Már a kezdéssel baj volt, ugyanis a Somló-környéki zenekar a meghirdetett időponttól eltérően 20 perc késéssel kezdett, ami szerintem nem megengedhető Alsóörsön. A helyszín is messze volt az ideálistól. Pár méterre dübörgött időnként a vonat (néha még sípolt is!), hatalmas gumicsónakot cipelő emberek lavíroztak át a táncolókon, de sok szájkosár nélküli kutyás hölgy és úr, bicikliző gyerekek és felnőttek, görkorcsolyázó suhancok, magamutogató, kigyúrt kopasz szépfiúk sétálgattak, feszülő ruhás, dúskeblű lányokkal, és még átaraszoló autó is színesítette a táncolók "egyhangú" látványát.
A szűk hely miatt a zenekar elhelyezését a kényszer szülte: előtte egy 10 méteres hely volt, ahol zajlott a forgalom és táncolni lehetett, mellette két oldalt azonban 100–100 x 5 méter hosszú hely. És ezen álldogálhatott a tisztelt közönség, néha idébb-odébb lépve, hogy a biciklisek, görkorizók, kutyások el tudjanak haladni.
Jó elgondolás, hogy a vállalkozók Alsóörs több pontján jussanak extra jövedelemhez, de az, hogy csak néhány „ingyenes” hely legyen oldalt egy-két padon, az a sok pénzt Alsóörsön hagyó vendégek kiszolgáltatottság-érzését hozhatta elő, és nem biztos, hogy a jó közérzetet növelte, mint az előző napi füvön heverészés, Balatonba gyönyörködés. Ugyanezek a vendéglősök az épület strand felöli oldalán is tudtak volna szolgáltatni - és az előző napihoz hasonló ideálisabb körülmények között.
A zenekar mintha a későbbi kezdést be akarná hozni, hatalmas iramban zenélt. Mónikával kezdtek, majd jött az Apostol együttes, a Csókkirály és sorban a nóták. Közülük sokat nem ismertem, de nem vesztettem vele semmit. Szerintem ez a "mulatós stílus" utcabál helyett lakodalomba való. Úgy tűnt, hogy az utcabálok elvárásai szerint csak másodosztályú zenét "lakodalmi" színvonalon adták elő, ami ide nem volt megfelelő. E mellett semmi barátkozás, jópofáskodás a hallgatósággal – ami egy utcabál elengedhetetlen része. A műsorrend is gyenge volt, például a „Pálinkadal” korai elsütése, a "lakodalmas folyam" dalainak nem felfelé ívelő sorrendje is ezt szemléltette. Mentségükre legyen írva, keményen dolgoztak a fiúk, majd megszakadtak, és magyarul énekeltek, ami sokminden hibát feledtet az est gyengeségeiből. A reflektorokat alacsonyan helyezték el a színpad elején, így még nappal is alig látszott a zenekar, de ahogy leereszkedett a sötétség, és bekapcsolták az előre irányuló fényt, a zenészek teljes homályba burkolództak. Az ember azt hihette, hogy azt a bizonyos medvét rejtegetik, amit a fél ország keres!
Mivel én csak zenét mentem hallgatni, ezért oldalt tartózkodtam, mint az ott lévők majdnem egésze – de onnan a zene minősége nagyon gyenge volt, mert a hangszórók előre sugározták a hangot. A láthatatlan zenekar, a hangszórók beállítása miatti érdekes hangszerelésben és összeállításban hallott zene, az elaraszló biciklizők pirosan villogó hátsó világítása az orrunk előtt, a sétálók ide-oda vonulgatása a "táncplaccon", a vonat "kellemes zakatolása" karnyújtásnyira arra késztetett, hogy még a fele időt se bírjam ki, ami velem eddig sohasem fordult elő, és inkább eljöttem ebből a „kényelmetlen” bálból. (A BEJEGYZÉST 2012-BEN ÍRTAM.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése