Ha a Veszprémvármegye című, száz évvel ezelőtti hetilap decemberi számait lapozgatjuk, sok érdekességre, furcsaságra bukkanunk. Mazsolázzunk ezek közül.
*
Száz évvel ezelőtt kapott letelepedési engedélyt Veszprémben az első cigány család. A Kolompáros família sok jót tett a város polgárainak, ezért megengedték nekik, hogy a Felső-város végén sátrat verjenek. December közepén a hőmérő mínusz 16 fok alá süllyedt, az újság "örömmel jelentette", hogy az "öreg dádék és a kis rajkók" meg vannak elégedve az új tanyájukkal, vígan élnek.
*
A közbiztonságra mindig sokat adtak. Veszprémben, a Cserhát utca egyik házába beállított egy férfi, aki minden áron a "nagyságával" akart beszélni. A cselédlány azonban nem ijedt meg az erőszakoskodó csavargótól, hanem rendőrt hívott, aki azután "lefülelte a basáskodó kéregetőt" – írta mindenki megnyugtatására az újság.
Száz évvel ezelőtt a Szenteste és a Szilveszter is vasárnapra esett. Ebben az időben a vasárnap igazi ünnepnek számított, a munka is tilos volt. Vásárlási szokásaink azonban már ekkor is hagytak kívánni valót maguk után. Ezt ismerte fel Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, aki rendhagyó rendeletet adott ki. Ebben kifejti, hogy "a nagy közönség ezen ünnepek alkalmával szokásos bevásárlásokat rendszerint" az utolsó napon végzi, ezért a magyar királyi miniszterelnökkel és a földmivelésügyi miniszterrel egyetértően megengedte, hogy december 24-én és 31-én "az ipari és a kereskedelmi telepeken az ipari munka, illetőleg adásvevés egész napon át végeztessék".
*
Ufóhír is volt mindig, csak száz évvel ezelőtt égi tüneménynek hívták. Balatonkenesén megfigyelték, hogy este 8 óra után keletről indulva az égen óriási fenyőfához hasonló, mindig szélesedő fényes égitest haladt át, mely a Balaton egész hosszában, mint fényes tükör volt látható. A tünemény mintegy fél óráig tartott. A fénysugár külső szélei tündöklő fényt árasztottak, míg a közepe homályos volt.
*
A korabeli sajtó is foglalkozott a hóeltakarítással. Száz évvel ezelőtt december közepén jött meg a hó. Napokig esett. Sőt a hóval egyszerre és váratlanul érkezett meg a "metsző, szinte tűrhetetlen hideg"; mínusz 16 fokra esett a higanyszál. A veszprémiek örömmel fogadták – hiszen már előtte két évig nem volt hóesés –, "csörgős szánokon" repültek a fehér hómezőkön. Úgy látszik, akkoriban még nemcsak szóban készültek fel a télre, mert "nagyobb forgalmi akadályokkal nem kellett megküzdeni", mindössze néhány percet késtek a vonatok. Veszprémből "15 kocsi éjjel-nappal fuvarozta a havat" – számolt be az újságíró megelégedetten.
*
Egy gyilkos fejére 1500 forintot tűztek ki. Ez a forint akkoriban nagy pénz volt, mert egy mázsa kukorica 5 forintba került. (300 mázsa kukorica ma egy millió forintot ér.) Az ország csak azon nevetett, hogy elfelejtett a rendőrség személyleírást közölni.
*
Példaértékű hírt lehetett olvasni száz évvel ezelőtt. A Belügyminisztérium új "gyógyszer-szabvány"-t dolgozott ki a következő évre, mely a gyógyszerek árában "tetemes változást mutat"-ott. Ez manapság is el szokott hangzani, csakhogy akkor 58 gyógyszer ára olcsóbb lett, és egy sem emelkedett. Legjobban az antifebrin és az antipirin csökkent, 50-50 %-al. Lehet, hogy a gyógyszerek árát ma is a Belügyminisztériumnak kellene megállapítania?
*
A rendőri hivatal dobszó útján tette közhírré Veszprémben, hogy a kéregetéssel járó újévi köszöntés tilos.
Karácsony örömére "Jutas pusztán" a cselédek "kis mulatságot csaptak maguk között". Nem a legszebb karácsonyi hangulattal végződött, mert "a szesz annyira elbolondította a mulatozók fejét", hogy az ünnepség hatalmas verekedésbe torkollott. "Járta az ököl, a fütykös, ..sőt... a fejsze is". Még szerencse, hogy csak néhány embert kellett a kórházba vinni!
*
Az eladósodottaknak ajánljuk a figyelmébe: Az egyik úr, aki gazdag lányt vett feleségül boldogan nyilatkozott az újságírónak, rendkívül meg vagyok elégedve a nászéjszakámmal, mert "a hitelezőim éjjeli zenét rendeztek a tiszteletemre".
*
Korabeli vicc: A tárgyalás után az ügyvéd odaszól a védencének: Na! Nem mondhatja, hogy nem úgy beszéltem az érdekében, mintha a saját fiam volna! Mire a vádlott: Hát az is olyan nagy gazember, mint én?!
Veszprém város 18. századtól használt címere:
