A nap vicce

Múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ

   Egy kérdés volt:

"Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?"

   A felmérés nagy kudarccal végződött!

Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".

Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".

Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány".

Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".

Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".

Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem".

Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

(Az interneten találtam 2017-ben)

Vorosilov, Magyarország szovjet helytartója születésének évfordulójára - 1881. február 4.

Sztálin szobra Budapesten

          Sztálin mindenkit rettegésben tartott, még a barátainak nevezhető embereket is. Csak példának kiragadva az egyik hathatós módszere: Vorosilovnak, Sztálin legjobb barátjának és szövetségesének a gyerekét (Pjotrot), vagy például Mikojánék két fiát (Vanót és Szergót), vagy más szovjet vezetők kamasz gyerekeit állítólagos „ellenzéki viselkedésük” miatt hosszabb-rövid időre bebörtönöztette, ill. közép-ázsiai adminisztratív száműzetésre ítéltette. Sztálin láthatóan élvezte, hogy markában tartja a gyerekek szüleit, akik rettegtek és hallgattak. A diktátor ezzel jelezte még legjobb barátjának és szövetségesének, Vorosilovnak, valamint a külkereskedelmi miniszter és miniszterelnök-helyettesnek, Anasztaz Ivanovics Mikojannak (1895–1978) is, hogy a nyakukon tartja a kést.

            Mai ésszel egyszerűen hihetetlen, hogy milyen magas rangú, elismert emberekkel is meg lehetett ezt csinálni. A szemléletesség kedvéért példának nagyon röviden bemutatom Kliment Jefremovics Vorosilovot (1881. február 4.–1969. december 2.): Bár mindössze két évet (!) járt iskolába, 1917-ben a polgárháborúban – a pártban végzett kiváló munkája elismeréseként – hadseregcsoportot vezetett. Ezután is magas és felelősségteljes beosztásokat (pl. frontparancsnok, honvédelmi miniszter) látott el. Nem mindennapi elismerését jellemezte, hogy 1935-ben három várost is elneveztek róla: szülővárosát, Luhanszkot (Vorosilovgrádnak), az észak-kaukázusi Sztavropolt (Vorosilovszknak) és a távol-keleti Usszurijszket (Vorosilovnak). A magyar történelemben 1945 után meghatározó szerepet játszott! Fontosságát, megbecsülését legjobban a kitüntetései bizonyítják:

                              Szovjetunió Hőse (3x)

Szocialista Munka Hőse
 Lenin-rend (8x)
  Vörös Zászló érdemrend (6x) 
Szuvorov-rend
 Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem
 Szühebátor-rend

A forradalom díszfegyvere

          Vorosilov különleges státuszt vívott ki magának a szovjet közéletben. Egészen a 40-es évek elejéig ő számított Sztálin legjobb barátjának.

          A moszkvai Nagy Színház fontosabb pénzügyi döntéseit az 1930-as években Vorosilov honvédelmi miniszter hagyta jóvá. Sztálinnal együtt beleszólt a repertoárba is. Sőt, általában a fontosabb szerepek, a díjak meg a prémiumok kiosztásában is.

          Vorosilov a terrort megfelelő eszköznek tartotta, és aki helyesnek találta az ellenzék likvidálását. Zinovjevet és Kamenyevet Sztálin letartóztatta. A tőlük kicsikart vallomásokat elolvasta (melyben többek között az is szerepelt, hogy a Politbüro összes tagját likvidálni akarták!), és ezt írta Sztálinnak: „…ezek a gonosz emberek kiváló példái a Trockij-arcú kis burzsoáknak. … Végük van. Semmi keresnivalójuk az országunkban, nincs helyük az anyaföldért bármikor életüket adni kész milliók között. A söpredéket teljesen likvidálni kell, … biztosnak kell lennünk abban, hogy a politikai rendőrség megfelelően hajtja végre a tisztogatást…” A tények azt bizonyítják, hogy Vorosilov meg lehetett elégedve, mert e söpredéket – akik többek között Lenin miniszterelnök-helyettesei voltak –  1936-ban főbe lőtték.
A Nagy Terror idején Vorosilov kis cédulákon kérte Jazsovot, a politikai rendőrség vezetőjét, hogy minél több magas rangú tisztet tartóztasson le. Negyvenezer magas rangú tisztet végeztek ki közvetlenül a II. világháború előtt.

         Vorosilov a II. világháború kitöréséig minden évben kétszer, május 1-én és november 7-én gyönyörű paripáján fogadta a katonai díszszemlét a Vörös téren.

            Kun Miklós rövid, velős jellemzése szerint: Választékos modorú, eleven, jó természetű, ostoba, irigykedő, brutális, két elemit végzett, kisvárosi lakatos.

           Magyarország helytartója volt egy időben. Bizalmas levelezésében „kispolgári náció”-ként jellemezte a magyarokat.

A képen: Vorosilov 1952. április 2-án megérkezett Budapestre.

Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára, Klement Jefremovics Vorosilov marsall, szovjet miniszterelnök-helyettes, Gerő Ernő miniszterelnök-helyettes.

   

Vorosilov ünnepi beszédét tartja a magyar Országházban az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc centenáriumi rendezvényén.  A háttérben Nagy Imre.

(Források: Kun Miklós könyvei.)

Magyar humorral feloldva:

–Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját.

–Ki ennek a Mórickának a papája?

–Ő a városi rendőrkapitány.

–És a mamája?

–Ő a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.

–Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!

Szegény szőke nők!

Szent Balázs tiszteletére - február 3. Babits Mihály: Balázsolás

            Személyes, segélykérésre komponált vers. A költemény szervezőelve a gyermekkori szertartásemlék felidézése, a balázsolás vagy Balázs-áldás. Szent Balázs a torokbetegségek védőszentje is. Ez az emlék teremt lehetőséget Babitsnak kétféle emberi magatartástípus megfogalmazására, a gyermek és felnőtt szembeállítására. Nem életkori, egyedfejlődési periódusokról van szó, hanem a létezéshez való viszonyról. A gyermek öntudatlanul, a dolgok értékét nem ismerve éli életét. A felnőtt a dolgok végességének tudatosságában él, s ha a létezés véges, akkor annak egyes összetevői is, így a szenvedés is véges. A felnőtt tehát ismeri a dolgok valódi értékét, tudja, hogy “nem is olyan nagy dolog a halál”.

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
    Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
    s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
    Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
    aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
    oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
    s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
    életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
    lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
    nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
    segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
    hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
    magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
    Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
    hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
    ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
    mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
    és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
    zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
    kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
    kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
    hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
    Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
    kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
    a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
    csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
    okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
    még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
    olyan nagy dolog a halál.

Szent Balázs tiszteletére - február 3. Szent Balázs életéből

              Blasius=Basilius=király nevének megfelelően  igazi királyi lélek volt. Életét az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek véghosszat nem érő sorával szőtte át, halálát pedig a vértanúság bátor hitvallásával pecsételte meg.

            Szülővárosában, az örményországi Szebasztéban (ma: Szivász; Törökország) eredetileg orvosi gyakorlatot folytatott. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, keresztény testvérei a legközelebbi püspökválasztás alkalmával lelkük pásztorává választották. Balázs meghajolt a nép akarata előtt és ettől kezdve egészen a lelkek gondozására adta magát. Erre nagy szükség is volt, mert Keleten még mindig erősen dühöngött a keresztényüldözés. Konstantin császár társuralkodója, Licinius ugyanis önkényesen túltette magát a 313-ban kiadott milánói türelmi rendeleten és folytatta az üldözést.
            Az üldözés Szebasztéba is elhatott, és elsősorban a nyáj főpásztorát vette célba. Balázs híveinek unszolására egy időre kitért az üldözők dühe elől. A város közelében egy sziklaüregben vonta meg magát. A legenda szerint szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték.

            Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt neki. Szebaszte pogány prefektusa – Agricola – azonban 316-ban elfogatta. Oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége nem tudta megmenteni, mert nem engedte harcolni őket. Miközben a katonák a városba vitték, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket, és ő a kereszt jelével meggyógyította őket. Például ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is.
            Agricola először nyájassággal akart Balázsra hatni. "Üdvözlégy Balázs – mondotta –, akit Agricola és az istenek kegyelnek". Mire a szent: "Légy áldott, jó Agricola; de áldott csak akkor leszel, ha nem mondod isteneknek azokat, akik tulajdonképpen ördögök". Az imént még nyájas prefektust teljesen kihozta sodrából ez a bátor felelet. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra. De mivel látta, hogy Balázs állhatatosságát nem tudja megtörni, vízbe fojtatta. A hívők emlékezete úgy tudja, hogy a szent püspök közvetlenül halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban – főleg torokfájásban – az ő közbenjárását kérik, meghallgatást remélhetnek: „Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké”.

Sokfelé találunk Magyarországon is emléket Szent Balázsról. Közülük néhány: A Zselic dombjai között Somogy megyében, a Kaposvár–Pécs között húzódó 66-os főút mellett található 356 lakosú község neve: Szentbalázs. Balatoncsicsóhoz tartozik a Szent Balázs-templomrom.
          Raguza (ma: Dobrovnik; Horvátország) 169 évig a Magyar Korona része volt. Védőszentjének Szent Balázst választotta. Ezt városszerte szobrok, festmények bizonyítják. (A fotómon a főbejárat, a Pilei-kapu látható Szent Balázzsal.)

Környezetvédelem - alulról

A giccs minden mennyiségben!

Egészségügy alulnézetben