2023. január 4., szerda

Érdekességek 122 évvel ezelőttről - Tomboló vihar, ferobbant petróleumlámpa

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            122 évvel ezelőtt január 4-én óriási szélvihar tombolt Veszprémben. Este 5 óra tájban a piacon lévő Fekete-házon függő utcalámpást a vihar ledobta a helyéről, mely az arra haladó 12 éves fiú fejére esett. Szerencsére már esés közben elaludt és így tűzveszedelmet nem okozott, de a fiú fejét véresre zúzta.

            Veszprémben a piaristák konyhájában egy petróleumlámpa felrobbant. Az égő folyadék a konyhában lévő 6 éves kislányra ömlött, akinek a ruhája azonnal lángra lobbant. Takács József gimnáziumi igazgató a zajra besietett és egy ruhadarabbal eloltotta a lángokat. Csodálatosképpen a kislánynak semmi baja nem lett, de megmentője, az igazgató, erős égési sebeket szenvedett a kezein.

            Nap mint nap reklámok tömegébe botlunk. A reklámozók figyelmébe ajánlom a több mint száz évvel ezelőtti tanácsokat. Angol felmérésekre hivatkozva a hirdetésnek legalább tízszer kell megjelennie, hogy hatása legyen. Az elsőt nem veszi észre az olvasó, a másodikat észre veszi ugyan, de nem olvassa el, a harmadikat azonban már elolvassa. Ez az első lépés. Amikor negyedszer jelenik meg, már tudakolózik a hirdetett cikk ára után. Ötödször már megnézi a címet, amikor hatodszor olvassa, már a házastársával is beszél róla. Hetedszerre már azt is elhatározza, hogy megveszi, nyolcadszorra már meg is vásárolja. A kilencedik hirdetésnél fölhívja a barátainak is a figyelmét, a tizediknél már ők is beszélnek házastársaikkal a hirdetett cikkről.

            A Kis-Balatonon ketten nádszedéssel foglalkoztak. Valami pénzkérdésen összekaptak, s a szóvitának tettlegesség lett a vége. A nádvágó késsel egymásnak rohantak. Az egyik élet-halál között lebegett, a másikat pedig letartóztatta a csendőrség.

            Nagyon betegnek érezte magát Kiss János ösküi születésű 19. gyalogezredbeli baka. Megvizsgálták, és teljesen egészségesnek találták. Mivel egyre rosszabbul lett, Győrből hazautazott a Veszprémtől 15 km-re, Várpalotától 8 km-re fekvő Ösküre. Éjjel érkezett, észrevétlenül bement a pajtába és felakasztotta magát. „Kuszált írású levélben” elpanaszolta baját. Boncolás után nagymértékű bélgyulladást találtak nála. „Így halt meg nem hivatalos úton Kiss János, aki hivatalosan nem is volt beteg”.

Három korabeli vicc:
–A kovácsmester az új legényhez: –Hallja-e Ferenc, ne üsse olyan rettenetesen azt az üllőt. Nem zongora az!

–Báróné: Hiszen határozottan megmondtam önnek, hogy vérszínre fesse a szobát, s ön mégis kékre festette!
Szobafestő: De hiszen méltóságodnak kék vére van.

–Mama: No, Margitkám, légy okos és csókold meg szépen lefekvés előtt a nevelő nénit.
Margitka: Igen? Hogy engem is pofon üssön, mint tegnap a papát…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése