H. Barbócz Ildikó: Séták és kiruccanások (Balatoni tűnődések VII/4.)

          Ülök a teremkerékpáron a hajdani kádfürdőkből kialakított tornateremben, pontosan a lebontott válaszfal helyén. A fehér csempék és a páraelszívók, a csövek idézik vissza a fürdőket. Az alsó helyiségekben kettős fenekű fürdőkádakat szereltek fel, melyben a két kádfenék közé juttatott gőz melegítette a szénsavas vizet. A kinyitott ablakon át szemmagasságban a fákon túl éppen a Balatonra látok, vékony szegély mutatkozik a félszigetből is. A teremkerékpárban az a jó, hogy nem dől el. A lehajtott 6-7 km-rel vajon meddig jutnék el a valóságban? Persze semeddig, a biciklizés nem az én sportom. Képzeletben messzebbre jutok, a félsziget túloldalára is, legfőképpen a sajkodi romantikus, szinte érintetlen nádas partszakaszra, az évtizedekkel ezelőtti csöndet megtalálva. Aztán tovább kóborlok, kapaszkodom az ős levendulaültetvény felé, a lila mezőben leguggolok, és ebben a tömény illatban szinte a mennyországba jutok.

Délutáni helyzetkép az „Ezüsthíd” kávézóban a strandon, közvetlenül, kb. 50 méterre a Balaton partján. Ha a mögöttünk ülő asztalnál nem fecsegnének olyan sokat a németek, még ideálisabb lenne a környezet. A strandra május közepe lévén még ingyen be lehet sétálni, napozni, akár fürdeni. Néhány ember ki is használja ezt. Mi most nemcsak átkéredzkedünk a presszón fotózni, hanem be is ülünk. Ahová máskor forrón tűz a nap, és még fürdőruhában is megsülsz, ott most hosszú nadrágban és pulóverben üldögélsz. Jólesően fogadod a napsugarakat. Az asztalon olasz tortacsodák (velencei desszertkülönlegességek) citromfű levélkékkel, fekete tea és cappuccino. A tó nyugodt vizén egy-két vitorlás magányosan, középen egy kotróhajó tolat. A somogyi partokra túlnan foltosan hull a délutáni napfény, ez a körkép-panoráma az egyik kedvencem. A napok óta dúló erős szélnek köszönhetően jól kivehetőek a széplaki kis fehér templom, a házak, a fák kontúrjai. A siófoki szállodasor épületei parton ülő óriás fehér kövek.

Az Esterházy és a Kisfaludy néptelen strandokon szabadon kószálhatunk, a kutya sem szól hozzánk, sőt kutyát sem látunk. Találunk egy XIX. századból itt felejtett, kb. 50 méternyi partszakaszt, ahol a megújuló nádas mellett szabadon, kőgát és betonfal nélkül futottak ki csendesen a hullámok, meg-megnyalintva és láthatóvá téve a sötétszürke iszapot. A kotróhajók ezt az anyagot gyűjtötték uszályokba a közelben.

Séta közben Lajcsi elmesélte, milyen madarak ébresztették őt kora hajnalban. Elsőnek egy kacsa riadt föl a parkban, aztán a kakukk ébredt, a rigó is belefüttyentett a pitymallatba, a galamb elburukkolta legszebb álmát, a varjú pedig álmosan megjegyezte: kár, hogy ilyen hamar elszállt az éj, kár. Ezzel a gondolattal Lajcsi is mélységesen egyetértett, de nem vette nagyon komolyan a károgást, és még megpróbált szundítani egyet az óracsörgésig.

Balatonfüred, 2013. május