Az itt látható márvány mellszobrát Szegeden, a Nemzeti Emlékcsarnokba helyezték el 1930–31 között. Stróbl Alajos (1856–1926) alkotása.
Szepességi evangélikus család sarjaként Budapesten született 1841. november 19-én. Apja – Ágoston – Kossuth Lajos munkatársa volt különböző gazdasági vállalkozásokban, majd az első pénzügyminisztérium titkára, aki a szabadságharc idején a kormánnyal Debrecenbe költözött. A szabadságharc leverése után Orsováig menekült Kossuthtal együtt. Frigyes Orsován az újgörög iskolában az elemi tanulmányait oláh, görög és francia nyelven kezdte. 1851–52-ben Lőcsén tanult német nyelven. Apja a kereskedelmi kamara titkáraként Debrecenbe került, így a gimnázium öt osztályát itt végezte el. Ekkor szerette meg a reál tantárgyakat. Szenvedélyesen vonzódott a rajzművészethez. Elbűvölték a pesti épületek, a nagyszabású, szép alkotások, melyeket a nyári szünetekben látott.
Rokonai segítségével 1857-ben lépett be a fővárosi főreáliskola IV. osztályába, s lett rövidesen a német nyelvű iskola legjobb diákja. A szünidőben kőműves inasként dolgozott.
A budai József Politechnikum hallgatójaként – mint rendkívüli hallgató – egy év alatt tette le a vizsgáit. 1861 őszén Bécsben folytassa tanulmányait, a híres Szépművészeti Akadémia építészeti szakán. Ezidőtájt fordult Schulek minden figyelmével a középkor építészete felé. 1866-ban Schmidt Frigyes tanára Schulek Frigyest küldte Regensburgba, hogy elkészítse a Dóm felmérési terveit, és működjön közre a helyreállítás megtervezésénél. Az 1867-es párizsi világkiállításon e munkája megszerezte számára a nemzetközi hírnevet.
Ezután német, osztrák megbízásokat kapott. Franciaországban, Romániában, Olaszországban járt tanulmányúton. Látva a kiegyezés utáni fellendülést, 1868-ban hazatért Pestre. Megpályázta, és elnyerte az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző tanári állását. 1862-ben megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága, melynek építésze maradt haláláig. 1903-ban megbízták a Műegyetem építészmérnöki kara középkori építészeti tanszékének vezetésével. Nyugdíjas korában Balatonlellén lakott, ahol 1919. szeptember 5-én halt meg. Temetésén – abban a forrongó világban – csupán családtagjai álltak a sírjánál. Ma fiával közös sírban, a visegrádi temetőben nyugszik
Építészeti tevékenységének jelentős korszaka (mellyel kiemelkedik az összes hazai építész közül) a magyar műemlékek helyreállítása. Ezek között legjelentősebb a Budavári koronázó templom (Mátyás-templom) restaurálása, a jáki, zsámbéki, lébényi templomok, a kassai és pozsonyi székesegyházak, az árvai, visegrádi, vajdahunyadi várak, a lőcsei városháza helyreállítási tervei.
Elkészítette a Mátyás-templom környékének rendezési tervét, a főútra levezető lépcsőrendszerrel együtt. 1880–1883 között tervei alapján épült Szegeden a református templom. 1895–96-ban a budai várbeli Szent István-szobor talapzatát, 1897-től a Halászbástya terveit készítette. 1910-ben avatták fel a tervei alapján emelt jánoshegyi Erzsébet kilátót.
1895-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1917-ben a "Pro litteris et artibus" rendjellel tüntették ki. Egész alakos szobra Balatonlellén, a Szalay-kastély (ma Afrika Múzeum) előtti parkban látható. Budapesten iskolát neveztek el róla: Schulek Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Műszaki Szakközépiskola (fenti írásomhoz az ő honlapjukon található életrajzot vettem alapul).
Nagyon szép a tervei alapján Versegen (ma: Szerbia,
Vajdaság, Dél-Bánság) 1860–63 között felépített Szent Gellért római katolikus templom
