"Egyszer a feleségemmel
bementünk a városba, és bepillantottunk egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk
benn, és kijövetelkor láttuk ám, hogy egy közterület fenntartó írja vadul a
büntető cédulát. Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor
odaértünk, és megszólítottam: "Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha
egyszer tekintettel lennél egy idős állampolgárra is...
- de csak szerelte be az ablaktörlő
alá az üzenetét. Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még
egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket.
Ezután szarjankónak neveztem. A
feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá, és
elkezdett írni egy harmadikat, a fene tudja miről.
Akkor lebuzispicliztem. És ez így
ment vagy húsz percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre
szaporodtak.
Mindez egyáltalán nem zavart
engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk
valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink.
Nagyon fontos
ez a mi korunkban."
És néhány anyósvicc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése