2020. július 2., csütörtök

H. Barbócz Ildikó: Egy kis helytörténet (Balatoni tűnődések VII/2.)

          A betegek könyvtárából igen érdekes és értékes fényképalbumot kölcsönöztem ki a régi Füredről (Némethné Rácz Lídia: A régi Balatonfüred, Múltidéző képeskönyv, 2011). Már nem először kerül kezembe helyi kiadású könyv, a füredi kulturális—szellemi élet kiválóságairól, a Balaton szerelmeseiről, a táj nagyjairól, a Balaton-felvidék lelkes kutatóiról. A helyiek elkötelezett munkával és odaadással teszik közkinccsé a múltat és a jelent a Balatonfüred Városért Közalapítvány Kiadványai sorozatban. Árkus szemmel vizsgáltam a régi fotókat, melyek a XX. század eleji életet mutatják be, különösen a ’20-as években készülteket. Kúriák, nyaralók, kikötők, éttermek, a hajdanvolt nemesi családok, boltosok, vendéglősök, hajóépítők kimerevített képei, vidám és szomorú események krónikája a gyűjtemény. Számomra igazi múltutazás volt ez, megelevenedett élettel, cigányzenével és kacagással, suhanó jégvitorlások karcos hangjával. A legtöbb fotón irigylésre méltón népes családok néznek a kamerába. Utódaik itt járnak közöttünk, őrzik a múltat, folytatják elődeik munkáját, teszik a dolgukat a kor követelményei szerint, mintegy folytonosságot képezve a múltból a jelenbe, a jövő felé a legemberibb célokért önzetlenül és fáradhatatlan buzgalommal, mert „aki életében nem állít magának emléket, azt a harangzúgással elfelejtik”. Juhász Ferenc szavaival élve: „… ne hagyd magad, cselekedj, tégy valót tehetséged és képességeid szerint, hisz az ember nem tunyaságra született, nem lehet önmaga Pató Pálja, nem lehet köd-kép, ami majd a naphőtől elszivárog, sejtelemfátyla fölszívódik…” Hanem legyünk „fényből, szeretetből és hűségből szőtt ember”, ahogyan Juhász Ferenc Keresztury Dezsőt jellemezte, akinek szintén szívéhez nőtt a Balaton. Nem véletlenül volt a barátai közt Egry József, a tó sejtelmes, fejedelmi festője.
A régi fotókat lapozgatva már aznap délután úgy vettem szemügyre az épületeket, hogy összehasonlítottam egykori külsejükkel, mai állagukkal. Próbáltam megtanulni a házak régi tulajdonosainak a nevét, az udvarok elnevezéseit is. A Klotild udvart pl. ma már hiába keresnénk, az átépítés során része lett a szívkórház épületegyüttesének. De az első füredi gyógyszertárat most azonosítottam a fénykép alapján a Blaha és a Zsigmond utcák sarkán. Ma bioüzlet van a helyén, s a napokban szándékomban áll oda is belépni, hátha találok egy kicsi múltat. Így játszom én izgalmas játékot a sokadik X küszöbén.
Balatonfüred, 2013. május

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése