H. Barbócz Ildikó: Séták és kiruccanások (Balatoni tűnődések VII/4.)

          Ülök a teremkerékpáron a hajdani kádfürdőkből kialakított tornateremben, pontosan a lebontott válaszfal helyén. A fehér csempék és a páraelszívók, a csövek idézik vissza a fürdőket. Az alsó helyiségekben kettős fenekű fürdőkádakat szereltek fel, melyben a két kádfenék közé juttatott gőz melegítette a szénsavas vizet. A kinyitott ablakon át szemmagasságban a fákon túl éppen a Balatonra látok, vékony szegély mutatkozik a félszigetből is. A teremkerékpárban az a jó, hogy nem dől el. A lehajtott 6-7 km-rel vajon meddig jutnék el a valóságban? Persze semeddig, a biciklizés nem az én sportom. Képzeletben messzebbre jutok, a félsziget túloldalára is, legfőképpen a sajkodi romantikus, szinte érintetlen nádas partszakaszra, az évtizedekkel ezelőtti csöndet megtalálva. Aztán tovább kóborlok, kapaszkodom az ős levendulaültetvény felé, a lila mezőben leguggolok, és ebben a tömény illatban szinte a mennyországba jutok.

Délutáni helyzetkép az „Ezüsthíd” kávézóban a strandon, közvetlenül, kb. 50 méterre a Balaton partján. Ha a mögöttünk ülő asztalnál nem fecsegnének olyan sokat a németek, még ideálisabb lenne a környezet. A strandra május közepe lévén még ingyen be lehet sétálni, napozni, akár fürdeni. Néhány ember ki is használja ezt. Mi most nemcsak átkéredzkedünk a presszón fotózni, hanem be is ülünk. Ahová máskor forrón tűz a nap, és még fürdőruhában is megsülsz, ott most hosszú nadrágban és pulóverben üldögélsz. Jólesően fogadod a napsugarakat. Az asztalon olasz tortacsodák (velencei desszertkülönlegességek) citromfű levélkékkel, fekete tea és cappuccino. A tó nyugodt vizén egy-két vitorlás magányosan, középen egy kotróhajó tolat. A somogyi partokra túlnan foltosan hull a délutáni napfény, ez a körkép-panoráma az egyik kedvencem. A napok óta dúló erős szélnek köszönhetően jól kivehetőek a széplaki kis fehér templom, a házak, a fák kontúrjai. A siófoki szállodasor épületei parton ülő óriás fehér kövek.

Az Esterházy és a Kisfaludy néptelen strandokon szabadon kószálhatunk, a kutya sem szól hozzánk, sőt kutyát sem látunk. Találunk egy XIX. századból itt felejtett, kb. 50 méternyi partszakaszt, ahol a megújuló nádas mellett szabadon, kőgát és betonfal nélkül futottak ki csendesen a hullámok, meg-megnyalintva és láthatóvá téve a sötétszürke iszapot. A kotróhajók ezt az anyagot gyűjtötték uszályokba a közelben.

Séta közben Lajcsi elmesélte, milyen madarak ébresztették őt kora hajnalban. Elsőnek egy kacsa riadt föl a parkban, aztán a kakukk ébredt, a rigó is belefüttyentett a pitymallatba, a galamb elburukkolta legszebb álmát, a varjú pedig álmosan megjegyezte: kár, hogy ilyen hamar elszállt az éj, kár. Ezzel a gondolattal Lajcsi is mélységesen egyetértett, de nem vette nagyon komolyan a károgást, és még megpróbált szundítani egyet az óracsörgésig.

Balatonfüred, 2013. május

H. Barbócz Ildikó: Szélzúgás - - - - (Balatoni tűnődések VII/3.)

           Egy vasárnap délután olvasás közben a hirtelen beálló csöndre lettem figyelmes, mely már huzamosabb ideje hiányzott. A híres balatoni szél muzsikált több mint egy napja, zúgott egész éjszakán át meg-megújuló és elcsendesedő rohamokban, de folyamatosan. Az ébrenlétből az álomba ringatott, az álomból a felerősödő süvöltésbe. A nappal engedte látni az udvaron növő óriás platán izmos ágainak ritmikus hajladozását, mely egyrészt összjátéknak tűnt, másrészt a szél kedve szerinti hajladozásának, bókolásának. A fák zöld ágrácsai között a szürkébe borult ég töredezett mozaikjai. Délutánra, a hirtelen beálló örömteli csöndben fehér foltosan az égbolt klasszikus kékje bukkant elő, a sziesztában ezen pihent meg a szemem, miközben Keresztury Dezső füredi verssoraiban gyönyörködtem:

„De hiába, a fő gyógytényező

ma is a víz, a napsütés, a béke,

egy-egy jó séta, a szív csendessége,” (Orvos)

„Lágyan hordjon ölében a szél, az eső simogasson,

tündér táj derűjét oltsa szívünkbe dalod.” (Balatoni szél)

„A Bakony zuzmarás leheletétől

tömzsi hegyek karéja védi meg,

szőlős lejtőire arany-zöld fény dől,

barack virul ott s mandula-liget.”

A költő témái közt szerepelt még a Berzsenyi-ünnepség, a sirályok, a Kiserdő, a part, a Kéki-dal, a Tagore sétány, a hajdani Játékszín, Csopak, Balatonszőlős, a dombok, a pincék. A költeményben megénekelt barackfák és mandulafák mind a mai napig jellemzői ennek a tájnak, és naiv szemem sok hasonlóságot fedezett fel bennük. Janus Pannonius dunántúli mandulafái nagy zöld szemekkel hajolnak ki a kerítéseken. 

A kikötőben árboc-zene, földöntúli, de stílszerűen inkább vízentúli muzsika, amikor a megfeszített kötélhúrok az égbetörő ezüst vitorlarúdnak csapódnak a tobzódó hullámok mozgására, ütemesen vagy ütemtelenül, különféle ütőhangszereket idézve, rapszodikusan a viharos, süvítő szélben. A móló két oldalán egész vitorlássor képezi az alkalmi zenekart, a karmester a szél maga, szeszélyeire bízva a játék. A közönség is alkalmi, az emberek jönnek-mennek, le s föl sétálnak a kikötőben. Kedvem lenne Petőfivel megkérdezni tőlük:

„Látjátok ezt a táncot? /Halljátok e zenét?”

Balatonfüred, 2013. május

H. Barbócz Ildikó: Egy kis helytörténet (Balatoni tűnődések VII/2.)

          A betegek könyvtárából igen érdekes és értékes fényképalbumot kölcsönöztem ki a régi Füredről (Némethné Rácz Lídia: A régi Balatonfüred, Múltidéző képeskönyv, 2011). Már nem először kerül kezembe helyi kiadású könyv, a füredi kulturális—szellemi élet kiválóságairól, a Balaton szerelmeseiről, a táj nagyjairól, a Balaton-felvidék lelkes kutatóiról. A helyiek elkötelezett munkával és odaadással teszik közkinccsé a múltat és a jelent a Balatonfüred Városért Közalapítvány Kiadványai sorozatban. Árkus szemmel vizsgáltam a régi fotókat, melyek a XX. század eleji életet mutatják be, különösen a ’20-as években készülteket. Kúriák, nyaralók, kikötők, éttermek, a hajdanvolt nemesi családok, boltosok, vendéglősök, hajóépítők kimerevített képei, vidám és szomorú események krónikája a gyűjtemény. Számomra igazi múltutazás volt ez, megelevenedett élettel, cigányzenével és kacagással, suhanó jégvitorlások karcos hangjával. A legtöbb fotón irigylésre méltón népes családok néznek a kamerába. Utódaik itt járnak közöttünk, őrzik a múltat, folytatják elődeik munkáját, teszik a dolgukat a kor követelményei szerint, mintegy folytonosságot képezve a múltból a jelenbe, a jövő felé a legemberibb célokért önzetlenül és fáradhatatlan buzgalommal, mert „aki életében nem állít magának emléket, azt a harangzúgással elfelejtik”. Juhász Ferenc szavaival élve: „… ne hagyd magad, cselekedj, tégy valót tehetséged és képességeid szerint, hisz az ember nem tunyaságra született, nem lehet önmaga Pató Pálja, nem lehet köd-kép, ami majd a naphőtől elszivárog, sejtelemfátyla fölszívódik…” Hanem legyünk „fényből, szeretetből és hűségből szőtt ember”, ahogyan Juhász Ferenc Keresztury Dezsőt jellemezte, akinek szintén szívéhez nőtt a Balaton. Nem véletlenül volt a barátai közt Egry József, a tó sejtelmes, fejedelmi festője.

A régi fotókat lapozgatva már aznap délután úgy vettem szemügyre az épületeket, hogy összehasonlítottam egykori külsejükkel, mai állagukkal. Próbáltam megtanulni a házak régi tulajdonosainak a nevét, az udvarok elnevezéseit is. A Klotild udvart pl. ma már hiába keresnénk, az átépítés során része lett a szívkórház épületegyüttesének. De az első füredi gyógyszertárat most azonosítottam a fénykép alapján a Blaha és a Zsigmond utcák sarkán. Ma bioüzlet van a helyén, s a napokban szándékomban áll oda is belépni, hátha találok egy kicsi múltat. Így játszom én izgalmas játékot a sokadik X küszöbén.

Balatonfüred, 2013. május

NOSZTALGIA - Flipper együttes utcabálja Alsóörsön, 2012. június 30.

Tegnapi bejegyzésemben nagyon megelégedetten írtam a Jolly-Joker alsóörsi utcabáljáról. Sajnos ma nincs ugyanolyan jó véleményem.

Már a kezdéssel baj volt, ugyanis a Somló-környéki zenekar a meghirdetett időponttól eltérően 20 perc késéssel kezdett, ami szerintem nem megengedhető Alsóörsön. A helyszín is messze volt az ideálistól. Pár méterre dübörgött időnként a vonat (néha még sípolt is!), hatalmas gumicsónakot cipelő emberek lavíroztak át a táncolókon, de sok szájkosár nélküli kutyás hölgy és úr, bicikliző gyerekek és felnőttek, görkorcsolyázó suhancok, magamutogató, kigyúrt kopasz szépfiúk sétálgattak, feszülő ruhás, dúskeblű lányokkal, és még átaraszoló autó is színesítette a táncolók "egyhangú" látványát.

            A szűk hely miatt a zenekar elhelyezését a kényszer szülte: előtte egy 10 méteres hely volt, ahol zajlott a forgalom és táncolni lehetett, mellette két oldalt azonban 100–100 x 5 méter hosszú hely. És ezen álldogálhatott a tisztelt közönség, néha idébb-odébb lépve, hogy a biciklisek, görkorizók, kutyások el tudjanak haladni.

            Jó elgondolás, hogy a vállalkozók Alsóörs több pontján jussanak extra jövedelemhez, de az, hogy csak néhány „ingyenes” hely legyen oldalt egy-két padon, az a sok pénzt Alsóörsön hagyó vendégek kiszolgáltatottság-érzését hozhatta elő, és nem biztos, hogy a jó közérzetet növelte, mint az előző napi füvön heverészés, Balatonba gyönyörködés. Ugyanezek a vendéglősök az épület strand felöli oldalán is tudtak volna szolgáltatni - és az előző napihoz hasonló ideálisabb körülmények között.

            A zenekar mintha a későbbi kezdést be akarná hozni, hatalmas iramban zenélt. Mónikával kezdtek, majd jött az Apostol együttes, a Csókkirály és sorban a nóták. Közülük sokat nem ismertem, de nem vesztettem vele semmit. Szerintem ez a "mulatós stílus" utcabál helyett lakodalomba való. Úgy tűnt, hogy az utcabálok elvárásai szerint csak  másodosztályú zenét "lakodalmi" színvonalon adták elő, ami ide nem volt megfelelő. E mellett semmi barátkozás, jópofáskodás a hallgatósággal – ami egy utcabál elengedhetetlen része. A műsorrend is gyenge volt, például a „Pálinkadal” korai elsütése, a "lakodalmas folyam" dalainak nem felfelé ívelő sorrendje is ezt szemléltette.  Mentségükre legyen írva, keményen dolgoztak a fiúk, majd megszakadtak, és magyarul énekeltek, ami sokminden hibát feledtet az est gyengeségeiből. A reflektorokat alacsonyan helyezték el a színpad elején, így még nappal is alig látszott a zenekar, de ahogy leereszkedett a sötétség, és bekapcsolták az előre irányuló fényt, a zenészek teljes homályba burkolództak. Az ember azt hihette, hogy azt a bizonyos medvét rejtegetik, amit a fél ország keres!

Mivel én csak zenét mentem hallgatni, ezért oldalt tartózkodtam, mint az ott lévők majdnem egésze – de onnan a zene minősége nagyon gyenge volt, mert a hangszórók előre sugározták a hangot. A láthatatlan zenekar, a hangszórók beállítása miatti érdekes hangszerelésben és összeállításban hallott zene, az elaraszló biciklizők pirosan villogó hátsó világítása az orrunk előtt, a sétálók ide-oda vonulgatása a "táncplaccon", a vonat "kellemes zakatolása" karnyújtásnyira arra késztetett, hogy még a fele időt se bírjam ki, ami velem eddig sohasem fordult elő, és inkább eljöttem ebből a „kényelmetlen” bálból. (A BEJEGYZÉST 2012-BEN ÍRTAM.)

H. Barbócz Ildikó: Újbóli megérkezés (Balatoni tűnődések VII/1.)

          Jókai írja a „Magyar Tempevölgy”c. helyi vonatkozású hosszabb lélegzetvételű írásában: „ A mint Balaton-Füreden a kocsiról leszálltál, egyszerre otthon vagy.” Én/mi ugyan a vonatról szálltunk le, de igazat adhatunk az írónak. Sokadszori itt-tartózkodás ez a mostani. Tudjuk az utcák neveit, az udvarokét (pl. Erzsébet-udvar a mai szanatórium), eltévedni nem lehet, mindent pontosan ott találsz, ahol azelőtt hagytad. Megnyugtatóan visszavár a táj. Csopak után már várod a szőlőhegyeket, Arácsot, az északi partvonal leghangulatosabb vasúti megállóját, ahol ez alkalommal csak átrobog a vonat, de a bőrönd fülét itt fogod meg, mert a füredi nagyállomás következik.

A kórházba hiába érkeztünk meg órákkal előbb a szokásosnál, csak késő délután szabadulunk ki a tópartra. A „langy lég” (Jókai) és a víz látványa felüdítő és kellemes volt. A szanatórium előtti park virágözönben pompázott színben és illatban egyaránt. A csemetehársfák nőttek valamicskét, a kóbor macskák a zenepavilon alatt a szokásos helyükön, a vadkacsák és a varjak az udvaron, a hattyúk és a sirályok sehol. Pedig éppen ők hiányoznak a tóról! A sétálók nagy része a beutaltak közül kerül ki, kiegészülve egy-egy kiránduló középiskolai osztállyal – érettségi szünet lévén. Délelőtt a Tagore sétányon végig lehetett látni – mondhatom, erre vágytam. Tetszik így ez a nyüzsgés nélküli part, a bezárt ajtókkal, lakatokkal, egymásba rakott székekkel, lehúzott rolókkal, a még befedett kültéri medencével. Az Esterházy strandon ember sehol, vadkacsák a társaim fotózás közben. A vízlépcső a partra vetve, a napozóágyak a ponyva alatt várják a napozni vágyókat. A fű már tavaszi, életerős, nyírásra vár. Az alkonyati szél hajlongatja a szőke nádast, remek előteret nyújtva a somogyi partok és a tihanyi dombok felé. Most érvényesülhet csak a tó igazán! Seszínével, lankadatlan locsogásával, esőt ígérő vaskos felhőcsíkjaival a májusi langyos szélben.

A reggelek még hűvösek, a bágyadt napsütésben néhány beutalt kóvályog a Fő téren reggelire várva. Én megmerítem edényemet a savanyúvíz forrásból, a tó karnyújtásnyi érintésre tűnik. A fák között minden reggel egy foltnyi fehérség fogad: az itt éjszakázó hajó egy darabja. A fürdés gondolata még a messzi távolban, a lúdbőröző vízfelszín idegnyugtató látvány mégis. A Tagore sétányon piros mezes kocogó férfi kora reggeli magányossága. Az első, még erőtlen napsugarak a Horváth-ház oszlopos bejáratára vetülnek, a szalmasárga fényben az árvácskák színpompája játssza a főszerepet.

Nem süt a nap, hiányzik a szárító, melengető sugara a kádfürdő után. A partra mégis kilépek, a levegőkúra következik. Elmosódott akvarellkékben és szürkében a táj, mely színekbe az égbolt és a víz egyformán beöltözik. Reggeli első pillantásom is a teraszról egybemosódottságot érzékel, csak az eszem tudja különválasztani a tó vizét az égtől. A hattyúk költeni mentek a hajóstiszt szerint, a vadkacsák uralják korlátlanul a vizet és a sétányt.

Balatonfüred, 2013. május

NOSZTALGIA - Jól sikerült egészségnap az alsóörsi strandon - 2012. június 30.

          Kiváló ötletnek tartom, hogy Alsóörsön még a strandon is foglalkoznak az ember életének a legfontosabbikával, az egészségével. Volt közös jóga, előadás a nyár veszélyeiről, a PCOS betegségről, a sport szerepéről.

        És mellette ingyenes hallásvizsgálat, szívstressz mérés, szemészeti szűrés, vérnyomásmérés, testsúlymérés, téstzsírmérés, diétás tanácsadás. A fizetős szűrővizsgálatokat is sokan vették igénybe: érvizsgálat, koleszterin mérés, vércukormérés, EKA-teszt, csontsűrűség vizsgálat. (A képen Hardi Lászlóné méri a vérnyomásomat.)
        Az egészségügyi kiállítás és vásár is hasznos ötleteket adott a meglepően sok látogatónak.
        Megérdemlik a támogatók, hogy megnevezzük őket: Alsóörs Község Önkormányzata, Eötvös Károly Művelődési Ház és Könyvtár, PCOS Szívügyi Alapítvány, Mens Mentis Egészségcentrum, PCOS Önsegítő körök önkéntesei, Balatonfüredi ÁNTSZ, Hardi Lászlóné védőnő, VEDAC, Pannon Halláscentrumok, Mobil Medical Orvosi Szolgáltató Kft, Alsóörs Község Strandja.