2015. március 7., szombat

Gyertek Szolnokra!

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc téli hadjáratának március 5-ei ütközetét, a szolnoki csatát újravívják-játsszák korhű egyenruhába öltözött gyalogosok, dragonyosok, huszárok.

Voltam, nagyszerű volt. Egy képriportban fogok beszámolni a napokban az eseményről. Most előzetesen kép képet mutatok, ahogy vonulnak a császáriak és a magyar honvédek a csatába:

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/5.

A tanárok és a diákok ismerkedési estje különvált – a témáknak természetéből eredően.
         Csáky Csongor főtitkár megköszönte a tanároknak, hogy áldozatot vállaltak, és elkísérték a diákjaikat a hétvégére. Erre a későbbiekben többen kitértek, ők ezt nem érzik áldozatnak, örömmel jöttek.
         Majd a Szövetség tevékenységéről beszélt. Ezek közül néhány:
–új pályázatot írnak ki az 1% megszerzése érdekében
–a beiratkozási programok jó eredménnyel zárultak, példaként említette, hogy az elmúlt hat év alatt a Felvidéken egyre nő a magyar iskolába beiratkozottak száma, elsősorban a nyugati részeken. A partiumi Biharban 1400 családot szólított meg a Szövetség, ennek hatására 200 gyerekkel többen iratkoztak be Nagyváradon és környékén. Idén áprilisban a Kárpátaljára is kiterjesztik a magyar iskolákba beiratkozottak támogatását.
–bevált a határon túli magyar nyelvű tanulók meghívása a magyar nemzeti ünnepekre, például a március 15-i ünnepségen 250 felvidéki fiatal lesz a vendégük Budapesten. Tavaly 500 gyereket tudtak elvinni a határon túlra a Szövetség segítségével.
–a Rákóczi-séták elnevezésű bejárótúrák nagy népszerűségnek örvendenek,
–rendszeresen szerveznek különböző emlékünnepségeket (pl. Esterházy János), elismeréseket adnak át.
         Ezután a tanárok ismertették a lakóhelyükön végzett tevékenységüket, és megköszönték a Rákóczi Szövetség folyamatos támogatását.




         A diákok ismerkedési, csapatépítési estje – elmondásuk szerint – jól sikerült. A csoportok feladata az volt, hogy a kapott fogalmak közül a szerintük legfontosabbat kellett felülre berajzolniuk, majd körétenni a többit, ahogy azok kapcsolódnak. A közepébe pedig egy mottó került. A hivatalos programot széki és csángó táncok tanulása zárta.






2015. március 6., péntek

2015. március 5., csütörtök

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/3.

         Margittai Gábor, a Magyar Nemzet újságírója azzal kezdte, hogy az I. világháború rontotta el az egész XX. századot. Majd az előadása folyamán ezt nagyon szuggesztíven be is bizonyította.
         Sokkolóan hatott, amint bemutatta, hogy a Romániához került területeken a magyar történelmi, tárgyi emlékek hogyan pusztulnak, hogyan teszik módszeresen tönkre a hatóságok. Példának láttuk a 
piski csata emlékhelyét, Martinuzzi Fráter György Erdély kormányzójának alvinci kastélyát, a Kemény-család sírboltját, a Hunyadiak emlékhelyeit. És utána bemutatta ennek ellentétét, ahogyan Olaszországban mindent megőriznek a későbbi korok okulására, pl: az Isonzó–Doberdó harctér emlékei, a három ezer méter magasban előkerült gleccsermúmiák.
         A Kárpát-medencében mindenütt vannak magyar emlékek, ez természetesnek vesszük, de például Szardínián is találunk, ami nem ismert. A nemzet emlékezetéből sokminden kiesett, aminek nem szabadna megtörténnie. Példának bemutatta a Major Anitával közösen és elsőként tavaly végigjárt I. világháborús halálmenet történetét és útvonalát, a talált tárgyi emlékeket, amely Belgrád alól indult, és a Szardínia-sziget melletti kis szigeten, Asinarán (Szamár-sziget) végződött. Útközben is sok emléket találtak, de a végcélnál, a most már nemzeti parkban a bozótban eredeti vizes palackok, furcsa épületcsoportok,
tömegsírok, kápolna, csontkamra, temető, ciszterna maradványai állnak – ennek egy részét magyarok építették. A lépcsősor, a szobrok magyar mérnökök, művészek tehetségét bizonyítják.  85 ezer osztrák-magyar hadifoglyot indítottak útnak a szerbek, embertelen körülmények között, nélkülözések közepette, állatias felügyelők irányítása mellett (akik még verték is a védteleneket!) hajtották őket gyalog két hónapon keresztül, 900 km-es úton hatalmas hegyeken keresztül Dél-Albániáig. Onnan áthajózták a megérkezett 23 ezer legyengült, kimerült embert a se vízzel, se épületekkel nem rendelkező szigetre. A háború végére csak 6 ezren maradtak, de sokan közülük 2–3 éven belül már meg is haltak. (Margittai Gábor nemrégiben a Magyar Nemzetben erről a kutató, bejáró, felfedező útjáról egy sorozat keretében részletesen beszámolt – akkor óriási élményt jelentett ennek olvasása. Ajánlom mindenki figyelmébe.)
         Befejezésként – nekem igazán szimpatikusan – kijelentette, hogy az útikönyvekben a magyar vonatkozásokat kellene bemutatni, de sajnos ezek többsége külföldi írók, kiadók fordításai. Én is ezt vallom, sőt meg szoktam toldani azzal, hogy azokat az útikönyveket, amelyek nem tartalmazzák a magyar vonatkozásokat, még megjelentetni sem szabadna magyarul. Nekünk például nem az angolszász, vagy a német történelmi események, tárgyi emlékek látogatása legyen az elsődleges, hanem a magyar vonatkozásúak.
         Ide illik Lados Balázsnak, a Szent Margit Gimnázium jelen lévő tanárának a kiváló ötlete, a Nemzetháza megvalósítása, amely – német mintára – a 63 vármegye magyar nevezetességeinek teljes bemutatását vállalná fel.

2015. március 4., szerda

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/2.

         Nagyon tanulságos volt Fluck Benedek, HR-szakértő előadása: Kapcsolatok, Karrier a Kárpát-medencében (KKK). Néhány gondolat az előadásából:
         Teleki Pállal indított, aki azt vallotta, a vezetés elsősorban példa. Majd az egymás közötti hídépítés felépítésének fontosságát elemezte, utalván arra, hogy a jelen lévők a Rákóczi Szövetség révén kapcsolódnak egymáshoz.
         Abból indult ki, hogy az alapvető értékeket a család határozza meg, az első példákat is onnan kapjuk. Az életünk folyamán jó esetben lesznek olyan vezetőink, vagy akár más cégeknél is láthatunk olyanokat, akik hitelesek, példaképek lehetnek. Nagyon fontosak a szakmai kapcsolatok, mivel itt azonos az érdeklődés, azonosak a célok..
         Mindenkinek a családja adott, de saját maga alakítja később a kapcsolatait, pl. hobbiján keresztül.
         Majd az internet hasznosságáról tartott egy kiváló összefoglalót.
         Második résztémája a karrier volt, mely meghatározza egész életünket. Nem mozgólépcső, hogy magától vigyen fölfelé bennünket, hanem tenni kell érte. A karrier két megközelítésére is felhívta a figyelmet: milyenek vagyunk a magunk és milyenek a mások szemében.
         A karrier típusai:
1. Vezetői karrier
2. Jól képzett, elismert szakember pl: szakértői pályafutás (akadémikus)
3. Projektvezető karrier: egy cél megvalósítása, majd a csoport felbomlása, új        alakítása
         Milyen képességek és készségek szükségesek ehhez?
1.     Önismeret
2.     Céltudatosság
3.     Elkötelezettség, kitartás
4.     Szakmai, emberi alázat, tisztelet
5. Kommunikáció (pl. legalább egy világnyelv kell a kapcsolat építéséhez)


2015. március 3., kedd

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/1.


        Rákóczi Ferenc gyermekkorom óta a példaképem. Ebből eredt, mindig tevőlegesen hozzájárultam emlékének ápolásához. Ezért fogadtam örömmel, amikor Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára meghívott, hogy vegyek részt a XV. Kárpát-medencei Középiskolás Vezetőképző programján. Ezzel egy kicsit betekinthettem Európa egyik legnagyobb létszámú, de mindenképpen a legsikeresebb egyesülete tevékenységének egy szeletébe. Élményeimet, tapasztalataimat egy sorozat keretében bemutatom blogom olvasóinak.
         Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntőjében kiemelte, neki ez az egyik legkedveltebb rendezvénye. Fontos célként jelölte meg a határokon átnyúló ismeretség erősítését.

         Csáky Csongor főtitkár rövid visszatekintést tett: ez a Szövetség 15. vezetőképzője, nyolc éve indult, még Mádl Ferenc elnöksége idejében. A mostani témakör, „Az érték és az ifjúság” arról szól, amit egy középiskolásnak el lehet mondani, amit ők be tudnak építeni az életükbe.


         A következő települések középiskoláiból jöttek két diákból és egy tanárból álló csoportok: Aszód, Bajce (Felvidék), Balassagyarmat, Budapest (Rózsadomb, Ferencváros gimnáziumaiból), Bácsalmás, Eger (két gimnázium is), Érsekújvár (Felvidék), Cegléd, Csicsó (Felvidék – Csallóköz közepén), Guta (Felvidék - Komáromtól 20 km-re), Gyömrő, Ipolyság (Felvidék - Hont vármegye valamikori székhelye), Kiskunfélegyháza, Nagymegyer (Felvidék – Komáromtól 20 km-re), Léva (Felvidék), Szolnok.