőművész felajánlásával tekinthetik meg a metróállomáson áthaladó utasok a 2-szer 6 méteres, A mexikói textilkézművesek képzeletvilága című színes falfestményt - közölte a mexikói nagykövetség. A nagyméretű képen a művész a különböző etnikai csoportok jellegzetes formakincseinek megjelenítésével mutatja be a mexikói textilkézművesség színes palettáját. Az alkotáson láthatók például huipilek (női bennszülöttek által viselt hagyományos bő szabású tunikák), jorongok (férfi tunikák), terítők, ponchók és szőnyegek. A festményt a művész idén februárban a Budapesti Történeti Múzeum Budapest Galériájában tartott kiállítása keretében Budapest városának adományozott.

            A festmény különlegessége, hogy itthon elsőként képviseli a nemzetközi népszerűségnek örvendő, Magyarországon kevésbé ismert mexikói muralista festészetet. A képet a Mexikói Köztársaság különböző államai mesterembereinek képzeletvilága ihlette meg. Átfogja a mexikói textilkézművesség színes palettáját, a képen látható huipilek, jorongok, terítők, ponchók, és szőnyegek a különböző etnikai csoportok jellegzetes kifejezési formáit mutatják be.

            Julio Carrasco Bretón, mexikói festő és muralista 1950-ben született Mexikóvárosban. A mexikóvárosi Nemzeti Autonóm Egyetemen (UNAM) szerzett diplomát vegyészmérnöki szakon: ezeknek a tanulmányoknak később hasznát vette a különböző festészeti technikák alkalmazásánál. Ugyanaz a Lino Picaseño y Cuevas, legendás mexikói festő és építész volt a mestere a San Carlos Képzőművészeti Főiskolán, aki Diego Rivera utait is egyengette. 1973-tól számos egyéni és kollektív tárlaton mutatták be képeit, amelyeket megtalálhatunk a világ 19 múzeumában. Az utóbbi időben felváltva Párizsban és Mexikóban dolgozik; litográfiái a párizsi Atelier Bramsen és a mexikóvárosi Mario Reyes stúdióban készülnek. Julio Carrasco művészi karrierjére több hatás nyomja rá a bélyegét a prehispán művészektől kezdve a Nagy muralistákig, Diego Rivera, David Alfaro Siqueiros, José Clemente Orozco és Rufino Tamayo képei.

            Julio Carrasco több mint 50 falfestményt készített, általában egyetemek, önkormányzati hivatalok, állami és privát kulturális intézmények számára, amelyek Mexikóban, Spanyolországban, Olaszországban, Kanadában és számos más országban találhatóak. A megbízó intézmények között megemlíthetjük a mexikóvárosi San Lazaró-i Legfelsőbb Bíróságot, a Parlament Alsóházát, a Monterrey-i Polgármesteri Hivatalt. Bulgáriában a szófiai Képzőművészeti Akadémia is megbízta egy murál elkészítésével.

            Absztrakt geometrikus vásznainak témaválasztása sokoldalú, többek között a filozófia, a mitológia és a környezetvédelem problémáit ábrázolják, képei gyakran erős szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot. “Az intellektus epopeája” című falfestményt Párizsban készítette, Genfben állították ki az WIPO székházában (World Intelectual Property Organization). Itt egy speciális, egyéni technikát alkalmazott, amelyet isoplasztikának nevezett el, szilikon és márványpor keverékéből álló alapon dolgozott. Az így készített falfestmény felgöngyölíthető és bárhová elszállítható. Valójában tehát egy akrolfestékkel készült táblaképről van szó, amely egyelőre vandálbiztos felületen, a metróállomás pénztára fölött kapott helyet. (Forrás: Richpoi Hírek, 2015.)

A lengyel csapatok elfoglalták a Csehszlovákiához tartozott Teschent (Český Těšínt) ­– 1938. október 2.

A történelem iránt érdeklődő olvasóimnak egy újabb csemegével szolgálok. És még magyar vonatkozása is van!
Ami erről eddig a köztudatban szerepelt: 1938. szeptember 30-án sikerült diplomáciai eszközökkel, négyhatalmi megállapodással (közülük három győztes az I. világháborúban!!!!), Hitler, Mussolini (Olaszország miniszterelnöke), Daladier (Franciaország miniszterelnöke) és Chamberlain (Nagy-Britannia miniszterelnöke) által aláírt Müncheni egyezménnyel elérni a Szudétavidék Németországhoz való csatolását. A német csapatok másnap, október 1-én bevonultak az engedélyezett területre. 

És ami a történelemkönyvekből kimarad: A müncheni egyezmény nem teljesítette Magyarország és Lengyelország Csehszlovákiával kapcsolatos kérelmét, bár ezt Mussolini nagyon támogatta. Amíg Németország esetében a terület azonnali átadása mellett döntöttek, a magyar és a lengyel kormányt arra szólították fel, hogy kezdjék meg a közvetlen tárgyalásokat Csehszlovákiával a vitás kérdések rendezése céljából. A lengyel kormány mélyen meg volt sértve, hogy őket, mint nagyhatalmat meg sem hívták a müncheni konferenciára, s nélküle döntöttek. A négyhatalmi határozatot nem vette figyelembe, hanem már szeptember 30-án ultimátumszerűen követelte Prágától az I. világháború utáni vitás területek azonnali átadását. A csehszlovák kormány engedett az erőszaknak, és október 1-én válaszjegyzékben tudatta "kész azonnal megkezdeni a terület átadásának lebonyolítására vonatkozó megbeszéléseket". A lengyelek azonban tárgyalásokba nem voltak hajlandóak belemenni, a lengyel katonák másnap (október 2-án) átlépték Csehszlovákia–Lengyelország - a valamikori antant - által kijelölt határát, és elfoglalták Český Těšínt (német neve: Teschen) és környékét, valamint a Tátra néhány részét. Ez jogos területszerzés volt? Akkor a II. világháború utáni határrendezéskor miért lett újra Csehszlovákia része? Vagy nem ugyanott lett kijelölve a határ? (Érdekes kérdés még az is, hogy ez a rész kb. egy év múlva - Lengyelországnak a németek, szlovákok, a szovjetek és a litvánok által történt felosztása után - hová került, a Cseh-Morva Protektorátushoz, vagy maradt az elfoglalt Lengyelország része – eddig nem sikerült kiderítenem. Ha valaki tud segíteni, megköszönném.) Az Imrédy-kormány a lengyelek tanácsa, biztatása és sikere ellenére sem merte ugyanezt a lépést megtenni. A magyar kormány tisztában volt azzal, hogy Magyarország földrajzi, politikai és katonai helyzete, valamint a követelt terület nagysága nem hasonlítható a lengyelekéhez.

Teschen ma kettéosztott határváros (Český Těšín ill. Cieszyn), melyet az Olše (Olza)-folyó választ ketté. Az évszázadok folyamán híres volt nemzeti és kulturális sokféleségéről, főképpen német, lengyel, és zsidó közösségek éltek itt (és nem cseh!!), de az Osztrák–Magyar Monarchia idején kisebb magyar közösség is lakott a városban. 1920-ban 35.790 lakosa volt.

         És bármilyen hihetetlennek tűnik, de volt időszak, amikor a Magyar Korona része volt. Például, ha Mátyás országának térképén keressük, akkor az északi tartományban Boroszlót (ma: Wroclaw - Lengyelország), Ratobort (Raciborz - Lengyelország) megtaláljuk. És ettől délre feküdt a Tescheni hercegség. Az I. világháború után mind a csehek, mind a lengyelek igényt tartottak az előtte az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területre, a lengyelek el is foglalták.

          A frissen összetákolt Cseh-Szlovákia (akkori helyesírással) - kihasználva Lengyelország nehéz helyzetét, mivel az a Vörös Hadsereggel háborúzott, hogy független lehessen Szovjet-Oroszországtól - elfoglalta a Cieszyni Szilézia nyugati részét (Zaolzie), ahol többségében lengyelek éltek. A keleten kritikus helyzetben lévő lengyel kormány az antant segítségét kérte. A Spába utazó Wladyslaw Grabski lengyel miniszterelnököt azonban az antant vezetői nem szövetségesnek kijáró fogadtatásban részesítették, hanem kikötötték, hogy csak akkor segítenek nekik fegyverszünetet kötni, ha elfogadják a határok kérdésében a világháborúban győztes országok küldötteiből álló Legfelsőbb Tanács döntését. A lengyel miniszterelnök kényszerből belement az alkuba. Így az antant jelölte ki a lengyel-csehszlovák határt a vitás területeken: Osztrák-Sziléziában és a Magyar Királyság északi területén Szepesben és Árvában anélkül, hogy népszavazást szervezett volna, amint azt a lengyelek kérték.

        Az "egyezség" eredménye a lengyeleknek határozottan nem kedvezett: Lengyelország 1009 km2-t kapott 145.241 lakossal, a franciák kedvence, Csehszlovákia pedig 1269 km2 területet 286.000 lakossal, az értékes iparvidékkel és a karwini szénbányákkal. A környék "fővárosából" Lengyelország kapta a nagyobbik részt, a csehek pedig megkapták a vasútállomást és a külvárost. A lengyelek - tekintettel a kritikus lengyel–szovjet front hadászati helyzetére - kényszerűen beleegyeztek ebbe az elosztásba. Az osztozkodás lezárulásával Lengyelország területe 388 634 km², (ezzel az akkori Európa 6. legnagyobb országa), lakossága pedig az 1922-es népszámlálás szerint 27,2 millió fő, 1939-ben, a második világháború kitörése előtt már 35,1 millió fő lett. 

Előzmények 

Szudétavidék (csehül: Sudety; csehül pohraniční území; németül: Sudetenland, lengyelül: Kraj Sudetów) néven nevezték Csehország azon határvidékeit, ahol a német lakosság volt többségben.

A történelem színpadán a 20. században nőtt meg a jelentősége, mivel az első világháború után nagyszámú német kisebbség (majdnem 3,5 millió) került Csehszlovákia határain belülre. A németek által lakott határvidéken a lakosság elsősorban passzív ellenállással vette tudomásul a cseh-szlovák csapatok megszállását. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia viszonylag demokratikus berendezkedésű ország volt, Németország fokozatos katonai és gazdasági erősödésével a csehszlovákiai németség kisebbségi jogainak érvényesítése mellett, a külső, németországi propaganda hatására is önrendelkezési jogokat kívánt, ill. az anyaországhoz való csatlakozásra törekedett.

A Német Birodalom céljai közé tartozott Csehszlovákia szétverése, lehetőleg békés eszközökkel, mivel a háborúra még nem volt ereje. Ennek vált kiszolgálójává az 1935-ben a német pártok egyesítésével létrejött Szudétanémet Párt Konrad Henlein vezetésével. 
A német követelések növekedése és a helyzet csehszlovák kormány általi rossz kezelése azt eredményezte, hogy több helyütt atrocitások történtek. A németek, magyarok, lengyelek védelmére hivatkozva egy négyhatalmi találkozót szerveztek Münchenben, hogy a Csehszlovákiának ítélt területen a kisebbségek mostoha helyzetét rendezzék.

És miután 1938. szeptember 30-án sikerült megegyezni a német lakosságú Szudétavidék Németországhoz való csatolásáról, másnap a német csapatok – a helyi lakosság éljenzése közepette – bevonultak az engedélyezett területre.

Hitler tehát mást nem tett, mint érvényesítette a nemzeti önrendelkezés Wilson amerikai elnök által meghirdetett elveket, amit az akkori három vezető nagyhatalom is támogatott. De ezzel nem elégedett meg, hanem a Szudétavidék elfoglalása után 1938 novemberében még néhány kompenzáció nélküli annexiót is végrehajtott (Krems, Domažlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre). Miután Hitler látta, hogy a nyugati hatalmak szabad kezet adnak neki, 1939 márciusában magához hívatta a szlovákok vezetőit. Velük megegyezett, hogy a Honfoglalástól a trianoni diktátumig terjedő ezer éven át Felvidéknek nevezett (a diktátum után, az akkor még csak 19 éve Szlovákiára átkeresztelt) terület függetlenségét kikiáltsák (március 14.). Egy nappal később Cseh- és Morvaország maradékát Németország annektálta. (1937 őszén Hitler Darányi miniszterelnöknek Berlinben még a teljes Szlovákiát és Kárpátalját ígérte Magyarországnak, ha együttműködik vele Csehszlovákia ellen!)

Az idősek világnapjára - október 1.

            Az ENSZ közgyűlése 1991-ben október 1-jét Az idősek világnapjává nyilvánította. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet. Éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek –önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

            Vavyan Fable szavaival vigasztalok minden kedves időskorú olvasómat:

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai – szeretet... – megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak."

Mivel az önirónia nagyon fontos, néhány viccel kedveskedem blogom látogatóinak:

Idős házaspár üldögél házuk verandáján. Megszólal az öregúr: -Most előveszek egy nagy adag fagylaltot a hűtőből. Kérsz te is?
-Én csak egy kis adagot - válaszolja a felesége -, de önts rá csokoládészirupot! Nem akarod felírni? Tudod milyen feledékeny vagy.
-Dehogyis! Észben tartom. Kis adag csokoládésziruppal.
-Igen, és dióreszelékkel. Nem felejted el?
-Persze, hogy nem!
-És tegyél egy szem cseresznyét a tetejére! Biztos vagy benne, hogy nem felejted el?
-Dehogyis, Márta!
Az elkövetkező tíz percben kihallatszik a verandára, hogy a férj ügyködik a konyhában. Végül megjelenik két tányér sonkás tojással.
-Ugye megmondtam, hogy írd fel! –sóhajt az asszony -Hát nem elfelejtetted a pirítóst?

Egy nyugdíjas megkapja élete legelső golfszerelését.

- A labdát úgy kell ütni, hogy afelé a zászló felé menjen - mondja az edző.

A nyugdíjas nagyot üt a labdába. Az végigrepül a pálya felett, és a lyuk előtt két centivel ér földet.

- És most mit csináljak? - kérdi a nyugdíjas az elképedt edzőtől.

- Most bele kell találnia a lyukba.

Mire a nyugdíjas dünnyögve: - Ezt előbb is mondhatta volna...

Egy utazási iroda előtt álldogál egy idős férfi és egy idős asszony, a kirakatot nézegetik.

Az iroda vezetője felnéz a papírjaiból, meglátja az idős párt. Megesik rajtuk a szíve, és beinvitálja őket az irodába.

- Feltételezem, hogy az önök kis nyugdíjából nemigen engedhetnek meg maguknak egy külföldi utat, ezért úgy gondoltam, hogy cégünk most egy rendkívüli akció keretében megajándékozza önöket egy tengerparti nyaralással, és nem fogadunk el semmilyen elutasítást.

Az öregek természetesen örömmel elfogadták az ajánlatot. A főnök az egyik alkalmazotthoz fordult, és azonnal foglaltatott nekik egy ötcsillagos hotelben szállást és repülőjegyet.

Egy hónap elteltével megjelenik az idős hölgy az utazási irodában. Kedvesen fogadják.

- Milyen volt az utazás?

- Köszönöm, minden nagyon tetszett. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki volt az az öregúr, akivel meg kellett osztanom a szobámat?

Két nyugdíjas találkozik tavasz táján egymással. Azt mondja az egyik: –Szervusz komám Ugye Te is alig várod már a nyarat? Akkor legalább az életszínvonalunk 50 %-al jobb lesz!

–Hogyhogy!?!?

–Úgy, hogy télen fáztunk is és éheztünk is, de nyáron csak éhezünk!!

Két nyugdíjas férfi beszélget:

- Emlékszel, mikor sorkatonák voltunk, brómot raktak a teánkba, hogy ne legyünk kanosak.

- Igen - de semmi hatása nem volt!

- Akkor még nem. Most kezd hatni...

Két nyugdíjas férfi beszélget:

- Te mit választanál: a szexet vagy a karácsonyt?

- A karácsonyt.

- És miért? A szex már nem tetszik?

- Tetszeni tetszik. De karácsony sűrűbben van.

Ketten beszélgetnek:

- Te mit csinálsz, ha nyugdíjba mész?

- Az első héten még csak üldögélek a hinta székben.

- És aztán?

- Szép lassan elkezdek hintázni.

A nyugdíjas arra ébred, hogy betörő járkál a lakásában.

- Segítség! – kiabál.
- Ne csapjon zajt – csitítja a betörő. - Nekem csak pénz kell.
Mire a nyugdíjas: - Ja, az más. Akkor keressünk együtt, mert az nekem is kellene...

- Jegyeket, bérleteket kérem!

- Én már elmúltam hetven éves.

- Tudja ezt valamivel igazolni?

- Persze. Ha fiatalabb lennék, fellökném magát és elszaladnék.

Állatok világnapjára - október első vasárnapja

Jegesmedvék

  

A Szovjetunióban bevezetik a forradalmi naptár használatát - 1929. október 1.

          Az arab tavasz kapcsán nap mint nap hallunk a diktátorokról. Szerény véleményem szerint ezek a mai kis területeket birtokló vezérek még csak nem is jelenthetnének Sztálinnak, aki a fél világot úgy ugráltatta, ahogy éppen bolsevik kedvének jól esett.

Az erőskezű kormányos c. plakát 1938-ból
Érdekességként bemutatom, Horthy Miklósról is készült hasonló hajókormányos-kép. Horthy tengernagy volt, akkoriban egy másodrangú flottát irányított, majd egy kis, megalázott országot, Sztálin ezzel szemben az egész világot kormányozta! Bár mindkettő erőt sugároz, a különbség kiválóan látszik a két plakáton!

Sztálin magánmozija

A Sztálin által szervezett filmvetítések voltak a legfőbb intellektuális kikapcsolódásai a Szovjetunió legfőbb vezetőinek, akiket Kun Miklós így jellemez: „ezeknek a szinte kivétel nélkül félművelt, iskolázatlan embereknek”.

De ezeken a vetítéseken nem csak a sztahanovistákról szóló sematikus szovjet alkotásokat vagy polgárháborús hősi filmeposzokat nézték szívesen; jobban kedvelték a színes nyugati filmvígjátékokat. Sztálin nemegyszer idegesen abbahagyatta a vetítést, még akkor is, ha csak neki nem tetszett a film. Gyakran megesett az is, hogy a kötelező híradópenzum után a Kreml ura elérzékenyülten hajnalig akarta nézni a sekélyes hollywoodi történeteket. Ilyenkor a legfőbb vezetőknek végig ott kellett rostokolniuk mellette. A hosszúra nyúló vetítés alatt a tekintélyes politikusok hangosan, elismerő ámulattal ismételgették Sztálin aranyköpéseit, sőt néha gesztusait és a hanglejtését is utánozták. A diktátor ezt nagyon élvezte. Még a második világháború alatt is rendszeresen folytatódtak ezek a zártkörű filmesték. Sztálin változatlanul sok időt vesztegetett kedvenc „limonádé-filmjeire”. A háború után Németország megszállt keleti zónájából beszerezték a göbbelsi filmipar darabjait. Nagyon tetszett neki, hiszen kísértetiesen hasonlítottak a szovjet szocialista realista alkotásokra.

A mindig merénylettől rettegő Sztálin – ritka kivételtől eltekintve – nem engedélyezte, hogy a nyugati filmek vetítésénél szinkrontolmácsok dolgozzanak. Ezért Bolsakov, aki egyetlen idegen nyelvet sem tudott, viszont kiváló memóriája volt, előre betanulta a párbeszédeket. Amikor pedig a fordítás nem jutott az eszébe, inkább rögtönzött, mintsem hallgasson.

A Kreml főgépészi pozíció olyan fontos tisztség volt, hogy az illető miniszteri rangban volt!  Eleinte ezt a tekintélyes Kína- és Mongólia-szakértőből filmfőigazgatóvá avanzsált régi bolsevik párttag, Borisz Sumjackij töltötte be. Utána a politikai rendőrségtől érkezett, közismerten primitív Szemjon Dukelszkijt, majd Ivan Baskovot, a szovjet kormányfő apparátusának gazdasági irányítóját bízta meg Sztálin e bizalmi állásra.

Sztálin új időszámítása

Hevesi Gyula magyar mérnök-közgazdász volt az egyik életre keltője a hatnapos hétnek (sesztyidnyevka). Szerinte a szovjet hatóságok az ateista kampány hevületében eredetileg főleg azért iktatták ki a vasárnapot (vagyis a hetedik napot) a naptárból, hogy a dolgozó emberek ne látogathassák a miséket. Az egymást követő napok egytől ötig számot viseltek, a hatodik neve a szünnap volt. De a pihenőnap az egyes intézményeknél más-más napra esett. Eleinte látványosan emelkedett a termelés, de később – a nagy kavarodás miatt – lassulás váltotta fel. A lakosságra pedig rossz hatással volt, hogy vasárnaponként nem tudott együtt pihenni a család. A szovjet kormány végül visszaállította a hétfőtől szombatig tartó hagyományos munkahetet. Sokak bánatára az öt munkanapból így ismét hat lett!