NEMZETEK KONYHÁJA - Bajor sajttorta

VISSZAEMLÉKEZÉS - Fotólesen 2012. okt. 23-án 11 órakor

Egy órát vigyázzban állni! Próbáld ki!

Orsós György Dunabogdányból

Budafolk Band műsora, bár Kossuth apánk másfelé mutat, a közönség azért ide gyűlik

A kiállítás előtt hosszú sor kanyargott - ingyen lehetett látogatni a Parlament épületét.

400 000 ember volt az ünnepi nagygyűlésen. A nekik szánt WC.

         A metrón a jegyek ellenőrzése fokozottan érvényesült. Sűrűn álltak a bejáratnál az ellenőrök, alig lehetett közöttük átmenni. Eszembe jutott, hogy ennek a Gyurcsány-kormánynak ez a legnagyobb nemzeti ünnepe. Elképzelhetetlen volt a proletárdiktatúra idején, hogy november 7-én vagy április 4-én jegyek, bérletek felmutatásával, szondába fújással, gyorshajtás mérésével bosszantsák, vagy a legkisebb rossz gondolatra is kényszerítsék a dolgozó népet. Akkor felszabadultan lehetett (kellett) ünnepelni! Most autóval a rendezvények, események közelébe sem lehetett menni az útlezárások miatt. Csak közösségi közlekedéssel. És ha az autósnak nem volt bérlete?

          De ha egy 4 tagú család (és ha több a gyerek, meg a nagyi is menne?) el akart menni a szép időben - mondjuk - a Kossuth térre ünnepelni, kiállítást, őrségváltást nézni, Parlamentbe bemenni, színvonalas, kellemes zenét hallgatni, de nem volt bérlete, mert nem telik rá, akkor átszállással 5120 Ft-jába került volna. A szocializmusban elmehetett, mert nem álltak az útjába! "Szabad világ" volt!!! Szerintem, akik ezt az ellenőrzést most elrendelték, azok a mostani vezetést akarták nagyon rafináltan lejáratni! Hogy mérgelődjön az utas, elő kell venni a bérletet, jegy után kell járkálni, egy vagyont kell kiadni egy kis ünneplésért. Meg - gondolhatták az emberek - a BKV október 23-ából is pénzt akar csinálni, hogy még többet tudjanak ellopni! "Bezzeg Kádár elvtárs nem nyúzta az ünnepelni vágyót!!!!!!!!"

Hétvége (5/2) - Péntek

Aktuális - Ez a fránya vírus

 Az interneten találtam 2020. október 21-én

Dugonics András: Etelka c. regényéről

Dugonics András fő irodalmi alkotásának a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető. Három változata ismert, 1788-ból, 1791-ből és 1805-ből. Az első kettő eltérései jelzik az író koncepciójának kisebb változásait, a stiláris finomításokkal is hangsúlyosabbá tett mondanivalót. A harmadik abban különbözik az előző kettőtől, hogy szögedi nyelvjárásban szólal meg.

A mű, melyet lábjegyzetek sokasága kísér, különös elegye a regénynek és a tudományos igényű történelmi tanulmánynak, így alkotván egy rendkívül eredeti irodalmi műfajt. A mű a honfoglalás és államalapítás közötti időben játszódik, de a hun–magyar őstörténet korábbi szakaszaiba is visszanyúlik. Dugonics András célja az volt, hogy megmutathassa „Régi Magyarainknak Nap-keleti eredeteket…” 

Dominálnak benne a leíró részek, melyek a honfoglalás kori magyarság szokásaival, életmódjával, magánéletével foglalkoznak. Olyan magyarságképet állít olvasói elé, amelynek alapja a nyelvi, kulturális közösség.

Az Etelka számtalan különlegessége közül elsőként ötlik szemünkbe a Honnyaim! című előszó. Ebben Dugonics jellemzi főhősét, Etelkát, dicsőíti eleink dicső tetteit, majd magyarságát, haza- és nyelvszeretetét hangsúlyozza, felsorolja művének forrásait, és utalást tesz a könyvben található jegyzetekre is. Az előszó hatásosan vezeti be a könyv rendkívüli újdonságait. Újdonság a műfaja – regény, az újdonság erejével hatnak felhasznált forrásai – Anonymus, Bölcs Leó, Bíborbanszületett Konstantín művei mind a 18. században bukkantak föl a feledés homályából, valamint újdonságszámba megy az is, hogy a szerző a legújabb történeti és nyelvészeti szakirodalmat használja – többek közt Pray György, Bél Mátyás nevét és művét idézi. Teszi mindezt meghökkentően eredeti, ugyanakkor archaizáló, ékes és míves magyar nyelven.

(Forrás: Rénhírek, Wikipedia)

Benedekné Virág Katalin blogjából:

December 16. Etelka névnap. (magyar-irodalmi)

Dugonics András névalkotása az Etele férfinévből.

Feladata az önelfogadás és a kapcsolatok építése és segítése. Törekszik békességben élni a szomszédsággal, a világgal. Szüksége van hitre és bizalomra, akkor képes kiteljesedni. Azonban sikertelenség esetén illúziókba menekül. Bátorsággal kell szembenéznie a nehézségekkel, mert a tudásával képes ezeket megoldani. Személyiségével hatást gyakorolhat a környezetében élőkre, és egymást támogathatják. Ez lehet jellemző házasságára is. Csak együtt és egymásért élhetnek, ha boldogok akarnak lenni. Figyeli környezetének reakcióját. Túlzott érzékenysége miatt bolhából elefántot csinál. Csapdája az  illúziók kergetése lehet, amely csalódásokhoz és pszichés labilitáshoz vezethet.

Néhány nevezetes Etelka:

§                    Csapó Etelke, Petőfi Sándor szerelme

§                    Görgey Etelka műfordító, teológus, hebraista, református lelkész

§                    Hory Etelka írónő, a kalotaszegi népi hagyományok gyűjtője

§                    Judik Etel – színésznő, Karinthy Frigyes első felesége

§                    Simon Mária Etelka iskolanővér, vértanú

§                    Szapáry Etelka gróf Andrássy Károly felesége

§                    Etelka volt a neve a az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen tankhajójának is az 1890-es években, amely a Fiumében épített (1883) olajfinomítóba szállította a kőolajat.

–Az 1990-es évek névadásában az Etelka név ritka, az Eta és Etel pedig egészen szórványos név volt, a 2000-es években pedig nem szerepelnek a 100 leggyakrabban adott női nevek között.

Még hidegebb napok - október 17.

Kulturált európai ésszel felfoghatatlan, hogy az 1944. október 17-én kezdődött népirtás a 20. század legkevésbé ismert eseményei közé tartozik. Az Európai Unióba törekvő Szerbia végre bocsánatot kért a mintegy negyvenezer magyar áldozatot követelő délvidéki népirtásért, s rehabilitálta a pusztán nemzetiségi alapon háborús bűnösnek nyilvánított, vagyonuktól megfosztott magyarokat.

A szovjet Vörös Hadsereg 1944. október elején fokozatosan vette birtokba a bánsági, bácskai, drávaszögi, szerémségi területeket. Nyomába vonultak a titói kommunista partizán alakulatok. Tito rendeletére 1944. október 17. és 1945. február vége között e területeken bevezették a katonai közigazgatást. Ez idő alatt zajlott le a magyar- és németírtás nagy része Ivan Rukovina tábornok felügyelete alatt. E likvidálásban és kínzásban a hivatalos partizánalakulatok mellett a civil szerb lakosság is részt vett. A mintegy negyvenezer magyar mellett hatvanezer német és valamennyi horvát lakost is megöltek. Csurogon, Zsabján, Mozsoron gyakorlatilag kiirtották a magyar férfi lakosságot.

Körülbelül hatvan tömegsírról tudnak, feltárás eddig alig-alig történt. Néhány példa a tömegsírok keletkezéséről. Csurogon a brutálisan megölt magyarok holttestét a dögtemetőben földelték el. Az 50-es években a tetemeket enyvgyárba vitték, és ott feldolgozták. Péterrévnél leszakadt a Tisza partfala, és amikor a földművesek mentek hazafelé, látták, hogy koponya- meg lábszárcsontok lógnak ki a falból. Kanizsán kóbor kutyák ásták ki a tetemeket.

A szerb partizánok hírhedtek voltak bestiális kínzási, kivégzési módszereikről. Embereket kettéfűrészeltek, karóba húztak, mindössze annyi bűnért, hogy magyarnak vagy németnek születtek, vagy például egy plébánosnak addig ugráltak a hasára egy asztalról, ameddig ki nem jöttek a belei.

Ezek mellett mintegy 200 ezer magyart és németet vittek a 63 Délvidéken felállított gyűjtőtáborba. E táborok abban különböztek más kommunista országok lágereitől, hogy ide elsősorban nemzetiségi alapon zárták be – többnyire családostól – az embereket. Így lett háborús bűnös a két hónapos csecsemő is!

Titóék magyarázata szerint 1944-ben csupán megtorolták az 1942. januári délvidéli razziát. De szó sem volt megtorlásról. A szerbek nemzetiségű alapú népirtást végeztek. A magyar razziában azokat próbálták felelősségre vonni, megbüntetni, akik részt vettek a partizánmozgalomban, és robbantgattak, gyilkoltak, több száz csendőrt és magyar katonát megöltek. A körülbelül 3500 – főként szerb és zsidó – halott közül becslések szerint 80 %-a  – mai szóhasználattal – terrorista volt. Közülük sokan fegyveres harcban estek el, miután a magyar katonák, csendőrök tűzharcban védekeztek a rájuk támadókkal szemben. Néhány jellemző eset: A bevonuló magyar csapatokat egy nő virággal köszöntötte. Amikor egy katona át akarta venni, akkor a nő lelőtte. Elszállásolt katonákat, csendőröket éjszaka a szerb családfő (a felesége, a gyereki segédletével) vasvillával ledöfte.

Lényeges különbség a két rémtett között, hogy Magyarországon – példátlan módon – a második világháború kellős közepén felelősségre vonták a razzia irányítóit. Majd 1945 után Reis István szociáldemokrata igazságügyi-miniszter intézkedésére – a kormány és a parlament tudta nélkül – sok magyar főtisztet, tisztet kiadtak Jugoszláviának, ahol 1946-ban elítélték és kivégezték őket. Magyarország a Hideg napok c. nagyszabású filmben is elismerte a felelősségét, és emléket állított az 1942-es razzia áldozatainak.

          Ezzel szemben szerb részről a kínzások, mészárlások kiötlői, végrehajtói nemzeti hősök lettek, kitüntetéseket kaptak, amiket a mai napig sem vontak vissza.

            2009-ben Sólyom László magyar és Tadics szerb elnök megállapodott, hogy a két ország történészbizottságokat hoz létre az 1944–45 vérengzések kivizsgálására. Kiváló példa Katyn, ahol Sztálin parancsára jóval kevesebb lengyel katonát és civilt öltek meg a szovjet belügyisek, mint ahány ártatlan magyart, németet, horvátot a szerbek, mégis az a nemzetközi emlékezet része lett.