Az első nemzetközi telefonhívás emlékére (New York - London) - - - 1927. január 7.

Disznótoros hurkaleves

A magyar Szent Korona hányattatott történetéből 4/3.

     1848. decemberében a császári hadak már Pest városa előtt álltak, ezért az országgyűlés Debrecenbe költözött a koronázási ékszerekkel együtt. A Budai Várban őrzött regáliák elszállítása komoly problémákat jelentett, hiszen a Dunán jégzajlás miatt csónakkal nem lehetett átkelni. Ezért más átjárás híján csak a félig kész Lánchídon volt lehetőség, ahol lovas kocsik nem járhattak, csak a katonaság vonult át a nyers szerkezetre fektetett pallókon.

            A Szent Korona őrzésére biztosított gránátosokat feleskették, hogy az életük árán és vérük által is megvédik a regáliákat. A Lánchídon a kocsi lépésben haladt a vészesen nyikorgó jeges deszkapallókon. A kerekek nyomása alatt pattogott az átfagyott, merev fa. Félő volt, hogy a jeges deszkapallón megcsúszik a nehéz kocsi, vagy elpattan egy falap, és a felborult kocsiról a súlyos láda átszakítja az ideiglenes járdát, és a Dunába esik. A kocsi végül szerencsésen átért a pesti oldalra. A menekülő tömeg miatt azonban csak nagy nehezen tudták felrakni a ládát a Szolnok felé tartó vonatra. Miután a kísérők elfoglalták a számukra kijelölt helyeket, érdekes dolog történt. Egy jól öltözött idegen kereste meg Bónis Sámuel képviselőt, a szállítás felelősét, és azzal az ajánlattal állt elő, amennyiben a rábízott ládát átrakatja a Vác felé tartó vonatra, és így a Pest felé tartó császári csapatok számára átadja, több százezer forintra számíthat. Ő azonban töltött pisztolyt húzott elő a zsebéből, és megfenyegette az ismeretlent. Bónis a Szent Koronát Debrecenben átadta Kossuth Lajosnak. 1849. május 21-én a honvédek visszafoglalták Buda várát, így a magyar kormány és a Szent Korona is visszatért Buda várába. 1849 júniusában az orosz haderő színrelépésével a szabadságharc elveszett. Szemere Bertalan belügyminiszter ragaszkodott hozzá, hogy a koronázási ékszereket a kormánnyal együtt el kell menekíteni Pestről. Kossuth beleegyezett, de azzal a feltétellel, hogy ezentúl a regáliákról  Szemere Bertalan gondoskodik. Szemere először Szegedre vitette a ládát, ahol szobájában őrizte. Július 25-én Nagyváradra (ma: Oradea; Románia) vitette, ahol a püspöki palota falai közt helyezte el. Majd Aradon (ma: Oradea; Románia) ismételten Szemere szobájában talált menedéket. 24-óra elteltével érkezett a hír a temesvári csata (ma: Timisuara; Románia) elvesztéséről. Szemere konzultált Kossuth Lajossal a láda sorsáról, hogy ne juthasson Ferenc József kezébe. Kossuth azt mondta, hagyja az aradi vár (ma: Arad; Románia) pincéjében.  De Szemere Aradról Lugosra (ma: Lugo; Románia), majd Karánsebesre (ma: Caransebes; Románia) hajtatott, ahol egy bányában kívánta elrejteni a szabadságharc hiteles iratait. Az ottaniaknak azonban szemet szúrt a több lakattal lezárt láda, volt egy asszonyság, aki meg is kérdezte, hogy nem a Szent Koronát rejtegeti-e? Szemere látta, hogy tovább kell mennie, de ekkorra már nagyon fáradt és elcsigázott volt, ezért megkérdezte a vele menekülő külügyminisztertől, ő mit tenne. Batthány Kázmér ezt javasolta: „törd össze és vesd a Dunába”! Szemere – szerencsére – nem így cselekedett. Külföldre azonban nem akarta vinni az ereklyéket. Augusztus 15-én érkezett Orsovára (ma: Orsova; Románia) a Fehér Bárány fogadó épületéhez. A belügyminiszter augusztus 17–18-ra virradó éjjel vitette ki a ládát a fogadó épületéből, és a fogadó mellet lévő 145. számú házba cipeltette, majd méretes gödröt ásatott, és oda elföldeltette. Tetején tüzet gyújtottak, és elegyengették a földet. Másnap séta közben döbbenten látták, hogy más is végzett ott földmunkát. Rögtön jelentették Szemerének, aki teljesen magába roskadt, és azt mondta „összetöröm és a Dunába dobom, elegem van belőle”! De Házmán Ferenc, az első felelős magyar minisztérium belügyi államtitkára szembe szállt vele. Erre Szemere lemondott a hirtelen jött tervéről, Házmán pedig magára vállalta a korona elrejtését.

           „Választásunk emberi kultúrától érintetlen helyre esett. Három fahídon átkelve balra egy csalitos tüzest találunk.” Házmán naplóbejegyzése nem kevés fejtörést okozott a korona után szaglászó osztrák kopóknak. A láda áthelyezését két lépcsőben oldották meg. Augusztus 18-áról 19-ére virradóan kiásták a ládát, amit a miniszteri kocsi ülésének helyére tettek. A Szent Korona így szállításra kész állapotba került, de kevés volt a lovuk, ezért Házmán cselhez folyamodott: a menekülők eladó lovait kérte el, úgymond, próbaútra. Gyors vágtába érkeztek a helyszínre. Miután meggyőződtek, hogy nem figyeli őket senki, mély gödröt ástak két fűzfa között, és belehelyezték a ládát. Ezután betemették, a tetejére minden közelben található növényt ráhordtak álcának. Majd esküdt tettek, hogy amíg Magyarország sorsa jobbra nem fordul – titkukat megőrzik. A szerszámokat a közeli patakba rejtették, majd visszatértek a Fehér Bárány fogadóba.

Csetneki-Juhász Balázs: Örök szerelem

         

Messzi erdő lágy ölén ring a méla csend,

Az úton jössz felém, szemedben béke,

Homlokodon a végtelen,

Szívedben szerelem, szerelem.

Nyár van, fák levele meg se rezzen,

Valahol a távolban egy fakopács veri

A tam-tamot, múlik a nyár, múlik a szerelem,

Vissza fogni nem tudod, majd jönnek az őszi ködök,

Jönnek a tél hidegek, minden emléked elsorvad,

Szétmállik, mintha nem lett volna soha sem,

De te akkor is jössz felém az úton,

Homlokodon a végtelen,

Szívedben szerelem, szerelem.

Messzi erdő csalitosának titkot rejtő

Sűrűjében egy tavaszi reggelen

Boldog kismadár énekli

Szerelem, szerelem,

Örök szerelem.

Vízkereszt napjára - január 6.

            Orlai Petrics Soma: Krisztus megkeresztelése (1859; olaj, vászon; 106x72 cm; Békés, római katolikus templomban)
            A vízkereszt – más néven háromkirályok vagy epifánia – a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja, és a farsangi időszak kezdete. Az egyik legrégibb egyházi örömnap, a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték. Magyar neve a görög Hagiasmos nevet fordítja le, míg a katolikus népek általában az Epiphania vagy a háromkirályok napja elnevezések nemzeti formáját használják. Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből).

            Három eseményt ünneplünk ezen a napon: a napkeleti bölcsek, vagy a hagyomány szerint a háromkirályok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál. A névnapjuk is január 6-ára esik. E napra teszik Jézusnak a Jordán-folyóban Keresztelő Szent János általi megkeresztelését, valamint a Jézus általa véghezvitt első csodát is a kánai menyegzőn.

            A magyar vízkereszt kifejezés a víz és tömjén megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A szentelt víz a templomokban is megtalálható, de a hívek vittek belőle otthonukba is. Széthintették a szobában, az istállóban, a földeken, hogy egészségesek legyenek, illetve a bő termés reményében, és hogy áldás legyen a házon. Öntöttek belőle a csecsemő fürdővizébe, vagy éppen meghintették vele az ifjú párt. Betegeknek általában a halántékát kenegették vele, és behintették a halottakat is. A keleti egyházban a folyók megszentelése is szokásban volt, körmenetben vonultak a hívek a folyóhoz, ahol faragott keresztet vetettek a vízbe. Ebből a szokásból alakult ki a házszentelés vagy más szóval koledálás szokása. Általában a pap és a kántor elment a hívek házához, megáldotta azt, elbeszélgetett velük. Fáradozásaiért a háziaktól sonkát, tojást, szalonnát és lélekpénzt kapott. Egyes protestáns vidékeken ezt a szokást az egyház tiltotta.
            „Háromkirályt jártak” sok helyütt a fiúgyermekek. A házaknál a dramatikus játékkal a bibliai történetet mesélték el, amikor a napkeleti bölcsek felkeresik a kis Jézust. A szereplők fehér, bő ingbe és díszes süvegbe öltöztek, valószínűleg legnépszerűbb Boldizsár, a szerecsenkirály szerepe volt, amihez az arcot jól össze kellett kormozni

            A csillagozás és a csillagének éneklése a 16. század óta dokumentált szokás volt. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a csillaggal háromkirályok képében köszönteni. A csillagéneket vagy a párbeszédes vízkereszti játékot néha leányok adják elő.

            Időjóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz: „Ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél.” Vízkereszt napja utat nyit a sok vidámsággal, muzsikával járó farsang időszakának is.
            A karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le.

A magyar Szent Korona hányattatott történetéből 4/2.

Székely Bertalan: V. László és Cillei (1870; olaj, vászon; 
123x222 cm; Magyar Nemzeti Galéria)

            Ulászló király 1444-ben történt elhalálozása után a magyar rendek elfogadták királyuknak V. Lászlót, akit 1452-ben csak fegyveres felkelés hatására bocsátott el Frigyes német császár. A Szent Koronát azonban nem adta ki a kezéből, mivel terveket szőtt a Habsburgok magyarországi uralmáról. 1457-ben V. László király váratlanul meghalt. Hunyadi János fiát, Mátyást 1458. január 24-én a magyar rendek egyhangúlag uralkodójuknak választották. Hunyadi Mátyás egyik legfontosabb törekvésének nyilvánította a Szent Korona visszaszerzését. Miután Frigyes hívei többször is vereséget szenvedtek Mátyástól, 1463 júliusában kötött békeszerződésben a császár megígérte a korona visszaadását.

          Az átvételre egy régi koronaőr öccse, Pálóczi László utazott Bécsújhelyre, aki az egyik zafír alig látható repedéséről kétséget kizáróan megállapította a korona valódiságát. 1464. március 26-án Budára vitték, ahol nagy pompával megkoronázták Hunyadi Mátyást.

            A mohácsi vész után a Korona többször gazdát cserélt, majd 1551. augusztus 1-jén Izabella királyné átadta I. Ferdinánd biztosainak, de előbb letörte róla a liliomos keresztet. A Korona II. Mátyás koronázásáig újra külföldön volt. 1608-ban II. Mátyás parancsára kicserélték a hátsó repedt zafírt. II. József német-római császár 1784–1790 között Bécsben őriztette.

A Szent Korona Budára hozatala - 1790. február 21. 

(Tischler Antal egykoru metszetéről. mely Gelineck F. rajza után készült. Az Országos Képtár metszet-gyűjteményében található.)

            II. József – bár a nemesség többször kérte –, a Szent Koronát nem adta vissza. A király 1789 végén egy hadi táborozásnál gyógyíthatatlan vérhast kapott. A magyar urak elérkezettnek látták az időt a korona visszaszerzésére. II. József 1790. február 16-án engedélyezte a Szent Korona kiadását. Másnap egy nemesekből álló bizottság Pálffy Károly gróf vezetésével átvette a koronázási ékszereket. A Buda felé vezető út soha nem látott diadalmenetté változott. A négy nap alatt három helyen álltak meg. Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia) az emberek kivonultak az utcákra és nagy üdvrivalgással, ágyúdörgéssel fogadták a Szent Koronát. Amikor a vár alá ért a menet, a városbírók kifogták a lovakat, és maguk vontatták föl a nehéz üveghintót a várba; majd a Szent Koronát közszemlére helyezték. Második napon Győr városában ugyanilyen ünneplés közepette a Szent Koronát éjszakára a várban lévő öreg templom oltárára helyezték közszemlére Szent László koponyája mellé. Február 20-án a menet Esztergomba töltötte az éjszakát, ahol nem kevésbé pazar ünnepélyekkel tisztelegtek az ország koronája előtt. A menet másnap délután négy órára érkezett Buda határába. A főnemesek, nemesek, köznép, klérus, katonák soha nem látott örömünnepet tartottak itt is.

            A Budai Várban két fős korona bizottság felügyelte biztonságát, őrzésére pedig kiszolgált katonákból válogattak koronaőrséget. A következő másfél évtizedig tartó nyugalmat Napóleon csapatainak fenyegetése szakította meg. Először 1805. végén Seplényi József báró, koronaőr a koronaőrség tagjaival Munkács várába menekítette, és csak 1806. márciusában vitte vissza Buda Várába. Pár évvel később a francia császár serege elfoglalta Bécset; I. Ferenc király Komáromba menekült.  Napóleon seregével bevonult Magyarország nyugati részébe is, sőt Győrnél még a magyar nemesi felkelést is szétugratta. Így a Budai Vár nem nyújtott megfelelő védelmet a Szent Koronának. Ezért ismét szekerekre pakolták, és katonai kísérettel június 15-én Almásy Pál koronaőr gyöngyösi házába vitték, és csak november 8-án, a veszély elmúlásával került vissza Budára.

NOSZTALGIA - Megyek Floridába (2016-ban)

Egy hónapig kevesebbet foguk találkozni az interneten, mert Floridába megyek kipihenni a tavalyi év fáradalmait. De gondolni fogok Rátok! Néhány kép:

Itt is fogok sétáln: utcarészlet, parkrészlet

Itt fogok lakni, írogatni (kertrészlet):

Utcarészlet:

Sokfelé fogok menni, pl: tengerpartra, aranyásók falujába, a képen látható botanikus kertbe:

Itt fogok eszegetni:

Itt fogok pancsolni, úszkálni (a tenger most hideg):

Megyek Floridába

Más is jönne:

Mustáros lencseleves

A magyar Szent Korona hányattatott történetéből 4/1.

    III. István és Imre királyunk koronázásának ábrázolása a Képes Krónikában.

           










A Szent Korona 55 magyar király fejét érintette. Csak két király nem volt megkoronázva, II. János Zsigmond ellenkirály, valamint II. József, a "kalapos király", aki elvből nem koronáztatta meg magát.

            1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját, és benne a koronát, amit Károly Nagy Tudum avar kagántól kapott 796-ban. Ottó a koronát elvitte II. Szilveszter pápának (akiről 2013. december 31-i blogbejegyzésemben részletesen írtam), aki ezt küldte I. (Szent) Istvánnak. Ezzel koronázták meg őt és utódait, Pétert és Aba Sámuelt. Péter a Koronát az uralkodói lándzsával együtt 1045 húsvétján átadta III. Henrik császárnak, aki Rómába küldte. Rómából I. András csak hosszas tárgyalásokkal tudta visszaszerezni, majd ezzel koronázták meg 1049 decemberében Székesfehérváron, s utána valamennyi magyar királyt.
            A Korona a magyar trónviszályok idején 1161 és 1166 között Bizáncba került, s ekkor kicserélték a hátsó három képet Dukász Mihály, Konsztantinosz és I. Géza képére. A tatárjárás idején IV. Béla király menekítette ki az országból. Spalató (ma: Split, Horvátország) városából került vissza a székesfehérvári kincstárba. IV. Béla halála után (1270), leánya Anna hercegnő révén II. Ottokár cseh királyhoz került. Az Árpádok utolsó fiúági sarjának halála után, IV. Béla leányági leszármazottját, a cseh Vencelt, 1301. augusztus 27-én Székesfehérváron koronázták meg. 1305. októberben Vencel lemondott a magyar trónról és Ottó bajor hercegnek (IV. Béla unokájának) adta át a koronázási jelvényeket.
Ottót 1307-ben László erdélyi vajda elfogatta, és megszerezte tőle a koronázási jelvényeket. László vajdát végül is egyházi kiközösítés fenyegetésével kényszerítették a koronázási jelvények átadására. Így 1310. augusztus 20-án Székesfehérváron megkoronázták Károly Róbertet. Szent Koronánk következő eltulajdonítása 1401-ben történt. Károly Róbertet fia, Nagy Lajos (1342–1382), őt leánya Mária, majd férje, Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király, valamint német-római császár követte a trónon (1387–1437). Őt a magyar főurak és főpapok 1401-ben fogságba vetették. A Szent Koronát magukhoz vették, és az országot a Szent Korona joghatósága alatt kormányozták három hónapig. Végül az uralkodóval kiegyeztek, és szabadon engedték.

            A Szent Korona Budára került, majd Esztergomba, ahol az érsekre bízták. Tőle vette át a királyi jelvényeket történelmünkben az első Habsburg, Albert magyar király, német-római császár, Zsigmond király veje. Ő vitette azután az újabb őrzőhelyre, a visegrádi királyi várba. Innen történt meg a Szent Korona leggondosabban kitervelt eltulajdonítása. Albert király özvegye csecsemő fiát, V. Lászlót az ellopott Szent Koronával Székesfehérváron megkoronáztatta. Közben a magyar rendek nagyobbik része a lengyel Ulászlót választotta királlyá, egy régi szükségkoronával koronázván meg. Erzsébet királyné elhunyt férje végrendeletét követve, fiát a Szent Koronával együtt Frigyes osztrák hercegnek adta át, mint a kijelölt gyámnak. A Szent Korona középkori történetének ez volt a leghosszabb fogsága, 23 évig tartott.

Sztálin és Roosevelt titkárnőt cserél

          Sztálin és Roosevelt megegyeznek a második világháborúban, hogy a barátság elmélyítése érdekében titkárnőt cserélnek egy időre. 
          Megtörténik a csere, és egy hét múlva felhívja az amerikai elnök a titkárnőjét: Hogy mennek a dolgok? Minden OK, a munkát el tudom látni. Akkor minden rendben?  Hát csak az a gond, hogy itt a Szovjetunióban nem divat a rövid szoknya, és ezért minden nap rávarrnak a minimre 5-5 centit. 

-Ezt el lehet viselni! Viszlát! 

          A szovjet főtitkár is felhívja a titkárnőjét: Hogy mennek a dolgok? Minden harasó, a munkát el tudom látni. Akkor minden rendben? Hát csak az a gond, hogy itt az amiknál nem divat a hosszú szoknya, és ezért minden nap levágnak a szoknyámból 5-5 centit.

-Ezt el lehet viselni! 

-Ezt még igen, de 3 nap múlva ki fog látszani a fütyim és a géppisztoly csöve!

Most mi hasonlítunk a majmokra, vagy a majmok ránk?