Az arab tavasz kapcsán nap mint nap hallunk a diktátorokról. Szerény véleményem szerint ezek a mai kis területeket birtokló vezérek még csak nem is jelenthetnének Sztálinnak, aki a fél világot úgy ugráltatta, ahogy éppen bolsevik kedvének jól esett.
Az erőskezű kormányos c. plakát 1938-ból
Érdekességként bemutatom, Horthy Miklósról is készült hasonló hajókormányos-kép. Horthy tengernagy volt, akkoriban egy másodrangú flottát irányított, majd egy kis, megalázott országot, Sztálin ezzel szemben az egész világot kormányozta! Bár mindkettő erőt sugároz, a különbség kiválóan látszik a két plakáton!
Érdekességként bemutatom, Horthy Miklósról is készült hasonló hajókormányos-kép. Horthy tengernagy volt, akkoriban egy másodrangú flottát irányított, majd egy kis, megalázott országot, Sztálin ezzel szemben az egész világot kormányozta! Bár mindkettő erőt sugároz, a különbség kiválóan látszik a két plakáton!
Sztálin magánmozija
A Sztálin által szervezett filmvetítések voltak a legfőbb intellektuális kikapcsolódásai a Szovjetunió legfőbb vezetőinek, akiket Kun Miklós így jellemez: „ezeknek a szinte kivétel nélkül félművelt, iskolázatlan embereknek”.
De ezeken a vetítéseken nem csak a sztahanovistákról szóló sematikus szovjet alkotásokat vagy polgárháborús hősi filmeposzokat nézték szívesen; jobban kedvelték a színes nyugati filmvígjátékokat. Sztálin nemegyszer idegesen abbahagyatta a vetítést, még akkor is, ha csak neki nem tetszett a film. Gyakran megesett az is, hogy a kötelező híradópenzum után a Kreml ura elérzékenyülten hajnalig akarta nézni a sekélyes hollywoodi történeteket. Ilyenkor a legfőbb vezetőknek végig ott kellett rostokolniuk mellette. A hosszúra nyúló vetítés alatt a tekintélyes politikusok hangosan, elismerő ámulattal ismételgették Sztálin aranyköpéseit, sőt néha gesztusait és a hanglejtését is utánozták. A diktátor ezt nagyon élvezte. Még a második világháború alatt is rendszeresen folytatódtak ezek a zártkörű filmesték. Sztálin változatlanul sok időt vesztegetett kedvenc „limonádé-filmjeire”. A háború után Németország megszállt keleti zónájából beszerezték a göbbelsi filmipar darabjait. Nagyon tetszett neki, hiszen kísértetiesen hasonlítottak a szovjet szocialista realista alkotásokra.
A mindig merénylettől rettegő Sztálin – ritka kivételtől eltekintve – nem engedélyezte, hogy a nyugati filmek vetítésénél szinkrontolmácsok dolgozzanak. Ezért Bolsakov, aki egyetlen idegen nyelvet sem tudott, viszont kiváló memóriája volt, előre betanulta a párbeszédeket. Amikor pedig a fordítás nem jutott az eszébe, inkább rögtönzött, mintsem hallgasson.
A Kreml főgépészi pozíció olyan fontos tisztség volt, hogy az illető miniszteri rangban volt! Eleinte ezt a tekintélyes Kína- és Mongólia-szakértőből filmfőigazgatóvá avanzsált régi bolsevik párttag, Borisz Sumjackij töltötte be. Utána a politikai rendőrségtől érkezett, közismerten primitív Szemjon Dukelszkijt, majd Ivan Baskovot, a szovjet kormányfő apparátusának gazdasági irányítóját bízta meg Sztálin e bizalmi állásra.
Sztálin új időszámítása
Hevesi Gyula magyar mérnök-közgazdász volt az egyik életre keltője a hatnapos hétnek (sesztyidnyevka). Szerinte a szovjet hatóságok az ateista kampány hevületében eredetileg főleg azért iktatták ki a vasárnapot (vagyis a hetedik napot) a naptárból, hogy a dolgozó emberek ne látogathassák a miséket. Az egymást követő napok egytől ötig számot viseltek, a hatodik neve a szünnap volt. De a pihenőnap az egyes intézményeknél más-más napra esett. Eleinte látványosan emelkedett a termelés, de később – a nagy kavarodás miatt – lassulás váltotta fel. A lakosságra pedig rossz hatással volt, hogy vasárnaponként nem tudott együtt pihenni a család. A szovjet kormány végül visszaállította a hétfőtől szombatig tartó hagyományos munkahetet. Sokak bánatára az öt munkanapból így ismét hat lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése