A nap viccei

–Mondja hölgyem, van már partnere a következő tánchoz?

–Még nincsen.

–Akkor legyen szíves, vigyázzon a sörömre, amíg visszajövök!

"Én valahogy úgy vagyok a nőkkel, mint a zsiráfokkal,

tetszik, tetszik, de otthonra azért nem kéne..."

Szőlők

Elkészült 300 ezer közeli galaxis katalógusa

            83 ezer felhasználó több mint 300 ezer galaxisról gyűjtött információkat a kutatók számára.

            A kutatók úgy vélik, a számítógépek igen jól teljesítenek a galaxisok tulajdonságainak – méretüknek és színüknek – a felmérésében, ám az olyan összetettebb jellegzetességekre, mint az alakzat és a struktúra, az emberi szem a megbízhatóbb. A Minnesotai Egyetem vezette nemzetközi kutatócsapat elkészítette az új galaxisadatok katalógusát, ez tízszer nagyobb, mint a hasonló típusú korábbiak. Az egyetem közzé is tette szemelvényeit a felhasználók által kategorizált képekből.

            Kyle Willett, a tanulmány vezető szerzője szerint az új katalógus az első alkalom, hogy egy galaxispopulációról ilyen hatalmas mennyiségű információt gyűjtöttek össze. „Az emberek világszerte nekiálltak megvizsgálni az adatokat, hogy még részletesebb képet kapjunk a galaxistípusokról” – ismertette.  2009 februárja és 2010 áprilisa között több mint 83 ezer önkéntese vette szemügyre a Sloan Digitális Égboltfelméréssel összegyűjtött képadatokat. Válaszoltak egy sor kérdésre: többek között arra, vannak-e spirálkarjai a képződménynek, mennyi látszik belőlük, és vannak-e küllők.

            Az egyes képeket átlagosan 40-45 alkalommal osztályozták a pontosság növelése érdekében. A több mint 300 ezer galaxis 16 milliót is meghaladó osztályozása mintegy 57 millió kattintást reprezentál. A legtöbb önkéntes saját bevallása szerint azért vesz részt a projektben, mert élvezi, hogy hozzájárulhat valamivel a tudományhoz. A becslések szerint az önkéntesek erőfeszítései egyetlen kutató mintegy 30 évnyi munkáját reprezentálják.

            „Napjaink nagy teljesítményű teleszkópjaival olyan hatalmas mennyiségű új képet gyűjtünk be, hogy a csillagászok egyszerűen nem tudnak lépés tartani vele, és mindent részletesen besorolni – mondja Lucy Fortson, a vizsgálat egyik társszerzője. –Soha nem tudnánk ilyen katalógust készíteni az önkéntesek segítsége nélkül.” Hozzátette, az új katalógussal pillanatképeket kapnak a különféle galaxistípusok pillanatnyi kinézetéről. Az adatbázis emellett sok mindent elárul a galaxisokról a távoli múltba tekintve is, továbbá segít megismerni, hogyan változik univerzumunk. Az új katalógus elkészüléséhez további önkénteseket keresnek. Különleges képességekre nincs szükség, csak meg kell látogatni a projekt weboldalát, és néhány percen belül meg is lehet kezdeni a galaxisok osztályozását. 
(1913-ban történt)

Fogyózóknak, cukrosoknak

Gombaleves (4 adag)

Elkészítési idő: 20 perc

150 gramm vöröshagyma, nyers

20 gramm búzaliszt

2 evőkanál napraforgó-olaj

1 dl tejföl, sovány 12%

1 késhegynyi pirospaprika, őrölt, édes-nemes

1 késhegynyi konyhasó

1 késhegynyi fehérbors, őrölt, szárított

1 adag friss petrezselyem

A finomra vágott hagymát olajban aranysárgára pirítjuk, hozzáadjuk a jól megmosott és vékony szeletekre vágott gombát. Sózzuk, pirospaprikáét, borsot szórunk rá. Vízzel felengedjük és puhára főzzük. Tejfölből, lisztből habarást készítünk és behabarjuk. Még egyszer felforraljuk, tálalás előtt vágott petrezselyemmel megszórjuk. 

Gulyásleves (4 adag)

Elkészítési idő: 40 perc

1 darab vöröshagyma, nyers

1 evőkanál konyhasó

1 teáskanál köménymag, egész, szárított
1 késhegynyi pirospaprika, őrölt, édes-nemes

2 evőkanál napraforgó-olaj
50 gramm lecsó
200 gramm burgonya, nyers

200 gramm marha lapocka

Az olajban megpirítjuk a hagymát, beletesszük a pirospaprikát, a kockára vágott marhahúst, a köménymagot, a lecsót. Megsózzuk, vízzel felöntjük és nem egészen puhára pároljuk. Hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát, annyi vizet öntünk rá, hogy a burgonyát és a húst ellepje (személyenként 4 dl vizet) és megfőzzük. 

Zöldbableves

Az összevágott zöldbabot feltesszük főni, megsózzuk. Olajból, lisztből, finomra vágott vöröshagymával, zöldpetrezselyemmel, fokhagymával, paprikával rántást készítünk, kevés hideg vízzel felöntjük. A levesbe keverjük, és 5 percig forraljuk. Tálalás előtt belekeverjük a tejfölt. A tejföl kihagyásával 137 kalóriát megspórolhatunk. 

Zöldséges marhatokány (4 adag)

Elkészítési idő: 50 perc

10 gramm babérlevél, szárított

1 evőkanál mustár

1 késhegynyi konyhasó

1 teáskanál pirospaprika, őrölt, édes-nemes

1 teáskanál feketebors, egész

3 evőkanál napraforgó-olaj

300 gramm paradicsom, darabolt

100 gramm zöldpaprika, édes, fagyasztott

70 gramm petrezselyemgyökér, nyers

150 gramm sárgarépa, nyers

150 gramm vöröshagyma, nyers

400 gramm marhahús, felső hátszín

A marhahúst vékony csíkokra vágjuk és az olajjal összekeverve, hideg helyen egy napig állni hagyjuk. Ezután lábasba tesszük és a fedő alatt pároljuk. majd a karikára vágott hagymát, répát, gyökeret, zöldpaprikát, paradicsomot ráhalmozzuk, sóval, borssal, pirospaprikával meghintjük. Hozzáadjuk a babérlevelet, pici mustárt és puhára pároljuk. 

Ipolyság visszatért - 1938. október 11.

         Az Ipolyság visszatért – 1938. október 11. a korabeli magyar sajtóban. (Minden településen hasonlóképpen zajlott a magyar katonák fogadtatása, ez kiváló példa.)

         

         Húsz év után bekövetkezett a történelmi pillanat, amely visszahozta hozzánk Hont vármegye székhelyét, a színmagyar lakosságú Ipolyságot. A cseh határhoz közel fekvő Nagyoroszi, Drégelypalánk, Ipolyhont községek lakossága már a kora reggeli órákban megindult Ipolyság felé, hogy együtt örüljön a város lakosságával felszabadulása ünnepén. Délelőtt 11 órakor érkezett meg a magyar sajtó társasgépkocsija a határra. A határnál a váci kerékpároszászlóalj várakozott deli 12 óráig, a formai átadás pillanatáig. Az egybegyűlt határszéli magyarok mámoros lelkesedéssel ünnepelték a magyar katonákat és elkeseredésük, húszéves sanyargattatásuk fájdalma a cseh címert viselő határsorompó felé fordult. A határsorompó pillanatok alatt kizuhant beton-ágyából és az útszéli árokba fordult, a rajta levő cseh állami címer pozdorjává zúzódott.

          Lassan elérkezett déli 12 óra. Vitéz Szombathy Pál alezredes, a váci "Damjanich János" 1. honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnoka, segédtisztje, Bitay István százados kíséretében odalépett a cseh részen szolgalatot teljesítő századoshoz, aki ekkor átadta a határvonalat, majd gépkocsiba ülve elrobogott. A kerékpáros-zászlóalj nyomban megindult az Ipolyság felé vezető országúton, ahol végeláthatatlan tömegekben éljenzett, lelkesedett a környékbeli falvak és Ipolyság felszabadított népe. Az újságírók gépkocsijáról a nemzetszínű kokárdák ezreit szórtak a lelkesedés örömében síró férfiak és nők közé, akik boldogan tűzték ki a kokárdákat. Szüntelen éljenzés, Vissza, vissza, mindent vissza! Pozsonyt vissza, Kassát vissza" kiáltások és szakadatlan ünneplés között érkezett a kerékpáros-zászlóalj Ipolyság főterére, amelyet a cseh uralom alatt Masaryk térnek hívtak. Itt tolongott, éljenzett, lelkesedett az egész város lakossága. Minden házon magyar zászló lengett, magyar színek voltak az ablakokon és virág mindenfelé. A város bejáratánál hatalmas diadalkapu fogadta a bevonuló csapatokat, amelyeket az ipolysági nők zöld fenyőgallyakkal borítottak, piros és fehér élő virágokkal halmoztak el. A kerékpáros zászlóalj kemény magyar katonái és kerékpárjai alig látszottak a sok virágcsokortól s az utat is virágszőnyeg borította.

          Ipolyság főtere felejthetetlen színes képet nyújtott. Magyar ruhás asszonyok, leányok, a tanulóifjúság határtalan lelkesedése és örömujjongása egyre fokozódott, amint a csapatok egymásután megérkezve kemény, dübörgő lépésekkel elhelyezkedtek a város főterén. A lelkesedés és ünneplés az extázisig fokozódott akkor, amikor fél 2-kor megérkezett vitéz Paduschitzky Alfréd ezredes, a budapesti "Mária Terézia" 1. honvéd gyalogezred parancsnoka, hogy átvegye a várost. Néhány perc múlva vitéz nagybaconi Nagy Vilmos altábornagy, a budapesti vegyesdandár parancsnoka érkezett meg. A bevonuló gyalogezred csapatai élén a budapesti honvédzenekar haladt Figedy Sándor karnagy vezetésével, s az egyik tüzes katonanóta a másikat követte. Amikor a csapatok elhelyezkedtek, a zenekarban felhangzott a magyar Hiszekegy, majd utána a Himnusz, amelyet a több, mint 15.000 főnyi tömeg sírva, zokogva énekelte, elfeledve húsz esztendő minden keserűségét. Amikor a Himnusz utolsó akkordjai elhangzottak, újból leírhatatlan lelkes tombolásban tört ki az ujjongó tömeg. Éljen a hadsereg! Éljen Horthy Miklós! Éljen Kánya Kálmán! Duce, Duce, Duce! Éljen Hitler! Majd. ütemesen: vissza, vissza, mindent vissza, Pozsonyt vissza, Kassát vissza kiáltotta a tömeg. Padusitzky ezredes lováról szállva, tisztjei kíséretében felment a városháza zászlódíszben álló erkélyére és fogadta vitéz Szombathy alezredes jelentését.

           Ezután dr. Salkovszky Jenő volt cseh tartománygyűlési képviselő mondott beszédet és az ezredes felé fordulva a következőket mondotta: – Vitéz ezredes úr! Dicső magyar katonák! Szeretett magyar testvéreim!  Örömtől kicsorduló szívvel, meleg szeretettel köszöntöm a felsőmagyarországi Magyar Nemzeti Tanács és a felsőmagyarországi magyar pártok nevében a közénk bevonuló dicső magyar katonaságot. A mi városunknak jutott az a szerencse, hogy első azok között, ameIy felszabadult az idegen járom alól. Túlárad a szívünk az örömtől, mert beteljesedve látjuk húszesztendős vágyunkat és reménységünket. Húsz esztendővel ezelőtt a csehek átvették a Kollonich-jelszót és azt az elvet vallották, hogy a magyar nemzetet először szegénnyé, azután csehszlovákká kell tenni. Megindult az elnemzetietlenítő munka, megindult az adóprés, vagyondézsma. Minden jogot az idegenek kaptak. Elszegényedett a magyar iparos, kihullott a szerszám a magyar munkás kezéből. Megindult a lélekvásárlás és megindult ígéretekkel és fenyegetésekkel az elnemzetlenitő munka. Meghamisították a történelmet a magyar iskolákban és olyan nemzedéket akartak nevelni, amely nyelvében még magyar, de érzésében csehszlovák. És mi, az árva magyar nép, álltuk a rohamot, dacos elszántsággal, szívós akarattal ős kitartással. A magyarságnak mindig szenvedés volt a sorsa. Annyi emlékünk van a magyarság vérzivataros századaiból. És ha összejöttünk egymással, jól esett hallani egymás szájából a biztatást, hogyha kibírtuk a török és kibírtuk a tatár megszállást, a cseh megszállást is kibírjuk. A bizalom és a remény mindig élt a szívünkben. Bíztunk a magyarok Istenében. Bíztunk a magyar nép igazságában és feltámadásában. Ebben az ünnepélyes órában elfogódottá válunk, hatalmába kerít az elérzékenyedés, olyanok vagyunk, mint a gyermek, aki hosszú távollét után haza tér. Szeretnénk magunkhoz ölelni minden magyart. Ez a húsz esztendő azonban legyen tanulság mindnyájunknak. A széthúzás, osztálygőg és a félrevetett munkásság között az osztályharc tette tönkre a régi Nagymagyarországot. Ennek meg kell szűnnie. Nem ismerek különbséget magyar és magyar között, csak abban a vonatkozásban, hogy ki dolgozik többet a hazának és hazáért. Ki kell építeni az osztályok feletti társadalmat, mert csak ez ad igazi jogot és kenyeret. Ezredes úr! Dicső honvédsereg! A 48-as honvédek, Bem apó és a vörös-sapkások utódai szeretettel köszöntöm az ipolyságiak nevében. Isten hozott mindnyájatokat. Isten éltesse a szép Nagymagyarországot!

          Ezután Zanoletti József, a város bírája beszélt. Nehezen jön ajkamra a szó – mondotta – a húsz év utáni viszontlátás öröme összeszorítja a torkomat. Hányszor álltunk a kétségbeesés szélén, hány álmatlan éjszakán gondoltunk arra, hogy hol fogunk megpihenni, hol fogunk meghalni, idegenben-e, vagy pedig magyar földön? Nagy hitünk nem volt hiábavaló. Az Isten visszavezetett oda ahonnan húsz esztendővel ezelőtt durva kézzel letéptek bennünket: áldott magyar hazánk meleg, puha kebelére. Az első felszabadított magyar város nevében igaz szívvel köszöntöm a magyar királyi honvédséget és oltalmába ajánlom ezt a várost. Az Isten éltessen valamennyiteket!

          Borovens István a felvidéki magyar munkáspárt nevében üdvözölte a honvédséget .Megígérte, hogy a nemzeti érzésű munkásság mindig azért fog dolgozni,hogy nagyobb és boldogabb legyen Magyarország! A marxista propaganda – mondotta többek között – húsz esztendeig nem tudta kiirtani belőlünk. hogy magyarok legyünk. Kérjük a honvédséget és mindenkit. aki a csonka hazából jött át, hogy fogadják szeretettel az itt élő nemzeti érzésű magyar munkásságot.

Hornyai: Ágnes a magyar ifjúság nevében beszélt. Hálásak vagyunk szüleinknek – mondotta – hogy a húsz évi elnyomatás alatt csak magyaroknak neveltek, utána Okolicsányi Annával együtt szép virágcsokrot nyújtott át az ezredesnek.

          Ezután Salkovszky Jenő a következőket mondotta: –Ebben az ünnepélyes pillanatban első gondolatunk Magyarország kormányzója, /hosszantartó, lelkes éljenzés/, nagybányai vitéz Horthy Miklós úr felé száll, aki atyai gondviseléssel, bölcs előrelátásával és dicső katonai tehetséggel megszerezte nekünk ezt a földet. Indítványozom, hogy az alábbi táviratokat küldjük el:

          Főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós úrnak. Budapest.

Ebben a magasztos pillanatban, amelyet igazán csak mi, két hosszú évtized elnyomottai tudunk átérezni, boldogságtól mámoros lélekkel üdvözöljük Magyarország kormányzóját és Isten áldását kérjük országépítő munkájához.

          Vitéz Imrédy Béla m. kir. miniszterelnök úrnak, Budapest.

Ipolyság város lakossága határtalan lelkesedéssel élvezi azt a történelmi pillanatot. amikor húsz esztendős szenvedés után visszakerült az anyaállamhoz, amelytől a kegyetlen trianoni békeparancs két évtizeddel ezelőtt elszakította. Ebből az alkalomból az ipolysági Magyar Nemzeti Tanács boldog örömmel üdvözli miniszterelnök urat.

          Kánya Kálmán m.kir. külügyminiszter úrnak, Komárom,

Ipolyság város lakossága a két évtizedes szörnyű nyomás alól felszabadult. Hálatelt szívvel üdvözöljük a külügyminiszter urat, hogy fáradhatatlan tevékenysége révén éppen városunk került abba a szerencsés helyzetbe, hogy a komáromi tárgyalások első eredményeként Szent István koronájának védőszárnyai alá visszakerült.

          Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő úrnak, Komárom.

Ipolyság város Magyar Nemzeti Tanácsa ezekben a történelmi órákban, amikor "Az igazság győz" elve /legalább is városunkra vonatkoztatva/ érvényesült, hálás szívvel köszönti a felvidéki magyarság fáradhatatlan vezérét azért a nemzetmentő munkájáért, amelyet hosszú éveken át értünk is kifejtett.

          Ezután vitéz nagybaconi Nagy Vilmos altábornagy, a budapesti vegyesdandár parancsnoka válaszolt  az üdvözlésekre.

–Szeretettel üdvözlöm ebben a városban élő magyar testvéremet – mondotta. –Kérem,  fogadják ezeket a magyar harcosokat azzal a szeretettel, amilyen lelkesedéssel vonultak be ide erre a földre, amely ezer év óta mindig: a miénk volt. Azzal a fogadalommal és azzal a bizalommal folytatjuk itt a munkát, hogy nemsokára elérkezik az a pillanat, amikor ott állunk azon a földön is, amely ezer év óta minket megillet és miénk volt .

          Az altábornagy ezután arra kért mindenkit, hogy a közigazgatás folyamatának megindulásáig a legnagyobb szeretettel és bizalommal forduljanak panaszaikkal és bajaikkal a katonai hatósághoz.

Az altábornagy beszéde után újra felhangzott a Himnusz és az óriási tömeg sírva énekelte el a magyar nemzeti imádságot.

Horthy megbízottai Moszkvában aláírták az előzetes fegyverszüneti megállapodást - 1944. október 11.

 Előzménye

            Március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot, s ehhez a lépéshez Hitler szerette volna megszerezni Horthy Miklós kormányzó beleegyezését is. Horthy nem adta a hozzájárulását, de a megszállás után is a helyén maradt, a hadseregnek megtiltotta az ellenállást, és kinevezte Sztójay Döme volt berlini nagykövetet miniszterelnöknek. A Német Birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja Edmund Veesenmayer lett, de az ország látszólag független maradt. A szövetségesek Magyarországot Németország csatlósának, nem pedig áldozatának tekintették, s ezt követően kezdték el az ország bombázását.

            Augusztus végén Horthy – főleg a szövetségesek franciaországi sikerei és Románia augusztusi kiugrása hatására – leváltotta Sztójayt. Az új miniszterelnök, Lakatos Géza vezérezredes feladata a kiugrás titkos megszervezése lett. Ebben a törekvésükben azonban nem számíthattak sem a kormány, sem a hadsereg vezetésére, s még mindig számoltak az angolszász csapatok megérkezésére.

            Augusztus 26-án az Úz völgyében, Úzvölgy-telep mellett (Szkelyföldön), majd másnap az Ojtozi-szorosnál is elérte a Vörös Hadsereg Magyarország 1941-es határát.

            Szeptember 23-án már a trianoni Magyarországon belül folytak a harcok. Az Alföldön délről északra haladva el akarták vágni az Észak-Erdélyben és a Kár­pátokban küzdő magyar és német csapatok vissza­vo­nu­lását.

            Szeptember vége felé elkerülhetetlenné vált a Moszkvá­val való kapcsolatfelvétel, hiszen a szovjet csapatok előbb érkez­tek a magyar határra, mint a nyugati szövetségesek. Az angolok és az amerikaiak is tudtára adták a magyar kormánynak, hogy a magyar fegyverszüneti delegációt Moszkvába várják. A nyugati hatalmakkal áhított fegyverszünet végleg lekerült a napirendről.

            1944. szeptember 28-án Horthy elküldte megbízottait Moszkvába – Faragho Gábor altábornagy, a csendőrség és a rendőrség felügyelője vezetéséve –, hogy ott fegyverszüneti egyezményről tárgyaljanak. Október 1-én érkeztek Moszkvába, ahol átadták Horthy Sztálinnak - angol nyelven - írt levelét. (A levél teljes magyar nyelvű szövege megtalálható a következő feljegyzésemben.) A magyar delegáció és a budai Vár között sikerült olyan rejtjeles távíró összeköttetést létrehozni és sikerült a rejtjelezést úgy végrehajtani, hogy arról sem a német hírszerzés, sem a katonai lehallgató-szolgálat nem szerzett tudomást.

            Október 9-én Molotov szovjet külügyminiszter – a három nagyhatalom nevében – átadta a magyar fegyverszüneti küldöttségnek az előzetes fegyverszünetei feltételek szövegét orosz és francia nyelven. Ennek értelmében Magyarországnak tíz napon belül ki kell vonnia katonai erőit és közigazgatását az 1937. december 31. óta szerzett területekről. Ennek ellenőrzésére Szövetséges Ellenőrző Bizottság jön az országba. Magyarországnak minden kapcsolat meg kell szüntetnie Németországgal, és azonnal hadat kell üzennie neki, s ezt követően a szovjet kormány kész katonai segítséget nyújtani. Ezek kedvezőt­le­­n­eb­bek voltak, mint amire a magyar kormány számított.

            Október 11-én írta alá a magyar fegyverszüneti delegáció Moszkvában az előzetes fegyverszüneti egyezményt, miután a magyar Koronatanács október 10-én elfogadta a feltételeket, és Horthy felhatalmazást adott az egyezmény elfogadására. Azonban sem a kiugrás fegyveres megszervezésére, sem a Magyar Fronttal való együttműködésre nem került sor, míg a németek megtették az ellenlépéseket. 
          Pedig a Vörös Hadsereg megállíthatatlanul nyomult előre: október 11-én a 2. Ukrán Front egységei benyomultak Szegedre, Horthy kedvenc városába, a 3. Ukrán Front katonái pedig Kolozsvárra, az összmagyarság egyik legkedvesebb városába.

NEMZETEK KONYHÁJA - Salzburgi galuska

• Hozzávalók:
• 7 tojásfehérje
• 100 g kristálycukor
• 2 tojás sárgája
• 20 g liszt (átszitálva)
• 1 ek vaniliás cukor
• vaj (a sütőforma bekenéséhez)
• porcukor

Az elkészítés menete:

1. A tojásfehérjét a kristálycukor folyamatos adagolása mellett kemény habbá verjük.
2. A tojássárgáját elkeverjük a vaníliás cukorral, majd a tojáshabhoz adjuk.
3. Végül a lisztet is óvatosan a masszához keverjük.
4. Egy lapos hőálló tálat vajjal kikenünk. A masszából három piramisra emlékeztető süveget formázunk és az előmelegített sütőbe toljuk.

Ha elkészült a tetejét porcukorral megszórjuk és azonnal kínáljuk.

