2017. február 4., szombat

A nap vicce

Múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ
   Egy kérdés volt:
"Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?"
   A felmérés nagy kudarccal végződött!
Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".
Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".
Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány".
Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".
Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".
Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem".
Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

Édesség minden mennyiségben, minden formában














Egyél sok édességet, nehogy így járj!! Ő nem szereti a sütit.

Szent Balázs emléknapjára - február 3. Raguza nevezetességeiből 2.


          Raguzában (ma: Dubrovnik; Horvátország) 17 Szent Balázs-szoborral és sok festménnyel lehet találkozni. A hagyomány azt tartja: Balázs püspök – jónéhány évszázaddal halála után – álmában figyelmeztetett egy Stojka nevű helyi papot a velenceiek orvtámadására. A lakosság így felkészült, és sikerrel visszaverte a hódítókat. 972-ben Raguza védőszentje lett, és az erődítményekre, épületekre, a főtérre felkerült Szent Balázs óvó szobra, a pénzekre, zászlókra arcképe. A legnagyobb templomot is róla nevezték el.
            Szent Balázs emléknapja alkalmából néhány napon keresztül kis morzsákat mutatok be a világ egyik legkedvesebb, legpatinásabb városból, amelyik 168 évig a Magyar Korona része volt. A fennhatóság elismerésének jeléül háború esetén harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, valamint évi 500 aranyforintot fizettek a magyar királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket rendeztek.
          Városfalak (Gradske Zidine): Raguza jelképe, a turisták csodálatának tárgya. A 10. században emelték, majd többször is átépítették, megerősítették. Az erődfal és a sánc 1940 m hosszú; szélessége a szárazföld felöli részen 4–6 m, a tenger felé 1,5–5 m; magassága helyenként eléri a 25 métert. A városfal a teljes Óvárost körbeveszi. Ezt erősítették meg 3 kör- és 12 négyszögletes toronnyal, 5 bástyával, 2 sarokerődítménnyel és a nagy Szent János-erőddel. A szárazföld felöl egy külső fal is erősíti 10 félköríves bástyával. Ma gondozott park foglalja el a várárok egykori helyét, ahol leander, narancs- és pálmafák virágoznak. A tengeri támadások ellen az Óvárost két különálló erőd is védte: a Revelin, és a főkapu melletti Szent Lőrinc (Lovrjenac). A falra a Pilei-kapu és a Pločei-kapu mellett van feljárás. Az 1940 m megtétele közben gyönyörű a kilátás a tengerre és a városra.  A körbejárásra legkevesebb egy órát érdemes szánni.
          Minčeta-bástya (Tvrdava Minčeta): A monumentális, kétszintes bástyát 1461-ben reneszánsz stílusban tervezte Michelozzo Michelozzi neves firenzei építész. A félköríves tornyot egy lőrésekkel kiépített második torony koronáz meg. Építését Michelozzi kezdte, de Juraj Dalmatinac, a kor legnevesebb dalmát építésze fejezte be 1464-ben. A bástyán lehet ismerkedni a város legnagyobb ágyújával. Kairóban készült, 7,6 tonnás, a 170 kg-os golyót 4 km-re tudta ellőni.
(A szöveg és a képek Batár Zsolt Botond: Horvátország déli területei c. útikönyvéből.)

Szent Veronika emléknapjára ---------február 4.

          Veronika (moldvai csángó-magyar alakjában Viron) legendabeli asszonyalak, aki a középkori jámbor néphagyomány, majd nyomában a keresztúti ájtatosság hatodik állomása szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak: a kendőn rajtamaradt az Üdvözítő képmása.
            A kései legenda a vérfolyásos asszonnyal (Máté 9, 20), nyugaton néha Mártával, keleten pedig a Nikodémus apokrif evangéliumában feltűnő Kananeus Berenikével azonosítja, amelyből a verum ikon (= hiteles képmás) szóval való összecsengése következtében a Veronika név alakult ki. A legenda még azt is tudni véli, hegy a nagybeteg Tiberius római császár hall egy júdeai csodatevőről, Jézusról, és már csak tőle vár gyógyulást. Ezért követet küld Jeruzsálembe, aki azonban már csak akkor érkezik meg a szent városba, amikor Jézust keresztre feszítik. Megismerkedik Veronikával, aki egy kendőn Jézus képmását őrzi. Meg akarja vásárolni. Veronika nem válik meg tőle, de kész arra, hogy a császárt fölkeresse. Tiberius a kép láttára meggyógyul, erre a kincset drága foglalattal látja el.
            A legenda más változata szerint a Tiberiust meglátogató Veronika Péter és Pál római környezetébe került. Halálos ágyán a később Veronika kendője néven híressé vált képmást Péter utódára, Kelemen pápára hagyta.
 (Kép: Robert Campin - Szent Veronika; Szöveg: Jeles Napok)

            A Veronika a régebbi évszázadokban nagyon kedvelt név volt, már a 16. században szerepelt a magyar névadásban. Legnépszerűbb az 1980-as években volt, napjainkban a magyar nők közül mintegy 44 ezren viselik ezt a nevet.
            A németek a magyarral megegyező alakban: Veronika, az angolok, olaszok, románok Veronica, a franciák Véronique alakban viselik.

2017. február 3., péntek

Balázsok köszöntése

Szegény szőke nők!











Szent Balázs emléknapjára - február 3. Raguza nevezetességeiből 1.

          Raguzában (ma: Dubrovnik; Horvátország) 17 Szent Balázs-szoborral és sok festménnyel lehet találkozni. A hagyomány azt tartja: Balázs püspök – jónéhány évszázaddal halála után – álmában figyelmeztetett egy Stojka nevű helyi papot a velenceiek orvtámadására. A lakosság így felkészült, és sikerrel visszaverte a hódítókat. 972-ben Raguza védőszentje lett, és az erődítményekre, épületekre, a főtérre felkerült Szent Balázs óvó szobra, a pénzekre, zászlókra arcképe. A legnagyobb templomot is róla nevezték el.
            Szent Balázs emléknapja alkalmából néhány napon keresztül kis morzsákat mutatok be a világ egyik legkedvesebb, legpatinásabb városból, amelyik 168 évig a Magyar Korona része volt. A fennhatóság elismerésének jeléül háború esetén harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, valamint évi 500 aranyforintot fizettek a magyar királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket rendeztek.
          A teljes épségben fennmaradt, vagy tökéletesen helyreállított világi és egyházi épületekkel, történelmi és művészettörténeti emlékkel rendelkező Óváros (Stari Grad) az elsők között nyerte el a „világörökség” kitüntető címet. Múzeumaival, kiállításaival, rendezvényeivel ma is folytatja a kulturális és történelmi hagyományokat.
          Dubrovnik a szabadság példaképe Horvátországban. Vezetői – ügyes diplomáciai érzékkel – évszázadokon keresztül olyan hatalmasságokkal tudtak szót érteni, és biztosították függetlenségüket, mint a török szultán vagy a velencei dózse, noha mindkét nagyhatalom a kis, hadsereg nélküli városállam határáig terjeszkedett.
          Raguza (ill. Ragusa) volt évszázadokon keresztül a hivatalos neve, csak a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (SHS) 1918-as megalakítása után nevezték el az új birtokosok Dubrovniknak egy külvárosról.
            Ősi címere: fehér alapon három sáv. Egyesek szerint Árpád-házi királyainktól kapták, mások a Zsigmond magyar királlyal kialakult kiváló kapcsolattal magyarázzák. (Az ezüst szín idővel kékre változott!)
A középkori városok minden jellemzőjét egyben kapja meg a látogató: vastag falak, erős bástyák, jól védett kikötő, paloták, halpiac. A román, gót, reneszánsz, barokk stílus összes eleme megtalálható itt.
Az UNESCO műemlékké, az ENSZ pedig a Világörökség részévé nyilvánította.
Minčeta-bástya (Tvrdava Minčeta): A monumentális, kétszintes bástyát 1461-ben reneszánsz stílusban tervezte Michelozzo Michelozzi neves firenzei építész. A félköríves tornyot egy lőrésekkel kiépített második torony koronáz meg. Építését Michelozzi kezdte, de Juraj Dalmatinac, a kor legnevesebb dalmát építésze fejezte be 1464-ben. A bástyán lehet ismerkedni a város legnagyobb ágyújával. Kairóban készült, 7,6 tonnás, a 170 kg-os golyót 4 km-re tudta ellőni.
(Szöveg és kép - Batár Zsolt Botond: Horvátország déli területei c. útikalauzomból)

Szent Balázs tiszteletére - február 3. Babits Mihály: Balázsolás

            Személyes, segélykérésre komponált vers. A költemény szervezőelve a gyermekkori szertartásemlék felidézése, a balázsolás vagy Balázs-áldás. Szent Balázs a torokbetegségek védőszentje is. Ez az emlék teremt lehetőséget Babitsnak kétféle emberi magatartástípus megfogalmazására, a gyermek és felnőtt szembeállítására. Nem életkori, egyedfejlődési periódusokról van szó, hanem a létezéshez való viszonyról. A gyermek öntudatlanul, a dolgok értékét nem ismerve éli életét. A felnőtt a dolgok végességének tudatosságában él, s ha a létezés véges, akkor annak egyes összetevői is, így a szenvedés is véges. A felnőtt tehát ismeri a dolgok valódi értékét, tudja, hogy “nem is olyan nagy dolog a halál”.

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
    Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
    s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
    Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
    aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
    oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
    s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
    életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
    lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
    nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
    segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
    hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
    magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
    Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
    hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
    ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
    mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
    és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
    zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
    kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
    kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
    hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
    Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
    kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
    a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
    csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
    okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
    még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
    olyan nagy dolog a halál.

Szent Balázs tiszteletére - február 3. Hiedelmek, szokások

                        Az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük: A pap két, András-kereszt módjára összeillesztett gyertyát tart a hívők álla alá és megáldja őket e szavak kíséretében: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól". Keleten a 6. szátadtól, Nyugaton a 9. századtól terjedt el a tisztelete. A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő- és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Balázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak tiszteletére. Az orvosok, a gyertyaöntők, a posztókereskedők, a fúvószenészek, az énekesek védőszentje.    
      A Balázs-napi adománygyűjtő, köszöntő szokással a 17. sz.-tól a tanító javadalmának felsorolásában gyakran találkozni. Kezdetben a Balázs-járás alkalmával a tanító tanítványaival járta sorra a falut, majd később már csak a fiúk jártak házról házra, elmondták éneküket, ezután ajándékot kaptak, ez a tanítót illette. A Balázs-járáskor mondott ének legrégibb szövege 1650 tájáról való, amelyet a gyöngyösi Ferenc-rendi kolostor könyvtára egyik kötetének tábla melletti védőlapján találtak. Az 1711-ből származó feljegyzés a „tót mester uraimék által behozatott” Balázs-napi ugrálást említi. Legtovább a Dunántúlon és az északi területeken gyakorolták. Az Ipoly mentén az iskolában gyülekeztek a fiúgyermekek, onnan indultak és minden házba betértek, ahonnan gyermek járt iskolába. Hosszú vasnyársat is vittek magukkal, amelyet a padlásba szúrtak, majd a nyársvivő körül járva énekelték a gyöngyösi szöveg töredékes változatát. A tanító részére szalonnát, babot, kolbászt, lisztet stb. kaptak. A tanító néhány nap múlva a gyermekeket megvendégelte, ezután dudára táncoltak. Sümegen a balázsjárók hatan voltak: a generális, a püspök, a kapitány, a mester, a diák és a paraszt, s napszálltakor indultak útnak. A Somló vidékén a Balázs-járás az újonc iskolás gyermekek összegyűjtését célozta. Három-négy 10–14 éves fiú – az első püspöki süveggel a fején, a másik csákóval és fakarddal vagy nyárssal, a harmadik kosárral a kapott ajándékok számára – az iskolaköteles gyermekek családjaihoz látogattak. Verset mondtak, majd ajándékot kaptak.
            Ezen a napon történik a Balázs-áldás, másként balázsolás. Jászladányon torkoskodás, Dunántúl egyes helyein toroknyomás, Sükösdön gudurázás. Balázst ugyanis ősidőktől fogva tiszteli a nép mint a torokbajok csodálatos orvosát. Az áldásnak sajátos népi fejleménye, hogy Apátfalván akiket a templomban megbalázsoltak, azoknak is megsimogatják a torkát, akik otthon maradtak, hogy nekik se fájjon. Honti gyerekek nekivetkőzve, bent a szobában a Balázs táncát járták. Hercegszántó sokác asszonyai Balázs napján gyermekeik nyakába több színes, összesodrott szálat kötnek, a szentelt gyertya viaszával is megdörgölik. Torokgyík ellen szokták viselni egészen az első tavaszi égzengésig. Amikor meghallották, meghemperegtek a füvön, majd leszakították és most már nem hordták tovább.          
            Hazai fejlemény a Balázs-napi almaszentelés. A balázsolás alkalmával a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölték, hogy ezzel enyhítsék a fájdalmat, betegséget és elűzzék a gonoszt (pl: Zalabaksán, Parádon)
Szentsimon, valamint Somodifaluban is megvan a szentelés: az alma egy-egy szeletét itt is torokfájásról nyelik. Csutkáját, magját tűzbe vetik. A balázsalma kedvelt szentelmény Mezőkövesden, Bélapátfalván is. Nemcsak a család tagjainak, de a jószágnak is jut belőle.
            A
borszentelésre  csak a szombathelyi egyházmegyéhez tartozó Vásárosmiske népe emlékezik.
            Balázs parancsol az ég madarainak is. Ebből érthető, hogy Algyő (Csongrád) öreg szőlősgazdái szőlejük négy sarkából egy-egy vesszőt szoktak metszeni Balázs napjának hajnalán, majd a négy szál vesszővel a birtokot körüljárják. Úgy vélik, hogy ezzel Balázs megvédi termésüket a madaraktól. A göcseji Valkonya faluban Balázs hajnalán a szőlőnek négy sarkában szintén megmetszenek egy-egy tőkét, hogy ősszel majd a madarak a fürtöket ne bántsák. Akinek szőleje szélről van, ezen a napon megkerüli, hogy éréskor a madarak rá ne essenek. Állítólag ezeket a vesszőket hajdanában még a Balázs vizével áldották meg, és úgy vitték ki a szőlőkbe.
           A Balázs-nap regulája: Ha ezen a napon esik, akkor jég veri el nyáron a termést. (Fő forrás – Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium)

2017. február 2., csütörtök

Putyin látogatására

Oroszország térképe

 Mellméretek

Mégiscsak jó a foci valamire

Az orosz medve


Moszkva - Vörös tér

Már régen jártam arrafelé

Oroszországi nosztalgia

                   Az első világháborút lezáró békediktátumok után Csonka-Magyarországnak legfontosabb természetes szövetségese a Szovjetunió, annak felbomlása után pedig Oroszország lett, mivel neki van olyan sok határán kívülre szakadt nemzettársa, mint nekünk. Soha nem értettem, hogy miért nem használták ki annak idején, valamint most is ezt az állapotot. Igazam bizonyítására bemutatom, hogy a 2014-ben, Szocsiban megrendezett Téli Olimpián az egyik orosz TV a következőképpen mutatta be a felvonuló magyar olimpiai csapatot (nem szó szerint): most a magyarok csapata lép be a stadionba. Ez egy büszke, hősies nép kis országa Közép-Európában, amely országának csak 30%-át uralja, s a népe közel egyharmada országa határain kívül lakik.... s méltatta a kimagasló eredményeinket a sportban. 
          A mai Oroszország területén még a rendszerváltozás előtt többször jártam turistaként, néhányszor idegenvezetőként, és egyszer az egyetem szervezte tanulmányúton. (Azóta nem jártam arrafelé, a mostani állapotokat nem ismerem!) A csoportok mozgatását jól szervezték, kiválóak voltak a szállodák, és jó volt az ellátás.
          De sok minden eltérő volt a magyar szokásoktól. Ebből jöttünk rá, hogy az egy más világ. Egy történet ezek közül:
Amikor az Expressz Utazási Iroda (ez a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség – KISZ felügyelete alatt működött, nagyon olcsó volt, egy gyári munkás fiatalnak is futotta egy-egy útra) szervezte a csoportot, akkor abban mindig szerepelt „találkozás szovjet fiatalokkal”. Az egyik moszkvai gyárban voltunk hivatalosak késő délutánra. Ettünk-ittunk-udvaroltunk. Az ottani Komszomol (a Szovjet Kommunista Ifjúsági Szövetség) titkára beszélt a gyárról, majd ittunk, táncoltunk, randevút beszéltünk meg.
Valahogy hazakerültünk a külön busszal. A reggelinél vette észre egyikünk, hogy 70 Rubeltje (egy havi ottani jobbnak számító fizetés) és sok forintja elveszett a gyárban, vagy útközben. Mindenki mondta, hogy felejtse el, majd összedobunk neki valamennyit, amit otthon megad.
10 óra körül jött a Komszomol-titkár a gyárból, és hozta a pénztárcát a teljes összeggel. Kérdeztük, hogy hogyan került elő? Valahol az asztalok alatt a földön találták meg a pakoláskor – válaszolta. Mondtuk, hogy milyen rendesek. Erre ő nagyon önérzetesen azt felelte, ez a Komszomol rendezvénye volt, és mi komszomolisták nagyon sok mártírt adtunk a második világháborúban, ezzel nagy tekintélyt szereztünk. És ebből azóta sem engedtünk. A „pénztárcás” útitársunk rögvest hozott két üveg jófajta magyar bort, amit a Komszomol tagjai jókedvének, valamint a "magyar és orosz fiatalok megbonthatatlan barátságának" további emelésére átadott.
(Szegény titkárnak az nem jutott az eszébe, hogy mi ebben a háborúban a magyar határtól 2 ezer kilométerre, a Don folyóig szorítottuk a Vörös Hadsereget, majd a folyó innenső oldalán megálltunk. A szovjet hadsereg téli áttörésének következtében 60 ezer magyar halt vagy sebesült meg. Az ott elesett 40 ezer szovjet katona között is bizonyára akadt nagyon sok komszomolista, akikért szintúgy kár volt. De az egy másik történet! 
A képen 1966. júliusában, a Krímben vagyok látható Sanyival, a kárpátaljai születésű idegenvezetőnkkel.)

Nemsokára vége a télnek!