2019. július 6., szombat

Zsaruviccek

























Csontváry Kosztka Tivadar születésnapjára - 1853. július 5. (3/2)

A kedvenc magyar festőm előtt tisztelgek három részből álló sorozattal.
Csontváry Kosztka Tivadar (Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5.-Budapest/Krisztinaváros, 1919. június 20.) eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.

Festői pályájának kezdetei

Csontváry Kosztka Tivadar festői pályája különös módon kezdődött. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott, mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni (Vörös Kereszthez gyógyszertár, Gács), s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry – 1913-ban írt önéletrajza szerint – a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb ... festője, nagyobb Raffaelnél!”. Ezt a hangot pedig komolyan vette (a ... helyére később a napút szót illesztette, s kezdetben nem értette, hogy miért pont Raffaellonál kell nagyobbnak lennie). Külföldi utazásokra indult: járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „idegen szellemet és nem a valóságot tükröző”, a „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, és későbbi nagyobb utazásainak és munkái egy részének tervei. Hazaérve saját gyógyszertárat nyitott, és évekig dolgozott patikusként, hogy legyen pénze a nagy „Motívumot” kutató utazásokra. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

Utazások közül

1904-ben ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. Ekkor készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, melyen egyes kritikusok szerint már a lappangó skizofrénia jelei mutatkoznak. 1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t, melyről Rockenbauer Pál így írt:
… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.
(Rockenbauer Pál: Szívességből a mediterránban; 130. old.)

Élete utolsó éveiben festette azokat a képeket, amelyek nekem a legkedvesebbek: a Magányos cédrust, a Zarándoklás a cédrusfához, a Mária kútja Názáretben c. kompozícióját, a Marokkói embert, a Sétalovaglás a tengerparton címűt.
Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, magát a Napút festők közé sorolta
Sokszínűségére utal, hogy 1912-től filozófiai töltetű írásműveket ír, röpiratait; előadásokat tart, brosúrákat jelentet meg.
Mária kútjából iszom 2019. májusában

2019. július 5., péntek

Duna-túra 2/2.


GALAMBÓC VÁRA
          Galambóc vára helyén egykor Columbaria római erőd állott. A várat a rácok (később szerbeknek nevezik magukat) építették. 1334-ben Károly Róbert hódította meg hadjárata során. 1387-ben Lázár szerb fejedelem ostromolta. A török először 1391-ben foglalta el, de ekkor még Perényi Péter visszafoglalta. Az akkor szerb várat 1427-ben szerződéssel szerezte meg Zsigmond magyar-horvát-cseh király, német-római császár, de annak szerb kapitánya Zsigmond helyett a töröknek adta át 12 000 aranyért. Ezért 1428-ban Zsigmond ostrom alá vette, de a szultán serege felszabadította, és a király is alig menekült meg. 1458-ban I. Mátyás magyar-horvát-cseh király serege ostromolta, de a magyar belharcok miatt kénytelen volt az ostromot félbeszakítani. 1481-ben Kinizsi Pál országbíró foglalta el, de nemsokára megint török kézre került. 1688-ban Nándorfehérvár eleste után a török őrsége feladta.
          Festői romjai a Duna partján állnak Galambóc település mellett.
NEGOTINI (Ó-SZERBIA) FURCSASÁG
     Az országút mellett a nagyméretű temető kerítés nélküli, a sírok feliratai az autóból olvashatóak. Ha közel áll a rokon, akkor még a virágot is leteheti az autó ablakán keresztül, ki sem kell szállnia. Nagyon furcsának találtuk. Ez Magyarországon elképzelhetetlen.

BUKOVÓI KOLOSTOR
      Jót aludtunk a képen látható parkolóban a barátok védelme alatt.

BODONYI (Ma: VIDIN, Bulgária) VÁR
     A várbejárás után jól esett fürdőzni a Dunában.
     A város helyén a Kr. e. 3. században Dunonia kelta település állt. Az 1. században a római hódítás után a Bononia nevet kapta. A rómaiak határerődöt építettek itt, a túlparti barbár betörések ellen. Az erődítményt 444-ben Attila hadai lerombolták, majd a 6. században I. Justinianus bizánci császár újjáépíttette. 626-ban az avarok foglalták el, majd szlávok telepedtek le. A szlávok Badin illetve Bdin nevet adták a településnek, innen származik a mai név. A 7. században a szlávokat a bolgár-törökök váltották fel.
      Bodony (Vidin) a 10. – 14. században kiemelt szerepet játszott a régió belső viszályaiban. 1186-ban I. Iván Aszen elvette a bizánciaktól, 1260 után IV. Béla magyar-horvát király uralta, majd egy ideig Nagy Lajos magyar-horvát-lengyel király koronájához tartozott. 1388-ban Iván Szracimir cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a törökök északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett.
      A 18. században a város Habsburg kézre került, ekkor korszerűsítették a védelmi rendszert. 1792–1807 között a III. Szelim szultánnal szembeszegülő Pantazvatoglu janicsár pasa uralkodott a városban.
     1849 szeptemberében a magyar szabadságharc bukása után Törökföldre menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta, és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben - szerintem igazságtalanul - a vereség okát az „árulónak” bélyegzett Görgey személyében jelölte meg.
     1850-ben a város fellázadt a török uralom ellen, de leverték. Bodony (és Bulgária) felszabadulását az 1877-78-as orosz-török háború hozta meg.

NÁNDORFEHÉRVÁR
Nándorfehérváron nekem az Óratorony alatti ágyú tetszett a legjobban.

Szeretet