Augusztus 20.

 

Tűzijáték Japánban

Ilyen volt Budapesten 2016-ban.:

A Szent Jobb körmenet története

●Az ország első királyának halálát követő trónviszály miatt az exhumált holttest mumifikálódott jobb keze, mint ereklye a kincstár őrének a későbbi Partium területén lévő birtokára került. (A település neve: Szentjobb.) A zarándokhellyé vált birtokról Fehérvárra, később Boszniába jutott az ereklye, majd közel 200 évre nyoma veszett. Magyarországra ismét csak a 18. század végére került. Az akkori tengeri kereskedelem egyik központjában, az Adria parti Raguzában (ma: Dubrovnik, Horvátország) találtak rá.

●Mária Terézia hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után Raguzából visszaszerezte a Szent Jobbot. Nagy pompával Budára szállították és az Angolkisasszonyok gondjaira bízta a királynő, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elejétől a budavári palota Zsigmond-kápolnájában az udvari vár plébános gondjaira volt bízva, ahol 1944-ig volt látható. (1960-61-ben elbontották)

A Bach korszaktól 1944-ig minden év augusztus 20-án a Budavári Palota Udvari Vár plébániájától a Nagyboldogasszony-templomig haladt a menet.

A II. világháború után az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre.  

Ekkor a pesti Ferences templomtól a Bazilikáig vonult a több százezres körmenet. (1950-ig az angolkisasszonyok zárdájába került, majd ez után érkezett meg jelenlegi helyére, a Szent István Bazilikába.)

Ezt követően még kétszer tartottak körmenetet Budapest utcáin Mindszenty József bíboros hercegprímás vezetésével, majd 1948-tól negyven éves kényszerű szünet következett.

Az 1980-as évek végéig páncélszekrényben őrzött Szent Jobb 1987-ben már méltó helyére, a bazilika önálló kápolnájába került,

1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.

(A forrás alapja: A Szent István Bazilika honlapja) 

NOSZTALGIA - A Csík Zenekar koncertje Alsóörsön,őőő0 2013. augusztus 19.

          A nagy nézőszám is mutatta, hogy komoly várakozás előzte meg a 25 éves, idén Kossuth-díjjal is kitüntetett Csík Zenekar fellépését. Ezt az együttes nagy részben teljesítette is.

          A dunántúli ugrós meg a friss, az észak-mezőségi szökős dallammal megbolondított zene kiváló kezdést és első blokkot biztosított. Az együttes tagjai megmutatták az igazi minőséget. A biztos hangszertudás, a csodálatosan síró hegedű és mellette a kiváló női- és férfihang nagy megelégedést váltott ki.

          A második rész felemásra sikeredett. A különböző magyar zenekaroktól (pl. Kispál és a Borz) átvett és átdolgozott számok nem mindig kaptak felszabadult tapsot. Üde kivétel volt Szörényi Levente 1968-ban alkotott Kéglidala. 

          A harmadik részben előadott csárdáscsokor újra meghozta a nézők osztatlan elismerését.

          Ezután a zenekar elbúcsúzott, és elhagyta a színpadot. A közönség persze nem mozdult, csak tapsolt. Mindenki tudta, hogy így nem érhet véget a Csík-koncert. Visszajöttek, majd a névadó-zenekarvezető őszintén elmondta a mikrofonba, ők is úgy gondolták, hogy a Quimby-féle "Most múlik pontosan"-t ráadásnak szánták. (A közönség egy jelentős részét ez a szám csábította a koncertre.) A zenekar most is a csúcson volt, a tökéletes lüktetést, a hangulatot adta, de az ének nem sikerült ugyanilyen minőségben. A legjobb, legszebb formáció a női- és a férfihang váltakozása itt mindössze női hanggá egyszerűsödött. E mellett az énekes hölgy (akinek a hangja tökéletesen illik a népzenei feldolgozásokhoz) a szám első felében kereste a helyét a zenében, de a végére sikerült tökéletesen beilleszkednie.

          Összességében elmondhatom, kellemes estét szereztek az idősebbeknek és a fiatalabbaknak egyaránt. Az idő is kegyes volt hozzánk, mert csak a koncert befejezése után néhány perccel csapott le az erős szél a Bakony felől - a már üresedő nézőtérre.

NOSZTALGIA - Rulett együttes utcabálja Alsóörsön, 2012. augusztus 19.

         Vártuk a Rulett együttes utcabálját, hiszen volt már vendég Alsóörsön, és akkor jól éreztük magunkat. Most azonban csalódtunk. Nem a műsorukban, hanem a hozzáállásukban. A feti kép 22.45-kor készült. Az utcabálra a rendezők 22.00 órára hívták Alsóörs lakóit, vendégeit. A Ghymes együttes csodálatos koncertjének befejezése után egy kövérkés ember kábeleket tekercselgetett a színpadon a legnagyobb nyugalomban. Fél óra elteltével, 22 órakor még mindig ez a látvány szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Majd egyszer csak többen is elkezdtek tekercselgetni, pakolgatni a proletárdiktatúra idejéből ittmaradt tempóban. A zenekar "sómenje" 22.50-kor nagy megelégedéssel mondta a mikrofonba: "Milyen szépen összejöttünk". De nem azt, hogy elnézést bolond magyarok, akik tűritek ezt a veletek való packázást.

          22.55-kor azután elkezdődött a műsor. A "sómen" rögvest leszögezte, hogy Magyarország egyik legjobb együttesét halljuk. Ha lett volna humorérzéke, akkor azt is hozzátette volna, és a legbirkább közönségét látjuk.

