Eperjesen ismerkedett meg Dessewffy Arisztiddal. Emma ott lakott, Dessewffy pedig ott állomásozott ezredével. A deli termetű, klasszikusan szabályos arcú, gyönyörű gesztenyebarna hajú, hófehér arcbőrű, amellett vidám, jó társalkodó lány elbűvölte Dessewffyt, aki hamarosan megkérte a kezét, és 1849 júniusában – a harcok tetőfokán – tele optimizmussal eljegyezték egymást. Június 4-én volt a megyeházán a hatalmas eljegyzési vacsora, másnap a helyi fürdőben pedig a fergeteges táncmulatság, amelyen a vőlegény tiszttársai és barátai is részt vettek. Azonban még szinte fülükben zengett az eljegyzési muzsika, amikor megérkezett a rossz hír, hogy az orosz hadsereg közeledése miatt ki kell üríteni Eperjest. A frissen kinevezett tábornok a Szinyei családot az osztrákoktól felszabadított Pestre menekítette, és július 5-én a lipótvárosi plébániatemplomban a fiatalok megtartották az esküvőjüket.
Sajnos, ez már nem volt olyan vidám esemény, mint az eljegyzési táncmulatság, mert a férjnek a szertartás befejezése után azonnal vissza kellett indulnia a táborba, és legközelebb már csak szeptemberben láthatta viszont fiatal feleségét az aradi cellájában. A tábornok, akinek lehetősége lett volna hadosztályát Törökországba vezetni, elsősorban felesége miatt maradt itthon, és nyilván nem erre számított.
A fiatalasszony, amikor csak lehetett, látogatta férjét, és gazdagon ellátta élelemmel, hogy a bajtársainak is tudjon adni belőle. Dessewffy Arisztid a siralomházban megkérte a szintén rab Máriássy János ezredest – birtokszomszédját és jó barátját – , hogy viselje gondját a feleségének. A kivégzés előtt a vele imádkozó papnak azt mondta: ,,Nekem a halál semmi, sok ezer halál lebegett körülöttem a csatában, csak nőmtől megválni, kit oly nagyon szeretek, ez fájdalmas”.
A kivégzés után az özvegy mindent megtett annak érdekében, hogy megszerezze férje holttestét. Ez 1850-ben, az őrök megveszegetése árán sikerült is neki. Dessewffy Arisztid holtteste azóta Margonyán a család sírboltjukban nyugszik, és a szlovákiai magyarok zarándokhelye.
Szinyei Merse Emma (Szinyei Merse Pál festő nagynénje) további élete viszonylag jól alakult. Miután Máriássy ezredest bár először halálra ítélték, ítéletét 18 évi vasban történő várfogságra enyhítették, amelyből ,,csak” nyolc évet kellett leülnie, kiszabadulása után egy évvel feleségül vette Emmát, és a jó barát a szeretett feleséggel együtt ápolta Dessewffy Arisztid emlékét.
Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése