A lakáskultúra napjára - június első szombatja. Lehet választani!

Trianon számokban

Ország	Terület (km2)	Terület (%)	Lakosság (fő)	Lakosság (%)	Ebből nem "államalkotó" (fő)	Ebből magyar és horvát (fő)
A Szent Korona országai vagy Magyar Királyság (Magyarország és Horvát-Szlavónország együtt)	324.411	100	20.886.487	100	9.183.558	11.702.929

A Szent Korona országaiból	Terület (km2)	Terület (%)	Lakosság (fő)	Lakosság (%)	Ebből nem "államalkotó" (fő)	Ebből magyar (fő)
Magyarország	282.870	87,195	18.264.533	87,45	8.310.363	9.954.170

A Történeti-Magyarországtól elcsatolt területek	Terület (km2)	Terület (%)	Lakosság (fő)	Lakosság (%)	Ebből nem "államalkotó" (fő)	Ebből magyar (fő)
Erdély, Máramaros, Partium, Kelet-Bánság (Romániához)	103.093	31,78	5.265.000	25,21	2.465.000	1.664.000
Drávaköz, Bácska, Nyugat-Bánság Muraköz, Muravidék és Horvát-Szlavónország (a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz /Jugoszláviához)	62.092	19,14	4.122.000	19,735	1.366.000	562.000
Felvidék, Kárpátalja, Csallóköz (Csehszlovákiához)	61.633	18,9	3.576.000	17,12	1.874.000	1.072.000
Őrvidék (Ausztriához)	4.020	1,24	358.000	1,714	126.000	26.000
Árva és Szepes vármegyék részei (Lengyelországhoz)	589	0,18	24.000	0,115	9.000	1.000
Fiume (Fiume Szabad Államhoz, majd Olaszországhoz)	21	0,000065	50.000	0,239	22.000	7.000
A birtokló országokhoz együttesen	231.448	71,345	13.395.000	64,13	5.862.000	3.332.000
A maradék Csonka-Magyarország	92.963	28,655	7.516.000	35,87	798.000	6.718.000

A megjelent Trianon Trilógiám egyik táblázata
Trianon könyveimet ajánlom szíves figyelmetekbe:

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, 
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! 
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! 
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! 

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, 
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, 
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, 
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! 

Majd nemes haraggal rohanunk előre, 
Vérkeresztet festünk majd a határkőre 
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! - 
Szembeszállunk mi a poklok kapuival! 

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, 
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ 
Teljes egészében, mint nem is oly régen 
És csillagunk ismét tündöklik az égen. 

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, 
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk! 
Felhatol az égig haragos szózatunk: 
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk. 

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, 
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! 
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: 
Nem engedjük soha! soha Árpád honát! 
(1922 első fele)

2019. tavaszán megjelent könyvem:

Kiállítás és könyvbemutató a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Nagykőrösön, 2022. június 1.

 

Reprezentatív, szép kiállítás nyílt Nagykőrösön a Teleki Sámuel Kulturális Egyesület és a Nagykőrösi Arany János Kulturális Közpon rendezésében a Nemzeti Összetartozás Napja tiszteletére. Az érdeklődők teljesen megtöltötték a Kulturális Központ kiállítótermét, a Rácz József Galériát. A kőrösieken kívül Kecskemétről, Ceglédről, Kiskunhalasról, Szegedről, Tiszafüredről, Debrecenből, Budapestről, sőt Németországból is több érdeklődő is érkezett.

     A vendégeket a rendezők nevében Juhász Nándor a Kulturális Központ igazgatója üdvözölte, majd a város nevében Nagy Balázs alpolgármester köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy Trianon örök fájdalmán túl ma már a jövőbe kell tekintenünk, és biztosítanunk kell az átjárhatóságot a határon túlra szakadt magyarok és az anyaország között. Ennek megvalósítását célozta meg az Országhatártúra mozgalom, amely azonkívül, hogy a múlt emlékeinek a megőrzésére törekszik, a jelent és a jövőt is szolgálja: megismertet a Történeti-Magyarország földrajzi és történelmi nevezetességeivel, segíti a turizmust, új barátokkal hoz össze stb.

     Földi László országgyűlési képviselő szép idézetekkel indított megnyitó beszédében az összetartozás fontosságáról szólt. 2015-ben a Kéktúra mintájára Batár Zsolt Botond által alapított Országhatártúra mozgalom ezt az összetartozást hozza elérhető távolságba. A kiállított csodálatos fotók megelevenítik a gyönyörű területeket, igazolva hogy a Kárpát-medence nem szétválaszt, hanem összeköt. Az előadó érzelemtől fűtött beszédében emlékezett azokra a magyarokra is, akik az elmúlt több mint száz év alatt – sokszor a zsarnokság igája alatt is –, meg tudták őrizni magyar nyelvüket és hitüket. Wass Albert szerint kétféle ember van. Az egyik karddal, a másik ekével faragja a világot. Maradandót mindig a második csoport alkot.

     Batár Zsolt Botond a Teleki Sámuel Kulturális Egyesület ügyvezető elnöke a magyarság egyik legfontosabb megemelékezésének nevezte a Nemzeti Összetartozás Napját. Élményszerűen elevenítette fel a kiállítás és könyvbemutató gondolatának a megszületését, amely jól egészíti ki a már hagyományos június 3-i megemlékezést a református templomkertben elhelyezett kopjafánál. Szólt az Erdélyt és a Kárpátalját járók nehézségeiről és méltatta a székely Határjáró Egyesület eddig megjelent négy útikönyvét

 és az öt tablójukon látható gyönyörű képeket, valamint bemutatta saját hat tablóját a Tisza bánáti és a Duna Vaskapu környéki nevezetességeiről. Ezután meleg szavakkal emlékezett meg a néhai debreceni Botos Lajos hazafiságáról és a kiállításon látható országos hírű Trianon képeslap gyűjteményéről.

     Szűcs M. Sándor 2018 óta járja autóstoppal a Kárpát-medencét. Először a mai Magyarországot, majd a Történeti-Magyarországot járta körbe. Összesen 180 000 kilométeren stoppolt. Ahogyan elmondta, sehol nem volt problémája magyar mivoltával, mindenütt segítségben részesült. Befejezésül a Bibliát idézte ,,Gondja van az úton (az Úrnak), amerre jártok.”

     Utolsóként dr. Cserhalmi Dorottya mutatta be ,,Nyomkeresés a Magyar Királyság határán Ausztriában” című könyvét és a kiállításon látható tablóit. Ez az Országhatártúra mozgalom első megjelent könyve, amelyet sok másik követ majd. A szerző kedves szerénységgel mesélte a bejárások során szerzett élményeit. Szólt az Őrvidék (osztrák neve: Burgenland) templomairól, várairól, kastélyairól, emlékműveiről, szobrairól, határköveiről és az ott élő emberekről, akik között sajnos mára már kevés a magyar.

     Az Országhatártúra mozgalom alapításakor kiírásra került, hogy aki valamelyik határszakaszt feldolgozza és a bejárását a nagyközönség számára is elérhetővé teszi útikönyv formában, azt a határszakaszt róla nevezik el. Ezért a jelen lévők az OHT 82-es határszakaszát – mely a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság között húzódott a mai Ausztria területén – közfelkiálítással Cserhalmi Dorottya útvonalnak nevezték el.

     A rendezvény a kiállítás megtekintésével, dedikálással, és az előtérben a büféasztal mellett érdekes beszélgetésekkel zárult.

Szigeti Márta

(Fotó: Vincze Miklósné Fricska Erika)

A közönség egy része:

Államférfiak, történészek a trianoni békediktátumról

Dempsey, angol történész a wilsoni 14 pont magyarországi fogadtatásáról:

„Amikor Magyarország magához tért a vereség döbbenetéből, amely vereség akkor következett be, amikor seregei még kielégítő sikerrel harcoltak a harctereken és határai érintetlenek voltak – bizonyos fokú optimizmussal várta a béke korszakát. Hitét elsősorban Wilson elnök Tizennégy Pontjára alapította, továbbá az angol nép igazságérzetére … Wilson elnök neve, valamint az ő Tizennégy pontja a népek önrendelkezési jogával és az annexiók elvetésével hangzott minden ajkon. … Megrendítő hittel kapaszkodtak e szalmaszálba.”

Aldo Dami, francia történész a nemzetiségek beolvasztásáról:

„Ha Magyarország erőszakos beolvasztó politikát akart volna folytatni kisebbségeivel szemben – ez volt mellesleg a francia királyok politikája – erre évszázadokon keresztül bőségesen lett volna ideje. … Franciaország különösképpen ezeréves egyesítési politikájának köszönheti, hogy politikai bukásai után 1815-ben és 1871-ben fennmaradhatott. Magyarországot ezzel szemben 1920-ban megbüntették azért, mert elhanyagolta az egyesítést és hagyta nemzetiségeit saját területén szabadon fejlődni. … Ha valóban elnyomta volna őket, ma nem lennének trianoni határok.”

Temperley, angol történész a magyarországi kommünről:

„Mi sem befolyásolta döntő módon Magyarország határait, mint az 1919 márciusában kitört bolsevik forradalom, amely diktátorként trónra ültette Kun Bélát …”

Eduard Benes, cseh politikus emlékirataiból:

„Mivel láttam a veszélyeket, Párizsban egyedül láttam hozzá a jövő békéjének megalkotásához. Majdnem mindent improvizálva, források és bibliográfia nélkül készítettem.”

Henri Pozzi, francia szakértő, aki jelen volt a tárgyalásokon:

„Az Európa sorsát eldöntő politikusok annyit tudtak Magyarország földrajzáról és történelméről, mint az a tízéves kisdiák, akinek bizonyítványába a magyarországi tanítónő nem írja bele ezt a mondatot: a felsőbb osztályba léphet. Köztük is a legnagyobb tekintély az önmaga által meghirdetett elvekkel is gyakran ellentmondásba keveredő Wilson amerikai elnök volt, aki rendszeresen összetévesztette a szlovákokat a szlovénekkel, s akin az egyre súlyosabb jelekben megnyilvánuló elmebaj ekkorra már annyira elhatalmasodott, hogy ezt diplomatái alig bírták mások előtt titkolni, majd fél év múlva meg is halt. … Pasics, Masarik és Bratinau, de különösen Wilson és Clémenceau olyan játékot játszottak, amely egykor a világtörténelem szégyene lesz. … Annyit tudtak Magyarország földrajzáról és történelméről, mint egy 10 éves kisdiák. Benes a legszörnyűbb földrajzi, néprajzi ostobaságokat is könnyed mosollyal adta elő. Senki nem kérdezett, mert mindenki félt, hogy valós vagy színlelt tájékozatlansága kiderül, így esetleg nem tud eleget tenni megbízóik által koreografált véres színjátéknak.”

André Tardieu háromszoros francia miniszterelnök a La paix című könyvében:

„Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében.”

Tomás Garrigue Masaryk Csehszlovákia első elnöke:

„Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között.”

Veterlé abbé 1921. június 17-én a francia képviselőházban kijelentette:

„Bizonyos vagyok benne, hogy népszavazás esetén sem a csehek, sem a románok, sem a szerbek nem kapták volna meg a szükséges szavazatok egyharmadát sem.”

Lord Mattisone miniszter mondta később az angol felsőházban mentegetőzésként:

„Uraim! Én vagyok az egyetlen miniszter, aki részt vettem a békeszerződések tárgyalásánál és aláírásánál. Foch francia tábornagy győzött meg mindannyiunkat, hogy Csehszlovákia határait így kell meghúzni, mert ez erős németellenes bástyát jelent Európa szívében. Ezért a nagy érdekért, nagy igazságért kellett tisztán magyar területeket adni Csehországnak, és ezért kellett megbocsátani Románia árulását. Trianon diktátuma, tehát nem a »magyar bűnök« miatti büntetés volt.”

David Lloyd George brit miniszterelnök a béketárgyalások végső stádiumában meglehetősen kemény szavakkal fejezte ki kétségeit a leendő határokkal kapcsolatban:

„Nem lesz béke Közép-Európában, ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és, hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek, mint egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását”.

Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „A teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.”

Vladimir Iljics Lenin, a Szovjetunió vezetője:
„Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke…ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.”

Cherfis, tábornok, író, Franciaország:

„A trianoni béke, amely tudatlan, sőt talán rosszindulatú politikusok csináltak, valóságos szégyen ránk nézve. Igazságtalan és képtelen intézkedéseket tartalmaz. Magyarország története századokon át tele van dicsőséggel s tudjuk, hogy védőbástyája volt a kereszténységnek a törökök ellen és ezért megérdemelte volna, hogy ne csonkítsák meg. Ezt a békeszerződést meg kell és meg fogják változtatni.”

Herbert Henry Asguit – aki 8 évig volt angol miniszterelnök – 1925-ben mondta:

„Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye.”

Stanley Baldwin (1867–1947) brit miniszterelnök:

„Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.”

Roderick Mac Eachon, a washingtoni Katolikus Egyetem professzora:

„Minden rablásvágy és igazságtalanság közül … Magyarország kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, mely ezer éven át volt a bástyája a kultúrának és a civilizációnak, a szó szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták, s végül területének kétharmad részét odaadták a szomszédos ellenséges nemzeteknek.”

Philipp Marshal Brown, a Princeton Egyetem (USA) professzora:

„Veszélyes dolog a történelmet úgy kiigazítani, hogy népeket és területeket cserélgetünk elvont elméletek alapján. … Magyarországot oly mértékben darabolták fel és csonkították meg, hogy önálló nemzeti életet élnie igen nehéz, hacsak nem lehetetlen.”

Artur Neville Chamberlain angol miniszterelnök:

„A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem.”

Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter:

„Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt, késsel a torkán, egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”

Lord Newton, a brit Lordok Házának tagja, 1921-ben, a trianoni diktátum angol parlamenti vitájában:

„A magyar nagyon önérzetes nép, erős nemzeti és hazafias érzésük van, és nem hiszem, hogy bármibe is könnyen belenyugodnék, amit igazságtalannak tart.”

Asquit brit miniszterelnök a lordok házában 1925. július elején azt mondta:

„Célszerű lenne a békeszerződéseket felülvizsgálni. Az Osztrák–Magyar–Monarchia romjain új államok létrehozásával súlyos és végzetes tévedés történt, revízió szükséges”.

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:

„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”

Maniu román miniszterelnök, az erdélyi románok vezére az 1920-as évek végén kijelentette:

„…az úgynevezett magyar elnyomás alatt nekünk, erdélyi románoknak jobb dolgunk volt, mint most”.

Stipics, a magyarországi szerbek vezére 1925-ben röpiratban tette közhírré:

„Az elmúlt hatesztendős jugoszláv uralom a mi szerbjeinkben kiváltotta a régi magyar uralom utáni vágyakozást.”

Stjepan Radić (Radics István) a Horvát Demokratikus Parasztpárt (HRSS – Hrvatska republikanska seljačka stranka) vezetője 1928-ban mondta a belgrádi Parlamentben: "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi Monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkanizálva, macedonizálva van".

Lord Viscount Rothermere a Daily Mail kiadója és főszerkesztője, 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt – Hungary s Place in the Sun) című cikkében a következőket írta:

„Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést.”

Für Lajos történész, volt magyar honvédelmi miniszter:

„A Trianon után elűzött, beolvasztott, elpusztított emberek és a természetes népszaporulat hiánya, azaz a valóságos és virtuális veszteség arányaiban nagyobb, mint volt a százötven éves török hódoltság alatt. … A határok módosítása nélkül lehetetlen egyesíteni azt, amit határok szabdalnak szét… Ne higgye senki, hogy az Európai Unió mindent megold, … az EU-ban tovább folytatódik szétmorzsolódásunk folyamata. … El kellene indítani valamilyen revíziós mozgalmat. Hiszen ki tudná megmondani, mikor roppan nagyot a ma oly megrendíthetetlennek látszó világhatalmi konstrukció. Készen kellene állni az új helyzetre, nem szabadna beletörődni a pillanatnyilag megváltoztathatatlannak tűnő rendbe.”

Egy nem államférfi és nem történész is közte: Gyurcsány Ferenc, aki 5 évig volt Magyarország miniszterelnöke; 2013. január 21-én (hétfő) a Demokratikus Koalíció (DK) nevű párt komáromi elnökének meghívására a lakossági fórumon mondta: „Trianon jogos volt, a határon túli magyaroknak semmi közük a magyarsághoz, különben se akarjanak beleszólni az ország belügyeibe.”

Felhívom Gyurcsány Ferenc figyelmét az alábbiakra: A magyar nemzetiség az erőszakos reszlovatizáció, elrománosítás, elüldözés, megsemmisítés, áttelepítés, idegen elemeknek a módszeres betelepítése, a statisztikai adatok meghamisítása ellenére is tartja magát. Kilencven év után a mai államhatár mindkét oldalán magyarok élmek:

Magyarország–Ukrajna 94,9%-ban

Magyarország–Szlovákia 86,0%-ban

Magyarország–Szlovénia 49,0%-ban

Magyarország–Románia 46,1%-ban

Magyarország–Szerbia 35,4%-ban

Ez csak egy a sok ékes bizonyíték közül a trianoni békediktátum máig ható igazságtalanságának. (2010-es adat; Kocsis K. számításai szerint).

Francesco Nitti olasz miniszterelnök 1924 szeptemberében:

„Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.”

Francesco Saverio Nitti, az Olasz Királyság miniszterelnöke a trianoni békediktátum aláírásakor (miniszterelnökként regnált: 1919. június 23.–1920. június 15.) "Nincs béke Európában" című művében (megjelent: 1921-ben) Magyarországról a többi között ezt írta:  „Magyarország szenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági megcsonkítást. Ez a szegény ország, amely egykor a civilizációt és a kereszténységet is megmentette, olyan kegyetlen bánásmódban részesült, amelyre nem találni magyarázatot, hacsak nem a szomszédos népek prédára való vágyában és abban a tényben, hogy ezek az alantasabb népek, látván az erősebb legyőzését, teljes tehetetlenségre kívánták kárhoztatni. Tényleg semmivel sem lehet igazolni azokat az erőszakos rendszabályokat és azt a kizsákmányolást, amely magyarföldön történt. Ami Magyarországon a román megszállás során lefolyt, a rendszeres rablást és rombolást sokáig igyekeztek titkolni. A háború után Magyarországtól mindenki áldozatot kívánt és nem akadt senki, aki érdekében egy békülékeny, jó szót szólt volna... Valamennyi hadviselő állam közül talán Magyarország az az ország, amely lakosságának számához viszonyítva a legtöbb halottat vesztette: a Habsburg-monarchia tudta, hogy számíthat a magyarok hősiességére s a legvéresebb vállalkozások tömeggyilkosságára jelölte ki őket. így ez a kicsiny nép ötszázezernél több halottat és tömérdek hadirokkantat áldozott fel. Egy nép, amely olyan szellemi fokon van, mint a magyar, elfogadhatja jelenlegi status quoját ideiglenes szükségül, de remélhetjük-e mi, hogy nem jog igyekezni mindent visszaszerezni, amit igazságtalanul elveszett és nem lesz-e néhány éven belül újabb és rettenetesebb háború.” 

Ugyancsak Nitti írta "Európa hanyatlása és az újjáépítés útjai" című művében (megjelent: 1926-ban): „Az összes legyőzött országok között Magyarországon él leghatalmasabban a nemzeti érzés. Bizonyos, hogy a büszke és kitartó magyar nemzet még talpra fog állani és senki sem hiszi, hogy Magyarország sokáig tűri a trianoni szerződés kemény rendelkezéseit. A magyar bíboros hercegprímástól kezdve az utolsó parasztig senki sem nyugodott bele mai sorsába. Magyarország ezer éven át nagyon sokszor megmentette Európát és a kereszténységet az ázsiai betörésektől és ma is Európa legfontosabb bástyája a bolsevizmus ellen.”

„A háború után három évvel Budapesten még mindig ott voltak a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok. 1922. április 15-ig ott volt az angol katonai bizottság 19 tisztje és 18 altisztje. A franciának 22, illetve 48, az olasznak 33 és 62, a japánnak 6 tisztje volt ott. Április 15-e után csökkentették a missziók létszámát. A missziók tagjai nemcsak, hogy általában elsőrangú szállodákban éltek a magyar állam költségén, hanem fizetésüket is saját országuk pénznemében kapták. A természetben kapott szolgáltatáson és e fizetésen kívül a katonai misszió tagjai még más járandóságot is kaptak.

A jóvátételi bizottság, valamint a határmegállapító bizottság és a katonai bizottságok kiadása akkora, hogy amikor olvassuk, megalázást és borzalmat érzünk.”

Nitti nyilatkozatai közül legérdekesebb talán "A béke" című könyvének magyar fordításához fűzött előszava, melyben a többi között ezt mondta: „A Versailles-i szerződés és a saint-germaini, trianoni, neullyi szerződések a legbecstelenebbek, amelyeket csak ismer a modern történet. Ezek Wilson valamennyi elvének megtagadását jelentik és megszegését mindannak, amit az antant a háború alatt hirdetett.

Egyetlen néppel sem bántak el azonban gonoszabbul, mint a magyar néppel: egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét s raboltak ki jobban. Magyar­ország lakosságának szétosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja.

A magyaroknak nincs többé fegyverük s nincs pénzügyi eszközük sem, a lelkük azonban szilárdabb, mint valaha volt. Nem lennének annak a nemes és lovagias nemzetnek sarjadékai, amely megmentette Európát a barbárok beözönlésétől, ha megtörtek volna a fájdalom eme korszakában.

Az angol, francia és amerikai írók közül többen elismerték Magyarország megcsonkításának igazságtalanságát. Egyikük sem akart azonban rámutatni arra, hogy ki volt a felelős ezért a bűnért. Amikor én, mint Olaszország miniszterelnöke részt vettem a nemzetközi konferenciákon, már túlkéső volt a szerencsétlenség elhárítása: sokat szenvedtem azonban ezért a bűnért, amelyet ilyen könnyelműen követtek el s ma is kérdem, miért követelték Clemenceau és munkatársai, - őket az a gondolat vezette, hogy szolgálatot tesznek ezzel azoknak az államoknak, amelyeknek elő kell segíteniük a francia hegemóniát, – hogy ilyen lehetetlen módon osszák fel az ősi magyarföldet.

A magyar nemzet rá fog találni a maga útjára. 

Előre látom, hogy Magyarország új háború és új rombolás nélkül vissza tudja venni elvesztett területeit. Ennek a kilátásnak biztosítása végett meg kell azonban őriznie jelenlegi józanságát és össze kell szednie magát. A nagy fájdalmak lesújtanak, de gyakran a feltámadás okai. Ami a holnapot illeti, minél erősebb lesz Magyarország, s minél nagyobb lesz ellenálló képessége, annál inkább fognak neki igazságot szolgáltatni.”

1925-ben (könyvében): „Eddig egyetlen vegyes nemzetiségű állam volt a Kárpát-medencében, most lett belőle négy-öt. Az igazságot helyre kell állítani…, nincs béke, amíg a hazugságok érvényben vannak, a revízió előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik.”

A képek korabeli képeslapok