2019. március 23., szombat

Cicás humor











A meteorológiai világnapra - márc. 23.













Gombás rakott hús

Hozzávalók:
6 db vékony szelet sertéskaraj

bacon szeletek
1 kis üveg szeletelt gomba
2 + 2 db tojás
liszt
reszelt sajt

bors

Elkészítése:
            Egy őzgerincsütőt keresztben kibélelünk baconszeletekkel úgy, hogy kétoldalt kilógjon a szalonna. Három szelet karajt kiveregetünk, sózzuk, majd lisztbe, két felvert tojásba és reszelt sajtba forgatjuk. Egymás mellé, a szalonnára tesszük őket. A gombát egy kis olajon megpároljuk, majd a gázt lezárjuk és ebbe két nyers tojást belekeverünk, sózzuk, borsozzuk.
            A tojásos-gombás masszát a sajtos húsokra öntjük, majd egyenletesen eligazítjuk. Ismét 3 szelet karajt sózunk, liszt-tojás-reszelt sajtba forgatjuk, és a gombás-tojásos masszára helyezzük egymás mellé. A kihajló szalonnaszeletekkel betakarjuk.
            Alufóliával lefedve jó fél óráig, majd a fóliát levéve még további fél órát sütjük, pirítjuk a rakott húst. 15–20 percig állni hagyjuk az őzgerincben, aztán egy tálra fordítjuk.
            Ha kicsit hűl még, szeletelhető. Mutatós és finom fogás. Hidegen is jó.
            Mindenképp várjunk a kiborítással amíg hűl, és szeletelni se próbáljuk melegen, mert szétdől!

A magyar-lengyel barátság napjára - március 23.

          A magyar és a lengyel Országgyűlés 2007-ben elfogadta a világon is egyedülállóként, hogy az év egy napja legyen a Magyar-Lengyel Barátság Napja. Erre a barátságban eltöltött közös 1100 éves múltunk adta az alkalmat. Nekem ez akkor nagyon megható volt, és örömmel töltött el, azóta is megünneplem a magam módján. Most visszaemlékezem az életemben előfordult kacsolatokkal.
          Lengyelországban nyolcszor voltam életemben. Bejártam keresztül-kasul az egész országot, némely részét többször is.
          Először 20 éves koromban egy barátommal vágtunk neki a Pannoniámmal. Abban az időben motoron és viszonylag fiatalon nagy élmény volt Dél-Lengyelország megismerése, Prága felé jöttünk vissza. Nemigen akadt rajtam kívül ilyesmire vállalkozó. (A magyar gyártmányú Pannoniák kiváló gépnek bizonyultak!) 23 éves koromban voltam a Miskolcon általam vezetett Hélios Ifjúsági Klubbal csereüdülésen a Gdansk (Danzig)-Gdynia-Sopot Balti-tenger környéki részen. Amikor lengyel barátaink visszajöttek, akkor hallottam először a sztálini diktatúra egyik kiemelkedő rémtettéről, a katyni tragédiáról, ahol 40 ezer lengyel értelmiségit, katonatisztet likvidáltatott a “Gazda”. (Azóta megtudtam, hogy valami furcsa módon magyarok is voltak közöttük!) A feleségemmel autóval bejártuk Varsót, a Mazuri-tavak vidéket, a két fiammal és a feleségemmel Dél-Lengyelországot. Különösen tetszett a kwidzini és a malborki keresztesvár, valamint Hitler keleti főhadiszállása, a rasstenburgi bunkerrendszer. A Debreceni Egyetem tánccsoportjával 1970-ben felléptünk Poznan és Ljublin egyetemi szinpdain. Akkor jóleső érzéssel töltött el, hogy pl. a jóhirű, több ezer hallgatót befogadó poznani egyetem nagyméretű klubjának falait magyar plakátok borították a barátság jeleként. Barátainkkal, a Kertész családdal háromszor voltunk télen Zakopane környékén, hogy hatalmas havat lássunk, és jól érezzük magunkat. Ma is emlékezetesek a csirkebár grillcsirkéi, a lengyel wodka íze, egymás autóinak tolása a havas-jeges utcákon. Megérkezésünkkor már sötét volt, a lengyelek útol-útfélen vártak bennünket, szállást kínáltak nagyon tisztességes áron. Teljesen ismeretlen emberekkel, sötétben pénzeket cseréltünk (valutaváltás a magyar-lengyel barátság jegyében), és soha nem csaptuk be egymást! E téli utakon ismertük meg az ezeréves határt, a Dunajec-folyót, és túloldalán, a magyar végvárat, Nedec várát, csúszkáltunk a Nowi Targ-i bolha-piacon, ahol amikor elestem, az eladók és vevők hatalmasat derültek, mert földrengés tört ki! És amikor keresetlen szavakkal önkéntelenül hangosan emlegettem a sors kegyetlenségét, kiderült, hogy magyar vagyok. Együttérzésük jeleként egyből megindult a szocialista országok lakóitól oly távol álló ölelkezés, kézrázás, közös múlt emlegetése az együtt harcolással és ivással.
Az emberfia Lengyelországban mindig azt érezte, hogy otthon van, csak valami egészen véletlen folytán és fatális tévedésből egyesek máshogy beszélnek!
De bárhol a világban lengyelekkel futottunk össze, rögtön egymásra találtunk. Például amikor a Krímben vagy Raguzában (új neve: Dubrovnik - Horvátország) üdültem az Expressz Utazási Iroda szervezésében. Ez akkor is egyedülálló volt, a többi ország fiataljainak legnagyobb csodálkozására.
A proletárdiktatúra kellemes helyszínei voltak a nyugdíjas klubok, ahol rendszeresen rendeztek ismeretterjesztő előadásokat. Az egészségügyi, közlekedési, életmód stb. mellett nagyon sikereseknek bizonyultak az útibeszámolók diavetítéssel illusztrálva. Engem nagyon sokszor hívtak Lengyelország bemutatására is.
            Nekem személy szerint nagy öröm, hogy ez az önkéntes, nem felülről vezényelt barátság a megváltozott körülmények között sem felejtődött el, sőt államközi szinten is deklarálódott.
          (2014. március 23-én hallottam az M1 híradójában nyilatkozni a magyarországi lengyelek szövetségének elnöknőjét az itteni lengyelek életéről, amit azzal fejezett be: "Lengyelnek lenni Magyarországon nagyon jó dolog!".)

Keresztény csodaágyú Bizánc bevételénél - 1453. március 23.

A Bizánci Császárság egyre kisebb területre húzódott vissza az oszmán-törökök folyamatos és agresszív előretörésének következtében. 1453-ra jóformán csak Konstantinápoly közvetlen környékét tudta ellenőrizni. II. (Hódító) Mohamed (Mehmed) szultán március 23-án indult meg hadaival, és rövid 13 nap alatt Bizánc falai alá érkezett. A város földrajzi helyzete, valamint az európai országokból várható segítség nem tette lehetővé, hogy hosszú hónapokig elhúzódó ostrommal a kiéhezés taktikáját alkalmazzák. Bizáncot hirtelen kellett elfoglalni. Ennek pedig egy módja volt, a világ legerősebb városfalán rést kellett ütni. Ezt pedig egy keresztény magyar embernek is köszönhették. Urbán öntőmester olyan átütő erejű fegyvert készített, hogy kőgolyója a hadgyakorlatok során egy mérföldnyire egy ölnyi lyukat vágott a földbe. Egyébként 8 m hosszú, 1 m átmérőjű, 18 tonna súlyú volt, 550 kg-os golyót röpített ki, egy-egy megtöltése 6 órát vett igénybe.
Az ágyú útját az akkori török főváros, Drinápoly (ma: Edirne) és Konstantinápoly között 50 mester irányítása alatt 200 munkás egyengette gondosan, 60 bivaly vontatta, két oldalán 200–200 katona ügyelte, nehogy megsérüljön. Május 29-én hajnalban a török nehéztüzérség hatalmas rést ütött a falon, ahol nemsokára a szultán is belovagolt. Ettől kezdve Konstantináply lett az Oszmán Birodalom fővárosa.
          Az ágyú sorsa érdekesen alakult. Később – nem tudni hogyan és miért – a Dardanellák szorosba került. Azt sem tudni, hogy védelmi célokból helyezték el, vagy csak véletlenül került oda . Viszont az már biztos, hogy 1807. február 19-én az angolok megtámadták a törököket (oszmánokat), és akkor valaki ijedtében valamit belegyömöszölt az ágyúba. Az ágyú pedig működött, és eltalált egy angol hajót, ami el is süllyedt. Az ágyút később, 1866-ban Abdülâziz szultán Viktória angol királynőnek ajándékozta. Angliában jobban 

NOSZTALGIA - ÖT ÉVE TÖRTÉNT Sikeres Afrika nap Wekerlén (Kispest)

         21 évvel ezelőtt Veszprémben - országos szervezettséggel - megalapítottam a Teleki Sámuel Kulturális Egyesületet. A nagy magyar Afrika-utazó neve bennünket kötelezett rá, hogy a színes, változatos tevékenységünk egyik céljaként segítsük a legkevésbé ismert kontinens bemutatását, megszerettetését. És most kispesti lakosként örömmel láttam a Wekerlei Kultúrház és Könyvtárban népművelő kollégáim szintén Afrika népszerűségén is fáradoznak.
          A megnyitót megtisztelte és a rendezvényt méltatta (balról jobbra) Ali Achoui, Algériai nagykövetségének főtanácsosa; Raymond Irambo, a Magyar Afrika Társaság főtitkára; tolmács; Muhammadu Yunusa, a Nigériai Szövetségi Köztársaság nagykövet-helyettese; Szabó Mária, az intézmény igazgatója; Gajda Péter Kispest polgármestere.


          Dr. Jakkel Anna (Kecskemét) orvos szenvedélyes, meggyőző előadást tartott az Uganadában, Kongóban, Maliban és Guineában végzett önkéntes gyógyító tevékenységéről. A termek falait kiváló fotói borították be.
          A jobboldali képen a Magyar Afrika Társaság tagjai készülnek a megnyitóra. Az egyesület tevékeny munkájával, az anyagok biztosításával, könyvek árusításával oroszlánrészt vállalt a rendezvény gazdagságában, színvonalasságában.

           Kákos Andrea mutatja a vendégeknek, hogy hogyan fognak a gyerekek nemsokára esőcsináló hangszert és dobot készíteni. A rendezvény végén a rázogatás olyan jól sikerült, hogy Magyarországon másnap megjött az eső.

           A fotók mellett több vitrinben láttunk afrikai népművészeti tárgyakat, Ludvig Éva biológus növénygyűjteményéből több sarokban afrikai növényeket. Újszászi Györgyi Afrikai ízeit mutatta be, Nagy Eszter és társai pedig az afrikai divatról tartott bemutatót. Dr. Gyurácz Andrea, A szőke nő Dél-Afrikában, ...Etiópiában, ...Kelet-Afrikában című könyvek szerzője jól sikerült különös időutazásra, Afrika mesés világába kalauzolta el a jelen lévőket. 
          Gratulálok a szervezőknek, a kivitelezőknek! Várom a következő országok, népek bemutatóját!

2019. március 22., péntek

Napi aktuális








Nagykőrösi képek

 Régebbi emlékek Nagykőrösön
A Városháza épülete és a híres erkély

A város központjában áll az ódon, tornyos, egyemeletes városháza, homlokzatával a főtérre fordulva, mely Nagykőrös egyik jelképe. Ezt a telket 1702-ben szerezte a város gróf Keglevich Zsigmondtól, 600 " rhénes " forintért, hogy városházát építsen rajta. A városháza föl is épült néhány évvel utóbb, de 1738-ban leégett, azonban újra fölépítették. A mai emeletes homlokzat a toronnyal 1811-ben készült. Mindkettő zsindelylyel volt fedve, melyet 1843-ban cseréppel váltottak föl. A gyönyörű tornyot napjainkban felújították, és a zsindelyes tető régi- új pompájában tündököl. A toronyban volt a tűzőrség, melyet később egy időre a ref. templom tornyába helyeztek át. 1847-ben a délkeleti földszintes szárnyat is emeletre vették. 1887-ben s később 1895-ben újabb földszintes szárnyakat ragasztottak hozzá, de még így is oly szűk volt, hogy a városi hivatalok mind nem fértek el benne, hanem azok egy részét a város bérházaiban kellett elhelyezni. A földszintes épületrészben működött hajdanán a Nagykőrösi Községi Takarékpénztár, mely 1860-ban alakult s mint ilyen, első volt az országban. Ma ismét eredeti funkciójának megfeleően Városházaként múködik az épület, melyre a nagykőrösiek igen büszkék, azért óvják, védik a múlt egyik fontos szimbólumát.(Forrás: Nagykőrös város honlapja)
Nagykőrös központja, szemben a Városháza
A "Nagy tanári kar" szobra a Nagykőrös Múzeum előtt
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után "büntetésből" Nagykőrösön tanított a Magyar Tudományos Akadémia 7 kiemelkedő egyénisége. Őket örökítette meg a fenti szobor. Varga Imre alkotását 1996. augusztus 20-án avatták fel. (Saját képeim)