Sütési hőmérséklet: 220 °C
Sütési időtartam: 9 perc

Jó étvágyat!

A cicákról - sokak kedvencéről

       

Horthy kormányzó levele Sztálin marsallhoz - 1944. szeptember vége

            Egy újabb csemegével kedveskedem a történelmet kedvelő látogatóimnak. Ezt előzménynek szánom az október 11-i bejegyzésemhez, az előzetes fegyverszüneti megállapodás aláírásához, valamint az október 15-i bejegyzésemhez, amelyben Horthy kiugrási kísérletéről írok.

            Tábornagy! Végső veszélyben forgó népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. A magyar nép nevében, amelyet ennek a háborúnak a kitöréséért semmiféle felelősség nem terhel. Ezer éven át, de különösen az utolsó évtizedben, népünk sorsát a szomszédos német kolosszus befolyásolja. Ennek a befolyásnak a hatása alatt sodródtunk bele ebbe a Szovjetunióval folytatott szerencsétlen háborúba is.

        Nyomatékosan kell hangsúlyoznom azt a körülményt, hogy szegény hazámat valósággal elárasztotta a németek „ötödik hadoszlopa”. Ez a nagyszabású behatolás ugyanakkor kezdődött, amikor német csapatok vonultak be Romániába és Bulgáriába is, melynek eredményeképpen a német ügynökök minden magyarországi megmozdulást, minden lépést közvetlen közelről figyeltek, s a legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most szereztem tudomást arról, hogy a Kassát és Munkácsot ért légitámadás után Molotov külügyminiszter – egy, a magyar követtel folytatott megbeszélés során – kifejezésre juttatta a Szovjetuniónak Magyarország iránt táplált békés törekvéseit. Ha ez megfelel a valóságnak, tragikus, mert nem ért el hozzám idejében.

            Az igazság kedvéért tájékoztatni szeretném Önt arról, hogy mi soha senkitől nem akartunk még egy talpalatnyi területet sem elvenni, ha ez jog szerint nem illetett meg bennünket. Éppen ellenkezőleg, a románok foglalták el orosz szövetségesüktől Besszarábiát az első világháború után, a második világháború alatt pedig német segítséggel Oroszország déli részének jelentős részét igyekeztek megszerezni. Ezenkívül, amikor 1940-ben véget kívántunk vetni az erdélyi magyarság kegyetlen bánásmódjának, ismét a románok voltak azok, akik Németország segítségéért folyamodtak, kérve Hitlert, hogy tegye lehetővé számukra a bécsi döntéssel e terület legalább egy részének megtartását.

            Amikor delegátusaimat teljhatalommal felruházva elküldöm a fegyverszüneti tárgyalásokra, kérem Önt, hogy kímélje meg ezt a szerencsétlen országot, amelynek megvannak a maga történeti érdemei, s amelynek a népe az orosz néppel oly sok közös vonást mutat fel.

            Szíveskedjék hatalmas befolyását érvényesíteni szövetségeseinél, hogy népünk érdekeivel és becsületével összeegyeztethető feltételeket szabjanak, mert ez a nép valóban békés életet és biztonságos jövőt érdemel. Megragadom az alkalmat, hogy Ön iránti, Sztálin tábornagy, legmagasabb nagyrabecsülésemet fejezzem ki.

Őszinte híve

Horthy s. k.

P. S. Minthogy csapataink még mindig a határokon tartózkodnak, s erős német egységek tartanak bennünket megszállva, arra kérem, hogy levelemet bizalmasan kezelje mindaddig, amíg a helyzeten felül tudunk kerekedni.

Humorral a postai világnapra - okt. 9.

Postás viccek

          Egy kisfiú levelet ír a Jézuskának: –Kedves Jézuska, nagyon szegény családból származom. Kérlek, küldj nekem 10.000 forintot karácsonyra!

A postások nem tudják kézbesíteni, ezért kibontják. Megsajnálják a kisfiút, és gyűjtést szerveznek, de csak 5000 forint gyűlik össze, amit el is küldenek a gyereknek.

Egy hét múlva újra levelet küld a kisfiú a Jézuskának. A postások ezt is kibontják. Ez áll benne: –Kedves Jézuska, te nagyon rendes vagy, de azok a szemét postások lenyúlták a pénz felét!

 -Az állatvédő egyesület irodájában cseng a telefon: – Jöjjenek gyorsan, a postás felmászott a fára, és onnan ingerli a kutyánkat!

– Képzeld én annyira szeretem Irént, hogy 560 szerelmeslevelet küldtem neki!

– És hol tartotok? – Beleszeretett a postásba!

-A postás benéz a ház udvarára, és egy hatalmas kutyát lát aludni. Mivel nagyon fél a kutyáktól, de a táviratot is kézbesítenie kellene, lassan kinyitja a kaput. Már lépne be, amikor egy kisfiút vesz észre bent a kertben. – Kisfiú! Nem harapós a kutyátok? – kérdezi tőle. – Á, az nem! – válaszolja a gyerek.

A postás nagy bátran bemegy, a kutya felébred és mindjárt három nagyot harap belé, mire sikerül kimenekülnie az utcára. – Úgy emlékszem, azt mondtad, hogy nem harap a kutyátok! – mondja szemrehányólag.

– A miénk nem is, de ez nem a mi kutyánk!

– Mi az? Fekete, és fehér levelei vannak?

– Néger postás.

A postás gyászjelentést visz a rendőrnek. – Szomorú hírt hozok, meghalt valaki.

A rendőr átveszi a levelet és mondja: – Úristen, a bátyám halt meg, megismerem az írását.

A csinos fiatalasszonytól kérdik a kolléganői:

– Nagyon fáradtnak látszol. Nem aludtad ki magad?

– Nem, a postás hajnali ötkor felébresztett. De ez volt az utolsó eset.

– Miért, bepanaszoltad a főnökénél?

– Nem, csak többet nem alszom vele.

A feleség féltékenységből kirúgja a szobalányt. Az meg, mielőtt elmegy, sértődötten a fejéhez vágja: – A férje azt mondta, hogy sokkal jobban főzök, mint maga!

A feleség csak megvonja a vállát, mire a szobalány: – És az ágyban is sokkal jobb vagyok!

– Ezt is a férjem mondta? – Nem, a postás.

(Szöveges viccek eredete: Iudit Duci. Képes vicc a Mórickából)

Becsületes volt a hajléktalan, ezért milliomossá vált

            Egy kansasi férfi koldulós poharába egy gyémántgyűrű is bekerült, ő pedig visszaadta a tulajdonosnak, aki hálája jeléül adománygyűjtésbe kezdett a számára. 44,4 millió forint jött össze, és így új életet kezdhetett.

            A kansasi (USA) Billy Ray Harris februárban még koldult és hajléktalanként élt a városban, amikor Sarah Darling adott neki némi aprót, és nem vette észre, de gyémánt és platinagyűrűje is beleesett a férfi koldulós poharába - írja a Ny Daily News.

            Harris miután észrevette, elvitte egy ékszerészhez, aki 4000 dollárt - 935 ezret - ajánlott érte, de végül úgy döntött, nem adja el, hanem visszaadja annak, akit a tulajdonosának hitt. Másnap megkapta Darling a gyűrűit, és nem maradt hálátlan. Az összes nála lévő készpénzt odaadta a hajléktalannak, és az interneten férjével közösen adománygyűjtésbe kezdett, hogy a férfi tette nyilvánosságra kerüljön és megváltozzon az élete. Áprilisban ért véget az online adománygyűjtés, és ennyi idő alatt 8300 ember küldött pénzt a férfinak, így 191 ezer dollár – 44,4 millió forint – gyűlt össze a számára. 

            Harris egy ügyvéd segítségével okosan kitalálta, hogy lehet anélkül költeni a pénzt, hogy ismét az utcára kerüljön. Elsőnek vett magának egy autót, és egy házat, amelyet saját maga kezdett el felújítani. Miután a tévében is szerepelt, rokonai is jelentkeztek a férfinél, akik 1990 óta azt hitték, meghalt. A férfi magáról azt mondta, hogy ő bár nem egy angyal, de nem is ördög. Nagyon szépen köszönöm az embereknek, hogy segítettek megváltoztatni az életemet. Ami velem történt, az maga az amerikai álom - tette hozzá.

            Sarah Darling is nagyon boldog, hogy ennyi ember segített a férfin, akitől nemcsak ő kapott, hanem a lánya is, aki innentől vélhetően tudni fogja, hogy mi helyes és mi nem az. A pár és az egykori hajléktalan máig tartja a kapcsolatot egymással.  (Forrás: JózanParaszt, 2013.)

Buharin születésének évfordulójára - 1888. október 9.

     A Gazda (Sztálin) nem volt hálás típus még azokhoz sem, akik segítették a hatalom megszerzésében, megtartásában. Tipikus példája ennek a mindig humorizáló Buharin esete, akiről Lenin 1922-ben írt politikai végrendeletében a párt rendkívül értékes és jelentős teoretikusáról emlékezett meg, és még megtoldotta azzal is, hogy nem véletlenül az egész párt kedvence.

Buharin életrajzából csak néhány fontosabb mozzanat már Sztálin országlása idejéből: 1924-ben póttagból rendes tagja lett a politikai bizottságnak, a Szovjetunió legfőbb hatalmi intézményének. 1926-ban a nemzetközi kommunista mozgalmat összefogó Kommunista Internacionálé (Komintern) elnökévé választották. 1936-ban részt vett az új szovjet alkotmány kidolgozásában.

            Mindezek ellenére 1937-ben titokban letartóztatták kémkedés és Sztálin elleni összeesküvés vádjával.

            Buharin 1937. december 10-én írt leveléből: „Szigorúan titkos, személyesen J. V. Sztálinnak, kérem az ő engedélye nélkül senki ne olvassa… Meglehet, hogy ez az utolsó levelem. Egy levél, amelyet a halálom előtt vetettem papírra. Ezért is hadd fogalmazzam e sorokat hivatalos fordulatok nélkül. Tudom, hogy cellalakó vagyok. De hát Hozzád írom e levelet. És csak tőled függ esetleges létem vagy nemlétem a jövőben. Minden a kezedben van. Szeretnék tehát elbúcsúzni tőled, amíg nem késő. Míg ír a kezem, lát a szemem, és amíg így vagy úgy működik az agyam.
A szakadék szélén állva, ahonnan tudom, hogy nincs már visszaút, a halálom előtti óráimban, becsületszavamat adom: nem vagyok bűnös mindabban, amit beismertem a vizsgálat során. [...] Ugyanakkor a legutolsó években őszintén és becsületesen képviseltem a párt irányvonalát. És megtanultam, miként kell értelmes módon értékelni és szeretni téged.

Nem volt semmi más választás számomra, mint hogy beismerjem a vádakat, egyetértsek a többiek vallomásaival, sőt részletesen ki is fejtsem azokat.”

              Még mindig bízott abban, hogy nem kell életével fizetnie.

„Ha meghagyják az életemet, azt kérném: száműzzenek Amerikába iksz évre. Arra gondolok, hogy én ott kampányt folytathatnék a perekkel kapcsolatban, élethalál harcot folytatnék Trockijjal, át tudnám vonni a mi oldalunkra… Ha halálos ítéletet hoztok, akkor előre kérlek, könyörgök, mindenre, ami kedves neked, agyonlövés helyett tegyétek lehetővé, hogy mérget vegyek be a cellámba… Szánjatok meg, hagyjátok, hogy úgy töltsem utolsó perceimet, ahogy akarom… Engedjétek meg, hogy még a tárgyalás előtt elbúcsúzhassak feleségemtől és a kisfiamtól. Ezt azért kérem, mert ha a családom meglátja, miket vallottam a döbbenettől képesek lesznek végezni magukkal. Valahogy elő kell készítenem őket… Szánjatok meg…. Te, aki jól ismersz engem, meg fogsz érteni...” – szinte könyörgött Buharin.

A vagány, okos, a gazdaság legnagyobb szakértője, a „párt kedvence” így zárja levelét:

„És semmi, de semmi mást nem érzek most mindnyájatok iránt, a párt iránt, az ügy iránt, mint hatalmas, határtalan szeretetet. Mindent megteszek értetek, ami csak emberileg tehető, sőt ami túl van az emberi lehetőségek határán. Nos, mindent megírtam neked. És feltettem az i-re a pontot. Jó előre megtettem ezt. Minthogy fogalmam sincs, milyen állapotban leszek holnap, meg holnapután, és így tovább. Könnyen meglehet, hogy mint idegbeteg ember, annyira apatikusan fogok viselkedni a közeljövőben, hogy még az ujjamat sem mozdíthatom meg.”

            1938. márciusában ő volt a fővádlott a tisztogatás utolsó nyilvános tárgyalásán: ellenforradalmi tevékenység és kémkedés vádjával – 18 társával együtt – elítélték, és két nappal később, 1938. március 14-én ki is végezték

            A lelki és testi kínzások mellett a szokásos meggyőzés egyik leghatékonyabb eszköze az volt, hogy ha az illető vállalja a koncepciós pert, akkor hozzátartozóit nem éri bántódás.  Ennek az üzenetnek az átadására Sztálin nem kisebb embert, mint Vorosilov marsallt bízta meg. A szerencsétlen Buharin így vállalta a nyilvános tárgyalást. Sztálin azonban ezúttal sem tartotta be az ígéretét. Magát Buharint (akit korábban Buharcsiknak becézett!!) olyan lelki kínzásoknak vetették alá a börtönben, hogy személyisége teljesen eltorzult. A régóta külön élő első feleségét, a nyomorék, mankóval járó, súlyosan szívbeteg Nagyazsda Lukinát kivégezték. Buharin egyik testvére, Vlagyimir és a harmadik felesége, Anna Larina börtönbe, majd lágerbe került. Az 1940-es évek vége felé ugyanez a sors jutott lányának Szvetlananak, és második feleségének, Eszfirj Gurvicsnak is.

            1988-ban Mihail Gorbacsov hivatalosan rehabilitálta Nyikolaj Buharint.

Buharin nyaral.

(Kun Miklós írásai mellett Montefiore: Sztálin c. könyvében találtakat is felhasználtam.)