A csók világnapjára - július 6.

Gustav Klimt világhírű képe

Az egész világon július 6-án ünnepeljük a Csók Világnapját. Máig tisztázatlan, hogy ki kezdeményezte e jeles nap megünneplését, ahogy az is, miért szeretünk csókolózni. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberek szeretik, ha hosszan összeforr az ajkuk. Az ajkakban számtalan idegvégződés található, ezáltal nagyon érzékenyek az érintésre, valamint a hőmérsékletet érzékelő receptorok miatt a hidegre és a melegre is. Ezek a receptorok felelnek azért a varázslatos érzésért, ami csók közben eluralkodik rajtunk.

Csókolózás közben ingerületátvivő anyagok és boldogságért felelős hormonok termelődnek, mint például endorfin, szerotonin és adrenalin, ezáltal kerülünk mámoros állapotba.  Ezek a pozitív stressz hatások megemelik a pulzust, és javul a szív teljesítménye is. Csókolózás közben az átlagos 20-ról 60-ra emelkedik a lélegzetvételek száma egy perc alatt. Ráadásul egy intenzív csókolózás közben 34 különböző arcizmot használunk, ez felér egy kimerítő edzéssel, amely megakadályozza a bőr öregedését. A csókolózás jótékony mellékhatása, hogy két perc alatt 15 kalóriát égethetünk el.

A csókolózásnak a védőoltáshoz hasonló hatásai lehetnek. Közel 4 000 db baktérium cserél gazdát egy–egy alkalommal, ez aktivizálja a szervezet védekező rendszerét és erősíti az immunrendszert. Azoknak, akik sokat csókolóznak, a fogaik is egészségesebbek maradhatnak, mert több nyál termelődik, amely a zománcot erősítő kalciumot tartalmazza.

            Mi lehet érzékibb egy buja csóknál? Talán egy másik csók. Szerencsére sokféle létezik, ráadásul mindegyiknek más a jelentősége.

            Az alapos, mélyreható csók az érzéki vágy mélységét jelzi. Bár az ajkat alig érintő, puha csók is utalhat a szenvedélyre. A csókolózásnak nincsenek szabályai, nincs jó, nincs rossz technika, hiszen mindenki másként szereti.
            Embere válogatja, milyen csókot tart igézőnek és mely fajtától undorodik. Ami bevált a régi udvarlóddal, egyáltalán nem biztos, hogy kedvére lesz a következő kedvesednek. Akár hiszed, akár nem, a csókolózás tanulható! Ha megismerkedsz minden fogásával, csókkirálynője lehetsz a társadnak, bármilyen gyakorlott.  
            Rengeteg nő azt hiszi, hogy egyetlen merész csókból következtethet leendő kedvese vérmérsékletére és szerelmi jártasságára. Ugyanebből az okból sokan elhiszik, hogy az ajkait ügyetlenül használó férfi közösüléskor szintén ügyetlenkedni fog, mert ha nem ura a szájának, hogyan lehetne ura egyéb testrészeinek.
            Mielőtt te is e hölgyek pártjára állnál, és meggondolatlanul ejtenéd kedves, szeretnivaló társad egy félresikerült csók miatt, gondolj arra, hogy a csókolózás csínját-bínját is meg lehet tanulni, mint bármit az életben!
            A nők általában szeretnek csókolózni. Rendszerint a puszi és a csók az első tényleges fizikai kapcsolatunk a szerelmünkkel. Intim kapcsolatainkban a csók vezető szerepe egész életünkön át kitart, néhány asszony számára erotikusabb és izgatóbb élmény a szeretkezésnél. Miért? Mert a csók meghitt, ígéretes, és olyan elkötelezettség árad belőle, amit a legtökéletesebb közösülés sem képes sugallni.
            Mások számára a szeretkezéshez vezető út egyik lépése. Szó, ami szó, képes felkelteni a vágyat, mert érzelmi hatása endorfinokat szabadít fel a szervezetben, amitől javul a közérzetünk. S minthogy testi és érzelmi értelemben egyformán ösztönző hatású - egyszerre érinti az összes érzékszervünket -, valószínűleg a létező leghatásosabb afrodiziákum, ráadásul egyszerre hat mindkét félre.
            Olykor meglepően hatásosan feltüzeli a nemi vágyat, hiszen egyes nők képesek az orgazmusig eljutni pusztán a csókolózás révén, egyetlen panaszuk, hogy olykor nem csókolózhatnak eleget. Sokszor éppen a csókolózás hiánya miatt szakadnak félbe a kapcsolatok, máskor a tüzes csókok készítik elő az utat a legelső szerelmeskedéshez. Egy kiadós csókolózás a megfáradt kapcsolat tüzét is képes felszítani.

            Sokféle csók létezik, az ártatlantól az ingerkedőig, a semlegestől a szerelmi játékok előhírnökéig. De erről majd holnap írok.

Máglyarakás

 Hozzávalók egy 30 X 24 cm-es tepsihez:

• 12 zsemle
• 1 kg alma
• 6 tojás
• 5 dkg margarin
• 1 cs vaníliás cukor
• 2-3 tk őrölt fahéj
• 1 l tej
• 25 dkg porcukor
• 30 dkg sárgabarack lekvár

Elkészítése:
A zsemléket előző nap felszeleteljük kb 1 cm-es szeletekre és hagyjuk megszikkadni.
Az almákat nagylyukú reszelőn lereszeljük és a margarinon cukorral és fahéjjal ízesítve megpároljuk.
A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét hűtőbe tesszük, a sárgáját a cukorral, vaníliás cukorral habosra keverjük.
A tejet felforraljuk és a szikkadt zsemlékre öntjük. Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd hozzákeverjük a tojások sárgáját.
A zsemlés massza felét a tepsibe terítjük, elosztjuk rajta a párolt almát, majd a maradék masszával betakarjuk. A tetejét megkenjük baracklekvárral és sütőben 160 fokon kb 40 percet sütjük.
Közben a tojások fehérjét cukorral és két evőkanál lekvárral kemény habbá verjük. Ha megsült, hagyjuk kicsit hűlni, majd rákenjük a fehérje habot és a sütőbe visszatéve még 15-20 percet sütjük.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
(Forrás: Receptneked.hu Küldte: Kautz Jozsef)

Csontváry Kosztka Tivadar születésnapjára - 1853. július 5. (3/2)

A kedvenc magyar festőm előtt tisztelgek három részből álló sorozattal.

Csontváry Kosztka Tivadar (Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5.-Budapest/Krisztinaváros, 1919. június 20.) eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.

Festői pályájának kezdetei

Csontváry Kosztka Tivadar festői pályája különös módon kezdődött. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott, mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni (Vörös Kereszthez gyógyszertár, Gács), s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry – 1913-ban írt önéletrajza szerint – a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb ... festője, nagyobb Raffaelnél!”. Ezt a hangot pedig komolyan vette (a ... helyére később a napút szót illesztette, s kezdetben nem értette, hogy miért pont Raffaellonál kell nagyobbnak lennie). Külföldi utazásokra indult: járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „idegen szellemet és nem a valóságot tükröző”, a „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, és későbbi nagyobb utazásainak és munkái egy részének tervei. Hazaérve saját gyógyszertárat nyitott, és évekig dolgozott patikusként, hogy legyen pénze a nagy „Motívumot” kutató utazásokra. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

Utazások közül

1904-ben ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. Ekkor készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, melyen egyes kritikusok szerint már a lappangó skizofrénia jelei mutatkoznak.1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t, melyről Rockenbauer Pál így írt:

… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.

(Rockenbauer Pál: Szívességből a mediterránban; 130. old.)

Élete utolsó éveiben festette azokat a képeket, amelyek nekem a legkedvesebbek: a Magányos cédrust, a Zarándoklás a cédrusfához, a Mária kútja Názáretben c. kompozícióját, a Marokkói embert, a Sétalovaglás a tengerparton címűt.

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, magát a „Napút festők” közé sorolta

Sokszínűségére utal, hogy 1912-től filozófiai töltetű írásműveket ír, röpiratait; előadásokat tart, brosúrákat jelentet meg.

Mária kútjából iszom 2019. májusában

Debreceni pörcös fánk

Duna-túra 2/2.

GALAMBÓC VÁRA

          Galambóc vára helyén egykor Columbaria római erőd állott. A várat a rácok (később szerbeknek nevezik magukat) építették. 1334-ben Károly Róbert hódította meg hadjárata során. 1387-ben Lázár szerb fejedelem ostromolta. A török először 1391-ben foglalta el, de ekkor még Perényi Péter visszafoglalta. Az akkor szerb várat 1427-ben szerződéssel szerezte meg Zsigmond magyar-horvát-cseh király, német-római császár, de annak szerb kapitánya Zsigmond helyett a töröknek adta át 12 000 aranyért. Ezért 1428-ban Zsigmond ostrom alá vette, de a szultán serege felszabadította, és a király is alig menekült meg. 1458-ban I. Mátyás magyar-horvát-cseh király serege ostromolta, de a magyar belharcok miatt kénytelen volt az ostromot félbeszakítani. 1481-ben Kinizsi Pál országbíró foglalta el, de nemsokára megint török kézre került. 1688-ban Nándorfehérvár eleste után a török őrsége feladta.

          Festői romjai a Duna partján állnak Galambóc település mellett.

NEGOTINI (Ó-SZERBIA) FURCSASÁG

     Az országút mellett a nagyméretű temető kerítés nélküli, a sírok feliratai az autóból olvashatóak. Ha közel áll a rokon, akkor még a virágot is leteheti az autó ablakán keresztül, ki sem kell szállnia. Nagyon furcsának találtuk. Ez Magyarországon elképzelhetetlen.

BUKOVÓI KOLOSTOR

      Jót aludtunk a képen látható parkolóban a barátok védelme alatt.

BODONYI (Ma: VIDIN, Bulgária) VÁR

     A várbejárás után jól esett fürdőzni a Dunában.

     A város helyén a Kr. e. 3. században Dunonia kelta település állt. Az 1. században a római hódítás után a Bononia nevet kapta. A rómaiak határerődöt építettek itt, a túlparti barbár betörések ellen. Az erődítményt 444-ben Attila hadai lerombolták, majd a 6. században I. Justinianus bizánci császár újjáépíttette. 626-ban az avarok foglalták el, majd szlávok telepedtek le. A szlávok Badin illetve Bdin nevet adták a településnek, innen származik a mai név. A 7. században a szlávokat a bolgár-törökök váltották fel.

      Bodony (Vidin) a 10. – 14. században kiemelt szerepet játszott a régió belső viszályaiban. 1186-ban I. Iván Aszen elvette a bizánciaktól, 1260 után IV. Béla magyar-horvát király uralta, majd egy ideig Nagy Lajos magyar-horvát-lengyel király koronájához tartozott. 1388-ban Iván Szracimir cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a törökök északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett.

      A 18. században a város Habsburg kézre került, ekkor korszerűsítették a védelmi rendszert. 1792–1807 között a III. Szelim szultánnal szembeszegülő Pantazvatoglu janicsár pasa uralkodott a városban.

     1849 szeptemberében a magyar szabadságharc bukása után Törökföldre menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta, és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben - szerintem igazságtalanul - a vereség okát az „árulónak” bélyegzett Görgey személyében jelölte meg.

     1850-ben a város fellázadt a török uralom ellen, de leverték. Bodony (és Bulgária) felszabadulását az 1877-78-as orosz-török háború hozta meg.

NÁNDORFEHÉRVÁR
Nándorfehérváron nekem az Óratorony alatti ágyú tetszett a legjobban.

Okos gondolatok

Csontváry Kosztka Tivadar születésnapjára - 1853. július 5. (3/1)

Önarcképe (1900 körül)
          Kedvenc magyar festőm előtt tisztelgek három részből álló sorozattal.

           Csontváry 1853. július 5-én született Kisszebenben (ma: Sabinov, Szlovákia), egy évben Van Goghgal, de igazából mégsem tekinthetők kortársnak, mivel Van Gogh már halott volt, amikor Csontváry festői korszaka indult. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész, aki a helyi közösség igen megbecsült tagjaként szakmája mellett különféle rendészeti-közigazgatási jellegű (rendőrkapitányi és postai) feladatokat is ellátott. Különcségei már neki is voltak: az akkori magyar közállapotoktól meglehetősen idegen módon kerülte a szesz és a dohány minden formáját, szabadidejében pedig pirotechnikai kísérleteket folytatott, petárdákkal és minirakétákkal; tehát afféle amatőr tudós volt, amilyen „külföldön” egyébként sem volt ritka a nagy háborúk előtt. Édesanyja az Ung megyei származású daróci Heizelmayer Franciska volt.

Csontváry elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a magyar nyelv tökéletes elsajátítására szülei alföldi rokonokhoz küldték. 1862-től a kisszebeni kegyesrendiek algimnáziumába járt. Sokat kerülte az iskolát, inkább a természetben gyönyörködött, különféle rovarokkal, lepkékkel, dongókkal, méhekkel játszott. Egy1863-as tűzvész következményeként leégett a város jelentős hányada. Míg apja tűzoltással foglalatoskodott, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Az apa a forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt családjával együtt 1865-ben Kisszeben elhagyására kényszerült. Felesége rokonaihoz, Szerednyére költöztek, ahol a családfő földműveléssel és vadászattal kezdett foglalkozni. A gyerekek az ungvári kegyesrendi főgimnáziumba jártak.

1873-ban elhagyta a római katolikus hitet.

Tíz évi munka után a Szentföldre és Olaszországba utazott, ahol a tájat – ebben ma már a kritikusok egyetértenek – értő szemmel és tehetséges kézzel festette le. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, A taorminai görög színház romjai c. több négyzetméteres tájképeit.

Pudingos meggyes

Duna-túra 2/1.

PALÁNKA

     Itt állott a középkorban Haram vára (Harámvár). 1129-ben itt várta be II. István a bizánci sereget. 1161-ben Mánuel bizánci császár foglalta el. 1481. novemberében itt ütközött meg Kinizsi Pál a törökkel, itt esett el Thököli Miklós. 1691-ben már Fehér-Palánkának hívták, itt halt meg török fogságban Doria ezredes, akit rokonai nem váltottak ki pénzzel. 1692-ben itt találkozott a szabadon bocsátott Zrínyi Ilona férjével, Thököli Imrével. A várnak ma csak romjai láthatók. 1848-ban a szerbek szörnyű vérengzést végeztek a városban. A mai települést 1894-ben egyesítették Ópalánka és Újpalánka falvakból.

     A trianoni békediktátumig Temes vármegye Fehértemplomi járásához tartozott.

     A falu ma is két településből áll Temespalánka (Banatska Palanka) és Palánk (Stara Palanka). Temespalánka jóval nagyobb, a görögkeleti szerb templom is ott található, míg Palánk onnan 2 km-re délre a Karas, Néra és Duna folyók összefolyásánál fekszik.

SZENDRŐ

          Helyén a rómaiak idején Vinceium nevű település állott. Vára a Morava folyó bal oldali mellékfolyója a Jesova partján áll, háromszög alaprajzú, egykor 21 tornya volt. A hagyomány szerint Brankovics György szerb despota építtette 1433 körül, aki itt is halt meg  1457-ben.

     A végvárat, melyet Vég-Szendrőnek (Végszendrőnek) is neveztek, először 1413-ban foglalta el a török, 1437-ben a török sikertelenül ostromolta, mivel Szentmiklósi Pongrác felmentette. 1439-ben már nem tudták megakadályozni elfoglalását. 1448-ban a vesztes rigómezei csata után Brankovics György szerb despota itt tartotta fogva Hunyadi János kormányzót, de mivel a magyar sereg ostrom alá vette a várat, szabadon engedte. 1454-ben Hunyadi János mentette fel a török ostrom alól. 1512-ben Szapolyai János eredménytelenül ostromolta.

       1688-ban Habsburg kézre jutott, amikor Nándorfehérvár eleste után török őrsége feladta. 1690. szeptember 25-én ismét elfoglalta Köprülü Musztafa pasa nagyvezér. 1789. október 13-án a császári sereg foglalta vissza. (Német neve Semendria volt). Az első szerb felkelés idején, 1806-ban a szerbek ostrommal vették be. 1821-ben erősítették meg utoljára. 1867-ben szultáni rendelettel került végképp a Szerb Fejedelemséghez.

Itt is aludtunk

     Az első világháborúban Szendrőt az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai 1914-ben elfoglalták, a középkori várban 1918-ig hadifogolytábort működtettek. A második világháborúban a város német megszállás alá került, a várban lőszerraktárat rendeztek be. 1941. június 5-én egy nagy erejű lőszerrobbanás lerombolta az erőd egy részét, több ezer civil lakos – köztük a pályaudvaron álló zsúfolt személyvonat utasainak – életét kioltva.

     Szendrő ma Szerbia egyik nagy ipari városa, itt van az ország legnagyobb acélgyára, a Sartid. 2003-ban 62 900 lakosa volt.

     A vár ostrománál hunyt el 1494. november 24-én Kinizsi Pál hadvezér, országbíró.

 KIS-KAZÁN-SZOROS

A MAGYAR OLDALRÓL A DUNA SZINTJÉRŐL

A SZERB OLDALRÓL A MAGASBÓL

A hazatérés napja Zajtán - 1920. júl. 4.

            1920. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a Galérie des Cotelle-ben a Magyarországot megnyomorító diktátumot.

            A nagy döbbenetben a többség elvesztette hitét, de azért voltak, akik próbálták menteni, ami menthető. Ilyen hős volt Gaál Lajos iskolaigazgató, kántortanító is, akinek köszönhető, hogy az első világháború után Zajta felszabadult a román fennhatóság alól.

            Gaál Lajos a szatmári tanítóképzőben szerezte diplomáját, ahol osztálytársa és jó barátja volt Huszár Károly az akkori miniszterelnök. Gaál Lajos már előbb látott egy térképet, amin a határ Zajta és Nagypeleske között húzódott. Amikor Trianon után kivonultak a megszálló román, szerb, francia, cseh csapatok a csonka ország területéről, Zajtáról nem távoztak a románok

            Nagypeleskén volt a román katonai parancsnokság, feje egy fiatal román katonatiszt. Ő minden vasárnap a zajtai római katolikus templomba jött misére, bár Nagypeleskén volt görög katolikus istentisztelet is. Mise után minden alkalommal bement a kántorékhoz, Gaál Lajosékhoz. Magyarul nem tudott, így németül beszélgettek.

            A kántor egyik alkalommal mondta neki, hogy Rozsályban, az úgynevezett Szőlőskertben van egy darab földje, nem tudja, mi van vele. El kellene talán adni. Kért egy határátlépési igazolást, hogy elintézhesse, de valójában azért kérte az átlépési engedélyt, hogy Zajta ügyében intézkedhessen. Megkapta az engedélyt. Megírta Huszár Károlynak, hogy Zajta a térkép szerint Magyarországhoz tartozik. Kérte, intézze el, hogy ezt érvényesítsék. Átment Rozsályba Izsák földbirtokoshoz, megkérte, hogy levelét valamiképpen juttassa el a miniszterelnökhöz. Izsák megígérte, s mondta, hogy egy hét múlva jöjjön át ismét a válaszért.

            Útja eredménnyel járt. A község visszacsatolását, felszabadulását július 4-én vasárnap délre tűzték ki. Előtte való délután jött egy ember Nagypeleskéről, hogy igazgató úrral kell beszélnie. Egy levelet hozott. Kormos Gyula, a nagypeleskei körjegyző írt: „Éjszaka ne legyél otthon. A hadnagy téged gyanúsít. Én mindenképpen lebeszélem róla, nem tudom, sikerül-e.” Gaál Lajos az éjszakát a kukoricásban töltötte, de nem kereste senki.