          Szerény véleményem szerint attól, hogy egy műsorra külön nem kérnek belépőt, még nem jelenti azt, hogy ingyen van, hiszen jómagam is tízezreket fizetek üdülőhelyi díj címén. De még ha ingyen lenne is, ez elfogadhatatlan stílus. Gondolom, a gázsi kifizetésénél figyelembe vették, hogy egy teljes órát késtek, mert legalább az el nem végzett munka "gyümölcsét" élvezhették a zenekar tagjai, ha már az erkölcsi kártérítést a közönseg nem kaphatta meg még egy bocsánatkérés erejéig sem!!!

Tisztelgés a debreceni virágkarnevál előtt

Ajánlom utánozni

A Rudolf és a Stefánia tavak felfedezése

            A Teleki Sámuel által finanszírozott és vezetett expedíció már egy éve vándorolt a jórészt ismeretlen Afrikában, a mai Kenya területén. Az utazás célja a bennszülöttek által Fekete-tónak nevezett – európaiak számára csak hírből ismert – tó elérése, felfedezése. Egy Nyire hegyi bennszülött útközben figyelmeztette őket: „Mit fogtok a marháitokkal csinálni, hiszen a tó partján nincs egy szál fű sem” Elnézően mosolyogtak, hiszen ahol víz van, ott legelő is akad. A karaván tagjai 1888. március 6-án, kedden, örömujjongással üdvözölték a 300 kilométer hosszú és 50 km széles tavat, amit Teleki Rudolf-tónak nevezett el jó barátjáról, a magyar trónörökösről. Ám keserűen tapasztalták, hogy az útközben kapott híradás igaznak bizonyult. „A tó közvetlen környezetében nincs semmi vegetáció, úgyhogy sokáig nem is maradhattunk ott” – írta Teleki.

             A víz ihatatlanul sós volt, a környezete kő. Néhány napi pihenő után „…tovább folytattuk utunkat, és csak április 7-én érkeztünk északi végére”. Az ott élők elárulták, hogy kelet felé még egy másik tó is van. Ötnapi meneteléssel ezt is elérték. A jóval kisebb, két Balaton nagyságú tavat Teleki a trónörökös feleségéről Stefánia-tónak keresztelte el. Közben egy homokvihar is akadályozta őket. A szél ellen védekezésül sebtében felrakott kőfalak mögé bújtak. Éjszaka a hőmérő higanyszála +30 Celsius fokot jelzett, ami enyhülésnek számított a nappali, árnyékban mért 40 fok után. Vizük, élelmük elfogyott.

            Különös kettősség jellemezte ezekben a napokban Telekit, a sikerélmény keveredett az elkeseredéssel. Még a vereség közeli lehetősége is felrémlett benne, de – szerencsére – az a tudat, hogy kitűzött céljának legnehezebb részét teljesítette, átsegítette őt a mélyponton.

A Kolozsváron megtartott országgyűlés deklarálja Erdély újra egyesülését Magyarországgal - 1865

Éljenek a székelyek! - a humor tükrében

Két székely vágja a fát télen farkasordító hidegben.

–Te koma, hol van a füles sapkád?

–Amióta balesetem volt, nem hordom!

–Milyen baleseted volt?

–Megkínáltak pálinkával, és nem hallottam

Székely parasztbácsi telefonál a rádió kívánságműsorába: –Találtam egy pénztárcát, benne van 30.000 Forint, 500 Dollár és 30.000 Euró – mondja a bácsika.

–Ez igen gratulálok, más nincs benne?

–De egy névjegykártya, valami Kovács. Na, ennek a Kovácsnak szeretnék küldeni egy vidám számot.

A székely kaszál a mezőn. Látja ám, hogy futva érkezik a falu felől a fia.

A gyerek messziről kiabálja: –Édesapám, jöjjék rögvest haza, mert nagy baj van!

–Osztán mi a baj, fiam?

–A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek idesanyámmal a dunyha alá.

A székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét, és elgondolkodva mormogja: - De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj...

NOSZTALGIA - Radics Gigi koncertje Alsóörsön, 2013. augusztus 17.

           Radics (Georgina) Gigi a 2012-es (6.) Megasztár győztese lépett fel az alsóörsi Nyárbúcsúztató Vendégmarasztaló Fesztiválon. A fiatal (Salgótarján, 1966. augusztus 17.) énekesnő 17. születésnapján nagysikerű koncertet adott.

          Az első pillanatban látszott, hogy ez az egy óra kellemes lesz, mert amint Gigi a szinpadról körülnézett, az első mondata az őszinte felkiáltás volt: Milyen sokan vagyunk. A kiváló hang, a kedves, bájos megjelenés eleve szinpatikussá teszi. Ő még természetesen viselkedik, például nem mesterkélt a mozgása,  őszintén belenevet a mikrofonba. Egy tökéletesen érett nő benyomását kelti kinézetre, hangilag. Szerintem, ha angolnak vagy amerikainak születik, már a slágerlistákon szerepelne szerte a világban.

          Elsősorban külföldi énekesek számait dolgozta fel, de nagy örömmel mutatta be az Euroviziós Fesztiválra benevezett számát, és az első saját dalát, a Vadonatúj érzést. Befejezésként a lelkes közönség figyelmébe ajánlotta új számát, a Mire vársz?-ot.

          Én azt kívánom, hogy váljon belőle igazi világsztár, mert minden adottsága megvan ehhez.