            Vasárnap, a nagymise után körmenettel, zászlókkal kivonult a falu az új határhoz. Jöttek a szomszéd falvakból is: Rozsály, Gacsály, Méhtelek, Garbolc, Tisztaberek, s a román oldalról Nagypeleske, Kispeleske, Lázári… Mindenütt híre terjedt Zajta felszabadulásának. A híd és az alatta folyó patakocska lett a határ. Volt nagy öröm, boldogság! S a túloldalon maradtak sírtak, de reménykedtek is, hátha nekik is sikerül, hisz ők is színmagyarok! Sajnos hiába! A zajtaiak kimondták: „Ez a nap fogadott ünnep lesz!”

            A többieknek 1940. augusztus 30-áig, a II. bécsi döntésig kellett várni a román megszállás felszabadítása alól. Sajnos ez is csak 5 évig tartott, mert a győztes nagyhatalmak Romániának ítélték a színmagyar lakosságú területet.
            S honnan tudom mindezt ilyen jól, hitelesen? Én Gaál Lajosnak a hét gyermeke közül a legidősebb, Gaál Mária vagyok. 1920-ban végeztem el a szatmári irgalmas apácák zárdájában a negyedik polgári iskolát. Akkor 15 éves voltam. 
(Fábián Dánielné Gaál Mária)

NEMZETEK KONYHÁJA - Az eredeti franciasaláta receptje

Franciasalátának gyakorlatilag csak mi hívjuk; a világ nagyobbik részén Olivier-salátaként, vagy orosz salátaként ismerik, de ezek mind kissé eltérnek a hazánkban ismeretes verziótól, ami eredetileg levesből szedett zöldségekből készül, némi almával és uborkával megbolondítva.

A titok nyitja abban rejlik, hogy minden összetevőt pont ugyanakkorára kell vágni, a mennyiségeket természetesen ízlés szerint lehet változtathatni.

Hozzávalók: 20 dkg zöldborsó, 20 dkg sárgarépa, 10 dkg krumpli, 10 dkg karalábé, 10 dkg alma, 10 dkg csemegeuborka, 3 tojás, 2 evőkanál mustár, 4 dl olaj, 1 fél citrom, só, bors.

Elkészítés ideje: 1 óra.

Elkészítés menete: Semmi bonyolult nincs ebben az ételben, inkább kissé macerás. A zöldségeket meg kell főzni egyenként, az alma és a csemegeuborka kivételével, arra kell figyelni, hogy ne legyenek túl puhák, inkább maradjanak ropogósak. Amíg főnek, el lehet készíteni a majonézt: a tojások sárgáját el kell keverni a mustárral, majd fel kell önteni olajjal, sózni és borsozni kell mindenki kedve szerint, valamint bele kell facsarni a fél citrom levét.

Ha minden kész van, nincs más dolog vele, mint összekeverni a zöldségeket a majonézzel és már fogyasztható is, de nem árt neki, ha áll egy napot előtte a hűtőben.

Köretnek és magában is kiváló étel.

Kárpátalja nevezetességeiből

Beregszászon Petőfinek nagy kultusza van: szobra, emléktáblája

Munkács városa feletti várhegyen szépen rendbeszedték a Rákóczi-várat. Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc szobra a külső bástyán áll.

Az uzsoki pravoszláv Szent Mihály-templom a világörökség része. A fatemplom a bojk építészeti stílus egyik legérdekesebb építménye. 1745-ben szentelték fel.

Sóslak fatemploma 1703-ban épült, ma ortodox templom.

Alsókalocsa: Árpád-vonal Múzeum előtt kirakott második világháborús magyar tankakadályok.

Alsókalocsa Öregfalu Múzeum és Skanzen az alsókalocsai építészetet és életet mutatja be.

Szolyvai Emlékpark: 1944-45-ben itt szovjet gyűjtőtábor volt, ahol több, mint tízezer magyar és német nemzetiségű kárpátaljai 18-50 év közötti férfi halt meg.

Felsőgereben Árpád-vonal Bunker Múzeum: A bunkerrendszer 1943-44-ben épült. A labirintus termeiben ma korabeli tárgyakat láthattunk.

Szépen felújjították, látogathatóvá tették.

Csontos: falukép a hegyek között.

A Vereckei-hágó emlékművénél koszorúzok 2017 szeptember 5-én. A honfoglaló magyarság többsége ezen a hágón keresztül érkezett 895-ben a Kárpát-medencébe.

(A képeket 2017. szeptember 3-8 között készítettük.)

A rózsa - a virágok királynője

Nincs a Földön olyan emberlakta hely, ahol ne találnánk meg a házak körüli kertekben, parkokban a virágok királynőjét, a rózsát. Gyönyörű szirmaival, színével, illatával elbűvöli, el bódítja az embert, és szeretettel, melegséggel tölti meg a szívét. Ezer meg ezer mese, legenda szövődik köréje. Akár egyetlen szála is üzenetet visz, vallomást ad át. Lovagrendeket alapítottak a nevével, véres csatákat vívtak a jelképe alatt. Kitüntetéseket neveztek el róla: aranyrózsa-rend, ezüstrózsa-rend… – bizonyítva ezzel is, mennyire megbecsült virág. A rómaiak gyógyító hatással ruházták fel. Valóban az is: a beteg szívek gyógyítója. De különösen nagy tiszteletben állt és áll a rózsa a törököknél, amint azt Gülbaba legendája is bizonyítja.

A törökök egyébként azt tartják, hogy a rózsának lelke van: az illata. Nem is hagyták elillanni. Kis-Ázsia népei, aztán a görögök, bolgárok nagy kitartással igyekeztek üvegbe zárni ezt a lelket. Ma különösen a bolgárok művelik a rózsaillat begyűjtését. Ott a rózsákat úgy termesztik, mint nálunk a szőlőt. Virágzás idején felejthetetlen élményt nyújtanak ezek a rózsaszőlősök. Rózsaolaj csak a szirmokban van, ezeket szüretelik le. Bizony rengeteg rózsa kell, akár egyetlen cseppért is. Egyetlen kiló rózsaolaj előállításához harminc mázsa rózsaszirmot használnak fel. Így nem is csoda, hogy a rózsaolaj az aranynál is drágább. Európai hódító útjára a rózsát tulajdonképpen Napóleon császár első felesége, Joséphine indította el. Ő tette divatossá új fajtákkal, új színekkel. Ma már sok-sok ezer fajta pompázik világszerte, s egyre újabb és újabb fajták is születnek.

El se hinné az ember, hogy ennek a pompás virágnak az őse az egyszerű, szerény vadrózsa, amelyet ott találunk az erdő szélén, sziklás, köves helyeken, bozótként. Ebből alakították évszázadokon keresztül határtalan kitartással, szeretettel, sok-sok munkával. Hogy mikor kezdődött a rózsák nemesítése, ki tudná megmondani! Valószínű egyidős az ember földművessé válásával.

Felénk sokáig a damaszkuszi rózsák voltak a legelterjedtebbek, de évente csak egyszer virágzanak. A sárga rózsát a törökök hozták. A kúszó vagy futórózsák (Crimsonok) Kínából, Koreából származnak. A rómaiak állították elő a többször virágzó Remontana rózsákat. De ma a legszebbek, királynők a rózsák között, a tearózsák és ezek keresztezései, hibridjei. Bimbóik karcsúak, szirmaik leheletfinoman visszatűrődnek, illatuk pompás. Olyan finomak, olyan szépek, hogy az ember minden pillanatban várja, hogy megszólalnak halk muzsikáló hangon. Ezeket a légfinom virágokat a kínai kertészek állították elő, onnan terjedtek el az egész világon. (Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány. A képeket én készítettem a balatonfüredi Jókai Villa kertjében 2012. augusztusában.)